Elemek megjelenítése címkék szerint: international study programmes

2017 nyarán vettem részt Észak-Írországban egy angoltanárok számára kiírt kéthetes továbbképzésen. Hihetetlen gazdag programmal készültek a kurzusszervezők - korábban volt szerencsém már velük dolgozni, ismertem profizmusukat, ezért is döntöttem úgy, hogy ismét őket választom.

Óráinkon, a Union Theological College-ban, a módszertani képzésen túl, betekintést nyertünk az ír oktatási rendszerbe és az ír irodalom, film, történelem és politika tudományokba. Tizenegyen vettünk részt a kurzuson: belga, francia, olasz, német, észt, szlovák és cseh kollégákkal együtt.

Belfaston kívül bejártuk Észak-Írország vidékeit: az északi partot a lélegzetelállító Giants Causeway érintésével, átsétáltunk a Carrick-A-Rede Rope Bridge-en, ellátogattunk Derry-Londonderry városába, sőt, eljutottunk Írország fővárosába, Dublinba is.

Ott tartózkodásom alapvető élménye az írek bonyolult, többértelmű kulturális és történelmi hátteréből fakadó vallási-politikai kettéosztottság, amely kézzel foghatóan van jelen az 5 méter magas, Belfast utcáin végig húzódó „Peace Walls” falakban és falfestményeken, és amely megdöbbentő ellentétben áll az emberek segítőkészségével, barátságosságával és az utcákon tapasztalható biztonsággal és nyugalommal.

A képzés különböző óráin, az országban tett kirándulásokon, vezetett városnézéseken, a szállásadómmal folytatott hosszas esti beszélgetéseken egyre nyilvánvalóbb lett számomra az ír történelem és kultúra, kíváncsian fedeztem föl némi párhuzamot a saját nemzeti hányattatásainkból fakadó keserűséggel és melankóliával.

Családi elhelyezést kértem, mert meg vagyok róla győződve, hogy úgy nyerhetek igazi betekintést egy kultúrába, ha módom van részt venni egy helyi család hétköznapi életében.

Az Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola honlapja ezen a linken érhető el:

http://grosicssuli.hu/hu_HU/category/erasmus/

2017. október 29. és november 5. között az International Study Programmes által szervezett tanfolyamon vettem részt Chelmsfordban, az Egyesült Királyságban. A tanfolyam címe Integrating Children of Immigrants and Refugees volt, amit azért választottam ezt a tanfolyamot, mert a mi iskolánkban sok a nem magyar anyanyelvű tanuló, és kíváncsi voltam, hogy hogyan tanítják a migráns hátterű gyerekeket egy multikulturális országban.

Ezen a tanfolyamon csak ketten voltunk egy olasz hölggyel, de sok közös programunk volt, két másik tanfolyamon résztvevőivel. Az első nap Gema Emiabata, oktatási szakértő tartott nekünk előadást az angol oktatási rendszerről, integrációs stratégiákról és a multikulturális Nagy-Britanniáról. Másnap két részre váltunk. Egyesek az Anglia Ruskin University-n tanultak különböző nyelvtanítási módszereket,  amíg nekünk  Li Yin French tartott előadást. Ő különböző tanítási technikákat mutatott be, amiket a tanárok alkalmaznak az EAL (English as an Additional Language) vagyis az angolt második nyelvként tanulókkal. A tanárnő kitért a tananyagkészítésre, az interkulturális ismeretek felhasználásának módszereire, és arra is, hogy a különböző tantárgyak tanításánál, hogyan tudjuk támogatni az alacsonyabb nyelvi szinten lévő tanulóinkat, valamint hogyan tudjuk értékelni őket.

A harmadik nap meglátogattam a Westlands általános iskolát. Részt vettem egy negyedik osztályos angolórán, egy másodikos matematika órán, majd délután lehetőségem volt két angol mint idegen nyelv órát is megfigyelni. Érdekes volt látni, hogy a kinti tanítók, milyen sok segítséget kapnak a pedagógiai asszisztensektől. Minden osztályban volt két asszisztens, aki óra közben körbejárt és segítette a tanulókat. Az angol mint idegen nyelv órákon 6-7 gyerekkel két képzett tanár foglalkozott. Délután velük beszélgettem, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat.

A negyedik nap a colchesteri Integrációs Központba látogattunk el. Ez egy, az egyház által fenntartott központ, ami mindenben támogatja a bevándorlókat, például segítenek nekik a papírmunkával, orvoshoz kísérik őket, vagy nyelvet tanítanak nekik. A nyelvtanítást nyugdíjas tanárok és egyetemisták vállalják önkéntesként, heti háromszor 10 órától délután 2-ig. A tanulók a világ minden tájáról érkeztek, sok volt köztük az idős ember. Voltak, akik folyékonyan beszéltek angolul, de nem tudtak írni és olvasni. A tanulókat csoportokba osztották, voltak kezdők és haladók, de minden csoportnak egy nagy helységben voltak az órái. Egy csoportot én is tanítottam egy órán keresztül, majd más tanároknak is segítettem.

Az ötödik nap a The Boswells School-ba látogattunk el, ami egy művészeti középiskola. Itt nagyon kedvesek voltak velünk, vártak minket, kaptunk órarendet. A napot úgy kezdtük, hogy a szervezőnk négy, az iskolába járó, nem angol anyanyelvű lányt hívott oda hozzánk, és bármit kérdezhettünk tőlük. Megkérdeztük például, hogy mennyi idő alatt tanultak meg angolul úgy, hogy megértik a tananyagot, hogy kaptak-e valamilyen segítséget a nyelvtanuláshoz, vagy hogy volt-e valaha magántanáruk. Később megfigyelhettük, hogy ezek a tanulók hogyan dolgoznak a különböző órákon. Láttunk egy fizika, egy természetismeret, egy angol és egy dráma órát is. A nap végén feltehettük a nap folyamán még felmerülő kérdéseinket.

Az utolsó napunkon egy kiránduláson vettünk részt. Londonban megnéztük a parlamentet, ahol egy nagyon kedves és vicces idegenvezetőnk volt, majd sétáltunk egyet a belvárosban, megnéztük a Buckingham palotát, különböző templomokat és tereket.

A tanfolyam érdekes volt, de a legjobban szerintem azért érte meg kiutazni, mert sok más nemzetiségű tanárral ismerkedhettem meg és sok tapasztalatot tudtunk megosztani egymással.  Készítettünk egy levelezőlistát és valószínűleg még fogunk találkozni. 

2017. októberében egy kis angol városba látogathattam el továbbképzésre az Erasmus+ projektnek köszönhetően.

Colchester másfél órányira fekszik Londontól észak-keleti irányban, festői szépségű vidéken. A One week course for European Teachers of Art & Design címet viselő kurzusom az európai művészet oktatásáról szólt, fókuszálva a résztvevők országai és a fogadó ország, Anglia gyakorlatára. Társaim mind művésztanárok voltak, Horvátország, Szlovákia, Portugália, Lettország, Litvánia, Lengyelország és általam Magyarország képviseltette magát.

A trénig intenzív, változatos és jól szervezett volt. Minden nap fáradtan, de élményekkel gazdagon térhettem vissza szállásomra, amely kedves fogadócsaládom otthonát jelentette Highwoods városrészben.

A kurzusom alatt nemcsak nemzetközi hírű múzeumokat kerestünk fel, hanem helyi művészek kisebb tárlataira is ellátogattunk családias hangulatú galériákban.

Mindenhol múzeumpedagógiai, interaktív, oktató jellegű tárlatvezetésben részesültünk. Miközben csodálatos, már jól ismert vagy számomra új alkotásokban gyönyörködhettem, remek tippeket és módszereket is tanulhattam arra, hogy hogyan lehet a mai fiatalokat élményszerű múzeumi látogatásban részesíteni. Olyan témákról esett szó, mint pl. Hány műalkotást mutassunk meg egy alkalommal, hogy be tudják fogadni az üzenetét? Milyen 5 perces feladatokkal tudjuk elmélyíteni, segíteni a tanultakat? Mi a szerepe a kézzel fogható tárgyi segédeszközöknek? A múzeumi foglalkozások új megvilágításba helyezték számomra a tanulóbarát tárlatvezetést.

A kirándulásaink alkalmával Essex és Suffolk bájos vidékeit jártuk be. Az első napon ellátogattunk az ország egyik neves tájképfestője, John Constable lakóhelyére. A bravúrosan megfestett képek természetes modelljei megelevenedtek, teljes valójukban pompáztak az őszi napsütésben. Fekete tehenek, zöld fű, fából ácsolt hidakkal keresztezett folyó és több száz éves favázas házak díszítette falvak repítettek minket vissza Constable világába, aki elkötelezettségével megalapozta a szabadban festés divatját a következő nemzedékek számára.

Iskolalátogatásaink alkalmával volt szerencsénk megismerni a kivételes Suffolk One iskola működését. Az intézmény páratlan felszereltségű és nagyon jól szervezett, számtalan kurzust ajánl 16-21 éves diákok számára, inkluzív oktatásban.

A művészeti részlegük, fejlett, haladó szellemű és nagyon motiváló légkörű. A diákok hihetetlen szakmai tudással és elkötelezettséggel dolgoznak a mindennapokban. A színvonal magas, a verseny komoly és életszerű, a várólista hosszú. Tanár és diák egyaránt a maximumot teljesíti, de baráti és jó légkörben. Érdekességként tapasztaltam, hogy a Suffolk One intézményben az osztályfőnökséget egy külön munkacsoport látja el, és a szaktanárok „csak” a tanítást végzik. Ez sokkal hatékonyabb rendszernek tűnik, mert mindenki jobban tud teljesíteni. A szaktanároknak van idejük és energiájuk a saját szakmai fejlődésükre is, nem forgácsolják szét idejüket az osztályfőnökséggel járó szerteágazó feladatok. Az is megfontolásra érdemes, hogy egy rajztanár nem feltétlen jó adminisztrátor, ugyanakkor egy adminisztrátor nem tud művészetet oktatni, kreatív gondolkodásra nevelni.

A továbbképzés egyik délelőttjén volt szerencsénk Emma Connolly, a Suffolk One iskola egyik tanára és aktív művész műhelymukájában részt venni. Inspiráló előadását aktív csoportmunka követte, így a tanárok lelkes diákokká váltak. Minden technikát kipróbáltunk, a hangsúly az élményszerű gyakorlati tevékenykedésen volt. A kevesebb több, ha élvezetesebb. A tanulás hatásosabb, ha pozitív élményekhez köthető. Inkább a feladatra szánt idő fogyjon el, mint a lelkesedés. Fontos az érdeklődés fenntartása, és ha mindez megvalósul, a diák kérés nélkül is folytatni fogja a félbe hagyott feladatot az óra után.

Mindez a Minority Galery épületében volt Colchesterben egy fehérre festett, hajópadlós házban, amely a művészek igazi menedéke.

Egy másik napon a tartalomalapú nyelvoktatásról (CLIL) tartott nekünk előadást és műhelymunkát Stuart Scott, természetesen a művészet témakörére fókuszálva. Ekkor változatos módszertannal oldottunk meg játékos feladatokat, főleg a művészettörténet angol vonatkozásában. Megtudtuk, hogy a honlapjukról ingyenesen letölthetők kész oktatási anyagok. A délután folyamán magunk készítettünk óravázlatot és feladatokat a saját colchesteri tapasztalatainkra és a CLIL módszerről tanultakra alapozva. Örömmel dolgoztuk ki a friss élményekre építő, témákra bontott feladatokat a festészet, a fényképészet, az építészet és a szobrászat témájában.

Az egész hetünk helyi koordinátora Stella Eldon volt, aki mint ideiglenes osztályfőnökünk, ellátott minket hasznos tanáccsal, iránymutatással, megvette vonatjegyeinket, üzenetet írt a változásokról, vagyis anyánk helyett anyánk volt az idegen városban.

A programot nagyon élveztem az elejétől a végéig, változatos, szakmailag igényes, előzetes elvárásaimnak megfelelő, habár nagyon fárasztó volt. Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy részt vegyen hasonló programban.