Az Erasmus ösztöndíj elnyerésével egy régi vágyam valósult meg, ugyanis továbbképzésen angol nyelvterületen még nem voltam. Számomra az adott tanfolyam tartalma, célkitűzései mellett fontosnak tűnt az ideális helyszín kiválasztása is. Mindenképpen az Egyesült Királyságba szerettem volna menni, azon belül pedig igyekeztem a tengerpartot megcélozni – mégiscsak a nyár közepére esik az a két hét! Így jutottam el Brightonba, mely város, és maga a nyelviskola is, minden várakozásomat felülmúlta!

Az ELC nyelviskola egy kívül-belül szépséges, hatalmas viktoriánus ház harmadát birtokolja, recsegő falépcsőkkel, szinte minden helyiségben csodálatos kandallóval. Az iskolát 1962-ben alapították, és rendkívül népszerű. A tanártovábbképzésre körülbelül negyven fő érkezett a világ különböző országaiból, de többnyire kisebb csoportokban dolgoztunk. Az én tanfolyamom az igen vonzó Language, Methodology and Culture elnevezést kapta, és örömömre a módszertan része kapott nagyobb hangsúlyt. Csoporttársaim között volt német, szlovák, osztrák, lengyel, japán, francia és brazil is. Nagyon jó hangulatúak és hasznosak voltak az órák, jó humorú, lelkes, kiválóan felkészült tanárokkal. Egyik délután a népszerű Martyn Ford tartott rendkívül élvezetes előadást a How to be British humoros gyűjteményéből.

A tanórákon kívüli programok között volt természetesen közös „kocsmázás”, filmvetítés, jógázás, és lényegében minden délután strandolás, este sütögetés a tengerparton, az időjárás ugyanis tökéletes volt mindvégig.

Három jelentősebb programot emelnék ki.

A szabadtéri színházban Oscar Wilde kitűnő vígjátékát - The Importance of Being Earnest – néztük meg, miközben piknikeztünk : mindenki iszogatott, falatozott az előadás alatt – is.  Egyik nap egész napos kirándulást szerveztünk magunknak néhány csoporttárssal; elbuszoztunk a Seven Sisters elnevezésű mészkő sziklavonulathoz. Ott egy több órás gyalogtúra levezetésenként strandoltunk is a gyönyörű tengerparton. Szintén nagy élmény volt az éppen akkor megtartott Brighton Pride, amiből mi a szombat délelőtti parádét néztük meg.

Brightonban kedvesek, nyitottak, türelmesek az emberek, a buszon fel- és leszálláskor köszön egymásnak az utas és a sofőr, valahogy így: Thank you, bye bye!