Gimnáziumunk néhány lelkes pedagógusa elhatározta, hogy az iskolai történetében először Erasmus+ pályázati projektet indít el. Elvállaltam a maroknyi csapat koordinátori feladatait és közös munkánk eredményeként megszületett a „Kelts hullámokat! – iskolai motiváció fejlesztése a Hamvas Béla Gimnáziumban” című pályázat, melyet a bírálók megvalósításra érdemesnek ítéltek.

Mivel az eredetileg megpályázott továbbképzési tanfolyamom 2018. július – augusztusban nem indult, helyette a hasonló témájú „ CLIL in Practice: Focus on Florence” című kurzust választottam. A címben szereplő rövidítés CLIL - Content and Language Integrated Learning a tartalomalapú nyelvoktatásra utal, de a szervezők úgy hirdették, hogy bármilyen szakosok jelentkezhetnek, mert a módszer könnyen adoptálható más tantárgyakra is, így hát belevágtam. Kezdeti szorongásom, melyet tökéletesnek nem mondható angol nyelvtudásom miatt éreztem, már az első napon elmúlt. Trénerünk az amerikai származású, Olaszországban élő Sheila Corwin volt, aki profi módon alkalmazkodott a nemzetközi csoport – 3 ír tanítónő, egy spanyol történelem-földrajz szakos tanárnő, egy fiatal német  házaspár, akik hazájukban munkanélküliek és bevándorlók képzésével foglalkoznak, egy angol szakos kolléganő Békéscsabáról és jómagam – összetételéhez, segített a nyelvi nehézségek, szaktárgyi és kulturális különbségek áthidalásában.

A tanfolyam érdekesnek ígérkező programját előre megkaptuk. Hétfői témánk Firenze képzőművészete volt, kedden „Szerelem Firenzében” címszó alatt Dante művészetéről beszélgettünk.  A szerdai napot a film, zene, újságok témakörnek szenteltük, míg csütörtökön a Medici családról, majd pénteken a toscanai ételekről és divatról volt szó.  Ezeket a témákat a CLIL módszer segítségével, változatos feladatok megoldásával dolgoztuk fel. Volt egyéni, páros és csoportos munka; kipróbáltuk a mozaikmódszert. Mi magunk is készítettünk foglalkozásterveket és javítottuk, illetve értékeltük is egymás munkáját. Sheila közben felhívta a figyelmünket az apró, ám nagyon hasznos módszertani ötletekre, például arra, hogy az ismeretátadás hatékonyabb, ha több érzékszervünkön keresztül jön az információ (látom, hallom), vagy, hogy mennyire fontos a tanulói aktivitás (megtapasztalom, csinálom). Ennek jegyében minden nap meglátogattunk egy-egy, az adott témakörhöz tartozó firenzei múzeumot. Természetesen itt is kaptunk feladatot, megfigyelési szempontot.
A napok gyorsan röpültek, annyi élményt, új ismeretet szereztem, hogy azokat feldolgozni hosszabb időbe fog telni. Arról viszont a saját tapasztalataim alapján meggyőződtem, hogy a CLIL módszer alkalmas a tanulói motiváció felkeltésére, növelésére. A módszer a természettudományos tárgyak oktatásában is alkalmazható. Firenzében a szabadidőmben megnéztem a Galilei és Leonardo múzeumokat is, ahol rengeteg szakmai anyagot gyűjtöttem. Így aztán a megszerzett módszertani ismereteket, apró fogásokat tanóráimon jó szívvel fogom alkalmazni, továbbá igyekszem majd kollégáimnak átadni a tanfolyamon szerzett és a saját gyakorlatomban csiszolt tapasztalatokat.

Egy esti séta erejéig kilátogattam Fiesoléba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Firenzére.

A szombati napon pedig lehetőségem volt Toscana néhány szép helyére is elmenni, mert csoportunknak a képzőintézmény egész napos buszos kirándulást szervezett. Megnéztük San Giminiano 12. századi toronyházait, amelyek nem védelmi célt szolgáltak, hanem az építtető családok gazdagságát mutatták. A nagyon jó állapotban fennmaradt középkori városközpont ma már a Világörökség része. Megcsodáltuk Siena gyönyörű főterét és a befejezetlenül is impozáns gótikus dómját. Chiantiban pedig egy családi pincészetben nagyon jó hangulatú étel- és borkóstolón vettünk részt.

A toscanai táj annyira elbűvölő és Firenze olyan sok nevezetességet rejteget még, hogy felkerültek a bakancslistámra – ide vissza kell még térnem, az bizonyos!

Erasmus+ pályázatunkról iskolánk honlapján és saját honlapunkon is olvashatnak.