Elemek megjelenítése címkék szerint: drámapedagógia

Az idei nyáron első alkalommal vettem részt az Erasmus + program keretében külföldi tanulmányúton július 04 – 15 között. Általános nyelvtanulási szándékkal, a Brightonban székelő ELC iskolát választottam.  

Az English Language Centre egy klasszikus angol villa épületben működik. Az épület hangulata a varázslat érzését, a különlegesség hangulatát kelti az emberben. A nyelviskola munkatársai kedves, nyitott emberek, az ügyintézés gyors és hallgatócentrikus. Az első nap csoportunk tagjai, a korhű bútorokkal berendezett dolgozószobában gyülekezett, az ismerkedést itt kezdtük meg. Az első varázslattal ekkor szembesültem, hisz nem az alapfokú, általános nyelvet tanuló csoportba osztottak be, amibe jelentkeztem, hanem egy módszertani kurzusra, ahol a csoporttársaim angolt tanító, vagy angolul tanító kollégák voltak Spanyolországból, Svájcból, Finnországból, Lengyelországból és Csehországból, sokkal magasabb szintű nyelvtudással, mint Nekem van és már Mindenki gyakorlott Erasmus hallgató. A varázslat pedig a kommunikáció, a pedagógusok közös nyelve. Értettük és megértettük a másikat, jó hangulatban csevegtünk, mikor megérkeztek az oktatóink. A különlegesség érzése a kettő hét alatt először akkor érintett meg, mikor a heti órarendet megkaptuk és minden napra délután háromtól társasági programok sorát kínálták. Oktatóink hangsúlyozták, hogy különösen nagy hangsúlyt fektetnek a szociális - és kommunikációs készségek fejlesztésére, melynek leghatékonyabb módja, ha élménnyel, szabadidős tevékenységgel párosítják az információk és a módszer átadását. a keddi délutánokat a Mindfulness -nek  szenteltük, ahol a burn out elleni személyes technikákat tapasztaltuk meg. A szemlélet középpontjában az az egyszerű kijelentés állt: “If the teacher is OK, Students are OK”.  A választott modulokhoz a 16 fős csoportot 2 – 3 kisebb csoportra osztották, attól függően, hogy ki milyen plusz érdeklődési területet választott. Létrehoztak egy közös padlet felületet, ahol a napi tananyag és jegyzetek mellett a saját projektjeinket, gondolatainkat is feltölthettük.  Így a csoportok beleláttak egymás projektjeibe.

Az általam választott modul célja, az általános iskolai pedagógiai módszertani eszköztár bővítése, és a digitális eszközök módszertanba való beépítése. Az egész képzés egy időutazás volt, ami azonnal a tanulási nehézséggel küzdő diák bőrébe bújtatott és mutatta meg az iskolát, az intézményes tanulást. Egyszerre voltam beszédészleléssel - beszédértéssel küzdő, diszlexia és diszgrafia tüneteit mutató és figyelemzavarral küzdő nebuló. Közben figyeltem az érzéseimet, a csoportban betöltött szerepemenet, az oktatóim helyzetkezelését, módszertani bravúrjait. Azt gondolom, sokkal többet hoztam haza így, mintha az eredetileg választott alapszintű nyelvi képzésre sorolnak be.  

Önálló projektként egy városismereti túra, egy hétvégi szabadidős tevékenység megszervezését kaptam, valamint a SPRE / situacio – puzzle – respont- evolution / iránya mentém kellett az itthoni szakmai munkámat elemezni. A képzés során elsősorban a padlet.com felületét használtuk, melyet nagyon hasznos felületnek tartok a digitális oktatás, a szaktárgyi tudástartam strukturált megosztásához, és a közösségi kommunikációhoz. Örülök, hogy részt vehettem az Erasmus pályázatban, hiszen egy fantasztikus lehetőség a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődése tekintetében. Csodálatos volt megtapasztalni azt a kulturális sokszínűséget, az érintett pedagógusok közötti együttműködést, kooperációt, amely az európai országok pedagógusai között, a közös tanulás során, és a szabadidős programok alatt jelen volt.

Brighton Anglia déli részén elterülő tengerparti üdülőváros, mely sokszínűségéről és toleranciájáról ismert. A város, valamint a városban nyaraló és élő emberek hamar átírták a fejemben élő angolszász kultúra képét. 

A képzők magával ragadó személyisége, fantasztikus szakmai tudása, és tapasztalata

biztosíték volt, hogy sok-sok új gyakorlati ötlettel, és módszertani praktikával térjek haza.

Köszönöm az intézményünknek a lehetőséget, Lang Erika kolléganőnknek az áldozatos koordinátori munkáját.  Hálás vagyok, hogy részt vehettem az Erasmus+ programban!

Krúdy Gyula Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Erasmus+ linkje: https://krudy-erasmus.webnode.hu/

„A dráma mindenre megoldás” -  akár ez is lehetett volna a mottó a Using Drama in the English Language Classroom c. kurzuson, melyen 2019. július közepén vettem részt, a York Associates szervezésében. A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg.

Megérkezésemkor a városban napfény és jókedv fogadott. Szállásomon rögtön összefutottam egy másik Erasmus+ kurzust végző tanárral, így a networking már vasárnap este elkezdődött. A pihenés előtt még arra is jutott időm, hogy körbesétáljam párszor a várost, néhány tervezett és tervezetlen eltévedéssel, és York már ekkor teljesen elbűvölt.

Az iskolában egyes csoportok órái délelőtt, míg másoké délután voltak. Az én tanfolyamom délutánra osztották be, ezért minden délután 2 és 6 között kellett az iskolában lennem. A York Associates egyik vonzereje, hogy kis intézmény: kurzusokon résztvevő tanárok összesen 30-an voltunk az iskolában. Első nap mindannyian összeismerkedtünk, mert az iskola egy kis üdvözlő bankettet szervezett minden új diákjának.

Maguk a csoportok is kis létszámmal működtek. A drámán például összesen hárman voltunk. Ez egyrészt biztosította, hogy mindenki szóhoz jusson és jobban megismerjük egymást, másrészt meg is akasztotta bizonyos feladatok dinamikáját.  

A tanfolyamról hamar világossá vált, hogy sokkal elméletibb, mint vártam, de így is hasznosnak találtam, egyrészt, mert megismertem az általam már használt módszerek elméleti hátterét, másrészt arra is kaptunk ötleteket, hogyan lehet egy-egy egyszerű osztálytermi helyzetet a dráma felé közelíteni. Oktatónk véleménye szerint a „dráma mindenre megoldás”, azaz segíthet egy-egy nyelvi szerkezetet megtanítani, szókincset gyakoroltatni, de akár a tanulók aktuális problémáit (konfliktusok az osztályban, stb..) is érinthetjük és kezelhetjük szinte észrevétlenül.  

Az első órákon azt vizsgáltuk, hogy mi teszi a drámát drámává. Erre számtalan definíciót adhatnánk, de az oktatóval közösen azt állapítottuk meg, hogy amint letesszük a papírt a kezünkből és szabadon mozgunk a térben, saját magunkra hagyatkozunk a feladatban, már megtettük az első lépést a dráma felé. Az is felmerült, hogy egy átlag angolórából hogyan lehet drámás feladatok felé elmozdulni, például egy egyszerű személyes történet felhasználásával. Számos autentikus anyagról szó esett annak kapcsán, hogyan lehet őket a drámában felhasználni, például újságcikkek, napilapokban feladott hirdetések (Good deesd, Rush hour Crush), film trailerek vagy részletek, érdekes, rejtélyes sztorik, idegen nyelvű feliratos kártyák vagy képeslapok és kortárs drámák.

Szabadidőnk eltöltésére az iskola több programot is kínált: Shakespeare előadást, interaktív Van Gogh kiállítást, gin-kóstolást, zenés esteket. Emellett a csoporttársakkal további programokat is szerveztünk: körbejártuk a várost a várfal mentén, jártunk a botanikus kertben, a katedrálisban, de meglátogattuk a kastélymúzeumot is, ahol engem legjobban a viktoriánus kor alapján berendezett utca varázsolt el.

Összességében nagyon tartalmas napokat töltöttem el York városkájában. Mindenkinek ajánlom, aki kerüli a nyüzsgő nagyvárosokat, mégis minőségi tanfolyamon szeretne részt venni.

Kovács Petra

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk blogja: sztgerasmus19.blogspot.com

Iskolánk 2019-es Erasmus+ pályázatának keretében Firenzében vettem részt egy kéthetes, angol nyelvű drámakurzuson. Angolt, németet és drámát tanító tanárként azzal az elvárással indultam, hogy az újonnan megszerzett tapasztaltokat mindhárom tantárgyban kamatoztathatom.

A kurzus két részből állt, amelyek akár két különálló kurzusként is abszolválhatók voltak. Így esett, hogy a résztvevők közül csak én vettem részt mind a két héten, de nagy örömömre így kétszer annyi kurzustársa tehettem szert, mintha egy kurzusra jelentkeztem volna: az első héten francia, lengyel és spanyol, a másodikon ausztrál, finn és magyar csoporttársaim voltak. A kurzus témájának köszönhetően mind igen színes egyéniségek, akikkel több külföldi együttműködés tervét is felvázoltuk.

A kurzus helyszínéül Firenze történelmi belvárosa szolgált, melynek híres dómjától csupán pár utcányi távolságra áll az a patinás palazzo, amelyben Europass iskola található. Közvetlen szomszédságában, mindegy 20 méterre volt a szállásom, így azonnal belekerültem a város nyári, nyüzsgő lüktetésébe.

A kurzus egyik legvonzóbb vonása kezdettől az volt számomra, hogy két amerikai, a színház, film és nyelvoktatás világában egyaránt jártas szakember osztotta meg velünk a tudását: a házaspár Marisol és Jose Santana. Ők nem csupán jártasak voltak az összes minket érintő témában, de emberileg is nagyon közvetlenek és segítőkészek voltak, sőt a kurzuson túlmutató szakmai segítségüket is felajánlották.

A kurzus első hetének programja a színjátszás és a drámapedagógia egyes mestereinek (Dorothy Heathcote, Sanford Meisner, Viola Spolin) munkásságába engedett betekintést gyakorlati megközelítéssel és megismertetett a színészmesterség alapvető eszköztárával (test, hang, összpontosítás, képzelet, együttműködés). Nagy hangsúlyt fektettek a készségek fejlesztésére: prezentációs készség, spontaneitás, intuíció, autenticitás, mások meghallgatása, a célnyelvi folyékonyság és a tantermi hatékonyság képességének fejlesztésére, mindezeket a színészet eszköztára alapozva. Míg az első hét inkább a drámaórán hasznosítható tapasztalatokat és tudást nyújtott, a második héten azt vizsgáltuk, hogyan kamatoztatható mindez a nyelvórákon. Ennek a hétnek a gyümölcse sok-sok kommunikációt ösztönző metodikai ötlet és több általunk készített óravázlat volt, amelyek nem csak a drámát ötvözték a nyelvtanítással, hanem más művészeti ágakat is magukba olvasztottak, melyhez a város kitűnő színteret nyújtott. Felfedezésében az iskola által nyújtott angol nyelvű idegenvezetések nagy segítséget jelentettek, csakúgy, mint a szombati San Gimignanoba, Castello Monteriggioniba, és Sienaba tett körutazás, melybe egy Chianti borkóstolás is belefért.

A város számos más kulturális ínyencséget tartogatott. A híres múzeumok (Pitti palota, Uffizi képtár, Boboli kertek és a dóm) mellett szabadidőnkben ellátogattunk a Teatro del Sol könnyűzenei koncertjére és a firenzei operaház Puccini: Tosca előadására is. Az ott töltött két hét egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy az alig egy sarokra lévő Teatro della Pergola színházban a kurzus második hetében Puccini: Tosca épp az Európai Színházi Akadémiák Workshopja folyt, amelynek több programját is össze tudtam egyeztetni a saját kurzusom időbeosztásával. Így nem csak francia és spanyol mesterkurzusokon tudtam ott részt venni, hanem egyik este a RADA (Royal Academy of Dramatic Art) előadásában Shakespeare Cymbeline c. darabját is megtekinthettem – természetesen angol nyelven.

A kurzusról új módszerekkel és élményekkel tértem haza, és a tanév eleje óta óráimon már több ott tanult ötletet sikerrel kamatoztathattam.

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.