Szinte napra pontosan egy év telt el az első Erasmus+ kurzusom óta, ezúttal 5 napot töltöttem Görögországban, Nafplioban, az első demokratikus parlament városában. Iskolánk Budapesten igazi multikulturális intézmény, különböző nemzetiségű tanulókkal, így az idei választásom a tanulóink sokszínűségében rejlő lehetőségek kiaknázására esett. A FacingDiversity: InterculturalClassroom Management című képzés olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a tananyagok alkalmassá tétele anyanyelvi és külföldi tanulók számára, a különböző kultúrából érkező diákok adekvát kommunikációja, vagy az identitás megtartásával együtt történő kultúrák befogadása és elfogadása.

A választott kurzus 2018. július 9-től 14-ig tartott. Az első, úgynevezett bemelegítő nap főként az ismerkedésről szólt. Már az is nagyon tanulságos volt, hogy a résztvevő kollégák beavattak saját nehézségeikbe, és olyan hasonló kérdésekre várták a választ, mint például a bullying, vagy a kollektíva eltérő hozzáállása bizonyos kérdésekhez.

A kurzuson nyolcan vettünk részt: öt olasz, egy német, egy lengyel kolléga, és én képviseltem Magyarországot. Mindannyian más iskolatípusból és munkakörből érkeztünk, ami szintén több szempontból tette lehetővé a rálátást a különböző helyzetekre, problémákra. A résztvevők között volt igazgatóhelyettes, középiskolai tanár, alsós tanító, osztályfőnök, illetve felnőttképzésben dolgozó kolléga is. Oktatóink magasan kvalifikált, világot látott, tapasztalt párost alkottak.

Az első alkalom során tisztáztuk az alapfogalmakat, megbeszéltük, hogy mit jelent a multikulturalitás, és miben különbözik az interkulturalitástól. Tapasztalatot cseréltünk arról, hogy hogyan érezheti magát egy idegen anyanyelvű gyerek az osztályunkban, illetve hogyan segíthetjük elő a kommunikációt a társaival. Összegyűjtöttük azokat az intekulturális kompetenciákat, amelyekkel hatékony tanítási stratégiákat lehet kialakítani.

A kurzus során mindennap megismertünk egy-egy helyzetgyakorlatot, ami jó kiindulópontja volt az aznapi témaválasztásunknak. Témáink között szerepelt például a megelőzés, a kompromisszum, az elfogadás és a befogadás. Számtalan videót néztünk és elemeztünk olyan szempontból, hogy mások hogyan integrálják, alakítják az újonnan érkezők igényeinek is megfelelően az osztály életét, úgy, hogy közben nem zavarják meg a mindennapi rutint.

Mint az előző évben, most is arra helyeztem a hangsúlyt, hogy miként fogom az újonnan szerzett tudást megosztani az iskolámmal, kollégáimmal. Már kezdettől fogva szem előtt tartottam, hogyan tudom ezeket az ismereteket az osztályom mindennapi életébe beépíteni, annak ellenére, hogy a gyerekek rugalmasak, nyitottak a “másra”, hisz ebben is nőnek fel. Így már a kurzus alatt elkezdtem felépíteni disszeminációim anyagát, elkezdtem összegyűjteni, hogy mit és milyen formában szeretnék bemutatni, érzékeltetni, hogy azt a hatást váltsam ki, amit magam is éreztem a kurzus folyamán.

A szombati záró napon az utolsó jó gyakorlat erős érzelmeket váltott ki belőlem. A helyzetgyakorlat során “tükröt tartottunk” egymásnak, és meg kellett neveznünk egymás legjobb tulajdonságát. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen komolyan vette mindenki a feladatot, és nem csupán pozitív, kedves jelzőket használtunk társaink bemutatására. A közös, kooperatív munka során valóban tükröt tartottunk egymás tulajdonságai elé, így nem csoda, hogy kétszer kellett fotózni az oklevélátadás pillanatát, mire sikerült felitatni a könnyeimet.

A kurzus folyamán többször nyílt lehetőségünk kulturális kikapcsolódásra is. A helyi Nemzeti Galéria nyitvatartási ideje miatt a szombati kirándulást kedden ejtettük meg, mivel itt a kedd a múzeumok szünnapja. A program során hajókirándulást tettünk Hydra, illetve Spetses szigetére. Hydrán nincs gépjárműforgalom, öszvérekkel oldják meg az áruszállítást, és a művelésre alkalmatlan föld miatt a tenger adta lehetőségekkel tanultak meg élni. Egy esti kirándulás keretében megismerhettük az epidauroszi színházat, amelyet a leghíresebb és a legjobb állapotban lévő görög színháznak tartanak. A színház évszázadokon át ép maradt, mivel biztonságot nyújtó, több mint 6 méter vastag föld borította. „A leghalkabb hangot, egy mély sóhajt, vagy egy papírdarab széttépését még a legutolsó sorban is tisztán lehet hallani” — mondta Sz. E. E. Iakóvídisz régészprofesszor.

A kurzusról hazatérve úgy érzem, hogy a magam elé kitűzött cél megvalósult, szélesebb lett a látóköröm a sokszínűség mint érték és mint lehetőség kihasználásában. Biztos vagyok benne, hogy könnyebben meg tudom találni azokat a helyzeteket és lehetőségeket, amelyekkel kapcsolatban a tanultakat hasznosíthatom.

További információ a honlapunkon: https://oisbpxiii.wixsite.com/2018 

vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/oisbp/