Munkaközösségvezetőnk, Paróczay Eszter nagy lelkesedéssel szervezte meg nekünk ezt a felejthetetlen utat. Öten vállalkoztunk e festői helyre utazásra. Minden elképzelésünket felülmúlta a város, a szervezés és a továbbképzés.

Matematika tanításomban vezérfonal 1-ről a 2-re vezetni a gyerekeket. Élvezem, ahogyan felépül bennük a matematika. De sok-sok évvel (évtizeddel?) az egyetem után hihetetlen nagy élmény volt 1-ről a 2-re módszerrel a matematika eddig számomra ismeretlen magasságaiba szállni. Dobos Sanyi leírhatatlan precizitással, szó szerint mindig egy-egy lépéssel nehezítve meg dolgunkat, vezetett elképesztően bonyolult feladatok megoldására. Mindeközben mesélt módszertani fogásairól. Merjünk időt hagyni a gyerekeknek a gondolkodásra! Ezt nemcsupán elmondott elméletként tanultuk meg, hanem saját bőrünkön megtapasztaltuk. Átéreztük „diákként” milyen jó, ha rossz gondolatmenetünket szeretettel kiigazítják, de ha sikerült valami előre vivőt kitalálni, akkor micsoda dicséretben részesülünk. Az egész hetünket átjárta ez a szeretetteljes, nyugodt, békés légkör.

Délutánokat, estéket nemcsupán a tengerben fürdőzés, középkori városka zegzugos utcáin barangolás töltötte ki, hanem sok-sok beszélgetés a kollégákkal. Tanév közben a szüneti rohanásokban elejtett egy-két segítő ötlet, panaszkodások, röpke örömök helyett most lehetőség volt mélyebb beszélgetésekre.

Köszönet Eszternek, a munkaközösségvezetőnknek, aki megírta ezt a fantasztikus pályázatot, és ezzel erősítette a kis csapatunkat! Ezenkívül hatalmas köszönet Krisztának a szervezésért, különösképpen a tengerbe ugrálós hajókirándulásért!