Elemek megjelenítése címkék szerint: Skócia

ERASMUS+ Key Action 1
Creativity in the classroom
Dunfermline, Skócia
(2018.08.25-09.02)    

 
            A 2018-as Erasmus+ pályázat keretein belül egy módszertani képzésen vehettem részt a nyár folyamán Skócia egy romantikus kis városában, a Fife megyében található Dunfermline-ben. A kurzus kimondottan általános iskolás, angol nyelvet tanító pedagógusok számára indult, ami eredetileg 2 hetes tematikát ölelt fel, én azonban csak az első felében vettem részt, ami a metodológiai egységekre fókuszált.      
             Hogyan lehet az idegen nyelv tanítását kreatív úton megközelíteni? Milyen módszerek alkalmazása teszi élvezetessé és egyben hasznossá az órákat? És legfőképpen, miféle feladattípusok teszik az angol nyelven működő kommunikációt élvezhetővé? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat kiutazásom előtt, remélve, hogy odakint megkapom majd a  kulcsfeleletet mindegyikre. Az út ugyan sem oda, sem vissza nem zajlott zökkenőmentesen, mégis életem legnagyobb kalandjaként éltem meg. Minden nehézség közepette eszembe jutott nagymamám riadt kérdése, mellyel útnak indított: ˝És mit fogsz tenni, ha eltévedsz, vagy ha valami bajod lesz?˝ Ekkor bevillant szilárd és magabiztos válaszom: ˝Amíg a nyelvem a helyén, nincs gond. ˝ És valóban. Szeretném ezt az érzetet felépíteni a diákokban is. A magyar iskolarendszerű nyelvoktatás még most is ˝nyelvtan-magoló˝ központú, így ennek köszönhetően  a diákok kommunikációs kompetenciája a leggyengébb. Egy jól működő oktatásban az elsajátított ismeretet annak alkalmazása követi. Így kérdezem én: Mégis mit ér az a megszerzett tudás - legyen az bármennyi- , amit nem hasznosítunk? 6 olasz társammal próbáltuk keresni a közös nevezőket saját társadalmunk idegen nyelvi oktatásában, azonban nem sikerült találnunk szinte egyet sem. Az ő módszertani megközelítésük sokkal jobban hasonlít az északi országokéhoz, így pl. a beszédkészség fejlesztése, kialakítása elsődleges szempont számukra.  Szerencsémre Jeremy, a tanárunk különös figyelmet fordított azokra az eljárásokra, feladatokra, amik előrébb vittek a kérdéseimben. Az IKT eszközök, tantárgyi koncentráció, művészetek bevonása folyton jelen volt minden foglalkozás során, és úgy érzem ezek azok, amik a mi óráinkból ilyen komplex módon hiányoznak.       
             A játékos módszertani feladatok mellett az első hét tematikájában szerepelt egy országismereti óra is egy skót hölgy( Rita Adam) vezetésével, aki, mint megtudtuk, a híres William Adam építész leszármazottja. Emellett volt lehetőségünk megismerkedni a skót kultúra minden apró szegmensével, köszönhetően Edinburgh-ban és Dunfermline-ben tett idegenvezetővel történő túráinknak.             
            Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon egy ekkora élmény részese lehettem, hogy már első tanítási éveimben ilyen szakmai fejlődést segítő kurzuson vehettem részt. S habár a pedagógus énem hajtott a kurzus egésze alatt, a legnagyobb impulzus a belső személyemet érte. Egy ilyen utazás során az ember magára talál, vagy legalábbis egy kicsit közelebb kerül önmagához.. :) Külön köszönet John-nak és Hélene-nek a mindennapos fáradozásukért, a rendkívüli étkekért, a jó tanácsokért, a szarkasztikus viccekért, melyek feldobták a napjaimat és a gondoskodó figyelmükért. Ilyen melegszívű családot kívánok minden kiutazónak!

2017. június 4-16-ig az ISP „Creative Activities & Motivating Ideas for the Secondary Classroom” című kurzusán vettem részt Dunfermlineben, Skóciában. A képzést a kurzus témája és a helyszín iránti érdeklődésem miatt választottam, és mindkét szempontból azt - vagy többet - kaptam, amit vártam.

A kéthetes kurzus első hetében módszertani képzésen vettünk részt, melynek során Katie Courtney Bennett segítségével jártuk körbe a motiválás jó gyakorlatait. A képzés magas színvonalú és gyakorlatorientált volt, és arra is jó volt, hogy megállapítsam, az egyetemi képzésem szintén kiemelkedő volt. Két éve végeztem az ELTE-n, és a dunfermlini képzésen elhangzott elméleti háttér nem tudott újat mondani. Ugyanakkor jól bevált praktikákból és feladatokból annál többet profitáltam. Ezen kívül hallottunk még előadást Skócia történelméről, a brit oktatási rendszerről, valamint részt vettünk Robert Burns workshopon is.

A második hét iskolalátogatásokkal telt. A résztvevők maguk választhatták ki, mely iskolatípusokat szeretnék megnézni: én egy általános és két középiskolát választottam. Az hospitálások során szerzett legfőbb tapasztalatom, hogy mindenhol ugyanazokkal a korosztályos problémákkal küzd a tanártársadalom.  A kurzuson résztvevő nemzetközi kollégák - akik spanyol, portugál, litván és finn nemzetiségűek voltak - mind egyetértettek azokkal a felvetett iskolákat érintő nehézségekkel, melyeket az adott intézményben a velünk foglalkozó vezetőségi tag a nap végi tapasztalatcserék alkalmával elénk tárt (fiatalok alkohol- és drogfogyasztása, iskolakerülés, iskolai agresszió, bántalmazás, nehéz szociális háttér, egészségtelen táplálkozás, stb.).

Érdekes volt látni továbbá, hogy a brit oktatási rendszerben alkalmazott „integration policy” hogyan ölt testet a gyakorlatban. Az általános iskolában minden gyermeket integrálnak, míg a középiskolák lehetőségeikhez mérten külön „departmenteket” működtetnek, és tantárgyak mentén döntenek a tanulók integrálhatóságáról.

Ami a kulturális és nyelvi feltöltődést illeti, a két hét minden várakozásomat felülmúlta. Megismerhettem, megnézhettem, megtapinthattam, belélegezhettem Skócia olyan szegleteit, amelyekről eddig csak álmodni mertem volna. Rendkívül kedves és befogadó családnál kaptam szállást, akikkel esténként együtt TV-ztünk, majd későig beszélgettünk. Mindketten pedagógusok, egyikük, a feleség pedig francia származású, így tulajdonképpen három náció cserélt ilyenkor tapasztalatot. Kis füzetbe jegyeztem fel minden olyan élő nyelvi helyi szófordulatot, mondást, melyeket John-tól, skót házigazdámtól csentem el. Zseniális élmény volt vele együtt keresztrejtvényezni, vagy visszavágni a szarkazmusára.

A képzésen résztvevő kollégákkal is szuper kis összetartó csapatot alkottunk. A választható programokra mindenki lelkesen jelentkezett, és még magunknak is szerveztünk kiruccanásokat. A szakmai eszmecserék, beszélgetések jó alapul szolgálhatnak majd kapcsolatok kiépítésére. Két kollégával azóta is tartom a kapcsolatot facebookon.

Összegezve tehát óriási élménnyel gazdagodtam mind szakmai, mind emberi szempontból, és ha még egyszer választhatnék, akkor is ezt a két hetet tölteném el Dunfermline-ben.