Elemek megjelenítése címkék szerint: NILE

Norwich egy csodálatos város Anglia észak-keleti részén, Londontól 100 mérföldnyire, tele történelmi épületekkel, templomokkal, turisztikai látványosságokkal. Kevesen tudják, hogy Norwichban két katedrális is van, mindkettő lenyűgöző méretekkel rendelkezik: az egyik egy több, mint 100 éves római katolikus katedrális, a másik pedig egy 900 éves anglikán vallású építészeti remekmű. A legenda szerint Norwichnak 365 pubja van – az év minden napjára egy – és 52 temploma –, így minden vasárnap másikban lehet bűnbánatot tartani. Sajnos én csak 2 hetet tölthettem ott, de megpróbáltam ezek közül minél többet felfedezni.

Az általam választott kurzust a NILE (Norwich Institute for Language Education) intézet szervezte Jamie Keddie vezetésével, akit már Budapesten is többször láthattak azok a nyelvtanárok, akiket a történetmesélés nem csak alapszinten érdekel. A tanfolyam címe Video and Storytelling for Language Teachers, ami egy rendkívül élvezetes, humoros, informatív és aktív részvételt igénylő kurzus volt. Nem csak azt tanultuk meg, hogyan kell egyszerű történeteket élvezetesebb módon előadni aztán feldolgozni a tanórán, hanem azt is, hogy használjunk már meglévő videós anyagokat valamelyik videomegosztó platformról, valamint hogyan készíthetünk, vághatunk mi magunk az óráinkon felhasználható videókat, és nem utolsó sorban, hogyan készíttessünk a tanulóinkkal rövid kisfilmeket, amikről aztán beszélgethetünk. Az órákon rengeteget beszélgettünk, ötleteltünk, meséltünk, ezáltal nem csak a módszertani készletemet frissíthettem fel, hanem az angoltudásom is sokat fejlődött, hiszen egy számomra majdnem ismeretlen területtel ismerkedhettem meg. A csoportomban rajtam kívül 5 spanyol anyanyelvű nyelvtanár volt, így egy hangos, jókedélyű csapat tagja lehettem, élveztem minden pillanatát!

A NILE arról is gondoskodott, hogy a többi náluk tanuló diákkal is megismerhessük egymást, minden napra szerveztek egy-egy szociális programot, pub látogatástól cambridge-i kiránduláson át zenés népdal-estig mindenféle szuper elfoglaltságot beiktattak a napjainkba.

A szállásom a Kelet-Angliai Egyetem campusán volt: egy egyágyas, kényelmes kis szobát kaptam fürdőszobával, a konyha pedig a háromszintes épület földszintjén volt, a többi lakóval közösen használtuk. Itt is nemzetközi volt a csapat, többek között olaszok, spanyolok, lettek és kazahsztániak is voltak, így folyamatosan angolul beszéltünk és rengeteg új dolgot tudtunk meg egymás országairól és a különböző kultúrákról.

Azt is megtudtam, hogy néhány hallgatójuk már nem először vesz részt a NILE-nál szervezett kurzuson, mind annyira megszerették a várost és az iskolát, hogy volt, aki már harmadjára jött el hozzájuk tanulni. Nekem is hihetetlen élményben volt részem, hálás vagyok mindenkinek, aki ehhez bármilyen formában hozzájárult.

Akkor kezdtem a fenti témával foglalkozni, amikor közel egy évtizede megkezdtem munkámat a Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumban. Szemlátomást évről évre sajnos egyre több diákomnál tapasztalom bizonyos tanulási kompetenciák, stratégiák hiányát vagy „sérültségét”, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok némi tudásra, szakmai fogásra szert tenni. Kapóra jött nekem, hogy az Erasmus segítségével két hetet tölthettem Angliában, bízva abban, hogy a célnyelv használata nyelvtudásomat is kicsit fejleszti és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetek.

Amikor még itthon tervezgettem az utat, arra vágytam, hogy egy izgalmas, jól hasznosítható tudást és tapasztalatot, kellemes élményeket biztosító utazást hagyjak a hátam mögött. Az utazás oda-vissza irányba is elég izgalmasra sikerült, mivel csak alig 40 percet hagytam magamnak a reptéri transzferre az óriási méretű amsterdami Schiphol-on.

A tanfolyam helyszínéül egy nagyon jó könyvtárral és informatikai háttérrel megtámogatott, ragyogó „kiszolgáló személyzettel” ellátott intézmény szolgált, a NILE (Norwich Institute for Language Education). Pár csoporttársammal jókat viccelődtünk az intézet nevén, mondván, hogy nem kell a jó meleg Egyiptomba utaznunk nyáron, ha látni akarjuk a Nílust. :) Amikor mérlegelni kellett, hogy hol legyek elszállásolva, egyértelmű volt számomra, hogy a kollégiumi elhelyezést választom. A Universty of East Anglia hatalmas campus-án (vasárnapi) megérkezésemkor alig két emberrel találkoztam, akik közül az egyik egy olasz lány volt a leendő csoportomból és így már ketten bolyongtunk az óriási területen saját épületünket illetve szobánkat keresve. Alig másfél óra elteltével végülis megtaláltuk a számunkra előkészített szobáinkat. A tanfolyam első hetében majdnem minden nap meg tudtuk javítani a legközelebbi buszmegállótól az ágyunkig való eljutás szintidejét, pedig volt nálunk térkép. :)

Aki elég jó fekvésű szobát kapott, annak még a wifi is működött, de több, különböző nemzetiségű diákkal együtt kudarcot vallott szinte minden próbálkozásunk e téren. Egyszer az egyik lánnyal megpróbáltuk bejárni az egész campus-t, de csak a csodálatos tóig jutottunk a sok mókussal, akik elkísértek utunkon. A látvány és vándortársaink kárpótoltak sok mindenért. Nagy szerencsém volt, mert kis létszámú csoportomban egyedül képviseltem országunkat, így elég sokat beszélgethettem „nemzetköziangolul” a két olasz és egy-egy bolgár, cseh és spanyol kolléganővel. Ahányan voltunk, annyi féle részét fedtük le az oktatásnak: volt középiskolai és tanárképző főiskolai tanár, mozgássérült fiatalokkal foglalkozó fejlesztőpedagógus és magániskolában tanító nem-nyelvtanár közöttünk. Ez így elég nagy gondot is okozott „osztályfőnökünknek”, aki az óráink jelentős részén alsótagozatos gyerekeknek készített feladatokat és eszközöket mutatott be nekünk. Ezzel ellentétben a hangulat szinte minden órán remek volt, könnyen visszaváltoztunk 6-10 éves gyerekekké. :) Túl sok szabadidővel nem nagyon rendelkeztünk, mindenki szorgalmasan készítette a házi feladatait, úti beszámolóit, de azért a szervezők is kitettek magukért: „segítségükkel” megpróbáltuk legalább kívülről felfedezni Norwich kocsmáinak közel 1/70-edét, részt vehettünk egy külön a mi számunkra szervezett nemzetközi esten (én a Neut mutattam be) és próbáltam további kapcsolatokra szert tenni - és Cambridge-be is eljutottunk.

Az én aprócska csoportom (a tanfolyam második hetére ráadásul már csak négyen) igyekezett mindenhol együtt tölteni az időt, így közösen utaztunk el a tengerhez az egyetlen közös vasárnapunkon. Hatalmasakat nevettünk, bár a szél igyekezett keresztbe tenni nekünk.       

Mindent összevetve azt gondolom, köszönettel tartozom az Erasmus+nak és külön a HE Tanárképzésnek és a NeuErasmusnak, hogy lehetőséget biztosított erre az utazásra. Jó volt ismerkedni új kollégákkal és módszereikkel, gyakorlataikkal.

https://www.facebook.com/NeuErasmus1144

https://neuerasmus.weebly.com

A Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Szakgimnáziumának sikeres Erasmus + pályázata lehetővé tette számomra, hogy két hetes módszertani képzésen vegyek részt a kelet angliai Norwich városában. A NILE nyelviskola által szervezett 21. századi készségek című kurzuson sokféle témakört érintettünk, amik a mai világban elengedhetetlenek a hatékony tanulási és tanítási folyamatokhoz. Beszéltünk többek között a motiváció fejlesztéséről, a helyes visszajelzés és értékelés módjairól, fontosságáról, valamint segítséget kaptunk a megfelelő források kiválasztásában, amit később tananyagként felhasználhatunk. Számomra a kurzuson tanultak közül szintén élvezetes és hasznos volt az IKT eszközök és a hozzájuk tartozó applikációknak a bemutatója. Az oktatás naponta három blokkban volt megszervezve és szerdánként pedig vendégelőadók és workshoppok keretein belül szerezhettünk még hasznos információkat. A csoportomat két magyar kollégán kívül még spanyol, német, és bolgár pedagógus alkotta. Az oktatóink nagy szakértelemmel rendelkező tanárok voltak, akik mindig rendelkezésünkre álltak és a felmerülő kérdéseinket szívesen megválaszolták. A tanulás mellet szabadidős programokban és bővelkedett a város és környéke. Norwich 31 temploma közül a leghíresebb katedrális illetve a katolikus templom és a hozzá tartozó kert nyújtott lélegzetelállító látványt és repített vissza az időben. A hétvégi programok során ellátogattam Cambridge-be, ahol csónakázva mutatták be az egyetemi épületeket és a város történelmét. A tengerparti részen pedig sütkérező fókák mellett a tenger nyugodtsága ejtett ámulatba. Összefoglalva ez a két hét nagyon tartalmas és élményekkel teli volt. Örülök, hogy a tanítási módszereim tárháza bővült és alig várom, hogy a kurzuson tanultakat az óráimon is alkalmazhassam. Köszönöm az iskolai koordinátorok munkáját, hogy egy nagyszerű továbbképzésen vehettem részt.

2017 augusztusában vettem részt a 21^st Century Skills c. tanfolyamon az angliai Norwich városában.

Először is, Norwich egy varázslatos kelet-angliai kisváros, elég kicsi ahhoz, hogy megismerhető, bejárható legyen, és elég nagy, gazdag múltú és gazdag kultúrájú ahhoz, hogy izgalmas legyen. Én egy nappal korábban mentem, így szombat déltől vasárnap estig már egész jól megismertem, bejártam sok utcáját, megnéztem három izgalmas múzeumát. Később már erre kevés módunk volt, csak a hétvégének azon a napján, amikor nem utaztunk. Az iskola által kínált utazási lehetőség Cambridge vagy a tengerpart volt, én ez utóbbit választottam, mivel Cambridge-ben egyszer már eltöltöttem két hetet a Bellnél. Fantasztikus élmény volt az is, a kisvárosok, a tenger, a fókanézés. És az emberek igenis barátságosak és nyitottak voltak, sokakkal sikerült útközben így-úgy szóba elegyedni. A nyelviskola (NILE) is jól szervezett, barátságos, nem túl nagy, és a nyári szezonban csupa tanárkurzust tartanak, így a társaság is kellemes.

Családnál kértem elhelyezést. A szállásom kb. 25 perc sétára volt, buszjárattal sem volt gyorsabban elérhető. Ez elsőre messzinek tűnt, de aztán rájöttem, hogy az egész napos üldögélés mellett kifejezetten kell ez a mozgás. Végül is nem volt túl messze ahhoz, hogy akár egy esti program előtt hazamenjek vacsorázni a családhoz. Egy nagyon átlagos angol család volt, apuka munkás, anyuka korábban bolti eladó, most leginkább a családi vállalkozással foglalkozik, egy felnőtt és egy még ott lakó gyerek, egy néha felbukkanó nagymama. Ketten voltunk diákok a háznál. A szoba teljesen rendben volt, a fürdőszobán osztozni kellett mindenkivel, de ez gond nélkül megoldódott. A vacsorák változatosak voltak, a reggelit magamnak csinálhattam az otthon lévő dolgokból. Jókat beszélgettünk, sokat megtudtam a gondolkodásukról.

A nyelviskolában 9h-től 4h-ig tartottak a napok, közben egy óra ebédszünettel, amikor sok olcsó közeli kisvendéglőben tudtunk ebédelni. A katolikus katedrális vendéglőjétől a Szamaritánusokon át a piacig és tovább – változatos lehetőségek voltak, magyar pénztárcának sem fájó árakkal.

A 21. századi készségek kurzust választottam, és valóban sokat tanultam. A tanfolyam teljesen lefedte azt, amit ígért, a címnek és a tanfolyamleírásnak megfelelő, változatos, előrevivő tartalmat kaptunk. A 21. századi készségek hatalmas témakör, és két hét talán nem is elég az alapos feltérképezésére, de mindenképpen nagyon jó alapokat kaptunk a továbbgondolkodásra amellett, hogy azonnal hasznosítható tananyagokat, szemléletet, fogásokat is gyűjthettünk. Talán a legfontosabb kulcsszavak a kritikai gondolkodás, az életviteli kompetencia, az együttműködés és a kreativitás fejlesztése, valamint a tantárgyköziség voltak számomra.

A csoport roppant színes, változatos volt minden szempontból, és ezt abszolút előnyére tudták fordítani a tanáraink. Külön csoda, hogy valóban lehetett benne nyelvileg is fejlődni mindenkinek, annak ellenére, hogy anyanyelvitől a kb. B2 szintig voltunk a csoportban. (Az anyanyelvi amerikai volt, és a brit kollokvializmusokat, Cockney Rhyming Slanget tanulta, a B2 szintű kolléga pedig egy lelkes spanyol kémiatanár.)

Két tanárunk volt, egy délelőtt, egy délután, illetve néhányszor vendégtanárokat hívtak (volt, akit kifejezetten a mi érdeklődésünk alapján). Szerda délutánonként a teljes iskola számára volt közös, illetve egyénileg választható foglalkozás, mindkettő nagyon hasznos volt.

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a két hétről, ajánlom mindenkinek Norwich-ot, a NILE-t és a 21. századi készségek kurzust is.

            As a participant in an Erasmus Plus mobility during August 2017, I had some wonderful experiences worth sharing. First, the location: Norwich is a beautiful, walkable city with copious amounts of medieval architecture. While there one of the tutors told us that there are enough pubs that you could visit a different one each day of the year and enough churches that you could visit a different church each Sunday of the year. I learned that prior to the industrial revolution Norwich was the second largest city in England.

            I stayed with a host rather than in university housing. Rita, my host, was both generous and willing to give me time and space to myself. Her house was a less than five minute walk from Delta House, where my course was held. She was also hosting two university students, one boy from Saudi Arabia, and another from Japan.

            The course that I was enrolled in was Twenty-first Century Skills. It was a two week course co-taught by John and Liz McMahon. Because “twenty-first century skills” is such a broad topic, John and Liz endeavored to give us a good introduction to several skills and also provide us with resources to dig deeper into whichever skills most appealed to us. We were introduced to topics including digital literacy; CLIL (content and language integrated learning); CLT (communicative language teaching) and Dogme language teaching; Bloom's taxonomy of thinking skills and how to encourage more HOTS (higher order thinking skills) and not to rely on too many LOTS (lower order thinking skills); flipped classrooms with an emphasis on the usefulness of screencasting; collaboration and group work among students; different forms of assessment; differentiation; PBL (project-based learning); keeping a reflective journal; and on and on and on! Besides all of these topics, John and Liz, frequently provided us with the names of numerous pedagogical and linguistic theorists for us to explore in the future.

            On the final day of the course we were instructed to give a twenty minute presentation on a twenty-first century skill we found interesting and which we'd like to learn more about. My presentation was the introduction of a project based on PBL as a means for encouraging my students to explore the concept of civic literacy in the twenty-first century. This final activity was perhaps the most frustrating part of the course for me. Right from the first presentation we were running behind schedule and by the time we finished in the afternoon of the final day, we didn't have time to give proper feedback to John and Liz regarding the course. Nor did we have time to summarize and conclude our learning and observations.  In the future I would recommend that John and Liz spread the presentations out over two days to avoid the rush at the end.

            Who were we, the participants? We were twelve teachers, some of us teaching primary school students, some secondary school students, some adult learners and others were even teacher trainers. Five of us came from Spain, three from Hungary, and one each from the Czech Republic, Russia, Estonia, and Brazil. The youngest of us was 29 and the oldest... had a birthday and turned nineteen again. I was the only male, the only native English speaker, the least experienced, and the second youngest. These factors left me feeling a bit out of place in the beginning despite the group work and social programs. However, after a few days I felt much more like a member of the group. By the end of the second week, we had really become a close and supportive group. Some participants stated that they felt they learned more from each other than from the course and its content. I wouldn't go that far, but I was very pleased with the group and am confident that I have built new friendships which will also support me in my teaching.