Szlama Renáta angoltanár tollából

Izgatottan vártam a májusi máltai csoportos mobilitást kollégáimmal, mert nagyon sok akadályt kellett leküzdenünk a világjárvány miatt, hogy az utazás megvalósulhasson. Abban bíztam, hogy novemberben, az egyéni mobilitásom alatt megszerzett tapasztalataimat, majd jól tudom kamatoztatni a gyerekekkel.

Az otthoni készülődés része volt a koordinátor által megtartott szülői értekezlet, amit az én jelenlétemmel is megismételtünk közvetlen az utazás előtti napokban. Továbbá tájékozódtunk az aktuális beutazási szabályokról Máltára: PLF adatlap, európai uniós covid igazolvány. A máltai magyar konzul személyes tanácsára a szülőkkel az angol nyelvű beleegyező nyilatkozatot is kitöltettük. Tanítványaink egy speciális portfólió elkészítésével adták be a jelentkezésüket a Pitypang Iskola első Erasmus+ csoportos mobilitására, nyelvi felkészítésük a szakórákon történt. A szülőkkel zoom-megbeszéléseket tartottunk több alkalommal, illet a fogadóintézetekkel is online pontosítottuk a legfontosabb viselkedési és szakmai igényeket.

Aztán eljött a nagy nap, az indulásé! A repülés után kissé borult idő fogadott minket Máltán, de az örömünket ez sem tudta elrontani. Tudtam, hogy a következő vasárnapig verőfényes napsütés fog várni minket a szigeten, mert áldás volt az utunkon.

Huszonkettő 14-15 éves gyermekkel érkeztünk Málta nemzetközi repterére május 1-én vasárnap, délelőtt 11 órakor. A repülőút kellemes volt, bár kicsit aggódtam, mert két gyerek most repült életében először. Társaik nagy szeretettel támogatták. Én meg most voltam kísérőtanár repülős úton életemben először. Izgultam. De ment minden a maga útját: a gyerekek a fogadó családokhoz, mi pedig a Salini Resortba, illetve a GSE Residencebe. Előbbi egy gyönyörű szálloda a tengerparton St Paul’s Bay peremén, ahol nem mellesleg a gyerekek is tanultak minden nap, a másik pedig Málta egyik hegyén St Julian’s felett van.

Az olasz csapat, akikkel részt vettek a mobilitáson gyermekeink, 12-13 évesek voltak. Később arról számoltak be nekem a mieink, hogy mennyire jól kijöttek az olasz gyerekekkel. Minden iskolai közös programot velük töltöttünk. Szinte a mi idősebb gyerekeink vigyáztak a kisebb olasz gyerekekre. Ha mély barátságok nem is, de kedves beszélgetések, születtek a két nemzet diákjai között. Surlódásmentes, békés egy hetet töltöttünk el együtt, igazi csapattá kovácsolódtak az eltöltött közös programok után.

A mobilitás angol nyelven folyt, ez volt a közvetítő nyelv a máltaiak, az olaszok és a magyar diákok között. A csoport a fenntarthatóságról tanult, miközben a digitális képességeiket is fejlesztették, amit a záró beszámolókban meg is mutattak sikerrel.

Még az érkezésünk napján délután orientation walk-ra invitált a vezetőnk Zack, St Juliensbe, ahol megmutatta, hogy mit merre találnak a gyerekek. Kiosztotta az egyenpólójukat, hátizsákjaikat és diákigazolványt is kaptak, majd körbevezetett minket St Julien belvárosában. Felhívta a lehetséges veszélyekre a gyerekek figyelmét és ellátott minket mindenféle jó tanáccsal. Este bowlingozni voltunk a gyerekekkel. Hiába a korai otthoni kelés okozta fáradság, a lelkesedés és az öröm nagyobb volt.

Hétfőn reggel, miután hiánytalanul befutottak a családoktól a gyerekek, megkezdte mindenki a tanulást. Egyik job shadowing-t végző kollegával az Alpha Schoolba, St Paul’s Bay-i intézményébe buszoztunk, ahol találkoztunk Mary-vel, az Alpha School vezetőjével és Nellával. Nella, az egyéni mobilitás alatt volt a tanárom. Vele is sikerült baráti kapcsolatot kialakítani. November óta tartjuk a kapcsolatot. Nagyon vártam, hogy bemutathassam őket a kollegáimnak. Nellával később visszamentünk a hotelbe, ahol másik kísérőtanárunk is csatlakozott hozzánk. Jó hangulatú, érdekes szakmai beszélgetés volt ez a három angol tanár között.

Délutánonként kulturális programon vettünk részt az olasz gyerekekkel. Vallettában először, ahol a másik Pitypangos csoportunkkal találkoztam, akikkel villámlátogatást tettünk a magyar konzulnál, aki nagyon kedves volt, közös kép is készült. 

Meglátogattuk még a mindennapi osztálytermi tanulás után a Blue Lagoon-t, Rabatot és Mdinát. Utóbbiban Napóleon kori filmforgatás volt ottjártunkkor. A filmes büfésektől kaptunk egy tálca almáspitét.  Az olasz gyerekeket is megkínáltuk. Nagy volt a boldogság.

Majjistral Parkba is kirándult nemzetközi csapatunk, majd a Golden Bay Beach-en pihengettünk. Az egyik legnagyobb élményt mindkét csoportunknak a csodálatos környezetben pihenő Popeye Village jelentette, ami az 1980-as "Popeye" című zenés produkció forgatási helyszínéből nőtte ki magát turisztikai látványossággá, amely egy kifejezetten erre a célra épített filmforgatókönyv-falu, amelyet egy kis attrakciós vidámparkká alakítottak át, és amely rozoga faépületek gyűjteményéből áll.

Péntekre a gyerekeknek PPT előadással kellett készülniük A fenntarthatóság, hogy jelenik meg a saját iskolájukban témakörben.  A feladatot mind a 12 gyermek tökéletesen teljesítette. Fantasztikus produktumok születtek. A tanáruk teljes elégedettséggel nyilatkozott róluk. Nagyon büszke voltam rájuk!

            Az utolsó teljes máltai napunkon a csodálatos Blue Grotto tengeri barlangkomplexumhoz utaztunk, ahol sajnos a túl nagy szél miatt nem tudtunk csónakokba szállni, de a partról is fantasztikus volt az azúrkék tenger színe és a végtelensége. Zárásként a festői halászfaluban, Marsaxlokk-ban sétálgattunk és vásároltunk ajándékokat. Ez volt az utolsó eseményünk, nagyon élvezték a gyerekek a kötetlenséget. Indultunk hazafelé fáradtan, de tele élményekkel. Az idegenvezető is elbúcsúzott tőlünk. Nagyon dicsérte a magyar csapatot.

Nekem, mint kísérőtanárnak eleinte az aggodalmaimmal kellett megküzdenem. Szerencsére a tanártársam jó hatással volt rám nyugalmával, és a gyerekek is bebizonyították, hogy megbízhatunk bennük, a pontosság azért néha okozott gondot…

Nyelvi nehézséget sehol nem tapasztaltam. Minden gyermek gyönyörűen használta az angolt, még a visszahúzódóbbak is.

Az indulás hajnalán, reggeli 3 órakor a búcsúk a fogadó családoktól önmagukért beszéltek. Jó volt látni, hogy milyen szeretettel búcsúzkodtak a családok a gyerekektől.

Azt gondolom, hogy rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb az utazás során. Jó volt megélni egy ilyen csoportos mobilitást, örülök, hogy baráti kapcsoltot sikerült kialakítanom a fogadó intézmény vezetőjével. Nyitott volt a két iskola együttműködésére felhozott ötletemre. Bízom benne, hogy sikeresen kiaknázzuk ezt a lehetőséget a jövőben, és még sok Pitypangos tanuló élvezheti az ESE nyújtotta magas szakmai színvonalat.

Hallgatva már itthon a mobilitáson résztvevő tanítványaimat a disszeminációk során, nagyon büszke vagyok rájuk!