Elemek megjelenítése címkék szerint: Firenze

Iskolánk pályázott az ERASMUS+ program K1 mobilitására, melynek keretében 4 pedagógus összesen 7 mobilitáson vehet részt. Ennek a pályázatnak a keretében lehetőségem volt július 22-től 27-ig egyhetes kurzuson részt venni Firenzében, amelynek címe: “Happy Schools: positive education for well-being and life-skills development”. Az óráink általában délután voltak. Vagyis a legnagyobb hőségben voltunk a légkondicionált osztályteremben. A kurzus vezetője Davide Bassano - klinikai pszichológus - hihetetlen érzékkel gyorsan csoportot varázsolt a hét országból érkező 11 tanár résztvevőből. A kurzus elején mindenki bemutatta az iskoláját, és beszélt saját pedagógusi munkájáról. Sokféle iskolából jöttünk: állami általános és közép-, egyházi és magániskola, volt köztünk olyan tanár is, akinek az osztályaiban nagyon sok nemzetiség volt jelen. Nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk; az órákon, de sokszor a szünetekben és délután is sokat beszélgettünk a tanítás során szerzett különböző tapasztalatainkról, összehasonlítva az oktatás helyzetét, a tanárok megbecsültségét, a gyerekeket, az átélt konfliktusokat, céljainkat, a tanítás körülményeit, a továbbképzések és az egyéni fejlődés perspektíváit. Érdekes volt megtapasztalni, hogy az Európai Unió bármely részéről érkezve sok hasonló problémával küzdünk a hétköznapokban, a magánélet és a szakma szétválasztása, a tanárszerep átalakulása, a konfliktuskezelés, a túlterheltség egyaránt kihívást jelent a különböző országokból érkező pedagógusok életében. A tanfolyam messze felülmúlta várakozásaimat. Egy zseniális tréner izgalmas témákkal és gyakorlati feladatokkal. A teljesen vegyes nemzetközi csapat rengeteg élményt, gondolatébresztő újdonságokat és remek ismeretségeket jelentett számomra. Megismerkedtünk a pozitív pszichológia és oktatás alapjaival. Nagyon változatos munkaformákat alkalmazott a tanárunk. Dolgoztunk párban, kis csoportokban, szituációs/dráma játékokat végeztünk. Ezeken nagyon sokat nevettünk, de volt olyan is, amikor elsírtuk magunkat. A firenzei tanfolyam legnagyobb hozadéka azonban, hogy szembesítettek azzal, hogy én magam nagyon egyszerű eszközökkel, módszerekkel tudok tenni a saját és ezen keresztül a tanítványaim jólétéért, boldogságáért az osztályteremben. Nem másoktól kell várnom, nem az anyagiaktól függ, hanem a belső elhatározásomtól, a pillanat megélésétől. És amit egyébként tudtam, de valahogyan mégsem: „Az érzéseid csak úgy jönnek. De felelős csak azért vagy, amit ezek után teszel!” A ráadás a hatodik napon, szombaton volt: az iskola egy egész napos, felejthetetlen Toszkán kirándulást is szervezett nekünk.

Iskolánk pályázott az ERASMUS+ program K1 mobilitására, melynek keretében 4 pedagógus összesen 7 mobilitáson vehetett részt. Ennek a pályázatának keretében lehetőségem volt augusztus 5-től 11-ig egy egyhetes tanártovábbképzésen részt venni Firenzében, 15 Magyarországról érkezett kollégámmal együtt.

 A tanfolyam címe: Szoft készségek erős tanárok számára. A képzés során 8 olyan szoft készséget sajátíthattunk el, amelyek a legfontosabbak egy tanár munkája során. Szó volt a motivációról, a stresszkezelésről, a kommunikációs és prezentációs készségek fejlesztéséről, a vállalkozói szellemről, a vezetői képességekről, a csapatmunkáról és problémamegoldásról, még a kreativitásunkat is próbára tették.

Minden nap reggel 9-kor kezdtük a tanulást, és délután kettőkor fejeztük be a munkát.

Nagyon változatos munkaformákat alkalmazott az előadónk. Dolgoztunk párban, kis csoportokban, szituációs játékokat végeztünk. Nagyon tetszett nekem a sokféle játék, több módszert is megismertem, melyeket további munkám során alkalmazhatok.

Csoporttársaimmal szinte minden délutánt és estét együtt töltöttünk, mely remek lehetőséget adott egymás megismerésére. Nagyon sokat beszélgettünk iskolánk helyzetéről, az oktatásról, tanulóinkról, iskolánkban használt módszerekről, gyakorlatokról, megosztottuk egymással tapasztalatainkat. Megbeszéltük, hogy továbbra is tartjuk a kapcsolatot egymással, sőt októberben közös kirándulást tervezünk.

 A hatodik napon, szombaton az iskola egy egész napos, felejthetetlen Toszkán kirándulást is szervezett nekünk. Jártunk San Gimignanoban, melynek történelmi központja a Világörökség része. Gyönyörű az elhelyezkedése, igazi középkori falu. Majd a Monteriggioni kastélyt látogattuk meg. Egy várfallal övezett, a régmúltból így egyben megmaradt "városka", egy darabka "kézzel-fogható", bejárható "történelem" - ahogyan gyerekként elképzeltük az olvasmányaink nyomán... Ezek után egy borászatba látogattunk el, itt ízelítőt kaptunk a toszkán gasztronómiából. Majd Sienna következett, ahol az iskola tanára idegenvezetéssel egybekötött városnézésre invitált bennünket.

 Nagyon örülök, hogy részt vehettem az Erasmus+ programban. A képzés lehetőséget adott nekem, hogy nemcsak a közvetlen környezetemben lévő iskolákat, hanem az ország többi részéről érkező kollégák munkáját is megismerjem, tapasztalatokat gyűjthessek. A képzésen megismert módszereket igyekszem beépíteni mindennapi munkámba. Az angol nyelvi tudásomat pedig délutánonként, a hétköznapi életben (vásárlás, utazás, szervezés) valamint az idegenvezetés alkalmával volt lehetőségem fejleszteni.

Az Iskola koordinátora hívta fel a figyelmemet erre a kurzusra, nekem nem volt a terveim között egy nyári kurzus. :-)  A Szent Gellért Gimnáziumban (http://sztg.info/ és https://sztgerasmus19.blogspot.com/) már egy éve használjuk az angol microbit kártyákat, egy kis számítógépet sok szenzorral. Az olasz Arduino kicsit többet tud ennél a kártyánál, de a konkrét megoldásokat, a hozzájuk tartozó C++ kódokat, áramköri megvalósításokat nem ismertem.

Firenzében egy ciprusi, egy ír, két német, egy magyar és egy baszk csoporttársam győzött meg arról, hogy az informatika oktatás szempontjából Európa különböző területein ugyanott tartunk. Mindannyian valamilyen google alkalmazás segítségével mutattuk be iskolánkat, a google termékek széles skáláját használjuk-tanítjuk és értetlenül állunk a kialakult helyzet előtt, ti. hogy hogy lehet, hogy a Microsoft alkalmazásokat használjuk-tanítjuk az ingyenes szoftverek helyett és egyikünk se tanított korábban programozást.

A csoporttársaim közül csak ketten jöttek egyedül, a többiek – én is – férjemmel utaztam ebbe a csodálatos városba, közös programot ezért nem igazán szerveztünk, bár a város különböző pontjain sokszor összefutottunk: Uffizi, Biblioteca Oblate tetején a bárban, egy-egy vendéglőben ill. egyik este a Musart egyik koncertjén. A többi kurzus magyar résztvevőivel egyik éppen ott tanuló kolléganőm jóvoltából találkoztunk, velük többször együtt ebédeltünk

A hét fős kiscsoport alkalmas volt, hogy nagyjából együtt haladjunk akár a nyelvi akadályok ellenére is. A tanárunk, Lorenzo, a kurzus elején felmérte nagyon egyszerű kérdésekkel, körülbelül milyen szinten állunk és kinek-kinek ott segített, ahol a gyenge pontja volt. Eleinte nagyon egyszerű programkódokat írtunk és minden sort részletesen elmagyarázott, aztán egyre bonyolultabb áramköri megoldásokat és szenzorokat használtunk. Végre megértettem, hogy egyik tehetséges diákom, miért úgy kötötte be az áramköröket egyik verseny nyertes autójába, ahogy tette. :-) A szenzorokkal nagyon látványosan lehet programokat írni és a hibát is viszonylag könnyű megtalálni, ha van. Pl. használtunk fényérzékelőt, gombokat, szervomotort, távolságérzékelő szenzort.

Az utolsó két nap volt a legizgalmasabb: megismertünk egy csomó olyan anyagot, ami vezet vagy nem vezet, ezeket egyenlőre csak angolul tudom, és ezekből készítettünk egy „kesztyűt” az egyik ujjunkra. Ha ebben mozgattuk az ujjunkat, egy általunk készített szívószál-ujj követte a mozgását. Az utolsó nap pedig kupakokból, lufiból, hurkapálcából, műanyag dobozból készítettünk autót, szó szerint fúrtunk-faragtunk, ami szervomotorral megy, de ha falhoz ér, előtte megáll. A három autóval még versenyt is rendeztünk.

A kurzus végén már alig vártam, hogy megnézzem, a microbit-kártyákra hogy tudom mindezt alkalmazni. Szinte minden kis programot meg tudunk majd csinálni a szakkörön, sőt újabb ötleteim is támadtak, de erről majd csak akkor, ha sikerült őket megvalósítanom. :-)

Succesfull strategies for teaching students with special needs

2019. június 23-30 között Firenze csodaszép városában töltöttem egy hetet az Erasmus+ pályázat támogatásával. Június 23.-án vasárnap érkeztem és 30. vasárnapig voltam Firenzében, ugyanis a kurzus részeként szombaton egy egésznapos Toszkán kiránduláson is részt vettem, ahol a környék történelmi emlékhelyeit látogattuk meg, illetve borkóstolóban és egy finom jellegzetes helyi ebédben is volt részem.

A kurzus címe: „Succesfull strategies for teaching students with special needs” volt, kifejezetten gyógypedagógusoknak, illetve a gyógypedagógia iránt érdeklődőknek szólt.

Helyszíne: EUROPASS SRL., Via Sant’Egidio 12. Firenze Italy. Az iskolában nagyon segítőkészek, kedvesek voltak velem, légkondicionált tanteremben tanultunk, üdítőt, kávét, süteményt kaptunk minden nap. A hét folyamán kétszer is szerveztek ingyenes városnéző túrát nekünk, ami nagyon érdekes volt, olyan információkat tudtunk meg a helyi idegenvezetőktől, amelyek biztosan nincsenek benne az útikönyvekben.

A kurzusra 10-en jártunk, rajtam kívül egy Görögországból érkezett tanárnő, egy spanyol óvónő, 3 portugál gyógypedagógus és 4 lengyel középiskolai tanárnő járt. Közös ismerkedés után, mindenki bemutatta a saját iskoláját egy kis videó vagy prezentáció formájában. Ezután általánosságban a fogyatékosság definiálásával, meghatározásával foglalkoztunk. A hét folyamán végig beszéltük a legfőbb fogyatékossági területek jellemzőit, sajátosságait, majd egy átfogó, minden területen jól alkalmazható ötlettárral zártuk a hetet. Folyamatosan mindenki elmondta az ő országában, iskolájában milyen problémákkal találkozik, náluk hogyan foglalkoznak az ilyen gyerekekkel. A felmerülő kérdésekben tudtunk egymásnak jó ötleteket, tanácsokat is adni. Személy szerint én pont arra voltam kiváncsi  más országokban hogyan valósul meg az integráció, milyen eszközeik, lehetőségeik, szakembereik vannak a gyógypedagógiai intézményeknek és erre maximálisan választ is kaptam a hét folyamán.

A tanárnő (Foteini Tsioutsia ) nagyon alaposan felkészült volt, folyamatosan dolgoztatott minket, párokban, csoportmunkában sok gyakorlati feladatot is kaptunk. Igen segítőkész, figyelmes, támogató volt velünk. Rengeteg videó illetve képanyagot gyűjtött össze nekünk a legmodernebb eszközökről, tantermi berendezésekről, legújabb gyógypedagógiai irányzatokról. Ajánlott ingyenesen letölthető programokat, applikációkat.

A szállásom nagyon érdekes volt, egy kolostorban laktam, kedves apácák között, de szállodai minőségű szobában. Ez a szállás egy kis gyöngyszem a város közepén, mindössze 2 percre az iskolától és a belvárostól. Nagyon kellemes kis kertje is volt, ahol jó volt kicsit megpihenni.

A kurzus mindenképp nagyon hasznosnak tartottam. Felfrissítette a főiskolai tanulmányaimat és gazdagította nemzetközi szemlélettel. A rengeteg hasznos ötlet, technika közül biztosan fogok a saját munkám során kipróbálni többet is, illetve szívesen mesélek róla közvetlen kollégáimnak is. Különösen jó kapcsolatot sikerült a Portugáliából érkezett hölgyekkel kialakítanom, az egyikük felajánlotta, hogy szívesen vendégül lát, ha arra járok.

Nagyon örültem neki, hogy az angol nyelvtudásomat tudtam ezalatt a hét alatt sokat hasznosítani, fejlődött a kommunikációs készségem.

Kezdetben az önálló-külföldi tömegközlekedéses utazástól féltem nagyon, de szerencsére semmilyen problémába nem ütköztem, bár az olasz emberek nagyon kedvesek, segítőkészek voltak mindenhol. Örülök, hogy ebben a különleges városban tölthettem el egy hetet, ez önerőből biztosan nem sikerült volna. Ha tehetném, biztosan újra elutaznék, akár ide is, (hiszen bőven maradt még érdekes látnivaló Firenzében) vagy más városba. Szívből ajánlom másnak is, nyugodtan vágjon bele, mert nagyon szép élményekkel gazdagodva térhet haza!

Pilisvörösvár, 2019-07-07.                                                               Nick Anita

Iskolám, a Pilisvörösvári Templom Téri Német Nemzetiségi Általános Iskola 2019-ben újabb sikeres Erasmus+ pályázatot nyert, „Közösen a modern oktatásért!” címmel.

A program egyik megvalósítójaként 2019. 07.01. – 07. 06. között részt vettem egy olaszországi továbbképzésen. A továbbképzés hivatalos neve: „There is an App for That! Exploring the Best Apps for Teaching and Student Learning!” Az „Europass Teacher Academy” firenzei központjában olyan applikációkkal találkoztam, melyeket reményeim szerint jól fogok tudni használni szeptembertől a tanítási gyakorlatomban.

Vasárnap este érkeztem Firenzébe, s rögtön szembesültem a ténnyel, hogy a nagy meleg ellenére mennyi turista sétál a városban.

Hétfőn elkezdődött a munka! A csoportban spanyol, portugál, finn és német kollégák ültek. A magyar oktatási rendszert ketten képviseltük. Mivel az „órarendet” már előre megküldte Iacopo tanár úr, így nagy érdeklődéssel vártam a közös munkát. Kezdésként mindenki a házi feladatként kapott bemutatkozó filmet, vagy prezentációt mutatta be, így kezdvén az egymással való ismerkedést. Iacopo tanár úr felkészülten, türelmesen, empatikusan, s nem utolsó sorban mediterrán vehemenciával fogott hozzá az applikációk bemutatásához. A tanfolyam során nemcsak a programok kezelő felületével ismerkedtünk meg, hanem azzal is, hogy melyik alkalmazást mikor, hol használjuk a tanóránkban.

Kicsit szokatlan volt, hogy a hét elején délelőtt, míg a hét második felében délután jártunk iskolába. A kinn töltött idő során megtanultam a Trello, a TED, a Canva, az Aurasma és számtalan további alkalmazások használatát, melyek tableteken, okostelefonokon egyaránt használhatók. A sok program, felület, alkalmazás közül nekem az ú.n „augmented reality”, magyarul „kiterjesztett valóság” programok tetszettek a legjobban, melyekben 3D-s felületeket tudunk létrehozni.

A foglalkozásokat követően, vagy éppen megelőzően volt idő ismerkedni Firenze nevezetességeivel. Történelem tanárként nagy élmény volt barangolni a város szűk utcáin. Láttam Dante szülőházát, Galilei, Machiavelli, Michelangelo sírját. Megcsodálhattam a monumentális Dávid szobrot, s napjában kétszer, az iskolába menet elsétálhattam a híres Dóm mellett. Az iskola is szervezett városnéző sétákat, ahol a turisták által kevésbé látogatott helyeket ismerhettük meg. A program zárásakor egy hosszabb kiránduláson vehettünk részt, ahol Toszkána további nevezetes településeire juthattunk el. (Siena, San Giuliano)

Összegezve, messzemenőkig igaz, egy korábbi, hasonló tematikájú tanfolyamról írt értékelésem: „A tanított alkalmazások, módszerek, eljárások teljes mértékben megfeleltek az előzetes várakozásaimnak, hiszen olyan dolgokat tanulhattam, melyekkel kiegészíthettem korábbi ismereteimet, valamint a korábbi, hasonló tematikájú IKT továbbképzésen tanultakat. Azt gondolom, a Firenzében tanultakat jól fogom tudni hasznosítani iskolámban, hiszen az IKT alapú oktatás egyre inkább tért hódít a hazai oktatási intézményekben. Szerencsére iskolánkból más kollégák is részt vettek hasonló képzésen, így lesz kivel együttműködve munkálkodni ezen oktatási mód honosításában, népszerűsítésében

A firenzei központú EUROPASS Teacher Academy tanárképző programjában vehettem részt. A kéthetes képzés két, egymástól független egyhetes kurzusból állt. Az első kurzus az „Art as therapy: self-expression and special needs in art education” volt. A továbbképzésen lengyel, spanyol, görög és portugál kollégákkal együtt vettem részt. Nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk, az órákon, de sokszor a szünetekben és délután is sokat beszélgettünk a tanítás során szerzett különböző tapasztalatainkról, összehasonlítva az oktatás helyzetét, a tanárok megbecsültségét, a gyerekeket, az átélt konfliktusokat, céljainkat, a tanítás körülményeit, a továbbképzések és az egyéni fejlődés perspektíváit.

A továbbképzés vezetője Davide Bassano pszichológus volt. A kurzus elején mindenki bemutatta az iskoláját és beszélt saját pedagógusi munkájáról. Sokféle iskolából jöttünk, voltak speciális nevelési igényű, hátrányos helyzetű, sérült, alsó tagozatos és gimnáziumba járó gyerekeket tanító tanárok és nyelvtanárok is. A tanfolyam szép ötvözete volt az elméleti, tudományos és a gyakorlati, alkotó megközelítésnek. Először a művészet, a műértékelés és műalkotás mibenlétéről, céljáról, az emberi kultúrában betöltött szerepéről beszéltünk. Szó esett azokról a kognitív folyamatokról is, amelyek az alkotás vagy a műélvezet közben az agyban zajlanak. Ilyenek például motiváció, a memória, érzelmek, intelligencia, érzékelés, ábrázolás és képzelet. Beszéltünk a műélvezet háromszögéről is, amely azt az interakciót modellezi, amely a mű, az alkotó és a művet szemlélő között alakul ki. A művészet terápiaként , a gyógyításban való alkalmazásáról is tanultunk. Zárt intézményekben mentális betegségben szenvedőknél a művészetterápia segíthet a rehabilitációban, utat engedhet elfojtott traumák feloldásához és feldolgozásához, csökkentheti a felgyülemlett feszültséget és a depresszióból is kiutat mutathat.

Oktatási, nevelési környezetben a művészeti tevékenység, az alkotás sok szempontból jól használható eszköz lehet a tanárok kezében. Segíthet például a gyerekek felfokozott hangulatának lecsendesítésében, a művészi tevékenységben való elmélyülés segítheti a koncentrálást, a fókuszált figyelem létrejöttét. Bizonyos karakterű gyerekek, például a csendesebb, magának való, introvertált diákok komfortérzetét növelheti egy-egy lassúbb, nyugodtabb, szabadabb, mérhető és értékelendő kimenet nélküli művészeti tevékenység végzése. Fokozhatja a motivációt, jó érzést kelt, a tanár és a diák közötti kommunikációt és kapcsolatot is megkönnyítheti.

A művészeti tevékenységekről nemcsak elméletben szóltunk, hanem rengeteg alkotásban is részünk lehetett a kurzus folyamán. Saját bőrünkön is megtapasztalhattuk az előbb leírt mentális folyamatokat, amelyek az elcsendesedés és a művészeti tevékenység közben zajlanak. Először önarcképet készítettünk, „Így érzem magam, amikor tanítok” címmel. A képről beszélve könnyebben megoszthattuk a többiekkel, hogy hogyan éljük át a tanítás folyamatát. A hét folyamán több különböző technikát próbálhattunk ki. Dolgoztunk gyurmával, színes ceruzával, festékkel és egy kisebb városi sétára is mentünk, melynek során a telefonunkkal kellett apró részleteket rögzítenünk, amelyekben valamiféle ismétlődő mintát, rendszert véltünk meglátni. Egy nyilvános könyvtár eldugott teraszáról nagyon közelről fényképezhettük a Firenzei Dóm lenyűgöző kupoláját, melynek építéséről érdekes anekdotákat tudtunk meg.

Az első hét végén, szombaton az iskola befizetett minket egy egésznapos toszkánai buszos kirándulásra. Ennek keretében megnéztük Siénát, Monteriggionit és San Giminiaot. A Chianti vidék szívében egy gazdag borkóstolón vettünk részt, ettünk, ittunk kedvünkre.

A második hét kurzusának címe „Photo & Video Making in our Classroom: Creating and Adapting Original Visual Resources” volt. Az előadó Roberto Valdes, nagy tudású, híres mexikói filmrendező volt, aki nagyon pontos időbeosztás szerint vitt minket végig a rövidfilm készítés lépésein. Az elméleti megalapozást a hét első két napján megkaptuk. Megtanultuk, hogy a film készítése mindig csapatmunka és bizonyos feladatoknak jól körülhatárolt felelősséggel bíró gazdája van. A csapat rendezőből, producerből, forgatókönyvíróból, operatőrből és vágóból áll. A videó készítésének lépései: témaválasztás (mit szeretnénk közölni, mi az üzenetünk), kutatás, háttéradatok gyűjtése, a forgatókönyv megírása, a filmezési terv elkészítése, a filmfelvételek pontos kidolgozása (kameramozgás, helyszín, hossz, fókusz), forgatás, szerkesztés, vágás, hang hozzáadása.

Miután megismerkedtünk a főbb feladatokkal, Roberto sorshúzással négyfős csapatokat alkotott és mindegyik csapattal külön foglalkozott, hogy elkészíthessük a tervünket. Én két spanyol és egy magyar kollégával kerültem egy csoportba. Kiosztottuk a szerepeket és hozzáfogtunk az ötleteléshez. A kisfilmünket szerettük volna egy egyedül utazó fiatal női turista firenzei kalandjai köré építeni. Egyik spanyol résztvevő lánya lett a hősnőnk, az ő személyére írtuk meg a rövid történetet. Szerdán reggel már a szabadban kezdtünk, a Loggia della Signoria-n, 9 órakor, amikor még viszonylag lehet mozogni a téren, nincs annyi turista. Egy egyszerűbb gyakorlattal kezdtünk, egy szobrot kellett a lehető legsokfélébb szögből fotózni, majd videót készíteni róla a megadott szempontok szerint. Roberto mindenkinek segített és tanácsokat adott. A feladat után elkezdhettük magát a forgatást az elkészített terveink alapján. Szerda délután és csütörtökön folyamatosan forgattunk, sok anyag keletkezett, de ez editáláshoz sok vágókép is kell és minden szükségtelen snittet ki kell vágni, aminek nincs szerepe a történet elmesélésében. Csütörtök délután és péntek reggel a vágásról és a hangok hozzáadásáról tanultunk. Kaptunk hozzá ingyen  hozzáférhető és amatőrök által is használható software és applikáció listát. Pénteken az ebédszünet után készülték el a projektek. Mindegyiket megnéztük, az alkotók beszámoltak a munkafolyamatról és a nehézségekről. A tanfolyam zárását már egy kellemes kis teraszon tartottuk, ahol kávé és süti mellett visszatekintettünk a közös munkára és filmekről is beszélgettünk.

A filmkészítési projektek előnyei a tanításban sokrétűek lehetnek. A diákok a gyakorlati feladatok megoldása során több információra emlékeznek, a tanult anyag mélyebben vésődik be, könnyebben értenek meg fogalmakat, lelkesebbek, motiváltabbak a feladat során. Több

 új kapcsolatot tudnak kiépíteni a tanult anyag és az osztálytermen kívül eső világ között. A tananyag élővé varázslásához tehát nyugodtan használjuk a videókészítési feladatokat, a többi, kreatív projekt mellett (poszterek, kollázsok, színpadi jelenetek, stb.)

Amikor a pályázat készült, jó öreg diplomámra gondoltam, amit bizony még a múlt században, 1989-ben szereztem. Az időközben eltelt évtizedek során megváltoztak a dolgok, és én eszköztelennek éreztem magam a „szép, új világ”-ban. Többek között ezért esett a választásom  a Creativity in the Classroom – Tools and Tips for Language Teachers c. kurzusra: úgy gondoltam, a kreativitás, a kreatív energiák megmozgatása, felszabadítása lehet a megoldás. Bevallom, az sem volt közömbös, hogy a kurzus helyszíne az európai kultúra egyik fellegvára, a reneszánsz bölcsője, Firenze volt. Elképzeltem, milyen ösztönzőleg hat majd a toszkán tájjal és az 5-600 éves műalkotásokkal a háttérben új dolgokat tanulni. Így is lett. Sőt, ennél sokkal több is történt: egy valóságos időutazás!

De hogy egyelőre a tényleges utazásnál maradjak, az még itthon kiderült, hogy a kéthetes tanfolyam, amelyre pályáztam, tulajdonképpen 2x1 hetes lesz. 1. hét: módszertani áttekintés, frissítés. Hurrá! 2. hét: számítógépes izé. Jaj! Ennek kezdetben nem örültem, sőt! Kifejezetten elkedvetlenített, hogy olyasmivel kell majd foglalkoznom, amihez nem sok közöm van. Aztán ahogy telt-múlt az idő, rájöttem, hogy épp ez benne a jó. Hát nem pont azért akartam pályázni, mert ezzel a területtel gondom van, mert úgy éreztem, hogy nem állok készen a digitális világ kihívásaira? Dehogynem! Hát akkor…. hajrá.

Végül nem csalódtam. Mindkét hét érdekes és hasznos volt.

Az első héten Sheila Corwin volt az oktatónk, és mindössze 4 fős a csoportunk. Méltányoltam, hogy az iskola 4 fővel is elindította a kurzust, és szerencsére ez a mini-csapat is nemzetközi volt: egy cseh és egy lengyel kolléganő, egy mauritiusi születésű, de Franciaországban élő kolléga és jómagam.  A kis létszám pedig nagy előnyt jelentett, hiszen így sokkal intenzívebb lehetett a képzés, mindig mindenki elmondhatta, amit akart, mindig mindenkire sor került, és összességében nagyon családias, közvetlen hangulat alakult ki. Ugyanakkor minden tevékenységi formát meg tudtunk valósítani, hiszen éppen elegen voltunk akár egyéni vagy pármunkához, akár csoportos feladatokhoz.

Felsorolni is nehéz lenne, mi mindennel foglalkoztunk ez alatt az egy hét alatt. Kezdtük a különböző módszertani megközelítések áttekintésével időrendben, eljutva a kommunikatív nyelvtanításig. Ekkor éreztem először, hogy mintha időutazáson lennék. Hirtelen megint húszéves voltam, a főiskolán, ahol először találkoztam ezekkel a fogalmakkal. De nem nagyon lehetett elmélázni. Máris következett a kommunikatív gyakorlatok megbeszélése, autentikus anyagok és reália használata,  CBI (Content Based Instruction), CLIL, óratervezés, hibajavítás, visszacsatolás, tanuló- kontra tanárközpontú tanítás… és így tovább. Intenzív – és extenzív – munka folyt, sok-sok videóval fűszerezve. Mindemellett trénerünk, Sheila, a maga amerikai nyitottságával és toleranciájával teret engedett saját tapasztalataink és gondjaink megvitatásának is. Azért persze benne volt már az olaszos „Mamma” is - hiszen 15 éve él Firenzében -, fizikai jól-létünkre is figyelt, és minden nap megvendégelt valami finomsággal, csak hogy jobban forogjanak a kerekek. Sheila egyébként nagyon felkészült és alapos volt, ugyanakkor rugalmas is, kész volt bármikor változtatni, igényeinkhez alkalmazkodni.

A napi munka végeztével aztán jöhetett a kikapcsolódás. Látnivaló volt bőven, csak győzze az ember. Az iskola is szervezett számunkra 2 alkalmat, amikor idegenvezetővel bejártuk a város legérdekesebb helyeit. Firenze megunhatatlan és gyönyörű, sajátos hangulatot áraszt, a nyüzsgő turistaáradat ellenére is. Aztán ahogy belép az ember egy múzeumba vagy templomba, mintha megint átesne egy időalagúton, egyszer csak ott találja magát több száz évvel korábban, a reneszánsz világában, Donatello, Michelangelo, Botticelli és a többiek társaságában. Remekműveik hatására mintha egy másik dimenzióba kerülnénk, megszűnik a külvilág, a jelen, és szinte átmossa az embert ez az életigenlő, emberközpontú áramlat. Aztán amikor néhány óra elteltével felbukkanunk ebből a jótékony agymosásból, kell egy kis idő, amíg visszatérünk a valóságba. De a hűtött/hűvös belső terek után a tűző nap gyorsan kijózanít, és máris belevetjük magunkat az utca zajába, a sétálók, bámészkodók hadába, már shoppingolunk is, aztán jelez a gyomrunk, és jöhet a pizza, a süti, a kávé… Mmm.

Na és az első hétvége szombatja? Szintén az iskola jóvoltából ízelítőt kaphattunk Toszkánából egy szervezett kirándulás keretében. San Gimignano tornyai és világbajnok fagyija, középkori vásár Monteriggioniban, felhőszakadás Sienában, majd az újra felragyogó napsütésben a Piazza del Campo – felejthetetlen élmények.

És máris itt a hétfő – repül az idő! Új hét, új kurzus. Ezúttal nagyobb létszámmal,

15-en vagyunk, egy cseh kolléga, spanyolok, lengyelek és másodmagammal magyarok. A többség nem angoltanár, és nagyrészük nem is beszél jól vagy egyáltalán angolul, de szerencsére ezen a kurzuson ez nem akadály.  A téma pedig nem is lehetne 21. századibb: az Internet és különösen a közösségi oldalak használata a tanításban. Berobban életünkbe Tatiana Speri, energiabomba és számítógépes guru. Ő, a maga vérbeli olaszos temperamentumával nagyon lelkes és energikus, mindent tudni szeretne rólunk, és mindent meg szeretne osztani velünk, amit ő tud. Remek a hangulat az órákon, és annak ellenére, hogy mindenki külön gépen dolgozik – hoznunk kellet saját laptopunkat vagy tabletünket -, nem „kockulás” zajlik, hanem lázas, kooperatív munka. Megnyugtató, hogy a többiek sem értenek hozzá jobban, mint én, de Tatiana lépésről lépésre végigvezet minket a folyamaton. Rengeteg új dolgot tanulunk, és be kell látnom, hogy az Internet és a digitális világ számtalan lehetőséget rejt, amelyeket kiválóan lehet alkalmazni a tanításban, különösen a nyelvtanításban. Ezt persze eddig is sejtettem, de most konkrét ismereteket és támogatást is kaptam hozzá: Facebook, Pinterest, Edmodo, Flubaroo, Quizizz, Study Stuck. És ez már a jövő zenéje: megtalálni azt a kényes egyensúlyt, amelyben a 21. századi igényeknek megfelelően kihasználjuk az elektronika és a világháló nyújtotta lehetőségeket, de közben megőrizzük az oktatás emberi arcát.

Iskolán kívül is össze-összefutunk, zenét hallgatunk a Piazza della Signorián, fagyizunk, kávézunk, egy este egyik csoporttársunk ablakából gyönyörködünk az éjszakai Firenze látképében egy ital mellett, és persze beszélgetünk mindenről, ami a tanári léttel kapcsolatos. Pénteken délután a bizonyítványokkal a kezünkben fotózkodással és címcserével búcsúzunk egymástól és az iskolától.

Egy hétvégém maradt még, így a szombatot saját szervezésben pisai kirándulással töltöttem, igyekezvén maximálisan kihasználni az időt és a lehetőséget.

Sok csodában volt részem a két hét során, mégis, a legnagyobb élményt két dolog jelentette: az egyik a megerősítés, amit a kurzus során kaptam, hogy bármilyen régen is diplomáztam, a módszertani tárházam rendben van, nem vagyok „őskövület”, hanem nagyon is naprakész és „modern”,  sőt mi több, az elméleti ismereteim is kiállták a próbát. A másik a tapasztalatcsere lehetősége a külföldi kollégákkal, és annak felismerése, hogy bizony a világ különböző pontjain  hasonló problémákkal küzdünk, sok hasonló tanítási-nevelési szituációt élünk meg, és a diákok is sok tekintetben nagyon is egyformák.

Nem „csak” továbbképzés volt ez, hanem utazás, élmény, tapasztalat, megerősítés és feltöltődés, amelyet mindannyian megérdemlünk.

Iskolánk, az Orchidea Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium másodjára adott Erasmus+ pályázatot, sikerrel. Az első évben még nem jelentkeztem, de nagyon örülök, hogy idén nem tétováztam. Régóta Olaszország-rajongó vagyok, de Firenze mindeddig megvalósításra váró úti cél maradt.

2018. október 29. és november 9. között vettem részt az Europass Teacher Academy által szervezett "Behaviour and conflicts, new methodologies, motivation and cooperation strategies" című tanfolyamon. A szervező intézmény egy stílusos középkori épületben kapott helyet a belváros szívében, közel a dómhoz.

A kurzus két hete különböző tematikán alapult, így a résztvevők is cserélődtek, voltak olyan kollégák, akik csak egy hétre érkeztek. A kurzus két részét egy-egy amerikai származású, de Olaszországban élő tanár vezette. Az eső héten nagyon sokszínű csapattal dolgozhattunk együtt Susan Gagliano irányításával, amely hét román, egy ciprusi, egy Reunion szigetről érkező és két magyar nemzetiségű kollégából állt.

Az első hét egyik fő témája az emberi kapcsolatok, illetve az ezeken belüli problémák voltak. Megvizsgáltuk, milyen gondok, problémák merülhetnek fel tanuló és tanuló, tanár és diák, tanár és tanár, illetve tanár és szülő között. Hasznos, szituációs játékok segítségével próbáltunk megoldásokat keresni. Megnyugtató érzés volt látni, hogy mennyire hasonló problémákkal szembesülünk nap mint nap mindannyian.

A másik kiemelt terület, amelyet a kurzus tematizált, az érzelmi intelligencia fejlesztése volt. Ezt különösen aktuális témának érzem egy olyan korban, amikor a gyerekek személyesen egyre kevesebbet kommunikálnak egymással. Munkánk eredményességéhez az is hozzátartozik, hogy megértsük mind a saját, mind mások érzelmeit. Ehhez kapcsolódóan végeztünk önismereti játékokat, dolgoztunk párban és csoportban is.

Susan pozitív és inspiráló egyénisége biztosította, hogy az együtt töltött idő mindig derűs, kedves, megértő legyen. A csoport tagjai által hozott zenékre próbáltunk befelé fordulni, elmélyülni, ellazulni. Ezek az alkalmak remek példaként szolgáltak nekünk, hogy megtanuljuk, hogyan tudunk mi is olyan légkört kialakítani, amelyben a gyerekek komfortosan, biztonságban érzik magukat. Megtapasztalhattuk, mekkora ereje van a pozitív kapcsolatnak, a hatékony kommunikációnak és a csoportdinamikának.

Szabadidős programokban sem volt hiány: az első héten három délutáni programot is szervezett az iskola, egy-egy városnézést a legfontosabb műemlékek és a toszkán konyhaművészet köré csoportosítva, valamint egy jógaórát. A hétvégén egy egész napos kiránduláson vettünk részt: ellátogattunk a festői szépségű Sienába, majd finom borokat kóstolva megebédeltünk Chiantiban. A nap zárásaként pedig San Gimignano középkori tornyaiban gyönyörködhettünk.

A második héten a csapat nagy része lecserélődött, három görög kollégával dolgozhattam együtt Sheila Corwin vezetése mellett. Foglalkoztunk olyan jól ismert, aktuális kérdésekkel, mint a gyermekközpontúság, a motiváció, vagy a "task based", illetve "project based learning". Az elméleti ismeretek bemutatása után Sheila folyamatosan kérte a csoport tájékoztatását arról, mi hogyan működik nálunk, és hogyan lehetne ezeken a területeken fejlődni. Lehetőségünk nyílt megismerkedni a “Flipped Classroom” tanulási módszerrel, amelyhez különböző weboldalak segítségét vettük igénybe, és ezek használatával színesebbé, izgalmasabbá tehetjük óráinkat.

A szabadidőmben igyekeztem minél inkább kihasználni az Olaszország nyújtotta kulturális lehetőségeket, és minél többet magamba szívni az itteni hangulatból. Rengeteget sétáltam, szinte minden napra jutott egy-egy múzeum-, palotalátogatás. A reneszánsz pompában fürdő Firenze hatalmas élményt jelentett, csakúgy, mint az olasz gasztronómia. Az isteni szarvasgombáért és a méltán híres olasz tésztakülönlegességekért bármikor szívesen visszalátogatnék.

Összességében úgy érzem, hogy mind szemlélet terén, mind pedig az ötleteket tekintve sokat kaptam ettől a két héttől. Inspiráló, tapasztalatokban gazdag időt töltöttem Firenzében. Köszönöm a lehetőséget, szuper volt!

További információ a honlapunkon: https://oisbpxiii.wixsite.com/2018 

vagy a Facebookon: https://www.facebook.com/oisbp/

Gimnáziumunk néhány lelkes pedagógusa elhatározta, hogy az iskolai történetében először Erasmus+ pályázati projektet indít el. Elvállaltam a maroknyi csapat koordinátori feladatait és közös munkánk eredményeként megszületett a „Kelts hullámokat! – iskolai motiváció fejlesztése a Hamvas Béla Gimnáziumban” című pályázat, melyet a bírálók megvalósításra érdemesnek ítéltek.

Mivel az eredetileg megpályázott továbbképzési tanfolyamom 2018. július – augusztusban nem indult, helyette a hasonló témájú „ CLIL in Practice: Focus on Florence” című kurzust választottam. A címben szereplő rövidítés CLIL - Content and Language Integrated Learning a tartalomalapú nyelvoktatásra utal, de a szervezők úgy hirdették, hogy bármilyen szakosok jelentkezhetnek, mert a módszer könnyen adoptálható más tantárgyakra is, így hát belevágtam. Kezdeti szorongásom, melyet tökéletesnek nem mondható angol nyelvtudásom miatt éreztem, már az első napon elmúlt. Trénerünk az amerikai származású, Olaszországban élő Sheila Corwin volt, aki profi módon alkalmazkodott a nemzetközi csoport – 3 ír tanítónő, egy spanyol történelem-földrajz szakos tanárnő, egy fiatal német  házaspár, akik hazájukban munkanélküliek és bevándorlók képzésével foglalkoznak, egy angol szakos kolléganő Békéscsabáról és jómagam – összetételéhez, segített a nyelvi nehézségek, szaktárgyi és kulturális különbségek áthidalásában.

A tanfolyam érdekesnek ígérkező programját előre megkaptuk. Hétfői témánk Firenze képzőművészete volt, kedden „Szerelem Firenzében” címszó alatt Dante művészetéről beszélgettünk.  A szerdai napot a film, zene, újságok témakörnek szenteltük, míg csütörtökön a Medici családról, majd pénteken a toscanai ételekről és divatról volt szó.  Ezeket a témákat a CLIL módszer segítségével, változatos feladatok megoldásával dolgoztuk fel. Volt egyéni, páros és csoportos munka; kipróbáltuk a mozaikmódszert. Mi magunk is készítettünk foglalkozásterveket és javítottuk, illetve értékeltük is egymás munkáját. Sheila közben felhívta a figyelmünket az apró, ám nagyon hasznos módszertani ötletekre, például arra, hogy az ismeretátadás hatékonyabb, ha több érzékszervünkön keresztül jön az információ (látom, hallom), vagy, hogy mennyire fontos a tanulói aktivitás (megtapasztalom, csinálom). Ennek jegyében minden nap meglátogattunk egy-egy, az adott témakörhöz tartozó firenzei múzeumot. Természetesen itt is kaptunk feladatot, megfigyelési szempontot.
A napok gyorsan röpültek, annyi élményt, új ismeretet szereztem, hogy azokat feldolgozni hosszabb időbe fog telni. Arról viszont a saját tapasztalataim alapján meggyőződtem, hogy a CLIL módszer alkalmas a tanulói motiváció felkeltésére, növelésére. A módszer a természettudományos tárgyak oktatásában is alkalmazható. Firenzében a szabadidőmben megnéztem a Galilei és Leonardo múzeumokat is, ahol rengeteg szakmai anyagot gyűjtöttem. Így aztán a megszerzett módszertani ismereteket, apró fogásokat tanóráimon jó szívvel fogom alkalmazni, továbbá igyekszem majd kollégáimnak átadni a tanfolyamon szerzett és a saját gyakorlatomban csiszolt tapasztalatokat.

Egy esti séta erejéig kilátogattam Fiesoléba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt Firenzére.

A szombati napon pedig lehetőségem volt Toscana néhány szép helyére is elmenni, mert csoportunknak a képzőintézmény egész napos buszos kirándulást szervezett. Megnéztük San Giminiano 12. századi toronyházait, amelyek nem védelmi célt szolgáltak, hanem az építtető családok gazdagságát mutatták. A nagyon jó állapotban fennmaradt középkori városközpont ma már a Világörökség része. Megcsodáltuk Siena gyönyörű főterét és a befejezetlenül is impozáns gótikus dómját. Chiantiban pedig egy családi pincészetben nagyon jó hangulatú étel- és borkóstolón vettünk részt.

A toscanai táj annyira elbűvölő és Firenze olyan sok nevezetességet rejteget még, hogy felkerültek a bakancslistámra – ide vissza kell még térnem, az bizonyos!

Erasmus+ pályázatunkról iskolánk honlapján és saját honlapunkon is olvashatnak.

Iskolánk „A két tannyelvű oktatás új dimenziói” című Erasmus+ projektjének keretében a mobilitásom során Toszkána régió székhelyén, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett Firenzében töltöttem egy hetet. A kurzusom során új, XXI. századi oktatási módszerrel a „Flipped Classroom”-mal  és azt támogató IKT eszközökkel ismerkedtem meg. Trénerünknek köszönhetően bepillantást nyerhettünk a videó-és filmkészítés rejtelmeibe is. A csoportunk mindössze 7 nyitott, tudásra szomjas, lelkes főből állt (1 finn, 1 észt, 2 bolgár, 2 angol és 1 magyar). Trénerünk egy nagyon kellemes humorú mexikói származású férfi volt, aki filmesként bejárta a világot és jelenleg a firenzei egyetemen tanít reklám- és filmkészítést. Így minden adott volt ahhoz, hogy az együtt töltött idő alatt egy nagyon jó kis csapat kovácsolódjon össze.

Az oktatás az első 3 nap 9:00-tól 14:00-ig tartott, míg a következő 2 nap 14:00-tól19:00-ig. A hetet pedig szombaton egy egész napos, felejthetetlen élményt nyújtó toszkán kirándulással zártuk.

A kurzus során megismerkedtünk a Flipped Classroom (FC) alapgondolatával, a tanítási gyakorlatban való hatékony alkalmazásának lehetőségeivel, a megvalósítás lépcsőfokaival, elsajátítottuk a videó- és a filmkészítés alaptrükkjeit és foglalkoztunk a projektmenedzsment alapkérdéseivel is. A kreativitás és nyitottság hangsúlyozása és fejlesztési lehetőségeinek elemzése mellett gyakorlatot szereztünk számos a FC során felhasználható IKT eszköz alkalmazásában (pl. EDPuzzle, Screencast-o-matic, Kahoot, Quizizz, Canva, Comic Strip, ToonDoo). Saját FC óratervet/projekttervet készítettünk, amelyet bemutattunk egymásnak, kölcsönösen véleményeztünk és az elhangzott javaslatoknak megfelelően kiegészítettünk.

A közös programokon való részvétellel új barátokra, esetleges új projektpartnerekre találtam.

A szállásom a belvárosban volt, a Dómtól mindössze 15 percnyi sétára, egy nagyon kedves, vendégszerető, idős néninél. A hatalmas házában több „diákot” is fogadott, így 3 lengyel kolléganővel is megismerkedhettem, akik ugyanarra a tanfolyamra érkeztek, mint én; csak váltott időbeosztással. A szabadidőnkben több közös programot is szerveztünk: együtt tekintettük meg a lenyűgöző szépségű Firenze nevezetességeit, barangoltuk be a környéket, közösen csodáltuk meg a naplementét a Ponte Vecchio-n. A házinéni remekül főzött, így a közös vacsorák igazi gasztronómiai élményt jelentettek, amely során megízlelhettük a toszkán konyha jellegzetes ételeit.

Köszönöm Anita és Krisztina segítségét a szervezésben.

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.