Idén nyáron egy hetet Helsinkiben töltöttem, ahol a nemzetközileg elismert finn oktatási modellbe nyerhettem bepillantást a Europass Teacher Academy tanfolyamán.
Egy nappal a kurzus kezdete előtt érkeztem, ami remek alkalmat adott arra, hogy felfedezzem a várost – illetve újra felfedezzem, mert korábban turistaként már jártam Helsinkiben, a legészakibb európai fővárosban.
A tanfolyamot egy finn tanárnő tartotta, a csoportban pedig rendkívül motivált és nyitott cseh, horvát, török, magyar és olasz kollégákkal ismerkedtem meg, akikkel már az első este egy finn sörözőben „szakmáztunk” a kurzus után. Azt, hogy beesteledett, csak a telefonunk kijelzője mutatta, ugyanis Helsinkiben nyáron még este tizenegy után is nappali világosság van, és egy rövid sötét időszak (inkább szürkület) után 4 körül már újra fel is kel a nap. Ehhez a hazautazásom napjára hozzá is szoktam.
Az 5(+1) napos tanfolyamon áttekintettük a finnek nemzeti alaptantervét; a kooperatív és horizontális tanulást gyakorlatban is kipróbáltuk; megismerkedtünk olyan alkalmazásokkal és applikációkkal, amelyek a finn iskolák mindennapjaiban jelen vannak; a transzverzális kompetenciák és a multidiszciplináris tanulás szerepét is megfigyelhettük; a think-pair-share és a design thinking módszereivel fedeztük fel a kollégákkal közös örömeinket és a mindannyiunk életét meghatározó problémákat is.
Sok videót is láttunk finn iskolákról szülők, diákok és tanárok beszámolóival, amelyek mind felvillantottak egy-egy meghatározó elemet az ottani oktatásról. Nagyon örültünk volna a kollégákkal, ha esetleg egy igazi iskolába is ellátogathatunk, de tudomásul vettük, hogy még a finneknél is van nyári szünet, így be kellett érjük a videókkal.
Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy mekkora figyelmet fordítanak a finnek a diákok (és a tanárok) mentális egészségére. Inspiráló volt az is, hogy a kurzus során több mozgásos gyakorlatot végeztünk, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tanulásra fiziológiai folyamatok is hatással vannak, egyszerűen felpezsdül a vérkeringés, több oxigén jut az agyba, ha nem csak ülünk hosszú órákon keresztül. Ezt saját bőrünkön is tapasztaltuk.
A hét egyik legizgalmasabb feladata egy finn fejlesztésű gamification applikáció, a Seppo kipróbálása volt. Az oktató előre elkészített nekünk egy városismereti játékot, amelyet háromfős csoportokban játszottunk. A „játszótér” viszont nem az osztályterem volt, hanem Helsinki belvárosa. Egy térkép (és egy okostelefon) segítségével jutottunk el különböző helyszínekre (múzeumokba, szobrokhoz, a kikötőbe, parkokba), ahol ötletes feladatok és kihívások vártak ránk. Az oktató a tanteremből követte a haladásunkat, értékelte a beadott feladatainkat, mi pedig remekül szórakoztunk és erőnkön felül próbáltuk teljesíteni a kihívásokat, amelyekhez gyakran járókelők bevonására és extrém megoldásokra is szükségünk volt.
A tanfolyam utolsó napjára kulturális programot szervezett nekünk a képző intézmény, így szombaton Seurasaari szigetére látogattunk el, ahol egy szabadtéri múzeumot (skanzent) tekintettünk meg közösen. A szigeten a finnek tradicionális építészetét bemutató házakat, gazdasági épületeket, iskolát és templomot „gyűjtöttek össze” (ezek nagy része ugyanis nem itt állt eredetileg), és csodálatos környezetben sétálhattunk messze a nagyváros forgatagától.
Felejthetetlen élmény volt ez az egy hét. Rengeteg inspirációval és új barátokkal, nemzetközi kapcsolatokkal gazdagodva érkeztem haza.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal