Ezen a disszeminációs felületen általában a különböző kurzusok beszámolói olvashatók, de most megosztok egy job shadowing élményt is, mely a Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és a schelklingeni Urspringschule évek óta tartó együttműködéséből jött létre. Martin Witzel kollegánk fogadott minket ösztöndíjasokat. Engem, aki földrajzosként voltam jelen és Szentgyörgyi Ágota kolleganőmet, aki történelem-német szakosként vett részt a mobilitásban. A tartalmi beszámolás alább olvasható.

Nagy várakozással és szakmai kíváncsisággal telve kezdtem meg német nyelvű job shadowing mobilitásomat. A 2018-2020 közti időszakban összesen három szakmai látogatást terveztünk, ebből kettő volt német nyelvű. A pályázást megelőzően már sok kapcsolatunk volt az Urspringschule nevű intézménnyel, hiszen a korábbi Comenius programok, illetve a diákmobilitási projektek révén rendszeres vendégei voltunk és vagyunk egymásnak. Martin Witzel történelem-földrajz szakos kollega is jól ismert számunkra, hiszen többször is kísérte már tanítványait Budapestre, illetve a pályázat előkészítésében is segített. A jelenlegi két job shadowing mobilitás lebonyolításáért is ő felelt. Ő saját magát egy olyan pedagógusként jellemzi, aki szívesen megosztja pedagógiai tapasztalatait másokkal, nemzetközi és hazai téren egyaránt. Iskolájában a pedagógiai irányítás a feladatköre, és rendszeresen bekapcsolódik az Erasmus+ programokba. Kint tartózkodásom alatt mindent megtett azért, hogy megismerjem azokat a pedagógiai folyamatokat, melyek az Urspringschule-ban zajlanak, illetve megtapasztalhassam a projektalapú oktatást.

Ahogy lépésről lépésre megismerkedtem az Urspringschule pedagógiai koncepciójával, rájöttem, hogy az egész oktatási folyamatot áthatja a projektszemlélet. Általában a számonkérő, didaktikus és tanegységekben gondolkodó oktatás helyett az élményszerű, az ismeretek mindennapi alkalmazására épülő oktatást részesítik előnyben. Ez a projektszerűség még inkább igaz a földrajzra, történelemre, biológiára, társadalomismeretre, tehát a szöveges tárgyakra. A foglalkozások megtekintése után azt tapasztaltam, hogy rengeteg kisebb-nagyobb projektterméket készítenek a diákok, a tanulás célja mindig az, hogy olyan ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek a gyakorlatban is hasznosak. A gyakorlatias és élményszerű munka mellett ugyanakkor folyamatosan készülnek az érettségire, amely egy komoly szaktárgyi megmérettetés számukra.

Az egyhetes mobilitásom során földrajzórákat látogattam az alsóbb és a végzős évfolyamokon is, illetve megnéztem egy angol nyelvórát, amely számomra, mint idegennyelv szakosnak is tanulságos volt. Irigylésre méltó, hogy jellemzően 10-12 főnél nem nagyobbak a tanulócsoportok, így van mód az év során mindenkinek tartania kiselőadást vagy egyéb projekttermék által a tudását megmutatni. Jelentős különbség a hazai földrajzoktatáshoz képest, hogy a 9-10. évfolyamon heti egy dupla órában tanulják kötelező jelleggel a földrajzot és inkább az alapvető földrajzi kompetenciák megalapozást szolgálja, míg a felsőbb évfolyamokon heti öt óra is rendelkezésére áll azoknak, akik érettségizni akarnak földrajzból. A 9. évfolyamon látott órán például egy szemelvényt olvastak a diákok Kongóról, de az abból levont következtetések egyben általánosan érvényesek a világ legszegényebb országaira.

A magasabb évfolyamokon is hasonló az oktatási folyamat, vagyis mindig valamilyen bemenő információval kezdődik a téma feldolgozása, és végén a tudás rendszerezését a tanár segítségével a diákok végzik. Ennek eredményeként kevésbé szigorú az iskolai légkör, mint nálunk, a diákok felszabadultabban dolgoznak, de ugyanakkor a felelősségüket is hangsúlyozzák, hiszen lényegében ők maguk szerzik meg a tudást.

Az egy hét elteltével megállapítottam, hogy a látott oktatásszervezési módszerek határozottan eredményesek, segítik az önálló és felelősséget vállaló állampolgárrá válást és végső soron a világról szerzett tudásuk is kimagasló. Jelenleg a hazai oktatási gyakorlat nem nagyon ad lehetőséget arra, hogy tanításunkat eszerint átalakítsuk, de a heti egy óra földrajz mellett is van lehetőség a projektoktatás egy-egy mozzanatát alkalmazni.

A mobilitás elteltével megállapodtunk Martin Witzel kollegával, hogy szakmai kapcsolatban maradunk, hiszen a továbbiakban számos gakorlati kérdésem fog felmerülni, amelyre készségesen válaszol, illetve vélhetően fogunk még találkozni Budapesten vagy Schelklingenben valamilyen mobilitás alkalmával.

Budapest, 2020. február 22.

Horváth Zsolt

2016. július 4-től 17-ig tölthettem el két hetet Regensburgban A Horizonte nyelviskola Erasmus+ -ra szakosodott szemináriumán. A nyelviskola már korábban is szervezett az Erasmuson nyertes tanároknak továbbképzést, ezért mára már profiknak mondhatók a tanártovábbképzésben. Disszeminációk útján találtam a képzési kínálatukra. A választás a jó vélemények mellett azért is erre az iskolára esett, mert Regensburg szimpatikus hely számomra. Egyrészt közel van hozzánk, másrészt Bajorország amúgy is közel áll hozzám, hiszen igazi délnémet mentalitás, kisvárosi nyugalom jellemezi Regensburgot. Meglepetés ért amikor megérkeztem a városba és akkor is, amikor megvolt az első találkozás az iskolában. Azt vártam ugyanis, hogy egy multikulturális közeg fogad majd, ahol az összes kontinensről lehet majd találkozni kollegákkal. Ennek ellenére kiderült, hogy az egyes kurzusokat túlnyomó részt európai, nagyrészt Közép-Kelet európai diákok látogatják. Kimenve a városba is többnyire európai turistákkal találkozhattunk. Ennek részben az a magyarázata, hogy a 180 ezres város hatalmas egyetemmel rendelkezik, melynek diákjai külön társadalmi csoportot alkotnak. A csoportunk összeállításánál sikerült figyelembe venni a nyelvtudásbeli szempontokat. Négyen voltunk Magyarországról, különböző iskolákból. Valamennyien Erasmus + ösztöndíjasok. További két kollega Csehországból, egy pedig Bulgáriából. A kollegák közt egyaránt voltak középiskolai, illetve általános iskolai tanárok is. Két fiatal hölgy volt még a csoportunk tagja, egy Csehországból, egy pedig Olaszországból. Tudásuk alapján a legfelső nyelvi szintbe illettek.

A kurzus tematikája nagyon logikusan, és az igényeinknek megfelelően volt felépítve. Délelőtt nyelvtan, kommunikáció témák voltak napirenden. 2X másfél órás keretben elemeztünk szövegeket, beszélgettünk aktuális témákról, és rengeteg új szót, kifejezést tanultunk. Tipikusan azt vettük, amelyre a nyelvszakosoknak szükségük van. Az egyes témákat, amelyekről beszélgettünk, szintén magunk jelöltük meg. Így természetesen terítékre került a migráció kérdése is és Németország nemzetközi szerepe, megítélése. A leggyakoribb munkaforma az volt, hogy spontán elkezdtünk beszélni valamilyen olvasnivaló alapján egy kérdésről, majd spontán vita alakult ki. Ekkor kerültek elő azok a tipikus kifejezések, mondatok, szófordulatok, melyeket csak itt, egy külföldi tanfolyamon szerezhet meg az ember. Néha meglepődve jöttünk rá, hogy bizony rengeteg dolog van, amit még nem tudunk a németből, pedig már évtizedek óta tanuljuk és tanítjuk ezt a nyelvet. A végén kissé fáradtak voltunk, hiszen a két hét alatt intenzív tanulásban volt részünk. Délutánonként pedig speciális óráink voltak, pl. fonetika, országismeret vagy „német termékek” témában. Az egyik alkalommal mozgás a nyelvtanításban címmel kaptunk képzést. Nagyon tetszett, hogy az előadó a saját tapasztalatait osztotta meg. Azt gondolom, hogy az ott látott szótanulási, gyakorlási módszereket mindenképp alkalmazni fogom az óráimon. Örömömre szolgál, hogy végre a német tanításában is szerephez jut a zene. Egy alkalommal ez volt a délutáni foglalkozás címe. A tanárnőnk bemutatta a Youtube-on azokat az ismertebb zenéket, melyekkel közelebb lehet hozni a nyelvtanítást a fiatalokhoz.

A tanórákon kívül természetesen volt módunk több más rendezvényen is részt venni. A legnagyobb élmény talán a BMW gyár látogatása volt, ahol lenyűgöző látványban volt részünk. Láthatólag nagyon érdekelte ez a csoport valamennyi tagját, annak ellenére, hogy túlnyomórészt hölgyekből állt. Úgy gondolom, itt nem pusztán autókról volt szó, hanem a mai Németország egyik legfontosabb ipari, gazdasági szimbólumáról. A többi napon a város nevezetességeinek bemutatására került sor, szakszerű vezetés mellett. Regensburg hosszú ideig volt a középkorban a Német-Római Császárság birodalmi központja. Ennek megfelelően egy tekintélyes középkori városmag fejlődött ki a Duna partján. A város közelében található a Walhalla csarnok, amely a német történelem nagyjainak emléket állító neoklasszicista emlékmű, amely a napóleoni háborúk után épült és görög oszlopsoraival monumentális építményként magasodik ki a tölgyerdők sűrűjéből. A helyszínválasztás talán nem véletlen, hiszen ez a hely a Duna legészakiabb pontja, innen délkelet felé fordulva közelít a Kárpát-medence felé. A két hetes program közepére esett egy hétvége is, melyre augsburgi kirándulást szervezett az iskola. Az utolsó nap pedig az iskola vezetője megvendégelt minket egy étteremben, ahol elmondhattuk tapasztalatainkat a képzésről, és közösen gondolkodtunk, hogy miket lehetne egy következő kurzusba bevenni. Kedves gesztusnak tartottuk ezt az igazgatótól. A fenti felsorolás nem teljes, de ezek alapján is elmondható, hogy értékes, tartalmas és hasznos időszak volt a regensburgi képzés, melyet szívesen ajánlok minden németesnek.

Végezetül néhány módszer, amit megosztásra érdemesnek tartok: A bemutatkozás úgy kezdődött, hogy az asztalon különböző életképek voltak láthatók. (emberek, mozdulatok, stb.) Ki kellett választanunk azt, amely ránk leginkább jellemző. Indokolni is kellett. A módszer tetszőlegesen variálható. Az előző órán megtanult új szavak, kifejezések gyakorlása párban történt úgy, hogy a tanárunk egy-egy cetlire felírta a szavakat és körül kellett írni, a másiknak pedig kitalálni. Egyszerű és nem teljesen új módszer, de ebben a formában még nem alkalmaztam. Főleg a kezdő nyelvtanulóknál lehet alkalmazni a következő módszert, szinte bármely korosztály számára. A cél, az alapvető szófordulatok, kulcsmondatok begyakorlása. Pl. a németben nehéz a névelők megtanítása, fixálása. Ezen a tánclépések segítenek úgy, hogy a tanár egy sor szót elmond névelővel. Der esetén előre, die névelőnél jobbra, das-nál balra lépnek a tanulók. Közben megy egy monoton háttérzene. Többszöri ismétlés után már csak névelő nélkül hallják a szavakat, és a megfelelő irányba kell lépniük.

Tanártovábbképzési szeminárium tapasztalatai – München 2015. július

2015. júliusában vettem részt egy kéthetes kurzuson, Münchenben. A DID Institut már ismert volt számomra, mert 2009-ben voltam már a müncheni, illetve még korábban a berlini képzésükön. Akkor Comenius egyéni pályázóként jutottam el Németországba. A pályázatírás során a kurzus kiválasztásánál már figyelembe vettük ezt a tapasztalatot.

A DID nyelviskola a második legnagyobb nyelvoktató intézmény Németországban, amely állami támogatás nélkül, piaci alapon szervez nyelvtanfolyamokat, valamennyi szinten. Diákjaik alapvetően ázsiai és esetenként Nyugat-európai országok diákjai, főleg A1-A2 szinten. Érdekes módon a közép-európai térségből alig vannak résztvevők. Ez a tapasztalat egybevág más kollegák tapasztalataival, melyből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a német nyelv globalizálódik, az érdeklődés a német iránt Közép-Európából világméretűvé terebélyesedett. Az érdeklődés növekedése mögött egyértelműen a Németországgal kapcsolatos kedvező nemzetközi vélekedés áll, illetve az a feltételezés, hogy a német megtanulásával kedvező munka, tanulási és karrierlehetőségek nyílnak meg. Ezt a vélelmemet a nyelviskola oktatói szintén megerősítették, hiszen ők tudják pontosan, hogy miért választják a DID tanfolyamait. Fontos információ volt ez számomra, melyről az Európai Fejlesztési Tervben is írtunk. Úgy gondolom, ez a tény hosszútávon kedvező számunkra, akik németet tanítunk.

Rajtam kívül még három kollega volt tanár szakos, velük a legmagasabb szintű csoportban tanultunk a germanistáknak megfelelő szinten. Ezen órák tartalma párbeszéd, kommunikáció és persze nyelvtani gyakorlás volt, azokra a részekre fókuszálva, amely időnként még a haladó nyelvhasználóknak is nehéz.

Az iskola tanártovábbképző programjának fontos eleme, hogy a tanár három aspektusból figyeli meg a nyelvoktatás folyamatát. Egyrészt megfigyelik az oktatási folyamatot résztvevőként, amely a tanárok esetében a legfelsőbb szintet jelentik, másrészt pedig külső megfigyelőként. A külső megfigyelés egyéni hospitálást jelent, harmadrészt pedig kritikusként szemlélődnek. A kritikai szemlélődés azt jelenti, hogy egyéni megbeszélést folytatnak a látott órák tanáraival, kiértékelik a módszereket, visszajelzést adnak az oktatónak, hiszen mindketten tanárok vagyunk.

Mindhárom egység értékes volt számomra, és a következő tapasztalatokat szereztem. Résztvevőként azt láttam, hogy mindenki szeret az aktuális témákról beszélni, és bizony a nyelvtanároknak is szükségük van a spontán beszélgetés gyakorlására. A sok sematikus tanítás pont abban akadályozza a pedagógusokat, hogy tudjanak folyamatosan érvelni, mintegy második anyanyelvként használva a németet. A két hét alatt viszont nagyon sokat oldódtunk, ezért érezhetően könnyedebbé vált mindannyiunk beszéde. Természetesen sok olyan apróság, nyelvi részlet, kifejezés is bekerült az aktív tudásunkba, amelyet egyébként sosem tanultunk volna meg.

A megfigyelői szerepben főleg kezdőket láttunk. Bizony nehéz dolog pl. egy kínai vagy egy egyiptomi tanulót elindítani a németben, hiszen annyira idegen számára a német minden részlete, főleg azért, mert kivétel nélkül mindegyik tud már valamennyire angolul. Bátorítást láttunk az oktatók részéről, és törekedtek arra, hogy csak azt emeljék ki, amikor helyesen, jól szólal meg a résztvevő. A nyelvtan és nyelvhelyesség szempontjainak figyelembe vétele mellett azonban az is látszik, hogy megbocsátók a tanárok a kezdeti nyelvtani hibákkal szemben. Úgy látszik, inkább az a cél, hogy először szólaljon meg valamennyire a tanuló, és a nyelvtant ráérnek később pontosítani.

A kritikusi szemszög pedig az egyes órák megbeszélését jelentette. Részletesen kielemeztünk minden diákot, hogy melyiknek mik voltak a nehézségei és erősségei. Eszmét cseréltünk a saját módszereimre vonatkozóan, és megbeszéltük, hogy mi a különbség a némettanításban aszerint, hogy a tanár anyanyelvű-e vagy sem. Az egyéni megbeszélések során elhangzott az is, hogy a fokozódó bevándorlás miatt egyre nagyobb szükség lesz a képzett nyelvtanárokra, és tömegesen kell majd tanítani olyan embereket, akik még köszönni sem tudnak németül.

A kinti két hét minden egyes részletével tökéletesen meg voltam elégedve, és igazi érdekes városnak tartom Münchent, ahol sosem unatkozik az ember, és megtalálja azokat a tipikus német (bajor) elemeket, amiért érdemes oda utazni.

A fentiek ismeretében kifejezetten ajánlom minden kollegámnak, hogy válassza ezt a tanfolyamot, illetve bátorítom arra, hogy vegyen részt az Erasmus+ pályázatban, akár résztvevőként, akár pályázatíróként.

Izgatottan, és nagy reményekkel készültem az Erasmus+ tanártovábbképzési mobilitási pályázatom utazási szakaszához. 2015. augusztus 10-15. között volt lehetőségem Meranban és közelében ismerkedni ezzel a különleges tájjal és kultúrával. A város Olaszországban van ugyan, de abban a dél-tiroli autonóm régióban, amely inkább Ausztriára hasonlít. Kevesen tudják, hogy Dél-Tirol valaha az Osztrák-Magyar Monarchia szerves része volt, de földrajzi értelemben bizony már inkább Itáliához tartozik, a Brenner-hágótól délre. Történelme viharos volt egészen az 1960-as évekig, mára azonban egy virágzó, turizmussal és gyümölcstermesztéssel foglalkozó régióvá vált, melynek fejlődése számunkra is példamutató.

Korábban is azt hallottam Dél-Tirolról, hogy egy harmonikusan fejlődő része Európának, melyet a pályázat során német szakosként is szerettem volna megismerni. A pályázatunk címe a „Nyelvtanítás alapjai és extrái”, melyben az alapok a kéthetes nyelvtanári továbbképzést jelentik, az extrák pedig olyan egyhetes utakat, amelyek a nyelvterület határterületeire irányulnak, és valamilyen különlegességet megismerve. A hely és a kurzus kiválasztásánál még az is szempont volt, hogy a másik szakom, a földrajz szempontjából is értékes legyen a kint eltöltött idő. Ez vált lehetővé az Erasmus+ program jóvoltából. Az előkészületek, a kurzus kiválasztása internetes kereséssel indult. Sikerült találnom egy olyan tanárnőt, aki kifejezetten nyelvoktatással, kultúrával és országismerettel foglalkozik, és ismeri az Erasmus+ ösztöndíjasok igényeit. (Dominique Wallnöfer) Egyéni programot állított össze, ezért minden úgy alakult, ahogy azt a pályázatomban elterveztem.

Mint a fentiekben már említettem, nyelvismereti továbbfejlődésből és az országismereti tudás gyarapítása szempontjából kiváló helyszín Dél-Tirol. Lakossága 400.000 fő, melyből 300.000 német anyanyelvű. Az olaszt főként a két nagyobb városukban (Meran, Bozen) beszélik, a tartományi központban, Bozenben többségi nyelvként. A kisebb településekben viszont szinte csak német ajkúak élnek, bár mindenhol nagyon ügyelnek a kétnyelvűségre. Ez a kétnyelvű kultúra megmutatkozik az oktatás és kultúra terén egyaránt. Az iskolák, pontosabban az iskolai osztályok egyrészt anyanyelvi alapon szerveződnek, másrészt kötelezően, nagy óraszámban tanulják a másik nyelvet. Érettségire tehát minden diák beszél már egy idegen nyelvet, és ehhez jön még egy harmadik idegen nyelv tanulása. A kétnyelvűség tehát itt plusz egy nyelv ismeretét eredményezi, amely motiválja a diákokat további nyelvek megtanulására. Utazásom során sikerült beszélnem több olyan pedagógussal is, akiknek napi gyakorlatuk van a kétnyelvűségben. Nagyon érdekes az, amint egy óraközi szünetben az olasz és német anyanyelvű diákok együtt játszanak az udvaron, de mindegyik beszéli a másik nyelvét. Külön érdekesség volt találkozni és beszélni olyan kollegával, aki olasz anyanyelvű, de németül tanítja a földrajzot, az én másik szakomat. Kiderült, hogy módszertani fogásaink hasonlóak, és ugyanazt a fejlődést tapasztalják meg ők is a geográfia változásában, mint én. (Pl., hogy egyre jobban áttevődik a hangsúly a tárgy társadalomtudományi és gazdasági oldalára, amelyben egyre nagyobb helyet foglalnak el az EU-val kapcsolatos kérdések.)

A nyelvtanulás szempontjából merem ajánlani akár a kezdőknek, akár azoknak a haladó nyelvtanulóknak, tanároknak, akik már csak tökéletesíteni akarják tudásukat. Meglepő módon az átlagember kevésbé beszéli a dialektusokat, tehát a nyelvtanuló itt is azzal a hivatalos némettel (Hochdeutsch) találkozik, mint amivel Ausztriában, Németországban. Külön megemlítem az utazás országismereti vonatkozását. A Dorf Tirolban elhelyezkedő vár és történeti múzeumban minden megtudható Tirol és Dél-Tirol történetéről, illetve rengeteg emlékhely, szobor, múzeum található, az osztrák-magyar közös múltról. (Pl. Sisi emlékhelyek) Nem véletlenül említi a német himnusz egyik, egyébként hivatalosan nem énekelt sora Dél-Tirolt úgy, mint a németség déli határát. (Von der Maas bis an die Memel, Von der Etsch bis an den Belt. Az Etsch az Adige folyót jelenti.)

Összefoglalva a mögöttem lévő egy hetet, azt mondhatom, hogy szívesen ajánlom minden német szakosnak, hogy ismerkedjen meg közelebbről Dél-Tirollal, a német nyelvterület déli csücskével, mert csak így válik teljessé az a kép, amit eddig a német kultúráról és nyelvről tanultunk. Az pedig külön szerencse, hogy ez az egy olyan terület a német nyelvű országokon kívül, ahol nemcsak megőrizni sikerült a németet, hanem elérni, hogy növekedjen a beszélők száma. Úgy gondolom, hogy ezt a sok értéket és jó tapasztalatot feltétlenül beépítem a jövőben a nyelvtanításban.

A tanfolyam szervezőjét pedig szívesen ajánlom másnak is, akár egyéni tanuláshoz, akár pedig ahhoz, hogy az Erasmus+ programmal, az ő kurzusaival pályázzon.

Horváth Zsolt

A Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium tanára