Elemek megjelenítése címkék szerint: tanulási nehezség
Tanulási különbségek és inklúzió az idegennyelv oktatásban
Akkor kezdtem a fenti témával foglalkozni, amikor közel egy évtizede megkezdtem munkámat a Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumban. Szemlátomást évről évre sajnos egyre több diákomnál tapasztalom bizonyos tanulási kompetenciák, stratégiák hiányát vagy „sérültségét”, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok némi tudásra, szakmai fogásra szert tenni. Kapóra jött nekem, hogy az Erasmus segítségével két hetet tölthettem Angliában, bízva abban, hogy a célnyelv használata nyelvtudásomat is kicsit fejleszti és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetek.
Amikor még itthon tervezgettem az utat, arra vágytam, hogy egy izgalmas, jól hasznosítható tudást és tapasztalatot, kellemes élményeket biztosító utazást hagyjak a hátam mögött. Az utazás oda-vissza irányba is elég izgalmasra sikerült, mivel csak alig 40 percet hagytam magamnak a reptéri transzferre az óriási méretű amsterdami Schiphol-on.
A tanfolyam helyszínéül egy nagyon jó könyvtárral és informatikai háttérrel megtámogatott, ragyogó „kiszolgáló személyzettel” ellátott intézmény szolgált, a NILE (Norwich Institute for Language Education). Pár csoporttársammal jókat viccelődtünk az intézet nevén, mondván, hogy nem kell a jó meleg Egyiptomba utaznunk nyáron, ha látni akarjuk a Nílust. :) Amikor mérlegelni kellett, hogy hol legyek elszállásolva, egyértelmű volt számomra, hogy a kollégiumi elhelyezést választom. A Universty of East Anglia hatalmas campus-án (vasárnapi) megérkezésemkor alig két emberrel találkoztam, akik közül az egyik egy olasz lány volt a leendő csoportomból és így már ketten bolyongtunk az óriási területen saját épületünket illetve szobánkat keresve. Alig másfél óra elteltével végülis megtaláltuk a számunkra előkészített szobáinkat. A tanfolyam első hetében majdnem minden nap meg tudtuk javítani a legközelebbi buszmegállótól az ágyunkig való eljutás szintidejét, pedig volt nálunk térkép. :)
Aki elég jó fekvésű szobát kapott, annak még a wifi is működött, de több, különböző nemzetiségű diákkal együtt kudarcot vallott szinte minden próbálkozásunk e téren. Egyszer az egyik lánnyal megpróbáltuk bejárni az egész campus-t, de csak a csodálatos tóig jutottunk a sok mókussal, akik elkísértek utunkon. A látvány és vándortársaink kárpótoltak sok mindenért. Nagy szerencsém volt, mert kis létszámú csoportomban egyedül képviseltem országunkat, így elég sokat beszélgethettem „nemzetköziangolul” a két olasz és egy-egy bolgár, cseh és spanyol kolléganővel. Ahányan voltunk, annyi féle részét fedtük le az oktatásnak: volt középiskolai és tanárképző főiskolai tanár, mozgássérült fiatalokkal foglalkozó fejlesztőpedagógus és magániskolában tanító nem-nyelvtanár közöttünk. Ez így elég nagy gondot is okozott „osztályfőnökünknek”, aki az óráink jelentős részén alsótagozatos gyerekeknek készített feladatokat és eszközöket mutatott be nekünk. Ezzel ellentétben a hangulat szinte minden órán remek volt, könnyen visszaváltoztunk 6-10 éves gyerekekké. :) Túl sok szabadidővel nem nagyon rendelkeztünk, mindenki szorgalmasan készítette a házi feladatait, úti beszámolóit, de azért a szervezők is kitettek magukért: „segítségükkel” megpróbáltuk legalább kívülről felfedezni Norwich kocsmáinak közel 1/70-edét, részt vehettünk egy külön a mi számunkra szervezett nemzetközi esten (én a Neut mutattam be) és próbáltam további kapcsolatokra szert tenni - és Cambridge-be is eljutottunk.
Az én aprócska csoportom (a tanfolyam második hetére ráadásul már csak négyen) igyekezett mindenhol együtt tölteni az időt, így közösen utaztunk el a tengerhez az egyetlen közös vasárnapunkon. Hatalmasakat nevettünk, bár a szél igyekezett keresztbe tenni nekünk.
Mindent összevetve azt gondolom, köszönettel tartozom az Erasmus+nak és külön a HE Tanárképzésnek és a NeuErasmusnak, hogy lehetőséget biztosított erre az utazásra. Jó volt ismerkedni új kollégákkal és módszereikkel, gyakorlataikkal.
Canterbury-i kaland
2018. július 22. és augusztus 4 között egy tanártovábbképzésen vettem részt Angliában, Canterburyben. Első alkalommal vehetünk részt Erasmus+ pályázaton, ezért nagyon izgatott voltam, milyen tapasztalatokat gyűjtök majd. A továbbképzésem címe Teaching difficult learners volt.
2014 óta vagyok a Dunaújvárosi Lorántffy Zsuzsanna Szakgimnázium és Szakközépiskola gyógypedagógusa. Mivel mindig is jellemző volt rám a tanulási vágy, az új információk, ismeretek begyűjtésére való hajlam, ezért rettentően vártam a képzést. Ugyan gyógypedagógusként a szakmámhoz szorosan kapcsolódott a képzés – tehát előzetes tudásom volt a témáról -, szerettem volna az angliai rendszerből tanulni. Olyan technikákat szerettem volna megtanulni, amelyek alkalmasak a nehezen tanuló gyerekek motiválására, tudásuk elmélyítésére. Úgy éreztem, hogy tudásomat fejleszteni kell. Majd ezt a módszertani eszköztárat kollégáimnak is továbbadni, ezzel segítve munkájukat.
Az utazásom július 22-én kezdődött, amihez a WizzAir egyik reggeli járatát választottam, délelőtt már Londonban voltunk, ahonnan Canterburybe utaztam. A szállást hamar megtaláltam. Az ház kétszintes, hatan laktunk benne. Már délután három társammal karöltve megismerkedtünk a belvárossal.
Hétfőn körbevezettek minket, majd bemutatták a csoportokat vezető tanárokat. 10-en voltunk a csoportban. Volt köztünk bolgár, spanyol, szlovák, olasz, román-török, szerb, de még két magyar kolléga is.
Minden nap háromszor másfél órás modulokban tanultuk a nehezen tanuló diákok oktatásának, nevelésének módszereit. Bebizonyították, hogy amennyiben a tanuló aktív résztvevője az órai munkának, kooperatív módszerekkel és a kreatív, valamint kritikus gondolkodásmód erősítésével, nagyon jó eredményeket lehet elérni. A kurzus rengeteg képességfejlesztésre alkalmas gyakorlatot mutatott be (pl. önismeret-fejlesztő, pozitív légkör kialakítására, viselkedésrendezésre alkalmas gyakorlatok, tanórai interaktív feladatok, amiket sokszor videó felvételek segítségével ismertünk meg). A kurzus további gyakorlati példákon rámutatott az emlékezet, figyelem, koncentráció, nyelvi készségek, szociális készségek fejlesztésének jelentőségére.
A heti 30 óra tanulás mellett néhány szabadidős programon is részt vettünk. Közös városnézésen ismerkedtünk meg Canterbury értékeivel, társaimmal ellátogattunk Broadstairsbe és doveri fehér sziklákhoz, továbbá megismerkedtünk Sandwich-csel is (igen, van köze a szendvicshez, akit érdekel a sztori, járjon utána).
A hihetetlenül gyorsan eltelt két hét után új módszertannal, rengeteg ismerettel, bővült nyelvtudással, barátságokkal és tapasztalatokkal jöttem vissza Magyarországra. Munkahelyemen azóta is igyekszem megosztani a tapasztalataimat kollégáimmal és diákjaimmal.
Szerettem Canterbury-ben lenni, minden percét élveztem, szép emlékekkel tértem haza. Csak ajánlani tudom ezt a lehetőséget mindenkinek, aki érdekelődik az önképzés és a kihívások iránt. Köszönöm!
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal