Elemek megjelenítése címkék szerint: Dublin

Dublin 2022. 05. 22-28.

Az Apollo csapat beszámolója

Szeptember óta dédelgetjük ezt az álmot, reméltük, hogy valóra válik.

A dublini útnak összesen 35-en vágtunk neki, ebből 30-an voltunk diákok, a további 5 személyt pedig kísérőink, tanáraink tették ki. A május 22-28-ig tartó utunkon tíz 6. B osztályos, kettő 9. A osztályos, valamint tizennyolc 12. A osztályos tanuló vett részt. Mi 10+1-en az Apollo Language Centre programján vettünk részt.

 Az egész kalandra izgatottan és természetesen egy picit félve indultunk, főleg, hogy sokunknak ez volt élete első repülése. Sokan már a repülés gondolatától is megrettentek, ezért már az utazás előtti hetekben elkezdtünk beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen hogyan is történik ez az egész procedúra, valamint jó diákok módjára kicsit piszkáltuk is a megrémült társainkat. Leszállás után azonban már mindenki felhőtlenül boldog volt. 

A mobilitásunk során ír családoknál laktunk kettesével. Annak köszönhetően, hogy az ír családokkal együtt élhettünk, jobban betekinthettünk a szokásaikba, a kultúrájukba, valamint részesei lehettünk a mindennapjaiknak is.

A hetünket végig egy olasz csoporttal töltöttük, ezáltal rá voltunk kényszerítve az angol nyelv használatára tulajdonképpen minden szituációban.  Délelőttjeink Írország megismerésével teltek a két csoport által közösen elkészített projektek alapján. A foglalkozások utáni csoportmegbeszéléseken Hutlassa Zsuzsannával kicsit kiereszthettük a gőzt és újult erővel vághattunk neki a délutáni programoknak. A hetet Dublin központjának felfedezésével kezdtük meg, ahol a projekt vezetőnk megismertette velünk a fontosabb helyszíneket és látnivalókat, valamint bemutatta a várost is. A további napok délutánjai a helyi múzeumok megtekintésével teltek. Ellátogattunk az Ír Nemzeti Galériába, ahol termek és festmények sokasága fogadott bennünket. Az Ír Emigrációs Múzeum egy rendkívül interaktív hely volt, ezáltal sokkal befogadhatóbbá vált mindannyiunk számára. Az Ír Nemzeti Múzeumban megismerkedtünk a kultúra, a ruhák és a használati tárgyak az idő során bekövetkező változásával. Gyönyörködtünk a Green Park mesés színeiben, a St Patrick Székesegyház pompájában, a sétálóutca forgatagában és sokszor eltévedtünk a vasút-, busz- és villamoshálózat tekervényeiben. Az estéinket barátainkkal töltöttük, együtt felfedeztük Írország többi részét, például a tengerpartokat.

A haza vezető út kicsit kalandosra sikerült, kis híján lekéstük a repülőnket az irtózatos tömeg miatt, de szerencsénk volt:  mindannyian épségben hazajutottunk. Az akkori ijedtséget és zavartságot a végére felváltotta a büszkeség és az öröm. Az ilyen helyzetekből lesznek a későbbi vicces és szép emlékek.

Nagyon sok mindent köszönhetünk ennek az egy hétnek, a mobilitásunk során kénytelenek voltunk folyamatosan használni az angol nyelvet, ami egy remek lehetőség arra, hogy egyre bátrabban merjünk kommunikálni. Együtt megoldottunk számos új szituációt, megoldottunk problémákat, feltaláltuk magunkat számunkra eddig ismeretlen helyzetekben, de jól vizsgáztunk! Felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak.

A Using Technology in the Classroom című kurzus rendkívül hasznosnak bizonyult. Előzetesen is rendelkeztem digitális eszközök, tanórai keretek között hasznosítható programok, applikációk ismeretével, de a kurzus során elsajátított minden jó-gyakorlat, gyakorlatias módszer és technika tovább szélesítette ismeretkörömet. A tanfolyamon 9 fő vett részt, rajtam kívül a többi 8 fő ugyanabból az intézményből érkezett Spanyolországból. A kurzusvezetőnk a legmodernebb digitális felületeket, applikációkat ismertette a kurzus részvevőivel. Az ő személyében egy nagyon felkészült, szakmailag és módszertanilag is naprakész oktatót ismerhettünk meg, aki kedvességével, segítőkészségével rendkívül jó tanulási környezetet biztosított számunkra. Minden ismertetett tananyagot hozzáférhetővé tett számunkra egy online platformon, így ezt később bármikor újra átismételhetjük, feleleveníthetjük.  Vezetett séták keretében, a délutáni kulturális programok során lehetőségünk volt Dublin múzeumjainak, templomainak és egyéb kulturális intézményeinek meglátogatására. Ezek alkalmával tovább bővíthettük ismereteinket az ország történelméről, kultúrájáról, továbbá ez angol nyelvi tudásunk fejlesztésére is kiváló lehetőséget biztosított számunkra.

A kurzus többi tagjával azóta is tartjuk a kapcsolatot egy levelezési listán, így lehetőségünk van a kurzuson tanultak gyakorlati használatával kapcsolatos tapasztalatcserére is. A tanfolyamon elsajátítottakat szeretném kollégáimmal is megosztani iskolánkban, ezzel elősegítve az ő digitális kompetenciájuk fejlesztését is, hiszen számomra is rendkívül hasznos tudást kaptam.

2021 augusztusának legvégén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a pandémia következtében kialakuló tökéletes bizonytalanság ellenére két hetet az ír fővárosban tölthettem az Erasmus+ program keretében. Eredetileg más országot és más képzést tartalmazott a projektünk, de a végén a többszörös kurzusmódosítás eredményeként az InterEducation rendkívül hosszú elnevezésű dublini 2 Week Course on Teaching Literature with Focus on Irish Literature for Teachers of English and Literature at Secondary Level & Above kurusán vehettem részt. Nem tudom, hogy a norwich-i képzés milyen lett volna, ha megtartják, mégis úgy érzem, hogy a lehető legjobban jártam ezzel a választással, és nagyon hálás vagyok, hogy így alakultak a dolgok.

Mivel a képzés ára vetekedett a legjobb képzést nyújtó angliai képzők kurzusainak árazásával, nagyon magas elvárásaim voltak a képzés tartalmát és színvonalát illetően. Azt vártam, hogy a két hét során bepillantást nyerhetek az ír kultúrába és ennek nyelvórai taníthatóságába, valamint kicsit megismerhetem az ír középiskolai oktatást, hiszen az eredeti tematika iskolalátogatást is tartalmazott. Sajnos a vírushelyzet ez utóbbit felülírta, az iskolalátogatás elmaradt a színházlátogatással és számos más programmal együtt, és valójában örülhettünk, hogy legalább az órákat jelenléti oktatás formájában tudták megtartani, és nem online folytak. Ennek ellenére minden, amit a kontaktórákon kaptunk, nagyon magas szintű volt: az egyetemi oktatók által tartott rendkívül informatív és élvezetes előadások az ír történelemről, irodalomról, iskolarendszerről, a nagyon gazdag módszertani workshopok az irodalmi szövegek angolórai felhasználásáról vagy a csoport igényeihez igazított, angol nyelvi készségeinket fejlesztő és a nyelvtanítás módszertanát is érintő szemináriumok, bár összességében jóval kevesebb iskolai kontaktóránk volt, mint amit a mintaórarend alapján reméltem, és voltak „egyéni kutatásra” felhasználható szabad délutánok. A program kulturális elemeket is tartalmazott, volt több múzeumlátogatás, egy kétórás, kimondottan élvezetes városnéző séta, egy szombati buszos kirándulás a Wicklow Mountain Nemzeti park és a Glendalough kolostor maradványainak meglátogatásával és némi hallgatói unszolásra egy szabadon választható ír kocsmalátogatást is bekerült a programba végül. Az iskola a belváros legközepén volt a Temple Bar negyedben, mindenhez közel. Összességében jó szívvel tudom ajánlani a képzőt is és magát a képzést is mindenkinek, és lehet, hogy még több minden belefért volna a programba, ha nem lettek volna a járványügyi korlátozások.

Ami viszont alapvetően meghatározta, hogy a két hét minden percét élveztem, az maga a város, Dublin volt, még így is, hogy akik már korábbról ismerték, azok szerint csak árnyéka volt önmagának, hiszen a helyieken kívül alig voltak turisták, kényelmesen lehetett sétálni a Grafton Street-en, le tudtunk ülni bármelyik kocsmában és még a leghíresebb kocsma, a Temple Bár is üres helyekkel fogadott. Én ezt a lehalkított üzemmódot egyébként nagyon élveztem, ahogy azt is, hogy a komoly korlátozások éppen akkor szűntek meg, amikor megérkeztünk, így több, egyébként fizetős múzeum ingyen engedte be a látogatókat, ezért, ha volt egy kis időm, csak beugrottam az iskola szomszédságában levő Chester Beatty Library valamelyik nagyszerű kiállítására vagy a Dublini Várba.

Közhely azt mondani egy történelmi városról, hogy élő történelem, mégis Dublinban ezt éreztem, és hihetetlen élmény volt, hogy végig az volt az érzésem, hogy fontos a városnak és a lakóinak, hogy beavassanak a sokszor egyáltalán nem olyan dicsőséges történelmükbe. Hatalmas új múzeumot építettek (EPIC), hogy az ír kivándorlást és következményeit bemutassák, köztéri szobrok állítanak emléket a nagy éhínségről (potato famine), a Henrietta utca egyik házát önkéntesek évtizedek alatt újították föl, hogy a szörnyű lakhatási viszonyoknak és a városi nyomornak emléket állítsanak, a híres Kilmaiham börtönben félóránként lelkes önkéntesek tartanak körbevezetéseket és a végén ők köszönik meg a látogatóknak, hogy elmondhatták a számukra oly fontos történelmi eseményeket, hogy csak néhány példát említsek. Mindenből tapintható az ír nemzeti öntudat, de úgy, hogy ez a legkevésbé sem zavaró, vagy kirekesztő, épp ellenkezőleg. Ezt talán jól illusztrálja, hogy noha alig beszél valaki írül, különösen Dublinban nem, minden eszközzel igyekeznek megőrizni az ír nyelvet, minden ki van írva írül az angol mellett, írül is bemondják, hogy a buszon maszkot kell viselni, miközben Írország fogadja be jelenleg a legtöbb bevándorlót Európában, akik nemhogy írül, de angolul sembeszélnek. És a társadalmi változások! 1995-ig a fogamzásgátlás illegális, 1996-ig nincs engedélyezve a válás, és tíz év múlva, 2015-ben, először Európában, népszavazás dönt arról, hogy az azonos neműek is házasságot köthetnek. „Ireland is a peculiar society in the sense that is was a nineteenth century society up to about 1970 and then it almost bypassed the twentieth century” (John McGahern)

Ez utóbbi adatokat az ír történelemről szóló előadáson hallottam, ahogy azt is ott tudtam meg, hogy miért beszélik olyan kevesen az ír nyelvet Írországban. Az elméleti ismereteket azonban igazolta és kiegészítette mindaz, amit a városnéző túra idegenvezetőjétől vagy a házigazdámtól hallottam, amit a múzeumokban láttam, a tömegközlekedési eszközökön vagy az utcákon sétálva tapasztaltam, hallgatva a legkülönfélébb nyelveken beszélő és nyilvánvalóan nem turista embereket és például látva a mindenhol feltűnő szivárványszínű zászlókat. Ez volt a harmadik alkalom, hogy Erasmus+ projekt keretében képzésen vettem részt, de még sehol sem éreztem, hogy a képzés anyaga és a képzésen kívül szerzett tapasztalataim ennyire kiegészítették volna egymást és ennyire a saját bőrömön tapasztaltam volna mindazt, amiről a tantermekben szó volt. Nyilván ez a kurzus tematikájából is következett, de mégis, most éreztem először, hogy nem csak haza szeretném vinni és meg szeretném osztani a kollégáimmal és a diákjaimmal, amit tapasztaltam és tanultam, hanem legszívesebben mindenkit visszavinnék magammal Dublinba, hogy ők is éljék át mindazt, amit én. Nagyon remélem, hogy erre lesz lehetőség a jövőben az egyéni tanári – és a csoportos diákmobilitások megvalósításával.

 The Creative Classroom: Tools and Tips for Language Teachers

 Az Europass Teacher Academy nyelvtanárok részére szervezett kéthetes továbbképzésén vettem részt 2021 őszén, Dublinban.

A képzés alapvető célkitűzései voltak:

• új, kreatív módszertani, tanóraszervezési ismeretek szerzése és beépítése a tanári gyakorlatba,
• autentikus tartalmak tananyaggá alakításának lehetőségei,
• tanulást segítő online applikációk megismerése,
• hatékony tanulói motivációfejlesztés a kreatív tartalmak és eszközök segítségével,
• a nyelvtudás felfrissítése, aktualizálása,
• országismereti tudásanyag bővítése,
• tapasztalatok cseréje egy nemzetközi összetételű tanulócsoportban

Az első héten a csoportot lengyel, spanyol és kenyai kollégák alkották, tanáraink pedig gyakorlott tanártovábbképzők voltak Írországból. A képzőintézmény kedvező feltételeket biztosított a napi gyakorláshoz, frissítőkkel látott el bennünket, valamint dublini városnézést és egésznapos hétvégi kirándulást szervezett számunkra.

A műhelymunka egymás iskoláinak és országainak bemutatásával kezdődött. Majd a kreativitást, mint kulcsfogalmat jártuk körbe fogalmi, tudományos és gyakorlati szempontokból.

Lépésről-lépésre haladva beszéltünk a nyelvtanítás azon szegmenseiről, ahol kreatív ötletek bevethetők - azaz gyakorlatilag bárhol. Kiemeltük, hogy pl. a nyelvtantanítás során érdemes hangsúlyt fektetni arra, hogy rövid szövegeken keresztül, kontextusba helyezve vezessünk be és gyakoroltassunk új egységeket. Mind a négy tanulási készségnél könnyen alkalmazhatunk egyszerűbb vagy komplexebb készülést igénylő kreatív feladattípusokat, amelyek segítségével a nyelvtanulók motivációja növelhető, mivel ezáltal érzelmileg könnyebben bevonhatókká válnak.

Ezután példákon keresztül tapasztalhattuk meg, hogyan alkalmazhatóak autentikus hang-, filmanyagok, dalok, irodalmi alkotások, újságcikkek nyelvórákon a legváltozatosabb célokra.

Az első hét zárásaként olyan órarészletet kellett kreatív módon kidolgoznunk és egymásnak bemutatnunk, amely során kizárólag saját anyanyelvünkön szólalhattunk meg. Nagyszerű élmény volt számomra, hogy társaimat megtanítottam egy magyar dalra, illetve elsajátíthattam néhány alapvető mondatot az ő anyanyelvükön.

A második hét egy új tematikai egységet képezett. A résztvevők köre kibővült: görög, francia, horvát és portugál tanárokkal együtt 11 fős csoportunk egy új trénertől kapott segítséget a kreatív ötletek megvalósításához, ill. a tanórák hagyományostól eltérő szervezéséhez. Kipróbálhattunk olyan ingyenes alkalmazásokat, amelyekkel a tanulásszervezés, virtuális osztályterem kialakítása, kreatív szöveg írása, videóvágás tanórai keretek között megvalósíthatók. Tanárunk különös figyelmet fordított arra, hogy különböző digitális technikák alkalmazási lehetőségeit bemutassa, pl. mely applikációk alkalmasak csoportalakításra, szavazatszámlálásra, véleménymegosztásra, gondolattérkép-készítésre, szófelhőkészítésre, online faliújság-készítésre, stb.

Rövid kitérőt tettünk a csoportdinamika tanulmányozására: különböző vezetőtípusokat jellemeztünk,  problémamegoldó játékot játszottunk, megízlelve a versenyszituáció motiváló erejét.

Ezen kívül megismertetett bennünket az ír oktatási rendszerrel, külön foglalkoztunk az általános és középiskolai szinten jól alkalmazható technikákkal.

A második hét zárásként egy rövid órarészletet mutattunk be egymásnak, melyet a tanult alkalmazások felhasználásával készítettünk el.

Szabadidőmben az iskola és saját magam által szervezett városnézésen és kirándulásokon vettem részt, amelyeken a környék természeti és kulturális nevezetességeivel ismerkedtem. Csoportos szervezésben utaztam a Moher-sziklákhoz és Galwaybe. Egy másik alkalommal meglátogattam a Wicklow-hegységben található folyóvölgyet és kelta temetőt, majd Kilkenny kastélyának történelmi termeiben bolyongtam. A délutánok dublini nevezetességek felkeresésével és a főváros környékének felfedezésével teltek.

Végül, de nem utolsó sorban köszönetemet fejezem ki iskolámnak, iskolai koordinátoraimnak és segítőinknek, hogy a mobilitásom sikeresen megvalósulhatott!

CLIL — Learn how to use English, use English to learn

Már az egyetemen is volt CLIL-re fókuszáló kurzus, de akkor, ott, főleg az elméletre fókuszálva elég nehéz volt elképzelni milyen is egy CLIL óra. Az érdeklődésemet már akkor is felkeltette, viszont a választásomat leginkább a két tanítási nyelvű általános iskolánkban folyó célnyelven történő szaktárgy oktatása motiválta.

2021. augusztusában vettem részt először ERASMUS+ mobilitási programban Dublinban. A program 2 hetes volt és a CLIL (Content and Language Integrated Learning), vagyis a tartalomalapú nyelvoktatásra fókuszált. Alapvetően az volt a célom, hogy inspirációt merítsek a célnyelven (angol) történő szaktárgy oktatásához.

A képzési helyszín Dublin központjában volt; a főbejáraton kilépve a neves Trinity College előtt találtam magam, és a város legfontosabb történelmi-kulturális látnivalói mind könnyen megközelíthetők voltak gyalog. A 2 hét során 2 oktató tartott képzéseket. Mindketten nagy tapasztalattal, szaktudással rendelkező oktatók voltak és szívesen válaszoltak a kérdéseinkre. A kurzuson egyedüli magyarként vettem részt, de több lengyel, cseh, német, francia és szlovák kollégával dolgoztam együtt a képzés során.

Az intenzív, két hetes kurzus alatt először a CLIL elméleti hátterével ismerkedtünk meg majd passzív megfigyelőkből aktív gyakorlóivá váltunk a módszernek. A CLIL-t egyszerűen úgy lehetne megfogalmazni, hogy angolt tanítunk és angol nyelven tanítunk (értve ez alatt nem csak az idegen nyelvi órákat, hanem például a földrajzot). A segédanyagokkal, videókkal szemléltetett órákon bemutatták a módszert, majd a második héten már a gyakorlati alkalmazásra került a hangsúly. Gyakorlatban próbáltuk ki CLIL feladatokat és megbeszéltük az elméleti hátteret, illetve azt, hogy hogyan tudjuk ezeket beépíteni a saját pedagógiai folyamatainkba. Például földrajz, történelem, kémia órákat kellett terveznünk, majd mikrotanítás során kipróbálni a feladatokat és bemutatni a csoportnak. Dolgoztunk IKT eszközökkel is, illetve csoportos és páros munkaformában. A CLIL-en kívül rengeteg játékos feladattal lettem gazdagabb, amiket szívesen alkalmazok a tanóráimon. A szakmai képzés mellett a CES lehetőséget biztosított több kultúrával, történelemmel kapcsolatos előadás meghallgatására is, illetve délutáni szociális, városnéző programokat is szervezett. Többek között az Ír-sziget nyugati oldalán fekvő Galway városába és a Moher sziklákhoz is szervezett kirándulást.

Összességében érdekesnek találtam a kurzust, mind témájában, mind megvalósításában. Sokmindent szeretnék kipróbálni és beépíteni pedagógiai munkámba. Mind a kurzust mind pedig Dublint mindenkinek szívesen ajánlom!

Képzés helye, ideje: CES Dublin, Ireland, 2021.08.16-27.

Küldő intézmény: Cserepka Iskola, Pécs

http://cserepka-janos.baptistaoktatas.hu/

2021 augusztusában – a pandémia miatt pont egy év halasztással két hetet volt alkalmam eltölteni Dublinban a nyelvtudásom fejlesztésének céljából. Azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a szakirodalom naprakész követése, a legújabb applikációk használata és általában véve a munkánkhoz szükséges apróbb tevékenységek mennyire megkövetelik azt, hogy rutinosak maradjunk az angol nyelv használatában.

Nyelvtanárként hihetetlenül érdekes volt részt vennem egy intenzív nyelvtanfolyamon, hiszen ez alkalommal a saját bőrömön érezhettem, hogy mennyire fontos a tudatos és pontos tervezés, a változatos munkamódszerek alkalmazása, tanulói oldalról pedig saját magunk mint nyelvet tanulók megismerése, a saját tanulási típus megállapítása – természetesen most csak a számomra ezen rövid idő alatt legfontosabbnak tűnő szempontokat emeltem ki. A nyelvkurzuson, amelyen részt vettem, rendkívül felkészült kollegák tanítottak bennünket, így nagyon kedvező feltételek álltak rendelkezésre ahhoz, hogy valóban magabiztosabbá, gyakorlottabbá váljunk nyelvhasználóként. Számomra ez az alkalom azért is volt nagyon különleges és egyedülálló, mert az angol nyelvet célnyelvi környezetben mindig csak néhány napig volt alkalmam használni, és azt is nagyon ritkán – én magam némettanárként dolgozom. Természetesen ez is hozzátesz a nyelvtanári kompetenciáim fejlesztéséhez, amellett illetve éppen azért is, mert ezúttal egy másik idegen nyelvről van szó, a hatékony problémamegoldás pedig minden kommunikációs helyzetben más nézőpontot igényelt részemről.

A szállásom egy helybéli családnál volt, ez hihetetlenül hasznos, mert a családtagokkal a napi kommunikáció a célnyelven zajlik, illetve kisebb, helyismeretet igénylő ügyekben hasznos tanácsokkal tudtak ellátni, a helyi érdekességekről, látnivalókról is tudtak további érdekes információval szolgálni. Magyarként azt hiszem, megjegyzendő, hogy a mi étkezési kultúránk a mai napig lényegesen eltér az írekétől (természetesen az utóbbi kb. 20 évben, amióta nagyon jelentős lett a bevándorlók lélekszáma, ők maguk is nyitnak a nemzetközi konyha felé és aktívan integrálják azt, összességében azonban számunkra mégis szokatlan ételeket készítenek). Azok számára, akik inkább tradicionálisan étkeznek, erre érdemes számítaniuk; nem érdemes azonban kihagyni a lehetőséget, hogy megkóstoljunk egy-egy helyi specialitást! A Guiness sört hölgyek is bátran megkóstolhatják, az eper- és málnalekvárok pedig isteniek, egészen mások, mint az itthon kaphatóak.

Összességében szívből ajánlom mindenkinek, hogy vágjon bele a hasonló pályázatok megvalósításába. A fenti tapasztalatok mellett természetesen figyelembe kell vennünk azt is, hogy minden egészen új környezet új kihívásokkal is jár. Fontos tehát a rugalmasság, az alkalmazkodókészség, ez pedig szintén azt jelenti, hogy olyan kulcskompetenciákat tudunk fejleszteni, amelyek a globalizált világban nélkülözhetetlenek.

Mindenkinek nagyon kellemes és hasznos élményszerzést kívánok ebben a rendkívül sokszínű Európában!

Első alkalommal vettem részt Erasmus+ programon. A jelentkezéssel az volt a célom, hogy  szakmailag fejlődjek, világot lássak és új embereket ismerjek meg. Félelemmel telve, mégis izgatottan vágtam bele az utazásba, mert már az indulás előtt sejtettem, hogy fontos része lesz ez az időszak az életemnek.

2 hetet töltöttem el Dublinban, ahol két angol nyelvű képzést végeztem el a CES-központban. Az első kurzus „Methodology and Language Development” néven módszertani ismereteket és angol nyelvfejlesztő gyakorlatokat tartalmazott. A második héten a CLIL kurzus pedig a tanári készségfejlesztésre összpontosult, kiegészülve az  IKT-eszközök használatával, weboldalak gyakorlati bemutatásával.

A tanórák reggel 9 órától 13 óráig tartottak, azonban a tanárunk fiatalsága és humoros személyisége által kevésbé éreztem hosszúnak és fárasztónak a tanulással töltött időt. A változatos, játékos-dramaturgiai feladatoknak köszönhetően minden nap élménnyel gazdagodtam.  A csoportban 9-en voltunk, vegyesen lengyel, cseh és magyar nemzetiségű tanárokkal, akiktől nagyon sokat tanultam. Motiváló volt látni más kultúrából érkező kollégák pozitív világlátását, szakmai-emberi hozzáállását a tanításhoz. A közös tanulás és a délutáni kirándulások során nem csupán jó csapattá kovácsolódtunk, hanem igazi jóbarátokká. Fantasztikus volt együtt fölfedezni a város szépségeit, és kulturális programokon is részt venni. Többek között ellátogattunk a Nemzeti Múzeumba, a Hugh Lane Galériába, és a város mellett található tengerparti településre, Howth-ba is. A legszebb élményeim közé tartozik, amikor egy egész napos kirándulás keretében elutaztunk a Moher-sziklákhoz. Sohasem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz Írország egyik legszebb részére eljutni.

Ez volt az első Erasmusom, de biztosan nem az utolsó. Sokkal többet kaptam ettől az úttól, mint amit vártam. Élményeket, barátokat, fejlődést az angol nyelvben és önmagamban is. Dublinban sok kihívással, váratlan helyzettel néztem szembe, amely türelmet, optimista gondolkodást és kitartást tanított.  Örömmel várom a szeptembert, hogy a tanulóknak átadhassam amit tanultam, és ezáltal ők is többé váljanak.

Methodology and Language Development 

“Take a deep breath before you start your adventure in Dublin” olvastam Dublinba indulás előtt, ahol is a Methodology and Language Development kurzuson a pécsi Cserepka iskolát képviseltem. Sok-sok izgalom és több mint egy év várakozás után végre elérkezett az én dublini kalandom napja is. 

Nagy levegő… és irány Dublin. Az első pillanatban beleszerettem a városba, mely annak ellenére, hogy milliós nagyváros, mégis élhető, tiszta, barátságos és vendégszerető. A Centre of English Studies által szervezett kurzus maximálisan igazodott a résztvevők igényeihez. Az érkezés előtti szintfelmérő,az elvárásaink, valamint a munka tapasztalatok előzetes felmérése és  megosztása  lehetővé tette, hogy mindenki a neki megfelelő csoportba kerüljön.Jómagam a B1 nyelvi szint feletti és 12 évnél idősebb nyelvtanulók oktatásához vártam eszközöket, technikákat, gyakorlati megoldásokat.  Rengeteg játékot, szókincsfejlesztő feladatot tanultam melyek minden nyelvi szinten alkalmasak a passzív szókincs aktivizálására, a saját élményen alapuló tanulás pedig lehetővé teszi a gyors bevésést.A kommunikatív nyelvi megközelítés eddig is közel állt hozzám, most azonban eszközök egész arzenálja van a birtokomban. Szemléletet tanultam,technikákat sajátítottam el, hasznos weboldalakat ismertem meg és nem utolsósorban kapcsolatot építettem. Mi magyarok hajlamosak vagyunk alábecsülni magunkat. Akár a nyelvi szintet, akár módszertani kultúrát tekintve sem kellett szégyenkeznem.A csoportban lengyel illetve magyar kollégák voltak, akikkel gyorsan összecsiszolódtunk, közös programokat szerveztünk, így a nyelvgyakorlás nem fejeződött be az órák végeztével. Az iskola szinten minden délutánra szervezett közös programokat, együtt ellátogattunk a tengerpartra, kiállításokra, gyalogosan felfedeztük a várost. Természetesen meglátogattam a Phoenix parkot a dublini állatkertet, a Wax múzeumot és…...felsorolni is sok merre jártam.Egy biztos… Dublin, még visszajövök!

2019 nyarán két hetet tölthettem Írországban Dublinban az Erusmus köznevelési mobilitási pályázat keretében. Iskolánk már a második évben nyert támogatást a pedagógusok továbbképzéséhez, ezáltal nemzetközi kapcsolatainak számának növeléséhez.

CLIL módszertani képzést választottunk, nyelvi képzéssel kiegészítve. A CLIL - a tartalom és a nyelv integrált tanulása, azaz a tantárgyakat idegen nyelven tanítják kettős célokkal, nevezetesen a tartalom megtanulásával és az idegen nyelv egyidejű tanulásával. Az informatika tantárgy mindig is közeli kapcsolatban állt az angol nyelvvel, továbbá jó lehetőséget biztosít más tantárgyak ismereteit beépítésére a különböző irodai alkalmazások, szoftverek oktatása során.

A Ulearn iskola szervezésében vettem részt a kurzusokon, mely igazán hasznos, a mindennapokba beépíthető technikákat, módszereket mutattak meg számunkra. A két hét alatt teljes mértékben sikerült átvennünk a CLIL módszertanát, a források felkutatásától, a tananyag testre szabása korcsoportok, osztályok számára. Számos különböző feladattípust ismerhettünk meg, illetve a különböző országokból érkező kollégák lehetőséget biztosított tapasztalataink, módszereink egymás közötti megosztására. Pozítiv megerősítést jelentette, hogy a nyelvi órákon tanáraink a CLIL módszertannal építették fel a tanórákat, aktivitásunkra helyezték a hangsúlyt. Így diákként is megtapasztalhattuk a CLIL módszertanát.

Mindemellett az iskola a szabadidőnkben sem hagyott magunkra minket. Különböző programokat szerveztek - elsősorban kirándulásokat - Dublin és Írország felfedezésére, az ír életmód, kultúra megismerésére.

Fantasztikus 2 hét volt, mely során mind pedagógiailag, mind az angol nyelv tekintetében tudásom, ismereteim nőttek. A pályázat, mobilitás szervezése, végrehajtása során pedig egyéb képességeim, készségeim, önismeretem fejlődött.

Köszönöm Erasmus+!

Az Erasmus+ projeknek köszönhetően 2 hetet töltöttem Dublinban, ahol az Alpha College-ban minden délelőtt angol nyelvi kurzuson (B2- be kerültem), az első hét délutánjain pedig testnevelő tanárok számára szervezett programokon fejleszthettem nyelvtudásomat és szakmai ismereteimet. A nyelvi kurzuson 14-en kerültünk egy csoportba, volt köztünk több olasz, két spanyol, egy-egy francia, lengyel, ukrajnai, srí-lankai és szudáni. Tanáraink érdekes feladatokat adtak, sokat kellett csoportban és párokban kommunikálnunk, minden napra kaptuk házi feladatot, és péntekenként tesztet írtunk, majd az előre megadott témákban prezentáltunk a többieknek….Szóval, nem unatkoztunk. A testnevelők számára is izgalmas programokat szerveztek, legjobban az szteptánc tanulása, ill. az ír nemzeti sportok, a hurling, a gaelic football-és a rocketball bemutatása-és kipróbálása tetszett. Furcsa egy játék a gaelic, szinte mindent szabad, a labdát rúghatod, dobhatod, léphetsz vele 4-et (de, mint mondták, ez olyan fourish, értsd: 4 lépés „körül”, ami lehet akár 6 is…) A második hét délutánjain és hétvégén minden nap várost néztünk vagy kirándultunk csoporttársainkkal, ill. a kint megismert magyar kollégáinkkal: hegyet másztunk Bray-ben, jártunk Howt csodás tájain, gyönyörködtünk „Cliffs of Moher” 2-300 m magas szikláiban, ahol semmi nem véd a lezuhanástól, és jártunk az Óriások Útján is, közben jókat beszélgettünk. Órám szerint 2 hét alatt több, mint 200 km-t tettünk meg gyalog. Az én „host family”-m egy igen kedves, 60 év körüli hölgy volt, aki finomabbnál –finomabb, egészséges ételekkel lepett meg minket. Minden nap „kikérdezett”, mi történt aznap, mi tetszett a legjobban, érdeklődött a hazámról, és sokat beszélt a sajátjáról, történelméről, jelenéről… Eleinte nehezen értettem, mert furcsa, állítólag „dublini tájszólással” beszélt, kis idő kellett, mire rájöttem, a push -- put-ot, az aush--out-ot, a gosh--got-ot jelent, etc. . Rengeteg tapasztalattal, ismerettel és élménnyel gazdagodva tértem haza, ezzel a gondolattal: szeretnék több hasonló programon is részt venni! :)