Elemek megjelenítése címkék szerint: Art as therapy

Képzés ideje: 2024.07.01-07.06.

Képzés címe: Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education

Kurzusvezető: Marta Mandolini

Kedvenc városomban, Barcelonában tanulhattam arról, ami egyre inkább foglalkoztat: a művészet mint terápia mibenlétéről.

Nemzetközi csoportunk első nap a bemutatkozással kezdett: mindenki elmondta, honnan jött, milyen iskolában tanít – és miért fontos és különleges az adott iskola számára. Hallottunk thaiföldi ökoiskoláról, integrálást segítő művészeti iskolákról – lelkes és munkájukat szívvel-lélekkel végző emberekkel találkozhattam. Bevallom, egy húzós iskolaévvel a hátam mögött érkeztem, nagyon fáradtan (az érettségik hetében), tele érzelmekkel (az osztályom elballagott), és amit itt kaptam, az nemcsak jó társaság, remek képzés és jó gyakorlatok – hanem terápia is volt, több szinten.

Ugyanis számomra kihívás volt a kurzus: a komfortzónám elhagyását jelentette. Kézügyességem nagyon kevés van, de mivel szeretném a drámapedagógiai gyakorlatokat művészetterápiás eszközökkel bővíteni, nekem is ki kell(ett) próbálnom olyan formákat, amelyek esetleg távolabb állnak tőlem. A kurzus során erősödött az az érzés bennem, hogy a komfortzóna elhagyása jó vezetéssel fejlesztő hatású – drámán folyamatosan ezzel kísérletezünk, és jó volt megtapasztalni, hogy milyen az, amikor én magam élem át az alkotás örömét olyan területen, ami nem a „sajátom”. Ebben Marta, a kurzusvezető kiváló partner volt.

Megtanultuk, mi a különbség művészetterápia és „terápia mint művészet” között, és kipróbáltunk sok tevékenységet. A teljesség igénye nélkül, a számomra leizgalmasabbak: intuitív festés: megtanultuk, hogy ha a vízfesték tulajdonságait figyeljük (ahelyett, hogy azon izgulnánk, milyen lesz az alkotásunk), sokkal inkább működik; készítettünk installációt témára, talált tárgyakból; a ’mindful photography’ során pedig egészen másként néztem a természetet, az apró részleteket, és hagytam, hogy a gondolkodás helyett az érzések, érzetek vezéreljenek.

A hét folyamán a Katalán Nemzeti Múzeumban múzeumpedagógiai foglalkozásokba kóstolhattunk bele, csoportos és egyéni formát is kipróbáltunk.  Emellett szerda estére közös városnézős-idegenvezetős programunk volt – többek között az első barcelonai Gaudí-házat is együtt láttuk. Szombatra pedig választhattunk egy programot, amelyet a Teacher Academy biztosított számunkra – a legtöbben a Casa Milába mentünk, de lehetett városnéző buszra szállni egésznapos jeggyel (hop on – hop off), a spanyol faluba ellátogatni, más épületeket is megnézni belülről, vagy akár a Kolumbusz szobor tetejéről megnézni a várost (erre senki sem vállalkozott).

A kurzus mellett/közben/előtt/után igyekeztünk a várost, a kerteket, az épületeket, egymást – és Gaudí építészetfelfogását – is minél inkább megismerni; természetesen a tengerpart sem maradhatott el. Szerencsére tökéletes időjárást fogtunk ki: jóleső 24-27 fok volt.

Drámatanárként is azokat a tevékenységeket szeretem leginkább, amiket kipróbáltam, amikben benne voltam, mert akkor vannak kérdéseim és tapasztalataim. Így aztán nemcsak a kimerítő év utáni fókuszkeresés és elmélyülés, az alkotás örömének újrafelfedezése volt az, amit átéltem, hanem jegyzetelés közben, vagy este a szobámban már azon törtem a fejem, hogyan tudom alkalmazni mindazt, amit tanultam (és megéltem). Egy biztos: hasznos és élménydús, fantasztikus hét volt!

2022 augusztusában egy kalandos szűk hetet töltöttem el Firenzében az Erasmus+ program keretén belül. Az angol nyelvű kurzus témája a művészetterápiás eszközök tantermi alkalmazása volt. 

A város szépsége vitathatatlan, viszont engem személyesen nem ejtett rabul. Az olaszok nagyon hangosak, kiszámíthatatlan a tömegközlekedés, nagyon szűkek az utcák és valahogy nem divat a wc ülőke megléte. Ezekkel együtt is remekül éreztem magam, lenne mit tanulnom a lazaságról és az elvárásokról. Nagyon finomakat ettem és gyönyörű épületeket, alkotásokat láttam. Semennyi wc ülőkére sem cserélném el az élményt!

Na de vissza a képzésre! A csoportunk 14 főből állt, ez lehetőséget adott egymás jobb megismerésére. Kicsit kilógtam a sorból, ugyanis nem pedagógus, hanem iskolapszichológus vagyok, ez a különbség azonban feledésbe merült, ahogy belemerültünk a tanulásba és az alkotásba. Az oktatónak igazán magával ragadó volt a stílusa, roppant tapasztalt és hiteles tanár volt. Számos hasznos gyakorlatot tanultam, ahol nem a szavaké a főszerep, hanem a rajzolásé és a festésé. Nyugodjon meg a kedves olvasó, nem kell művésznek lenni ezekhez, magam is a pálcikaember szintjén állok.

Az egész kurzust átjárta az ítélkezésmentes, elfogadó attitűd, ami létfontosságú a pszichológusi munkában és nagyon jó lenne, ha a tanteremben és a magánéletben is jobban elterjedne. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem az számít, hogy hogyan rajzolsz, vagy milyen a nyelvtudásod. Az számít, hogy itt vagy, és értékes vagy. Sokszor elmondta az oktató, hogy “minden oké”. Oké az, ha megosztod a gondolataidat; oké az is, ha nem. Oké, ha csak nézed a lapot; oké az is, ha lemásolod a Mona Lisát. Természetesen ezt a hozzáállást nem lehet mindig megvalósítani, hiszen például matek órán nem annyira oké az, ha nem ír a diák a dolgozatra semmit. Szükséges azonban, hogy akár csak pillanatokra megtapasztalja az ember azt, hogy úgy van jól, ahogy van, ilyenkor balzsamozódik a lélek és új erőre kap az elme.

Köszönöm a lehetőséget és hálás vagyok az előkészítés, a lebonyolítás és az utómunka során mutatott elképesztő munkáért. Ha valaki belekóstolna a külföldi tanulás élményébe, annak javaslom a programban való részvételt, ha valaki pedig tart az ilyesmitől, neki kétszeresen javaslom!

Magam és kollégáim mobilitásáról részletesen olvashatnak a https://www.facebook.com/NeuErasmus1144 és a https://neuerasmus.weebly.com/ oldalakon.

  Nevem Pungor Krisztina. Vizuális kultúrát, valamint Hon- és népismeretet tanítok általános iskolában.  Először vettem részt Erasmus+ továbbképzésen. Firenzébe utaztam, ahol a Művészetterápiával, a művészet, mint terápiás eszköz felhasználásával ismerkedtem meg a kurzuson. Nagyon vártam már az utazást, mert a témakör régóta foglalkoztat, de nem utolsó sorban a város, és annak művészettörténeti jelentősége is nagyon vonzott. Hatalmas élmény volt élőben látni mindazt, amit tanítok, amit korábban csak könyvekben láttam. Szerencsére a vírushelyzet is mérséklődött annyira, hogy a múzeumok korlátozásokkal, de fogadtak látogatókat.

 Oktatónk nagyon szimpatikus volt, felkészült, nyitott, rugalmas. A frontális oktatás mellett mindig helyet kaptak kérdéseink, egyes témaköröket különösen részletesen átbeszéltünk. Csoporttársainkkal személyes tapasztalatainkat, módszereinket is megosztottuk egymással, ami nagyon hasznos volt számomra. A kurzus után közös csoportot is alakítottunk egy közösségi oldalon, ahol kapcsolatban maradhatunk, úgyhogy mondhatom azt, hogy új barátokat is szereztem.

  Minden napra kaptunk egy-egy kreatív, művészi feladatot is, ami akár tanórai gyakorlatba is beilleszthető. Nagyon tetszett, hogy személyes tapasztalatokat szerezhettem, saját önkifejezés útján. Érdekes volt olyan művészi tevékenységeket végezni, ahol nem feltétlen az eredmény, hanem az alkotás folyamatán, a közben szerzett élményen, a korlátok nélküli önkifejezésen van a hangsúly.

  Megismerhettem az irányított meditációt, amit minden alkotási folyamat előtt alkalmaztunk. Szintén érdekes élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy iskolai gyakorlatban is alkalmazni fogom, vagy legalább is megpróbálom. ?

 Rengeteg új élménnyel, tapasztalattal, új módszerekkel lettem gazdagabb. Csak ajánlani tudom mindenkinek a továbbképzést! Nagyon várom, hogy újra mehessek.

A firenzei központú EUROPASS Teacher Academy tanárképző programjában vehettem részt. A kéthetes képzés két, egymástól független egyhetes kurzusból állt. Az első kurzus az „Art as therapy: self-expression and special needs in art education” volt. A továbbképzésen lengyel, spanyol, görög és portugál kollégákkal együtt vettem részt. Nagyon jó hangulat alakult ki közöttünk, az órákon, de sokszor a szünetekben és délután is sokat beszélgettünk a tanítás során szerzett különböző tapasztalatainkról, összehasonlítva az oktatás helyzetét, a tanárok megbecsültségét, a gyerekeket, az átélt konfliktusokat, céljainkat, a tanítás körülményeit, a továbbképzések és az egyéni fejlődés perspektíváit.

A továbbképzés vezetője Davide Bassano pszichológus volt. A kurzus elején mindenki bemutatta az iskoláját és beszélt saját pedagógusi munkájáról. Sokféle iskolából jöttünk, voltak speciális nevelési igényű, hátrányos helyzetű, sérült, alsó tagozatos és gimnáziumba járó gyerekeket tanító tanárok és nyelvtanárok is. A tanfolyam szép ötvözete volt az elméleti, tudományos és a gyakorlati, alkotó megközelítésnek. Először a művészet, a műértékelés és műalkotás mibenlétéről, céljáról, az emberi kultúrában betöltött szerepéről beszéltünk. Szó esett azokról a kognitív folyamatokról is, amelyek az alkotás vagy a műélvezet közben az agyban zajlanak. Ilyenek például motiváció, a memória, érzelmek, intelligencia, érzékelés, ábrázolás és képzelet. Beszéltünk a műélvezet háromszögéről is, amely azt az interakciót modellezi, amely a mű, az alkotó és a művet szemlélő között alakul ki. A művészet terápiaként , a gyógyításban való alkalmazásáról is tanultunk. Zárt intézményekben mentális betegségben szenvedőknél a művészetterápia segíthet a rehabilitációban, utat engedhet elfojtott traumák feloldásához és feldolgozásához, csökkentheti a felgyülemlett feszültséget és a depresszióból is kiutat mutathat.

Oktatási, nevelési környezetben a művészeti tevékenység, az alkotás sok szempontból jól használható eszköz lehet a tanárok kezében. Segíthet például a gyerekek felfokozott hangulatának lecsendesítésében, a művészi tevékenységben való elmélyülés segítheti a koncentrálást, a fókuszált figyelem létrejöttét. Bizonyos karakterű gyerekek, például a csendesebb, magának való, introvertált diákok komfortérzetét növelheti egy-egy lassúbb, nyugodtabb, szabadabb, mérhető és értékelendő kimenet nélküli művészeti tevékenység végzése. Fokozhatja a motivációt, jó érzést kelt, a tanár és a diák közötti kommunikációt és kapcsolatot is megkönnyítheti.

A művészeti tevékenységekről nemcsak elméletben szóltunk, hanem rengeteg alkotásban is részünk lehetett a kurzus folyamán. Saját bőrünkön is megtapasztalhattuk az előbb leírt mentális folyamatokat, amelyek az elcsendesedés és a művészeti tevékenység közben zajlanak. Először önarcképet készítettünk, „Így érzem magam, amikor tanítok” címmel. A képről beszélve könnyebben megoszthattuk a többiekkel, hogy hogyan éljük át a tanítás folyamatát. A hét folyamán több különböző technikát próbálhattunk ki. Dolgoztunk gyurmával, színes ceruzával, festékkel és egy kisebb városi sétára is mentünk, melynek során a telefonunkkal kellett apró részleteket rögzítenünk, amelyekben valamiféle ismétlődő mintát, rendszert véltünk meglátni. Egy nyilvános könyvtár eldugott teraszáról nagyon közelről fényképezhettük a Firenzei Dóm lenyűgöző kupoláját, melynek építéséről érdekes anekdotákat tudtunk meg.

Az első hét végén, szombaton az iskola befizetett minket egy egésznapos toszkánai buszos kirándulásra. Ennek keretében megnéztük Siénát, Monteriggionit és San Giminiaot. A Chianti vidék szívében egy gazdag borkóstolón vettünk részt, ettünk, ittunk kedvünkre.

A második hét kurzusának címe „Photo & Video Making in our Classroom: Creating and Adapting Original Visual Resources” volt. Az előadó Roberto Valdes, nagy tudású, híres mexikói filmrendező volt, aki nagyon pontos időbeosztás szerint vitt minket végig a rövidfilm készítés lépésein. Az elméleti megalapozást a hét első két napján megkaptuk. Megtanultuk, hogy a film készítése mindig csapatmunka és bizonyos feladatoknak jól körülhatárolt felelősséggel bíró gazdája van. A csapat rendezőből, producerből, forgatókönyvíróból, operatőrből és vágóból áll. A videó készítésének lépései: témaválasztás (mit szeretnénk közölni, mi az üzenetünk), kutatás, háttéradatok gyűjtése, a forgatókönyv megírása, a filmezési terv elkészítése, a filmfelvételek pontos kidolgozása (kameramozgás, helyszín, hossz, fókusz), forgatás, szerkesztés, vágás, hang hozzáadása.

Miután megismerkedtünk a főbb feladatokkal, Roberto sorshúzással négyfős csapatokat alkotott és mindegyik csapattal külön foglalkozott, hogy elkészíthessük a tervünket. Én két spanyol és egy magyar kollégával kerültem egy csoportba. Kiosztottuk a szerepeket és hozzáfogtunk az ötleteléshez. A kisfilmünket szerettük volna egy egyedül utazó fiatal női turista firenzei kalandjai köré építeni. Egyik spanyol résztvevő lánya lett a hősnőnk, az ő személyére írtuk meg a rövid történetet. Szerdán reggel már a szabadban kezdtünk, a Loggia della Signoria-n, 9 órakor, amikor még viszonylag lehet mozogni a téren, nincs annyi turista. Egy egyszerűbb gyakorlattal kezdtünk, egy szobrot kellett a lehető legsokfélébb szögből fotózni, majd videót készíteni róla a megadott szempontok szerint. Roberto mindenkinek segített és tanácsokat adott. A feladat után elkezdhettük magát a forgatást az elkészített terveink alapján. Szerda délután és csütörtökön folyamatosan forgattunk, sok anyag keletkezett, de ez editáláshoz sok vágókép is kell és minden szükségtelen snittet ki kell vágni, aminek nincs szerepe a történet elmesélésében. Csütörtök délután és péntek reggel a vágásról és a hangok hozzáadásáról tanultunk. Kaptunk hozzá ingyen  hozzáférhető és amatőrök által is használható software és applikáció listát. Pénteken az ebédszünet után készülték el a projektek. Mindegyiket megnéztük, az alkotók beszámoltak a munkafolyamatról és a nehézségekről. A tanfolyam zárását már egy kellemes kis teraszon tartottuk, ahol kávé és süti mellett visszatekintettünk a közös munkára és filmekről is beszélgettünk.

A filmkészítési projektek előnyei a tanításban sokrétűek lehetnek. A diákok a gyakorlati feladatok megoldása során több információra emlékeznek, a tanult anyag mélyebben vésődik be, könnyebben értenek meg fogalmakat, lelkesebbek, motiváltabbak a feladat során. Több

 új kapcsolatot tudnak kiépíteni a tanult anyag és az osztálytermen kívül eső világ között. A tananyag élővé varázslásához tehát nyugodtan használjuk a videókészítési feladatokat, a többi, kreatív projekt mellett (poszterek, kollázsok, színpadi jelenetek, stb.)