Intézményünkből ketten, az ERASMUS+ koordinációs feladatait ellátó két nyelvtanár utaztunk 2022. július legvégén hatnapos képzésre a festői óceáni szigetre, a Portugáliához tartozó Madeirára. Ezt a tanártovábbképzést egy német intézet (IFEL) szervezte, fő előadói egy nagy nemzetközi projekttapasztalattal bíró szlovén intézményvezető, valamint egy Írországban élő lett hölgy, a kultúraközi párbeszéd értője voltak. 50 résztvevője pedig Európa számos országából érkezett ERASMUS+ iskolai koordinátor vagy aktivista, akik részben frissen akkreditált, részben akkreditációra, vagy éppen „rövid” projektekre készülő intézményeket képviseltek. A képzés témája az oktatási intézményekben megvalósuló ERASMUS+ mobilitási, vagyis utazási projektek menedzsmentje volt.

Vagyis: hogyan vezényeljünk le egy európai finanszírozású, európai adminisztrációs elvárásokat támasztó projektet. Melyek a folyamat fázisai, és mely kérdéseket érdemes feltennünk. Szó volt az alábbiakról:

• hogy terveznünk kell pénzügyi és tartalmi szempontok szerint (planning);
• hogy a szervezés gyakorlati teendőit alaposan és körültekintően, lehetőleg társakkal érdemes végeznünk (team management, planning);
• hogy a feladatok megosztása hatalmasat lendít a sikerességen (team management, sharing tasks);
• hogy menet közben, a folyamatok előrehaladásának tükrében módosíthatunk a tervezetteken (implementation and monitoring);
• hogy jó dolog előre átgondolni a lehetséges kockázatokat, és azokra forgatókönyvvel rendelkezni (risk management);
• hogy az élményekről beszámolni nemcsak örömteli, de éppúgy lényegi része az egésznek, mint az átélés (dissemination – „ha én ezt a klubban elmesélem…”);
• hogy amit tanulunk egy út során, abból más is tanulhat (exploitation);
• és hogy minden ilyen élmény hosszú távon formál bennünket, mint egyéneket és mint közösséget.

Az ERASMUS+ projektekre jellemző informális tanulási módszerek (pl. world café) segítették és gazdagították a menedzsment lépéseinek gyakorlati (és játékos) elsajátítását. Előadónk mókás videókkal fűszerezte az esetleg egy hatszáz oldalas dokumentumban is fellelhető száraz tudnivalókat; sokszor épült egy-egy „tanóra” a résztvevők már meglévő, improvizált kiscsoportos beszélgetések keretében, valamint azok eredményeként születő nagy poszterek segítségével megosztott tudására. Nagy segítséget jelent a projektmenedzsmentben a táblázatok, időzítők bemutatása, rendelkezésre bocsátása is. Az interkulturális foglalkozások fókuszában a sztereotípiáink, a tolerancia, a kulturális sajátosságok, valamint a megmutatkozás vágya és készsége álltak.

Két estét az interkulturális bemutatkozásnak szenteltek a szervezők. A képviselt 9 ország (a résztvevők számának csökkenő sorrendjében: Görögország, Németország, Szlovénia, Litvánia, Magyarország, Ausztria, Szlovákia, Finnország, Lettország) mindegyike frappáns, a német résztvevők esetében kifejezetten önirónikus módon ábrázolta kultúrája sajátosságait. Finom falatok is kerültek minden ország kínálatából (bár a görög kollégák poggyásza későn érkezett utánuk, így a zamatos „import” paradicsom nem a hasunkban landolt), no meg ének és tánc, amivel még ünnepibbé varázsoltuk ezeket az estéket.

Módunk volt egy-egy személyes, a saját folyamatban lévő projektünk kérdéseit érintő konzultáción részt venni tapasztalt képzőinkkel. Műhelymunka keretében három napon egy-egy órán át minden résztvevő csapat a maga igényeinek, projekt-szintjének megfelelő lépésekben gyakorolhatta magát, mi dokumentumokat dolgoztunk ki a sebesen közelgő diákmobilitásokra tekintettel. A résztvevők sokféle hátterének, a nemzetköziesítésben, projektmunkában elért szintjének megfelelően más műhelyekben együttműködési ötletek kidolgozása, illetve interkulturális tanulást segítő módszerek elsajátítása zajlott.

Két délelőtt a résztvevők közül a tapasztaltabbak bemutatták ERASMUS+-gyakorlatukat. A megismert ötletek, stratégiák közül engem leginkább azé a német óvónőképzőé ragadott meg, ahol az ERASMUS+ mobilitásokra készülő tanulók külön osztályba járnak. Ennek az osztálynak a speciális tantervében szerepel az interkulturális felkészítés, illetve így szakmai utazásaikkal (amelyeket egyébként nagyjából egy időben élnek át) nem zavarják meg az egész iskolai működést.

A záró nap csúcspontja a gyakorlati munka termésének learatása volt: a résztvevők prezentálták a műhelyekben született terméket. Az interkulturális csapat három, különböző célú utazás történetét improvizálta végig, nagy tetszést aratva.

Mint családi nyaraláskor, esetünkben sem mellékes, hogy csodálatos helyen voltunk (nem tehetünk róla – ide hirdették meg ebben a témában a nyári képzést…). Nem feltétlenül arra gondolok, hogy a helyszín egy fantasztikus kilátást nyújtó négycsillagos hotel volt. Inkább mindarra a természeti csodára, amit ez a Madeirának elnevezett, illatos „úszó kert” (Plinius) rejt, és amelyeknek csak töredékét volt módunkban élvezni – de azt nagyon!

Mindez valóban formáló, és a mindennapi munkánkra, sőt, a jövőbeli téli gondolataink fénytartalmára is jelentős hatással bíró, egészen biztosan megtérülő befektetés volt.

https://vac.piarista.hu/erasmus