Ezen a disszeminációs felületen általában a különböző kurzusok beszámolói olvashatók, de most megosztok egy job shadowing élményt is, mely a Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és a schelklingeni Urspringschule évek óta tartó együttműködéséből jött létre. Martin Witzel kollegánk fogadott minket ösztöndíjasokat. Engem, aki földrajzosként voltam jelen és Szentgyörgyi Ágota kolleganőmet, aki történelem-német szakosként vett részt a mobilitásban. A tartalmi beszámolás alább olvasható.

Nagy várakozással és szakmai kíváncsisággal telve kezdtem meg német nyelvű job shadowing mobilitásomat. A 2018-2020 közti időszakban összesen három szakmai látogatást terveztünk, ebből kettő volt német nyelvű. A pályázást megelőzően már sok kapcsolatunk volt az Urspringschule nevű intézménnyel, hiszen a korábbi Comenius programok, illetve a diákmobilitási projektek révén rendszeres vendégei voltunk és vagyunk egymásnak. Martin Witzel történelem-földrajz szakos kollega is jól ismert számunkra, hiszen többször is kísérte már tanítványait Budapestre, illetve a pályázat előkészítésében is segített. A jelenlegi két job shadowing mobilitás lebonyolításáért is ő felelt. Ő saját magát egy olyan pedagógusként jellemzi, aki szívesen megosztja pedagógiai tapasztalatait másokkal, nemzetközi és hazai téren egyaránt. Iskolájában a pedagógiai irányítás a feladatköre, és rendszeresen bekapcsolódik az Erasmus+ programokba. Kint tartózkodásom alatt mindent megtett azért, hogy megismerjem azokat a pedagógiai folyamatokat, melyek az Urspringschule-ban zajlanak, illetve megtapasztalhassam a projektalapú oktatást.

Ahogy lépésről lépésre megismerkedtem az Urspringschule pedagógiai koncepciójával, rájöttem, hogy az egész oktatási folyamatot áthatja a projektszemlélet. Általában a számonkérő, didaktikus és tanegységekben gondolkodó oktatás helyett az élményszerű, az ismeretek mindennapi alkalmazására épülő oktatást részesítik előnyben. Ez a projektszerűség még inkább igaz a földrajzra, történelemre, biológiára, társadalomismeretre, tehát a szöveges tárgyakra. A foglalkozások megtekintése után azt tapasztaltam, hogy rengeteg kisebb-nagyobb projektterméket készítenek a diákok, a tanulás célja mindig az, hogy olyan ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek a gyakorlatban is hasznosak. A gyakorlatias és élményszerű munka mellett ugyanakkor folyamatosan készülnek az érettségire, amely egy komoly szaktárgyi megmérettetés számukra.

Az egyhetes mobilitásom során földrajzórákat látogattam az alsóbb és a végzős évfolyamokon is, illetve megnéztem egy angol nyelvórát, amely számomra, mint idegennyelv szakosnak is tanulságos volt. Irigylésre méltó, hogy jellemzően 10-12 főnél nem nagyobbak a tanulócsoportok, így van mód az év során mindenkinek tartania kiselőadást vagy egyéb projekttermék által a tudását megmutatni. Jelentős különbség a hazai földrajzoktatáshoz képest, hogy a 9-10. évfolyamon heti egy dupla órában tanulják kötelező jelleggel a földrajzot és inkább az alapvető földrajzi kompetenciák megalapozást szolgálja, míg a felsőbb évfolyamokon heti öt óra is rendelkezésére áll azoknak, akik érettségizni akarnak földrajzból. A 9. évfolyamon látott órán például egy szemelvényt olvastak a diákok Kongóról, de az abból levont következtetések egyben általánosan érvényesek a világ legszegényebb országaira.

A magasabb évfolyamokon is hasonló az oktatási folyamat, vagyis mindig valamilyen bemenő információval kezdődik a téma feldolgozása, és végén a tudás rendszerezését a tanár segítségével a diákok végzik. Ennek eredményeként kevésbé szigorú az iskolai légkör, mint nálunk, a diákok felszabadultabban dolgoznak, de ugyanakkor a felelősségüket is hangsúlyozzák, hiszen lényegében ők maguk szerzik meg a tudást.

Az egy hét elteltével megállapítottam, hogy a látott oktatásszervezési módszerek határozottan eredményesek, segítik az önálló és felelősséget vállaló állampolgárrá válást és végső soron a világról szerzett tudásuk is kimagasló. Jelenleg a hazai oktatási gyakorlat nem nagyon ad lehetőséget arra, hogy tanításunkat eszerint átalakítsuk, de a heti egy óra földrajz mellett is van lehetőség a projektoktatás egy-egy mozzanatát alkalmazni.

A mobilitás elteltével megállapodtunk Martin Witzel kollegával, hogy szakmai kapcsolatban maradunk, hiszen a továbbiakban számos gakorlati kérdésem fog felmerülni, amelyre készségesen válaszol, illetve vélhetően fogunk még találkozni Budapesten vagy Schelklingenben valamilyen mobilitás alkalmával.

Budapest, 2020. február 22.

Horváth Zsolt