Elemek megjelenítése címkék szerint: ISP

2017. október 29. és november 5. között az International Study Programmes által szervezett tanfolyamon vettem részt Chelmsfordban, az Egyesült Királyságban. A tanfolyam címe Integrating Children of Immigrants and Refugees volt, amit azért választottam ezt a tanfolyamot, mert a mi iskolánkban sok a nem magyar anyanyelvű tanuló, és kíváncsi voltam, hogy hogyan tanítják a migráns hátterű gyerekeket egy multikulturális országban.

Ezen a tanfolyamon csak ketten voltunk egy olasz hölggyel, de sok közös programunk volt, két másik tanfolyamon résztvevőivel. Az első nap Gema Emiabata, oktatási szakértő tartott nekünk előadást az angol oktatási rendszerről, integrációs stratégiákról és a multikulturális Nagy-Britanniáról. Másnap két részre váltunk. Egyesek az Anglia Ruskin University-n tanultak különböző nyelvtanítási módszereket,  amíg nekünk  Li Yin French tartott előadást. Ő különböző tanítási technikákat mutatott be, amiket a tanárok alkalmaznak az EAL (English as an Additional Language) vagyis az angolt második nyelvként tanulókkal. A tanárnő kitért a tananyagkészítésre, az interkulturális ismeretek felhasználásának módszereire, és arra is, hogy a különböző tantárgyak tanításánál, hogyan tudjuk támogatni az alacsonyabb nyelvi szinten lévő tanulóinkat, valamint hogyan tudjuk értékelni őket.

A harmadik nap meglátogattam a Westlands általános iskolát. Részt vettem egy negyedik osztályos angolórán, egy másodikos matematika órán, majd délután lehetőségem volt két angol mint idegen nyelv órát is megfigyelni. Érdekes volt látni, hogy a kinti tanítók, milyen sok segítséget kapnak a pedagógiai asszisztensektől. Minden osztályban volt két asszisztens, aki óra közben körbejárt és segítette a tanulókat. Az angol mint idegen nyelv órákon 6-7 gyerekkel két képzett tanár foglalkozott. Délután velük beszélgettem, megosztottuk egymással a tapasztalatainkat.

A negyedik nap a colchesteri Integrációs Központba látogattunk el. Ez egy, az egyház által fenntartott központ, ami mindenben támogatja a bevándorlókat, például segítenek nekik a papírmunkával, orvoshoz kísérik őket, vagy nyelvet tanítanak nekik. A nyelvtanítást nyugdíjas tanárok és egyetemisták vállalják önkéntesként, heti háromszor 10 órától délután 2-ig. A tanulók a világ minden tájáról érkeztek, sok volt köztük az idős ember. Voltak, akik folyékonyan beszéltek angolul, de nem tudtak írni és olvasni. A tanulókat csoportokba osztották, voltak kezdők és haladók, de minden csoportnak egy nagy helységben voltak az órái. Egy csoportot én is tanítottam egy órán keresztül, majd más tanároknak is segítettem.

Az ötödik nap a The Boswells School-ba látogattunk el, ami egy művészeti középiskola. Itt nagyon kedvesek voltak velünk, vártak minket, kaptunk órarendet. A napot úgy kezdtük, hogy a szervezőnk négy, az iskolába járó, nem angol anyanyelvű lányt hívott oda hozzánk, és bármit kérdezhettünk tőlük. Megkérdeztük például, hogy mennyi idő alatt tanultak meg angolul úgy, hogy megértik a tananyagot, hogy kaptak-e valamilyen segítséget a nyelvtanuláshoz, vagy hogy volt-e valaha magántanáruk. Később megfigyelhettük, hogy ezek a tanulók hogyan dolgoznak a különböző órákon. Láttunk egy fizika, egy természetismeret, egy angol és egy dráma órát is. A nap végén feltehettük a nap folyamán még felmerülő kérdéseinket.

Az utolsó napunkon egy kiránduláson vettünk részt. Londonban megnéztük a parlamentet, ahol egy nagyon kedves és vicces idegenvezetőnk volt, majd sétáltunk egyet a belvárosban, megnéztük a Buckingham palotát, különböző templomokat és tereket.

A tanfolyam érdekes volt, de a legjobban szerintem azért érte meg kiutazni, mert sok más nemzetiségű tanárral ismerkedhettem meg és sok tapasztalatot tudtunk megosztani egymással.  Készítettünk egy levelezőlistát és valószínűleg még fogunk találkozni. 

A ’Collegiality through CLIL’ elnevezésű kurzust az International Study Programmes szervezte 2017 július 22-30 között az angliai Portsmouthban. Ez a képzés kapcsolódik az ISP többi CLIL (Content and Language Integrated Learning) tanfolyamához, hiszen itt nem csupán arról volt szó, hogy miként lehet a „hogyan”-ra összpontosítva tanítani angolul a különböző tantárgyakat, hanem arról is, hogy hogyan tud a szaktanár és a nyelvtanár együttműködni a sikeres oktatás érdekében.

Az Erasmus+ KA1 program keretében a tanfolyamon egyedüli magyarként olasz, spanyol, lengyel, bolgár, cseh és szlovák kollégákkal tanulhattam együtt.

Nagyon érdekes és magas színvonalú képzést kaptunk a CLIL tanórai alkalmazásának nyelvi hátteréről, illetve nyelvi szükségleteiről. Hétfőn Manny Vazquez tanított bennünket, s az egész nap mottója „A feladat határozza meg a nyelvet” volt. Ennek keretében azt vizsgáltuk, hogy a különböző tantárgyak tanulásánál a diákoknak milyen célból van szükségük az idegen nyelvre. Példákat találtunk a különböző tantárgyak nyelvezetében a dolgok megnevezésére, leírására (pl. földrajz, történelem), ok – okozati kapcsolat kifejezésére (pl. földrajz, természettudományok), következtetések levonására (pl. történelem, fizika), vagy érzelmek kifejezésére (pl. irodalom). Mi, tanárok is diákokká váltunk, s így vizsgáltuk az általunk használt nyelvet egy-egy rövid művészettörténet-, vagy fizikaóra keretében, hogy csak két példát említsek.  Végül tantermi feladatokon keresztül alkalmaztuk az egyes tantárgyak tanulásához szükséges nyelvi eszközöket.

Kedden Graham Workman árasztott el bennünket egyrészt fantasztikus humorával, másrészt pedig osztálytermi feladatok egész hadseregével, a legkülönbözőbb tantárgyakban alkalmazva azokat. Nyelvtanárként ezeket a feladattípusokat szinte mind ismerem és használom, de nagyon érdekes volt látni, hogy ezek miként vihetőek át a nyelvórákról a legkülönfélébb tantárgyak oktatására is. A nyelvtanárok és a szaktanárok együttműködésének tehát a módszertan átadása is lehet egy módja.

A szerdai és a csütörtöki nap volt számomra a tanfolyam egyértelmű szakmai csúcspontja, amikor az utolérhetetlenül briliáns Dr. Diana Hicks tanított bennünket. Ő kimondottan a nyelvtanárok és a szaktanárok közötti kollegialitásra fókuszált, annak elméleti hátterét is áttekintve, az együttműködéshez ötleteket adva. A két nap alatt felforgatta gondolkodásmódunkat, hiszen a tantárgyak angolul történő oktatásába nagyon határozottan bevonta az anyanyelvet is, sőt annak fontosságát példákon, kutatási eredményeken keresztül bizonyította, sokszor nagyon komoly szakmai vitákban. A kollegialitási találkozók, az iskolai kapcsolatrendszerek vizsgálata, az óramegfigyelések szempontjai mind részét képezték ezeknek a beszélgetéseknek.

Majd ismét a nyelvet helyzetük a középpontba. Dr. Hicks rávilágított a beszélt és írott nyelv sajátosságainak CLIL oktatásban való alkalmazására. Megvizsgáltuk a tanórák szerkezetét, annak különböző szakaszait, majd konkrét tanórai vázlatok következtek, ahol diákokként tapasztalhattuk meg a számunkra új módszer hatékonyságát.

A pénteki nap ismét Graham Workmannel telt: ekkor csoportokban kellett egy CLIL projektet összeállítanunk, mindenkinek saját tantárgyára alkalmazva a héten tanultakat.

A sok tanulás mellett az iskola szervezett számunkra egy városnéző sétát a csodálatos Portsmouthban, és egy egész napos kirándulást az egykori angol fővárosba, Winchesterbe, ahol az egyik legnagyobb élmény volt Jane Austin nyomába eredni, aki a híres katedrálisban nyert végső nyugalomra. Vasárnap pedig áthajóztunk az Isle of Wight-ra, ahol Viktória királynő kedvenc nyári lakhelyét csodálhattuk meg.

Az egy hetes kollegialitás tanfolyam életre szóló élmény marad számomra, s új megvilágításba helyezte a két tanítási nyelvű iskolában végzett nyelvtanári munkámat.

2017. június 4-16-ig az ISP „Creative Activities & Motivating Ideas for the Secondary Classroom” című kurzusán vettem részt Dunfermlineben, Skóciában. A képzést a kurzus témája és a helyszín iránti érdeklődésem miatt választottam, és mindkét szempontból azt - vagy többet - kaptam, amit vártam.

A kéthetes kurzus első hetében módszertani képzésen vettünk részt, melynek során Katie Courtney Bennett segítségével jártuk körbe a motiválás jó gyakorlatait. A képzés magas színvonalú és gyakorlatorientált volt, és arra is jó volt, hogy megállapítsam, az egyetemi képzésem szintén kiemelkedő volt. Két éve végeztem az ELTE-n, és a dunfermlini képzésen elhangzott elméleti háttér nem tudott újat mondani. Ugyanakkor jól bevált praktikákból és feladatokból annál többet profitáltam. Ezen kívül hallottunk még előadást Skócia történelméről, a brit oktatási rendszerről, valamint részt vettünk Robert Burns workshopon is.

A második hét iskolalátogatásokkal telt. A résztvevők maguk választhatták ki, mely iskolatípusokat szeretnék megnézni: én egy általános és két középiskolát választottam. Az hospitálások során szerzett legfőbb tapasztalatom, hogy mindenhol ugyanazokkal a korosztályos problémákkal küzd a tanártársadalom.  A kurzuson résztvevő nemzetközi kollégák - akik spanyol, portugál, litván és finn nemzetiségűek voltak - mind egyetértettek azokkal a felvetett iskolákat érintő nehézségekkel, melyeket az adott intézményben a velünk foglalkozó vezetőségi tag a nap végi tapasztalatcserék alkalmával elénk tárt (fiatalok alkohol- és drogfogyasztása, iskolakerülés, iskolai agresszió, bántalmazás, nehéz szociális háttér, egészségtelen táplálkozás, stb.).

Érdekes volt látni továbbá, hogy a brit oktatási rendszerben alkalmazott „integration policy” hogyan ölt testet a gyakorlatban. Az általános iskolában minden gyermeket integrálnak, míg a középiskolák lehetőségeikhez mérten külön „departmenteket” működtetnek, és tantárgyak mentén döntenek a tanulók integrálhatóságáról.

Ami a kulturális és nyelvi feltöltődést illeti, a két hét minden várakozásomat felülmúlta. Megismerhettem, megnézhettem, megtapinthattam, belélegezhettem Skócia olyan szegleteit, amelyekről eddig csak álmodni mertem volna. Rendkívül kedves és befogadó családnál kaptam szállást, akikkel esténként együtt TV-ztünk, majd későig beszélgettünk. Mindketten pedagógusok, egyikük, a feleség pedig francia származású, így tulajdonképpen három náció cserélt ilyenkor tapasztalatot. Kis füzetbe jegyeztem fel minden olyan élő nyelvi helyi szófordulatot, mondást, melyeket John-tól, skót házigazdámtól csentem el. Zseniális élmény volt vele együtt keresztrejtvényezni, vagy visszavágni a szarkazmusára.

A képzésen résztvevő kollégákkal is szuper kis összetartó csapatot alkottunk. A választható programokra mindenki lelkesen jelentkezett, és még magunknak is szerveztünk kiruccanásokat. A szakmai eszmecserék, beszélgetések jó alapul szolgálhatnak majd kapcsolatok kiépítésére. Két kollégával azóta is tartom a kapcsolatot facebookon.

Összegezve tehát óriási élménnyel gazdagodtam mind szakmai, mind emberi szempontból, és ha még egyszer választhatnék, akkor is ezt a két hetet tölteném el Dunfermline-ben.