Canterbury városáról sok minden az eszünkbe juthat: Chaucer, az angol irodalom atyja, a katedrális, ahol Beckett Szent Tamást meggyilkolták, vagy az érsek, aki az angol királynő után a második legfontosabb méltóság az anglikán egyházban. Számomra mostantól nem csak ezek miatt lesz érdekes ez az angliai város, hanem az ott eltöltött két hét miatt is.

Iskolánk idén is sikeresen pályázott Erasmus+ külföldi mobilitási ösztöndíjra. Ennek köszönhetően vehettem részt július 22. és augusztus 4. között egy kéthetes angliai tanártovábbképző programon. A kurzus a Canterbury mellett található Kenti Egyetem campusán, nyugodt, inspiráló környezetben került megrendezésre. A választott kurzusom arról szólt, hogyan lehet az angoltanítás során drámapedagógiai eszközöket felhasználni a még eredményesebb nyelvtanulás érdekében. Olyan gyakorlatokat sajátítottam el, melyek segítségével még sikeresebben motiválhatom és ösztönözhetem a diákjaimat az angol nyelv elsajátítására. A csoportunkat egy tapasztalt ausztrál tréner vezette, aki nagy figyelmet fordított a csoportdinamika kialakítására, hiszen sok improvizációs és bizalomra épülő gyakorlatot végeztünk. A csoport létszáma 17 fő volt, összesen 10 országból képviseltették magukat emberek. A legmesszebbről egy japán hölgy érkezett, aki csak emiatt a kurzus miatt repült Angliába. Ez is mutatja milyen nívós képzésen volt szerencsém részt venni.

A Pilgrims a napi 3x90 perces órákon kívül más délutáni, kora esti, sőt hétvégi módszertani órákat és workshopokat is biztosított minden résztvevő számára. Mindenki találhatott a maga számára hasznos foglalkozásokat a kurzusán kívül is: például kreatív írás, instrumentális zene felhasználása az angolórán, mobileszközök órai használata, kommunikációs készség fejlesztése, módszertani és nyelvtani foglalkozások. A kora esti sávban lazább hangulatú programokon vehettünk részt, mint például egy skót esten, ahol az éneklés és a tánc mellett előkerült az autentikus skót whisky is. Továbbá volt lehetőség jógázni is és Bollywood dancing címszó alatt indiai táncot lejteni.

A Pilgrims munkatársai mindannyian kedvesek, készségesek és segítőkészek voltak. Bármilyen kérdéssel fordulhattunk hozzájuk, mindig igyekeztek a segítségünkre lenni. Minden kurzuson vidám hangulat uralkodott, általános jókedv volt jellemző az egész közösségre. Számomra különösen tetszett, hogy a résztvevők és a trénerek egy helyen laktak, a Kenti Egyetem campusán található szállásokon, így nem csak az órákon és a foglalkozásokon találkoztunk, hanem szabadidőnkben is. Nagyon szimpatikusnak találtam, hogy utolsó előtti este csoportonként egy záró vacsorán vettünk részt valamelyik kellemes helyi pubban, és kötetlenül tudtunk beszélgetni, így is gyakorolva a nyelvet.

A tanulás mellett természetesen kikapcsolódásra is jutott idő. Főként délután és hétvégén volt lehetőségünk feltérképezni Canterburyt és a környező településeket. Így jutottam el a tengerparti Whitstable-be és Broadstairs-be, ahol a helyi lakosok nagy örömmel élvezték a hűsítő vizet a szokatlanul meleg angliai nyárban. Számomra a legnagyobb élményt a doveri vár és a fehér sziklák látványa okozta. Hatalmas szélben, de szikrázó napsütésben sétáltunk végig a sziklákon, ahonnan egészen Franciaországig el lehetett látni. Ellátogattam még Chilhambe is, ebbe a mesés, igazi kis angliai faluba, ahol olyan érzése van az embernek, mintha megállt volna az idő.

Ez alatt a két hét alatt sikerült feltöltődnöm, új ismerősöket szereznem, és megismerkednem az angol kultúrával, emberekkel. Mindez nem jöhetett volna létre Mandják Gézáné Manna hatalmas munkája nélkül, aki projekt-koordinátorként mindent a kezében tartott. Már alig várom, hogy a mobilitás során szerzett új ismereteimet a gyakorlatban is kipróbálhassam.