Elemek megjelenítése címkék szerint: InterculturalClassroom Management
A tantermi diszkrimináció csökkentése
Beszámoló a 2024-ben megvalósult Erasmus+ tanármobilitási ösztöndíjról
Időpont: 2024. július 15-19.
Helyszín: Athén, Görögország
Küldő intézmény neve: Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium
Küldő intézmény címe: 1055 Budapest, Markó u. 18-20.
Fogadó intézmény neve: Europass Teacher Academy – Athens
Fogadó intézmény címe: Leof. El. Venizelou 78, Kallithea 176 76
Iskolánk Erasmus+ tanármobilitásért felelős koordinátora, Horváth Zsolt értesített a 2023/24-es tanév elején, hogy ismét lehetőség nyílik külföldi tanártovábbképzési programon részt venni. A korábbi jó tapasztalatok tükrében újra jelentkezem, így negyedik alkalommal is részt vehettem ezen a szakmai szempontból rendkívül hasznos nemzetközi programon.
A Ryanair menetrendszerinti járatával indultam el a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérről július 14-én délelőtt, mivel a képzésem másnap reggel kezdődött. A szállásomra reptéri busszal érkeztem, minden gond nélkül. Sikerült egy kis lakást foglalnom, mindössze 5 perc sétára a képzés helyszínétől.
Az időjárás igen kellemes volt, így a délelőtti, kora délutáni képzések után lehetőség nyílt a város felfedezésére is, ami Athén több, mint 2000 éves múltja miatt történelemtanárként egy felbecsülhetetlen élmény volt, a kulturális örömök mellett pedig életemben először a tengerben is tudtam úszni.
A képzésen rajtam kívül 8 kolléga vett részt: 1 magyar, 1 német, 2 osztrák, 2 lengyel és 2 spanyol nemzetiségű. Három kolléga kivételével mindegyik angol tanár volt. A német nyelvterületről érkező pedagógusok igen speciális iskolából érkeztek, ahol nagy kihívást jelent számukra az integráció, a többi tanárnő hagyományos gimnáziumi rendszerből érkezett.
A továbbképzés témája a „sokféleség támogatása” köré rendeződött. Főként párbeszédekre, kooperatív csapatmunkákra épültek az elvégzendő feladatok. A képző, mint facilitátor volt jelen, mégis igyekezett a nézetek megváltozgatására, valamint arra, hogy az adott problémáktól ne tartsuk magunk távol. A fő hangsúly a kommunikáción, az elfogadáson és a multikulturális nyitottságon alapult. Olyan speciális gyakorlatokat végeztünk, amihez nem volt szükség nyelvismeretre, mégis lehetőséget adott, hogy megismerjük egymást.
Az interkulturális kompetenciák fejlesztése és kihívások kezelése személyes történetek megosztásán keresztül valósulhatott meg, melyben a hallgatás, megértés, ítéletmentesség, tolerancia, empátia, egymás iránti tisztelet és bizalom került elmélyítésre.
Feladat 1: Mutasson be egy tárgyat 3 perc alatt, amihez valamilyen személyes történet kapcsolódik! A bemutatót a társak csak hallgathatják, de nem kommentálhatják. Figyeljék meg a beszélő reakcióit a mesélés közben, majd adjanak visszajelzést róla, hogyan hatott rájuk a történet!
Feladat 2: Meséljen el egy kellemetlen történetet, amit az eltérő kulturális háttér miatt tapasztalt 3 perc alatt! A bemutatót a társak csak hallgathatják, de nem kommentálhatják. Figyeljék meg a beszélő reakcióit a mesélés közben, majd adjanak visszajelzést róla, hogyan hatott rájuk a történet!
A bürokrácia modellezésére és a politikai törvényhozás nehézségeire egy különleges BARNGA nevű játék hívta fel a figyelmünket. Így láthattuk milyen nehéz az eltérések kommunikálása és más szabályok elfogadtatása, illetve elfogadása.
Feladat 3: Olvassa el a kártyajátékhoz tartozó játékszabályt, de ne szólaljon meg, csak kezdjen el játszani a szabályok szerint! Ha elsajátította a szabályokat, egy fő kivételével váltson minden játékos asztalt! (A szabályok azonban egy ponton eltérnek. Így a játékosok vagy elfogadják az új szabályokat, vagy a saját igazukról próbálják meggyőzni a másik játékosokat. Mindezt hang nélkül.)
Ugyanezt a problémát segítette megértetni egy animációs kisfilm bejátszása is: https://www.youtube.com/watch?v=8Ox5LhIJSBE.
Feladat 4: Próbálja meg ezt a nyitottvégű történetet mondatpanelek segítségével szabadon befejezni.
Sigmund Freund nyomán egy kulturális jéghegyet is modelleztünk közösen, ami rávilágított a látható és nyilvánvaló kulturális jegyekre, és olyanokra, melyek a sztereotípiákon túlmutatnak. A probléma kifejtéséhez a „think-pair-share” koncepciót alkalmaztuk. A feladaton keresztül a kollégák megosztották az aktuális katalán, ukrán, kínai, vietnámi, roma stb. nemzetiségek elfogadásának nehézségeit, valamint kifejezték aggodalmukat a kirekesztéssel kapcsolatban.
Ilyen problémás helyzetekben nem csak a sokféleségre alkalmazott stratégiák és gyakorlatok tudnak segíteni, hanem támogató szervezetek, mint helyi közösségek, szülők, könyvtárak munkatársai is bevonhatók a társadalmi fejlődés ösztönzésére.
A különböző vélemények kifejtésének teret adó játékok, szerepjátékok és viták is segítenek egymást elfogadni. Ennek célja, hogy egy olyan biztonságos helyet teremtsenek, amely elősegíti a demokratikus gondolkodást és segíti leépíteni az előítéleteket.
Feladat 5: Be kellene-e tiltani a hijab, chador, niqab viselését? Egyik csoport gyűjtsön érveket ellene, másik csoport mellette! Ezután hozzanak a csoportok egy közös döntést!
Feladat 6: A következő állítások a sokféleségre vonatkoznak. Álljon jobbra, ha az állítással egyetért, álljon balra, ha nem ért egyet, álljon középre, ha nem tud dönteni! Ezután a választását röviden indokolja meg!
Zárásként a pedagógusok számára az interkulturális oktatás elsajátításában az ún. RFCDC képesség alapú modell önreflexión keresztül segít. A modell célja csupán a meglévő ismeretek felülvizsgálata és a jelenlegi gondolkodásmód befolyásolása.
Összeségében elmondható, hogy mind a gyakorlatban, mind a képzés során a legnagyobb kihívást a jogok védelme és a diszkrimináció elleni küzdelem jelenti. A megoldást a demokratikus és emberi jogok tiszteletben tartása, a befogadó nyelvezet használata, a tanulók meghallgatása, párbeszédek kezdeményezése, projektalapú feladatok és szülőkkel, szervezettekkel való együttműködés jelentheti.
A kurzus teljes anyaga: https://padlet.com/stelsouv/supporting-diversity-with-intercultural-education-in-the-cla-rc9ndfrcwat0u71r
Interkulturális szemlélet a kultúra bölcsőjéből
Szinte napra pontosan egy év telt el az első Erasmus+ kurzusom óta, ezúttal 5 napot töltöttem Görögországban, Nafplioban, az első demokratikus parlament városában. Iskolánk Budapesten igazi multikulturális intézmény, különböző nemzetiségű tanulókkal, így az idei választásom a tanulóink sokszínűségében rejlő lehetőségek kiaknázására esett. A FacingDiversity: InterculturalClassroom Management című képzés olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a tananyagok alkalmassá tétele anyanyelvi és külföldi tanulók számára, a különböző kultúrából érkező diákok adekvát kommunikációja, vagy az identitás megtartásával együtt történő kultúrák befogadása és elfogadása.
A választott kurzus 2018. július 9-től 14-ig tartott. Az első, úgynevezett bemelegítő nap főként az ismerkedésről szólt. Már az is nagyon tanulságos volt, hogy a résztvevő kollégák beavattak saját nehézségeikbe, és olyan hasonló kérdésekre várták a választ, mint például a bullying, vagy a kollektíva eltérő hozzáállása bizonyos kérdésekhez.
A kurzuson nyolcan vettünk részt: öt olasz, egy német, egy lengyel kolléga, és én képviseltem Magyarországot. Mindannyian más iskolatípusból és munkakörből érkeztünk, ami szintén több szempontból tette lehetővé a rálátást a különböző helyzetekre, problémákra. A résztvevők között volt igazgatóhelyettes, középiskolai tanár, alsós tanító, osztályfőnök, illetve felnőttképzésben dolgozó kolléga is. Oktatóink magasan kvalifikált, világot látott, tapasztalt párost alkottak.
Az első alkalom során tisztáztuk az alapfogalmakat, megbeszéltük, hogy mit jelent a multikulturalitás, és miben különbözik az interkulturalitástól. Tapasztalatot cseréltünk arról, hogy hogyan érezheti magát egy idegen anyanyelvű gyerek az osztályunkban, illetve hogyan segíthetjük elő a kommunikációt a társaival. Összegyűjtöttük azokat az intekulturális kompetenciákat, amelyekkel hatékony tanítási stratégiákat lehet kialakítani.
A kurzus során mindennap megismertünk egy-egy helyzetgyakorlatot, ami jó kiindulópontja volt az aznapi témaválasztásunknak. Témáink között szerepelt például a megelőzés, a kompromisszum, az elfogadás és a befogadás. Számtalan videót néztünk és elemeztünk olyan szempontból, hogy mások hogyan integrálják, alakítják az újonnan érkezők igényeinek is megfelelően az osztály életét, úgy, hogy közben nem zavarják meg a mindennapi rutint.
Mint az előző évben, most is arra helyeztem a hangsúlyt, hogy miként fogom az újonnan szerzett tudást megosztani az iskolámmal, kollégáimmal. Már kezdettől fogva szem előtt tartottam, hogyan tudom ezeket az ismereteket az osztályom mindennapi életébe beépíteni, annak ellenére, hogy a gyerekek rugalmasak, nyitottak a “másra”, hisz ebben is nőnek fel. Így már a kurzus alatt elkezdtem felépíteni disszeminációim anyagát, elkezdtem összegyűjteni, hogy mit és milyen formában szeretnék bemutatni, érzékeltetni, hogy azt a hatást váltsam ki, amit magam is éreztem a kurzus folyamán.
A szombati záró napon az utolsó jó gyakorlat erős érzelmeket váltott ki belőlem. A helyzetgyakorlat során “tükröt tartottunk” egymásnak, és meg kellett neveznünk egymás legjobb tulajdonságát. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen komolyan vette mindenki a feladatot, és nem csupán pozitív, kedves jelzőket használtunk társaink bemutatására. A közös, kooperatív munka során valóban tükröt tartottunk egymás tulajdonságai elé, így nem csoda, hogy kétszer kellett fotózni az oklevélátadás pillanatát, mire sikerült felitatni a könnyeimet.
A kurzus folyamán többször nyílt lehetőségünk kulturális kikapcsolódásra is. A helyi Nemzeti Galéria nyitvatartási ideje miatt a szombati kirándulást kedden ejtettük meg, mivel itt a kedd a múzeumok szünnapja. A program során hajókirándulást tettünk Hydra, illetve Spetses szigetére. Hydrán nincs gépjárműforgalom, öszvérekkel oldják meg az áruszállítást, és a művelésre alkalmatlan föld miatt a tenger adta lehetőségekkel tanultak meg élni. Egy esti kirándulás keretében megismerhettük az epidauroszi színházat, amelyet a leghíresebb és a legjobb állapotban lévő görög színháznak tartanak. A színház évszázadokon át ép maradt, mivel biztonságot nyújtó, több mint 6 méter vastag föld borította. „A leghalkabb hangot, egy mély sóhajt, vagy egy papírdarab széttépését még a legutolsó sorban is tisztán lehet hallani” — mondta Sz. E. E. Iakóvídisz régészprofesszor.
A kurzusról hazatérve úgy érzem, hogy a magam elé kitűzött cél megvalósult, szélesebb lett a látóköröm a sokszínűség mint érték és mint lehetőség kihasználásában. Biztos vagyok benne, hogy könnyebben meg tudom találni azokat a helyzeteket és lehetőségeket, amelyekkel kapcsolatban a tanultakat hasznosíthatom.
További információ a honlapunkon: https://oisbpxiii.wixsite.com/2018
vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/oisbp/
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal