Harmadik Erasmus utam kicsit különbözött az eddigiektől több szempontból is. Először is, az első kettő angol nyelven folyt, ami angol tanár lévén, különösen kedves volt szívemnek a nyelvgyakorlás miatt. Most viszont magyar nyelvű kurzust választottam, a téma miatt. „Tanári kommunikáció” – ez a téma nagyon izgalmasnak tűnt, mivel munkám során arra jöttem rá, hogy a tanár-diák, diák-diák, és igen, a tanár-tanár konfliktusok jó része kommunikációs problémákra vezethető vissza. Kíváncsi voltam, mit tanulhatok, mivel bővíthetem eszköztáramat. A másik ok, ami miatt ez a tanfolyam nem volt szokványos, az a tény, hogy járógipszben, vagyis azt helyettesíthető csizmában csináltam végig, mivel indulás előtt két héttel eltört a bokacsontom. Rovinj csúszós macskakövei, az első napon elromló kerekesszékem és a lift hiánya jelentős kihívással jártak, de ezt feledtette tanfolyamvezetőnk figyelmessége és a társak segítőkészsége. A hat tanulós nap zömében gyakorlati jellegű volt, játékos feladatokon keresztül tekintettünk rá a kommunikáció bizonyos aspektusaira. Volt természetesen elmélet is, de semmiképpen sem volt hasonlítható egy szokványos jegyzetelős tanfolyamhoz. A tizenkét főből meglepő módon négy férfi tanár is jelen volt, ami még színesebbé tette a beszélgetéseket. Alsós, felsős, gimnáziumi és szakképzős tanárok és egy igazgató alkották a résztvevőket. Izgalmas volt belelátni más típusú intézmények életébe, tipikus nehézségeibe. Élveztük a szerepjátékokat, rácsodálkoztunk kommunikációs finomságokra, nyitott szellemmel, kíváncsian fogadtuk mindazt, amit kaptunk és gyermeki örömmel vettünk részt a játékokban. Az első esti vacsora és az utolsó napi közös hajókirándulás szép keretbe foglalták a tanfolyami napokat. Bár lábam miatt minden nehezített volt, összességében egy pillanatig sem bántam meg, hogy bevállaltam így is az utat. Köszönöm az élményt mindenkinek, aki hozzájárult, hogy ez a tanfolyam és az én részvételem létrjöhessen!