Elemek megjelenítése címkék szerint: Canterbury

Óriási öröm ért 2019. májusában, amikor bizonyossá vált, hogy tantestületünkből 10-en  utazhatunk a sikeres Erasmus+ pályázat jóvoltából Európa különböző városaiba egy, illetve két hetes tanártovábbképzésekre. 

Lázasan fogtunk bele a további szervezésbe, szállás foglalása, repülőjegy és az utazások intézése.

Én a Pilgrims egy hetes továbbképzését választottam Canterbury-ben, amelynek  témája, az infokommunikációs eszközök tanórákba való beépítése, már az első pillanattól nagyon izgalmasnak látszott.  21 éves szakmai gyakorlatom során mindig is igyekeztem továbbképezni magam a területen, de a technika fejlődése miatt szerintem elengedhetetlen újra meg újra frissíteni tudásunkat a témával kapcsolatban.

A Pilgrims csapata rendkívül profi, ez már az első napon kiderült, remek hangulatú megnyitót szerveztek nekünk, ahol az összes kollégájukat megismerhettük. Egy gyors bemutatkozást követően megtudtuk, milyen nemzetközi csapat jött össze. Sokan mentünk Magyarországról is különböző városokból, de voltak tanárok Szlovákiából, Szlovéniából, Olaszországból, Németországból, de még Észtországból, Dániából és Svájcból is.  Az órákat és foglalkozásokat reggel 9-től kora délutánig tartották, de lehetőségünk volt késő délutáni és esti workshopokon is részt venni. Így más oktatókat is megismerhettünk közelebbről, rengeteg hasznos ötletet nyerhettünk, amelyeket biztosan alkalmazni fogok tanítási óráimon, hogy motiváltabbak, lelkesebbek legyenek tanulóim.

Mindemellett sok külföldi kollégával köthettem ismeretséget, barátságot, akik szintén nagyon nyitottak egy jövőbeni partnerkapcsolat kialakításához.

Az órák után együtt barangolhattuk be Canterbury-t, az iskola szervezett nekünk városnézést, volt aki hajókiránduláson is részt vett, valamint eljutottunk a közeli kisváros Whistable tengerpartjára is.

A ki-, és hazautazást is úgy szerveztük egy kolléganőmmel, hogy Canterbury mellett Londont is maradt időnk megcsodálni, s amíg a lábunk bírta felkerestünk néhány nevezetes helyet, amelyekről gyakran tanítunk otthon a gyerekeknek. 

Mindent összevetve igen tartalmas hetet tölthettem az Egyesült Királyságban, amiért nagyon hálás vagyok, s bármikor indulnék vissza, hogy újból induljon a kaland!

Az általam kiválasztott képzést egy méltán népszerű, a University of Kent területén működő nyelvoktatással és tanárképzéssel foglalkozó iskola szervezte. A tréning helyszíne, a campus és az egyetemnek otthont adó város patinája, bájos hangulata is rengeteget adott magához a képzéshez. Ezt szerencsénkre a Pilgrims is szívesen bemutatta számunkra délutáni fakultatív programok keretében. 

A kiválasztott tréningem címe How to Motivate Your Students volt, fő célcsoportja pedig a 12 éves kortól tanító nyelvtanárok. Öt napon át, naponta háromszor másfél órában vehettünk részt egy a trénerünk által nagyon jól felépített továbbképzésen. Annak ellenére, hogy az általam tanított korosztályból csak 2-3 évet fedett le a tematika, a bemutatott és kipróbált feladatok nagyrészt adaptálhatók a fiatalabb korosztály számára is. Mivel két tanítási nyelvű általános iskolában tanítok, sok esetben a bemutatott gyakorlatok nyelvi szintje teljesen megfelelt az általam tanított gyerekek tudásszintjének.  Sőt sok olyat találtam közöttük, amelyeket nem csak angol vagy History órákon, hanem a történelem órán is biztosan fogok használni. Olyan új ötletekkel gazdagodtam, amelyekkel a következő tanévre a módszertani megújulás garantált. A képzés nagyon jó kiindulópontot adott új, saját jó gyakorlatok kidolgozásához is, mivel minden egyes feladatnál teljeskörű szakmai alapozást is kaptunk. Mindezt oly módon, hogy egyáltalán nem éreztem "töménynek" és eközben a foglalkozások is nagyon jó hangulatban teltek. 

Csoportunkban tizenhárman voltunk, lefedve teljes Európát, így elég széles képet kaphattunk egymástól a szünetekben arról, hogy más EU-s országokban milyen az oktatás helyzete, milyenek a lehetőségek és ki hogyan dolgozik. 

Mivel a Pilgrims kiemelten sok energiát fektetett a közösség építésbe és, hogy jó hangulatban teljen el az egy hét, így ha az egész mobilitást egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: tökéletes volt. 

A Pilgrims hitvallása

Kéthetes tanártovábbképzésen vettem részt Canterburyben a Pilgrims nyelviskola szervezésében. A tanfolyam témája a haladó nyelvi szinten lévő diákok tanítása volt. A Pilgrims nyelviskola diákok részére nyelvtanfolyamokat, tanárok részére pedig módszertani továbbképzéseket kínál Caterbury-ben, a University of Kent campusán. Az egyetem területe olyan óriási, hogy az első pár napban kihívást jelentett eltalálni a szálláshelyemtől--Park Wood önellátó diákszállás--a tanfolyam épületéhez.

A tanfolyam első reggelén Tim Wright, a Pilgrims igazgatója, köszöntött bennünket, a több mint 70 résztvevőt 19 országból, akik 7 különböző kurzuson vettek részt. A Pilgrims idén 40 éves, és sikere most is töretlen, mert hitvallásuk szerint mindig is a tanulóra összpontosítottak a tanulás folyamatában, nem pedig az óratervre, tankönyvre vagy a módszerre. Tim Wright szerint az elmúlt időszak nagymértékű technikai fejlődése ellenére is az emberek bizonytalanok, kételkednek képességeikben, ezért a Pilgrims célja, hogy megértse az egyént és inspirálja, valamint segítsen, hogy jól érezze magát a saját bőrében. A nyelviskola trénerei nyitottak a folyamatos személyes és szakmai megújulásra, formálódásra. Saját példájukkal erre ösztönzik a tanfolyamok résztvevőit is.

Egy másik érdekesség a Pilgrims nyelviskolával kapcsolatban, hogy nem egyszerűen az angol nyelvre fókuszálnak, hanem inkább az egyén kapcsolatára az angol nyelvvel és a saját angoltudásához való viszonyára, mert az egyén így válhat olyan nyelvtanulóvá, aki felelősséget vállal a saját nyelvtanulásáért és hatékony kommunikációjáért az idegen nyelven. Ezért lehetséges az, hogy a tanártovábbképzés módszertani trénereinek legalább a fele nem anyanyelvi beszélő, hanem kiváló elméleti és gyakorlati szakember.

A kurzus

A Teaching Advanced Students kurzus trénere Hania Kryszewska volt, aki a Gdański Egyetem oktatója, számos nyelvelméleti és módszertani könyv társszerzője és a Humanising Language Teaching módszertani online magazin főszerkesztője. Az emberközpontú nyelvtanítás szemlélete hatotta át az egész tanfolyamot. Nem csak beszéltünk a nyelvórai tevékenységekről, hanem mindent diákként végig is csináltunk, így személyesen tapasztaltuk meg, hogy mennyire fontos egy összetartó nyelvi csoportot kialakítani, olyan tevékenységekkel, amelyekben a diák nem kiszolgáltatott, hanem aktív formáló, így biztonságban érezheti magát.

Ötleteket próbáltunk ki, hogy hogyan motiválhatunk már haladó nyelvi szinten lévő diákokat, hogy még igényesebben próbálják magukat kifejezni írásban és szóban is. Többek között a neuro-lingvisztikai programozás VAKOG (visual, auditory, kinaesthetic, olfactory and gustatory) elemének használatával különböző érzékszervi észlelések bevonásával színesíthetők a nyelvi produktumok.

Elméleti kérdések is felmerültek. A szókincs bővítésének hatékony módja, ha egyes szavak helyett chunk-okra (szókapcsolatok) koncentrálunk. Tudatosítottuk, hogy létezik spoken grammar (az anyanyelvi beszélők nyelvtana), amivel a diákok folyamatosan találkoznak a különböző médiumokban, de ami bizony nagyon eltérhet a tankönyvben leírt nyelvtantól, ezért konfliktusforrás lehet tanuló és tanár között. Ennek a helyes kezelését könnyíti meg az ARC model (authentic, restricted and clarification) miszerint az anyanyelvi beszélő autentikus nyelvhasználata nem felel meg minden helyzetben – vizsgán, formális körülmények között. Ezt tisztázni kell a nyelvtanulókkal, hiszen haladó szinten már nagyobb hangsúly esik a különböző regiszterek tudatosítására.

Az órák alatt mindig más tanár kollégával végeztünk pár-, illetve csoportmunkát, így betekintést nyerhettünk más nemzetiségű angoltanárok gyakorlatába, oktatási környezetébe is. Bebizonyosodott, hogy tapasztalatainkban, kihívásainkban több a közös vonás, mint az eltérő.

Az alapkurzuson kívül a Pilgrims további délutáni és esti választható programokat kínált, így egy nap akár 10 tanórányi foglalkozáson is részt vehettünk.

A környék felfedezése

A nyelviskola szervezésében egy helyi idegenvezetővel jártuk be Canterbury nevezetességeit. Aztán párban vagy kisebb csoportokban magunk is elindultunk a környék felfedezésére délutánonként és hétvégén.

Első kirándulásunk egy közeli tengerparti kisvárosba, Whitstable-be vezetett, ahol a kavicsos tengerpartot színes „beach” házikók szegélyezik. A városka központjában Catman, a helyi graffiti művész, Banksy ihlette alkotásait kerestük a házfalakon. A napot nem zárhattuk volna mással, mint fish & chips vacsorával. A bátrabbak a helyi nevezetességet, az osztrigát is kipróbálták.

 Szombaton három tengerparti város felfedezésére indultunk: Margate, Broadstairs és Ramsgate. Mivel meleg nyári nap volt, a homokos tengerpartok tömve voltak strandolókkal. Választ kaptunk arra a kérdésünkre, hogy milyen gyorsan jön a dagály, amikor együtt néztük az alkotó apukával és kisfiával, hogyan lesz semmivé a gyönyörű homokváruk néhány hullámverés alatt. Odébb egy salsa party-ba kapcsolódhatott be, aki akart. Jó volt részese lenni ennek a vidám, vakációs hangulatnak. A Waltoké Bay Hotel Museum szűk, nyikorgó padlójú folyosóin úgy éreztük, mintha egy Agatha Christie-regénybe csöppentünk volna. A hotel virágokkal teli, tengerre néző teraszán elfogyasztott English Cream Tea tette teljessé a napot.

 Vasárnap gyalogtúrára mentünk St Margaret’s at Cliffe és Deal között húzódó tengerparti 8 km-es túraútvonalon a doveri fehér sziklák tetején. Bár az útvonal ismertetésében azt írták, hogy el se lehet tévedni, hiszen csak a tenger mellett kell haladni. Azért nekünk sikerült, de így legalább láthattunk a környezetbe harmonikusan beleolvadó modern, zöldtetős házat, és beszédbe elegyedhettünk több helyivel. Nagyon kellemes élmény volt, hogy az egész két hét alatt sokszor megtapasztalhattuk az angolok segítőkészségét. Volt, hogy egy egész busz nekünk magyarázta, hogy hol, mit nézzünk meg. A tengerparti sétányon egy idős néni mesélt fiatalkoráról. A homokvárat építő fiatal család készségesen válaszolt a kérdéseinkre. Egy Deal-i bolttulajdonos pedig elmesélte, hogy azért hallgatja csak távolról a fúvószenekar koncertjét, mert hat barátját vesztette el abban a húsz évvel ezelőtti IRA robbantásban, amire most a koncerttel emlékeznek. Fél, ha közel menne, az emlékek még erősebben törnének rá.

 Az Erasmus ösztöndíj segítségével Angliában eltöltött két hét alatt fejleszthettem szakmai tudásomat és országismeretemet. Új kollégákat ismerhettem meg, sok személyes élménnyel gazdagodhattam és felfrissülhettem, aminek pozitív hatásait, remélem, diákjaim is érezni fogják.

2018. július 22. és augusztus 4 között egy tanártovábbképzésen vettem részt Angliában, Canterburyben. Első alkalommal vehetünk részt Erasmus+ pályázaton, ezért nagyon izgatott voltam, milyen tapasztalatokat gyűjtök majd. A továbbképzésem címe Teaching difficult learners volt.

2014 óta vagyok a Dunaújvárosi Lorántffy Zsuzsanna Szakgimnázium és Szakközépiskola gyógypedagógusa. Mivel mindig is jellemző volt rám a tanulási vágy, az új információk, ismeretek begyűjtésére való hajlam, ezért rettentően vártam a képzést. Ugyan gyógypedagógusként a szakmámhoz szorosan kapcsolódott a képzés – tehát előzetes tudásom volt a témáról -, szerettem volna az angliai rendszerből tanulni. Olyan technikákat szerettem volna megtanulni, amelyek alkalmasak a nehezen tanuló gyerekek motiválására, tudásuk elmélyítésére. Úgy éreztem, hogy tudásomat fejleszteni kell. Majd ezt a módszertani eszköztárat kollégáimnak is továbbadni, ezzel segítve munkájukat.

Az utazásom július 22-én kezdődött, amihez a WizzAir egyik reggeli járatát választottam, délelőtt már Londonban voltunk, ahonnan Canterburybe utaztam. A szállást hamar megtaláltam. Az ház kétszintes, hatan laktunk benne. Már délután három társammal karöltve megismerkedtünk a belvárossal.

Hétfőn körbevezettek minket, majd bemutatták a csoportokat vezető tanárokat. 10-en voltunk a csoportban. Volt köztünk bolgár, spanyol, szlovák, olasz, román-török, szerb, de még két magyar kolléga is.

Minden nap háromszor másfél órás modulokban tanultuk a nehezen tanuló diákok oktatásának, nevelésének módszereit. Bebizonyították, hogy amennyiben a tanuló aktív résztvevője az órai munkának, kooperatív módszerekkel és a kreatív, valamint kritikus gondolkodásmód erősítésével, nagyon jó eredményeket lehet elérni. A kurzus rengeteg képességfejlesztésre alkalmas gyakorlatot mutatott be (pl. önismeret-fejlesztő, pozitív légkör kialakítására, viselkedésrendezésre alkalmas gyakorlatok, tanórai interaktív feladatok, amiket sokszor videó felvételek segítségével ismertünk meg). A kurzus további gyakorlati példákon rámutatott az emlékezet, figyelem, koncentráció, nyelvi készségek, szociális készségek fejlesztésének jelentőségére.

A heti 30 óra tanulás mellett néhány szabadidős programon is részt vettünk. Közös városnézésen ismerkedtünk meg Canterbury értékeivel, társaimmal ellátogattunk Broadstairsbe és doveri fehér sziklákhoz, továbbá megismerkedtünk Sandwich-csel is (igen, van köze a szendvicshez, akit érdekel a sztori, járjon utána).

A hihetetlenül gyorsan eltelt két hét után új módszertannal, rengeteg ismerettel, bővült nyelvtudással, barátságokkal és tapasztalatokkal jöttem vissza Magyarországra. Munkahelyemen azóta is igyekszem megosztani a tapasztalataimat kollégáimmal és diákjaimmal.

Szerettem Canterbury-ben lenni, minden percét élveztem, szép emlékekkel tértem haza. Csak ajánlani tudom ezt a lehetőséget mindenkinek, aki érdekelődik az önképzés és a kihívások iránt. Köszönöm!

Iskolánk Erasmus+ honlapja ide kattintva elérhető!

2015.07.05. és 2015.07.18. között részt vehettem egy csodálatos képzésen Angliában, Canterburyben.

„Drama Techniques for Creative English Teaching”, azaz Drámatechnikák a kreatív angoltanításban volt a kurzus címe. A Pilgrims Teacher Training oktási centrum által szervezett kurzusnak a Kenti Egyetem adott otthont, és Peter Dyer ausztráliai színész és tanár tartotta a több mint 80 órás tanfolyamot.

Szívem szerint kötelezővé tenném az ilyen tréningeket minden tanár számára, abban az esetben, ha megoldható, hogy családjukkal együtt lehessenek, ha akarnak. Ha ez nem lenne megoldható, akkor a KLIK által szervezett továbbképzések közé tenném be, mert akkor szinte mindenkinek lehetősége lenne, hogy valami újat tanulhasson, megismerjen más élethelyzeteket, kultúrákat és embereket, motiváltabb lenne a nyelvtanulásra. Egészen alapszintű nyelvismerettel is indultak kurzusok és meg is értették.

Az órák reggel 9-kor kezdődtek és egy teaszünet után 12.30-ig tartottak. Ezt követte 14.00-15.30-ig egy délutáni szekció. Délutánonként és esténként is mód nyílott arra, hogy más csoportok előadói által szervezett aktivitásokon vegyünk részt. Az akivitások között volt gyalogtúra és gitáros, zenés est is.

Az én óráim csodálatosak voltak. Az előadó remek érzékkel válogatta össze a játékokat. A kurzus során több, mint 150 különböző improvizációs helyzetet éltünk meg. Peter angolja nagyon gyönyörű, és ha megint jelentkezhetnék, örömmel választanám kurzusát. A csoport kis létszámú volt 7-en, majd az első hét után 6-an voltunk. A kis csoportlétszám oka valószínűleg a B2 szintű angol nyelvtudás kérése volt. Családias légkör alakult ki közöttünk. Voltunk Magyarországról, Szlovákiából és Spanyolországból. Tiszteltem mindegyikünkben azt, hogy ha valaki nem értett valamit, nem ismert egy szót, azt igyekeztünk angolul körülírni és csak legvégső esetben az anyanyelvünkön segíteni. Az is szép volt a csapattól, hogy egész idő alatt csak angolul beszélgettünk, s igyekeztünk elkerülni más nyelv(ek) használatát a tanórákon kívül is.

Én matematika és informatika tanár vagyok, de nem éreztem, hogy kilógnék az angolosok csapatából. Magam számára volt meglepő élmény, hogy a nyelvtudásom valóban passzolt hozzájuk.

A szervezők igyekeztek minden teaszünetre biztosítani kis sütikéket és teát, kávét és gyümölcsleveket. Ha délután is voltak előadások, akkor oda is készítettek nasit. Sajnos az ebéd az egyetem éttermeiben számomra drága volt.

A Centrum könyvtárában igénybe vehettük az ajánlott szakirodalmat angolul.

A szervezők igyekeztek segíteni. Az én tapasztalatom szerint csak a maguk által szervezett, Canterbury-i programokat tudták menedzselni. Kértük őket, hogy segítsenek egy hétvégi kirándulás megszervezésében Londonba vagy a környékbe Whitstable-be, Doverbe, mert ha együtt megyünk, nagyobb csoporttal 20-30 ember, akkor kedvezmények sora áll rendelkezésünkre, de ebben teljesen rugalmatlanok voltak.

Magának a kurzus megszervezésének viszont jó volt a kommunikációja.

Magam részéről annyit változtatnék a hozzáálláson, hogy én támogatnám azt, ha valaki családdal érkezik, mert akkor együtt lehetnének részesei az élményeknek és a 2 hét elteltével nem elfáradnak és honvággyal keveredő érzésekkel bírnak a résztvevők, hanem mint saját példám mutatja éppen ellenkezőleg feltöltődnek és jókedvvel és emlékekkel telve indulnak haza és viszik jó hírét a kurzusnak.

Köszönetnyilvánítás:

Én egy két hetes kurzuson voltam, amire kolleganőm Márkó Szidónia hívta fel a figyelmemet és ő és másik kolleganőm Nagy Katalin voltak azok, akik lelkesedésükkel és áldozatos munkájukkal segítették a pályázat létrejöttét. Szintén nagy köszönet illeti Véghné Juhász Krisztinát és Förster Anitát a tanártovábbképzés részéről, akik bábáskodtak felettünk. Mózes Gábornénak, iskolánk igazgatójának azért jár köszönet, mert bármikor mentünk hozzá, azonnal fogadott minket és minden iratot a rendelkezésünkre bocsájtott. Szintén köszönet illeti Rédli Klárát, aki a KLIK Komárom-Esztergom megyi igazgatóságánál segített minket mindenben. A Tempus és az Erasmus+ pályázatnak köszönet a lehetőségért és Monica Noronha-nak is köszönet, amiért szállást és jó társaságot biztosított számunkra a két hét alatt.

Végül, de nem utolsó sorban köszönet 4 éves kislányomnak, Kincsőkének és páromnak Szilágyi Györgynek, akik velem voltak ezen a csodálatos utazáson és kurzuson és végigdolgozták, utazták, főzték és nevették a 2 hetet:).

Köszönöm szépen :)