Izgatottan, és nagy reményekkel készültem az Erasmus+ tanártovábbképzési mobilitási pályázatom utazási szakaszához. 2015. augusztus 10-15. között volt lehetőségem Meranban és közelében ismerkedni ezzel a különleges tájjal és kultúrával. A város Olaszországban van ugyan, de abban a dél-tiroli autonóm régióban, amely inkább Ausztriára hasonlít. Kevesen tudják, hogy Dél-Tirol valaha az Osztrák-Magyar Monarchia szerves része volt, de földrajzi értelemben bizony már inkább Itáliához tartozik, a Brenner-hágótól délre. Történelme viharos volt egészen az 1960-as évekig, mára azonban egy virágzó, turizmussal és gyümölcstermesztéssel foglalkozó régióvá vált, melynek fejlődése számunkra is példamutató.

Korábban is azt hallottam Dél-Tirolról, hogy egy harmonikusan fejlődő része Európának, melyet a pályázat során német szakosként is szerettem volna megismerni. A pályázatunk címe a „Nyelvtanítás alapjai és extrái”, melyben az alapok a kéthetes nyelvtanári továbbképzést jelentik, az extrák pedig olyan egyhetes utakat, amelyek a nyelvterület határterületeire irányulnak, és valamilyen különlegességet megismerve. A hely és a kurzus kiválasztásánál még az is szempont volt, hogy a másik szakom, a földrajz szempontjából is értékes legyen a kint eltöltött idő. Ez vált lehetővé az Erasmus+ program jóvoltából. Az előkészületek, a kurzus kiválasztása internetes kereséssel indult. Sikerült találnom egy olyan tanárnőt, aki kifejezetten nyelvoktatással, kultúrával és országismerettel foglalkozik, és ismeri az Erasmus+ ösztöndíjasok igényeit. (Dominique Wallnöfer) Egyéni programot állított össze, ezért minden úgy alakult, ahogy azt a pályázatomban elterveztem.

Mint a fentiekben már említettem, nyelvismereti továbbfejlődésből és az országismereti tudás gyarapítása szempontjából kiváló helyszín Dél-Tirol. Lakossága 400.000 fő, melyből 300.000 német anyanyelvű. Az olaszt főként a két nagyobb városukban (Meran, Bozen) beszélik, a tartományi központban, Bozenben többségi nyelvként. A kisebb településekben viszont szinte csak német ajkúak élnek, bár mindenhol nagyon ügyelnek a kétnyelvűségre. Ez a kétnyelvű kultúra megmutatkozik az oktatás és kultúra terén egyaránt. Az iskolák, pontosabban az iskolai osztályok egyrészt anyanyelvi alapon szerveződnek, másrészt kötelezően, nagy óraszámban tanulják a másik nyelvet. Érettségire tehát minden diák beszél már egy idegen nyelvet, és ehhez jön még egy harmadik idegen nyelv tanulása. A kétnyelvűség tehát itt plusz egy nyelv ismeretét eredményezi, amely motiválja a diákokat további nyelvek megtanulására. Utazásom során sikerült beszélnem több olyan pedagógussal is, akiknek napi gyakorlatuk van a kétnyelvűségben. Nagyon érdekes az, amint egy óraközi szünetben az olasz és német anyanyelvű diákok együtt játszanak az udvaron, de mindegyik beszéli a másik nyelvét. Külön érdekesség volt találkozni és beszélni olyan kollegával, aki olasz anyanyelvű, de németül tanítja a földrajzot, az én másik szakomat. Kiderült, hogy módszertani fogásaink hasonlóak, és ugyanazt a fejlődést tapasztalják meg ők is a geográfia változásában, mint én. (Pl., hogy egyre jobban áttevődik a hangsúly a tárgy társadalomtudományi és gazdasági oldalára, amelyben egyre nagyobb helyet foglalnak el az EU-val kapcsolatos kérdések.)

A nyelvtanulás szempontjából merem ajánlani akár a kezdőknek, akár azoknak a haladó nyelvtanulóknak, tanároknak, akik már csak tökéletesíteni akarják tudásukat. Meglepő módon az átlagember kevésbé beszéli a dialektusokat, tehát a nyelvtanuló itt is azzal a hivatalos némettel (Hochdeutsch) találkozik, mint amivel Ausztriában, Németországban. Külön megemlítem az utazás országismereti vonatkozását. A Dorf Tirolban elhelyezkedő vár és történeti múzeumban minden megtudható Tirol és Dél-Tirol történetéről, illetve rengeteg emlékhely, szobor, múzeum található, az osztrák-magyar közös múltról. (Pl. Sisi emlékhelyek) Nem véletlenül említi a német himnusz egyik, egyébként hivatalosan nem énekelt sora Dél-Tirolt úgy, mint a németség déli határát. (Von der Maas bis an die Memel, Von der Etsch bis an den Belt. Az Etsch az Adige folyót jelenti.)

Összefoglalva a mögöttem lévő egy hetet, azt mondhatom, hogy szívesen ajánlom minden német szakosnak, hogy ismerkedjen meg közelebbről Dél-Tirollal, a német nyelvterület déli csücskével, mert csak így válik teljessé az a kép, amit eddig a német kultúráról és nyelvről tanultunk. Az pedig külön szerencse, hogy ez az egy olyan terület a német nyelvű országokon kívül, ahol nemcsak megőrizni sikerült a németet, hanem elérni, hogy növekedjen a beszélők száma. Úgy gondolom, hogy ezt a sok értéket és jó tapasztalatot feltétlenül beépítem a jövőben a nyelvtanításban.

A tanfolyam szervezőjét pedig szívesen ajánlom másnak is, akár egyéni tanuláshoz, akár pedig ahhoz, hogy az Erasmus+ programmal, az ő kurzusaival pályázzon.

Horváth Zsolt

A Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium tanára