Elemek megjelenítése címkék szerint: egyhetes

Bár két éve tanítok jelenlegi munkahelyemen, mindig is elkötelezett voltam a pedagógia, különösen a történelem tanításának módszerei iránt. Először vettem részt Erasmus+ programon, sőt első külföldi továbbképzésemen voltam. Amikor eldöntöttem, hogy szeretnék utazni, tudtam, hogy csakis olyan képzésre jelentkezhetek, amely a történelemmel kapcsolatos. Kíváncsi voltam, hogy tanítják máshol, miből, milyen módszereik vannak, milyenek a tantárgyi lehetőségek. Egy kurzus volt, amit kifejezetten ilyen szakos tanároknak hirdettek, mégpedig Írország fővárosában, Dublinban. A kurzus leírása megannyi múzeumlátogatást és szervezett programot tartalmazott a workshopok és előadások mellett, így gyermekkori vágyam teljesült, hogy kiutazhattam a nyár folyamán ebbe a lenyűgöző országba. A megadott két időpont közül egy másik pályázat miatt a nyári egyhetes kurzust választottam, így kimaradt a gimnáziumi óralátogatás, de ezt pótolta a többi program.

Lényegében keretes szerkezetű volt az utazás, mivel első nap gyalogos városnézésen ismertük meg Dublin és Írország történetét, míg az utolsó képzős napon egy előadást hallgattunk erről végig. Kilian és Sophie elképesztő beleéléssel meséltek az ír történelem és kultúra jellegzetességeiről, így ízelítőt kaphattunk nemcsak az ír valóságról, hanem hogy mit jelent írnek lenni, milyenek is az írek. Bár a magyar oktatásban minimálisan kerül elő az ír történelem, most, hogy már jobban ismerem és értem, biztosan ki fogom emelni azt, ha csak pár mondatban is, például a vallási ellentéteket, Észak-Írország és Írország születését vagy éppen az ír kivándorlás okait. Elképesztő múzeumokba látogattunk el, így amellett, hogy láthattuk az írek híres aranyát, őskori emberi maradványokat is tanulmányozhattunk (Archeológiai Múzeum), de ellátogattunk a Henriette Streetre is, ahol egy ház történetén keresztül nyerhettünk bepillantást az ír történelembe. Számomra a leginkább meglepő a Postamúzeum (GPO) volt, amely nevével ellentétben nem egy postatörténeti kiállítást nyújtott, hanem az ír függetlenségi mozgalom, a húsvéti felkelés hátterét és kommunikációs rendszerét mutatta be.

A képzés önmagában nagyon hasznos volt, ha nem is ismereteiben, inkább attitűdformálásában. Lucy a képzőnk a digitális pedagógia iránt elkötelezett egyetemi oktató, aki nyitottságával, értő figyelmével mindenkit bevont a tanulási folyamatba. Két napot töltöttünk vele, az első napon kifejezetten a modern tanulásról folytattunk párbeszédet, készítettünk projektet, míg a másodikon a történelmi nézőpont érvényesült. Sajnos a képzés hátránya volt, hogy a történelmi kurzusra ketten jelentkeztünk egy szlovák kolléganővel, így a tapasztalatcsere csak kétoldalú tudott lenni, hiszen Lucy nem történelemtanár és mások sem voltak azok.  Mivel ilyen kevesen voltunk, az első napon össze voltunk vonva egy másik Erasmus-kurzus diákjaival, akik az IKT-alapú tanulást/tanítást tanulmányozták. Számomra az is furcsa volt, hogy a társaság fele már egy héttel korábban érkezett, míg a másik fele új volt, így amikor ismételtünk, akkor bár nekem új ismereteket nyújtottak, ők ténylegesen ismételtek. Újra felfedeztem a Padlet felületét, illetve nagyon sokat beszéltünk arról, hogy ma már a diákok nem tudnak magolni, nem ez a tanulási forma a jellemző és sikeres. A projekt, amit mindenki egyénileg készített, arról szólt, hogyan tudjuk a digitális eszközöket alkalmazni saját tantárgyunkban. Nem kellett teljes projekttervet készíteni, nem is volt rá idő, inkább az előnyeit és hátrányait beszéltük meg ezeknek az online platformoknak. A második napunkon Arianaval (másik kolléganő) és Lucyval beszélgettünk a történelemtanítás dilemmáiról Szlovákiában és Magyarországon, bemutattuk a saját platformunkat, majd lezártuk a napot.

A képző rendkívüli rugalmasságát és szervezőképességét dicséri, hogy sajnos elmaradt egy ír történelemtanárral való találkozás, mivel lebetegedett, ezért átszervezte a programunkat, hogy felszabaduljon egy teljes nap egy egész napos kirándulásra. Volt lehetőségünk színházba is menni, ami eredetileg nem volt a program része, de megszervezték, emellett minden napra kaptunk ajánlást zenékre, filmekre és kocsmákra, hogy még jobban megismerjük Írországot.

A tanulmányokon túl a képző két egész napos kirándulást szervezett, így ellátogattunk Belfastba, ahol a vallási ellentétekről kaptunk információkat helyi taxisok vezetésével, majd továbbmentünk egy középkori vár romjaihoz és az Óriások útja (Giant's Causeway) elnevezésű természeti kincshez. A másik út során Kilkeny városát tekintettük meg, majd az egyik legrégebbi, középkori kolostor romjaihoz mentünk (Glendalough), ahol szintén lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé. A nap végén egy helyi gazda farmján volt lehetőségünk birkákat simogatni és megismerni a farmerek és a terelőkutyák munkáját.

A sok szervezett program mellett volt időnk szabad múzeum- (Guinness, Book of Kells, EPIC – Ír Emigrációs Múzeum), város (Howth) és természetesen kocsmalátogatásra is, hogy még teljesebbé váljon az ír élmény és hangulat. Bár a programnak nem része hivatalosan, mégis mindenki ajánlotta az EPIC múzeumot. Tényleg lenyűgöző, és egyben szívszorító, hogy mi motiválta, mi jellemezte az ír emigrációt, és azt hiszem mai világunkban különösen fontos az emigráció fogalmának a megértése.

A kurzus előnyei:

• Írország
• egyetemi szállás a város központjától nem messze, ahol egyszemélyes fürdőszobával rendelkező szobákat kaptunk egy apartmanban
• széles programkínálat (előre ismertük a képző honlapjáról), de a képző ezt rugalmasan kezelte (nyitott volt a változtatásokra)
• a történelemtanításhoz elengedhetetlen sok múzeumlátogatás
• 2 egész napos, buszos kirándulás
• attitűdformálás a modern iskoláról

A kurzus hátrányai:

• ketten voltunk ténylegesen a történelemtanári kurzuson (minimális tapasztalatcsere)
• a történelemtanítás módszereiről sokat nem hallottunk

Természetesen ezek a hátrányok jelentősek, de úgy gondolom, nem is lehet célja egy ilyen rövid kurzusnak az ismeretek bővítése minden szinten, fontosabb az attitűdformálás, hogy ezt hazatérve a saját iskolai környezetembe tudjam adaptálni. Azt hiszem, sosem felejtem el ezt az utat.

Képző: InterEducation Dublin (Dublin)

Course for Teachers of History (http://www.intereducation.eu/documents/735_info_secondary_history_-_dublin__2023.pdf)

Dátum: 2023.07.09-16.

Intézményem: Óbudai Gimnázium, 1033 Budapest, Szentlélek tér 10. 

A gimnázium Erasmus+-oldala: https://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016

https://www.facebook.com/profile.php?id=100057334844816

2023. július 3-tól 7-ig életemben először az Erasmus+ program keretében nyelvi továbbképzésen vettem részt Dublinban, Írországban. Azért választottam a nyelvtanulást, mert kommunikációnk fejlesztése nem csak az anyanyelvünkön, hanem más, idegen nyelveken is szükséges. Fontos, hogy kellően ismerjük, ne csupán a tankönyvekből szerezzük meg az ismeretek. Az élőszóban hallott idegen nyelvi beszéd számos olyan mintázatot mutat, amit máshogy nem, vagy nehezen tanulhatunk meg. Emellett az angol világnyelv, az IKT-eszközök alap nyelve, az online oktatási platformok nagyrészt angol nyelvűek, a nemzetközi kapcsolatok építéséhez szintén elengedhetetlen. Ha testvériskola-projektben gondolkozunk, ott is ez a legfontosabb nyelv. Nekem az íráskészségem és az írásbeli szövegértésem angolból jó, de ha beszélni kell, a tudásom csapnivaló. Írországra esett a választásom, mert mindig is vágytam ide, és mert az írek kétnyelvűek: megtapasztalhattam az angol anyanyelvi környezetet és megismertem a lenyűgöző ír kultúrát. Tudtam, itt nem lehet mismásolni, beszélni, kommunikálni kell, erre pedig ez a csodálatos ország kiváló helyszín lesz!

Dublin egy sokszínű, pezsgő nagyváros, ahol megfér egymás mellett a modern és a hagyományos, a tradicionális és az idegen, az emberek szívélyesek, kedvesek, segítőkészek és vidámak.

A nyelviskolám, a Centre of English Studies (CES) a belvárosban, 3 épületben működik. A főépület a Dame Court, itt tanul a legtöbb diák. Ezen kívül két kisebb épületben oktatnak kis csoportokat. A tanárok egy része ír, de más nemzetiségű, a brit angolt viszont kiválóan beszélő oktatókkal is találkozni itt. A segítőkről az animátorok jutnak eszembe: sok vidám, sárga pólós, folyton szervezkedő, segíteni akaró figurák voltak.

Egy előzetes online szintfelmérés után már email-ben megkaptam a csoportbeosztásomat: egy középhaladó csapathoz csatlakoztam arra az 5 napra délelőttönként. A csoportom kis létszámú, vegyes összetételű volt. Megismertem agilis diákokat, akik 1 hónapot töltenek itt, illetve olyan embereket, akik Írországban szeretnének boldogulni. A tanárom ír származású volt.

Hétfőtől péntekig a délelőtti órák 9:00-től 11:00-ig, majd 11:30-tól 13:00-ig tartottak. Főleg nyelvtannal, írásbeli szövegértéssel foglalkoztunk, a szókincs kapcsán a helyes kiejtés került előtérbe. 2 téma mentén haladtunk: a házak és berendezésük, ill. a munkavállalás témájában beszélgettünk. Tankönyvet nem kaptam, de fénymásolatot igen, a feladatokat önállóan, páros vagy kiscsoportos munkában oldottuk meg. Itt kéthetente van egy záróteszt, mert a többség hosszabb ideig tanul, nekem ezt kellett teljesítenem az utolsó napon.

Kedden, szerdán és csütörtökön külön beszédórákon vettem részt 14:00-től 16:00-ig. Ehhez a CES másik épületébe kellett átsétálnom. Egy teljesen új csoportba kerültem, ahol 1 kivétellel mindenki diák volt. Csak beszéltünk mindenféle kommunikációs játék közben. A legviccesebb és számomra a legnehezebb az volt, mikor egy kockajátékot próbáltam bemutatni a csoporttársaknak. 2 oktatóval is megismerkedtem, egyikük ír, a másikuk viszont brazil származású volt. Jellemző rájuk a dicséret, a lelkesítés, a motiválás, soha annyiszor nem hallottam, hogy „Excellent!”. Sokan tartanak attól, hogy nem értik meg őket hibáik miatt, vagy nem mernek megszólalni idegen nyelven, de egy jó továbbképzés ezeket a gátlásokat feloldja, a nyelvhasználó magabiztosabbá válik. Ezen állítás igazságát én is megerősítem, mert megtapasztaltam. Míg hétfőn rettegtem, hogy elrontom a mondatban még a szavak sorrendjét is, addig pénteken már egyedül, rámenősen intéztem a záródokumentumok, számlák íratását, átvételét, a vizsgát is sikeresen abszolváltam.

Írország szerintem a legelfogadóbb országok egyike. Nincs tülekedés, de van előreengedés, nincs kioktatás, de van széles, elnéző mosoly, figyelmes közlekedés, még a busz is leinthető. Híresen változékony az időjárás: mikor 3 órán belül napsütést jeleznek előre, kétszer azért esik az eső! Szabadidőmben lehetőségem volt néhány nevezetesség meglátogatására: pl. a Trinity Collage könyvtára, a Régészeti és a Természettudományi Múzeum kincsei, diorámái, a Phoenix Park, ahol szarvast etettünk, a Moher Sziklák az Atlanti-óceán partján, mise a St. Patrick Székesegyházban vagy sétafikálása Dublini-öböl vizében, mely az Ír-tengerre nyílik. Na és persze az ír arany…!

A nyelvet folyamatosan gyakorolni szükséges, mert ennek hiányában a nem használt ismeretanyagot elfelejtjük. Ha egy angol nyelvű alkalmazást ismerek meg, elsajátítom, bevezetem a tanórákon, a gyerekek jobban élvezik a tanítást, változatosabbnak, játékosabbnak érzik a tevékenységet. Ha egy idegen nyelvi filmet megértek, vagy egy internetes oldalt könnyebben lefordítok, bátrabban, magabiztosabban nyitok az idegen, az új felé. Ezt a tapasztalatot szeretném átadni elsősorban kollégáimnak, hiszen a következő 3 évben újabb 5 pedagógus bevonását tervezzük az Erasmus projektbe, hogy tantestületünk nyelvi kompetenciája növekedjen. Azt is célként fogalmaztuk meg, hogy 2 iskolával nemzetközi kapcsolatot építünk ki, levelező partnereket kutatunk fel, ahol tanártársaink használhatják az élő idegen nyelvet. De mindezt élőben, az adott országban …! Hálás vagyok az Erasmus-nak és a programban résztvevő társaimnak, hogy felkaroltak, agitáltak, és igen, én is meg tudtam csinálni!