Elemek megjelenítése címkék szerint: didaktika
Két hét a reneszánsz bölcsőjében, Firenzében
Az Egri Lenkey János Általános Iskola tanáraként nagyon hasznos és egyben kellemes két hetet töltöttem Firenzében. Ez volt életem második Erasmus + képzése.
A tanfolyam a Europass Teacher Academy-n zajlott, melynek témája a Student-Ccentered Classroom: Teachers as Promoters of Active Learning, 21 st Century Teaching: Competence – Based Education, Soft Skills and Creativity volt.
Az iskola remek helyen, Firenze belvárosában található, a Dómtól öt percre. A szállásom 20 percre helyezkedett el az iskolától. Én egy önálló jól felszerelt apartmant béreltem egy kolléganőmmel.
Az első heti képzésünk a tanulóközpontú osztályteremről szólt. A kurzust Sheila Corwin, az Europass Teacher Academy tanárképzője tartotta. Sheila személyében egy rendkívül felkészült, elhivatott, precíz, tapasztalt, alapos trénert ismerhettem meg.
A kurzus keretében kielemeztük a „Student Centered Class” jellemzőit, valamint azokat a kulcskompetenciákat, melyeket a tanításban fejleszteni szeretnénk.
A külső és belső motivációs stratégiákra is külön kitértünk. Rengeteg gyakorlati ötletet, számos interaktív feladatot kaptunk a mai modern módszertani irányok közül, mint a „Task-based learning, Project-based learning, Inquiry-based learning, Problem-based learning, Flipped class, Mindfullness”.
Az első heti csoportban tizenketten voltunk, köztük lengyel, bolgár, török, spanyol, magyar kollégák, a következő héten a téma is és a csoport összetétele is változott, de néhányan maradtak.
A második héten az informatikai vizuális eszközök kerültek előtérbe. (ICT and video tools), konkrétan: Trello, Screencast –O-Matic, Quizziz, Goosechase, Improvisa, Milanote).
Számomra rendkívül érdekesek voltak az alkalmazások, melyekkel megismerkedtünk. Általuk színesíthetjük a tanóráinkat, s könnyen motiválhatjuk tanítványainkat.
A tanfolyamot Iacopo Falciani vezette, aki az új technológiák (IKT) szakértője és népszerűsítője a 21. századi oktatásban. Személyes tanfolyamok szerzője:
- Digitális média: A jövő osztályterme
- Megfordított Tanterem
- IKT az osztályteremben: innovatív eszközök a tanulók tanulásának, együttműködésének és kreativitásának elősegítésére
- Webes megoldások az osztályteremben
Mind az oktatók személyisége, mind pedig a szakmai tudásuk magával ragadó volt. A két hét gyorsan elrepült, mert a tanórák jó hangulatban teltek. Számtalan új ismeretet szereztem, s rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.
A két hét alatt rengeteg ötletet kaptam tanáraimtól, kollégáimtól, amiket majd hasznosítani tudok a jövőben.
A város lenyűgöző volt számomra. Óriási hatással volt rám kultúrája, életérzése. Megelevenedett előttem a történelem. Életre keltek a régi hősök, művészek, kikről annyit tanulhattunk fiatalként.
Az iskola kulturális lehetőségeket is kínált, különféle programok közül lehetett választani. A második nap, az oktatás után elvittek minket egy kis városnéző túrára is, ahol érdekességeket hallhattunk angol nyelven a városról.
Szombaton egész napos kiránduláson vettünk részt angol nyelvű idegenvezetéssel. A kirándulás során ellátogattunk Pisába, San Gimignanoba, Sienába és útközben egy családi vállalkozás saját birtokán helyi borokat és finomságokat kóstoltunk, miközben részletesen bemutatták a táj gasztronómiáját.
Vasárnapunk szabad volt, de ekkor sem tétlenkedtünk. Az egyik kurzustársammal ellátogattunk Cinque Terrére. Fantasztikus napot töltöttünk a Ligur-tenger partján a jellegzetes színes házak között, ami már messziről is varázslatos látványt nyújtott számunkra.
Ez az augusztusi két hét felejthetetlen élményeket adott nekem, mind szakmailag, mind kulturálisan. Tartalmasan, mozgalmasan, élményekben bővelkedően telt el. Sok új barátot szereztem, számos ismeretséget kötöttem. A mobilitás során rengeteg hasznos tudásra tettem szert, melyet a tanóráimba beépíthetek a munkám során.
Nagyon ajánlom ezt a tanfolyamot azoknak, akik szeretnének megismerkedni új módszerekkel, valamint azoknak, akik szeretnék módszertanukat érdekes feladatokkal gyarapítani, tanári kreativitásukat fejleszteni. Hálás vagyok, hogy részt vehettem ezen a kurzuson.
XXI. századi tanítási technikák
2019. augusztusában két hetes módszertani továbbképzésen vettem részt Firenzében, az EUROPASS Teacher Academy nyelviskolában, az Erasmus+ KA1 mobilitási projekt keretében.
A kurzus eredeti címe: „21-st Century Teaching: competence based education, soft skills and creativity.” A fogadó intézmény, az olaszországi székhelyű Europass Teacher Academy több európai országban szervez nemzetközi módszertani továbbképzéseket angol nyelven. Bár a kurzus nem olasz nyelvtanároknak lett szervezve, mivel én olasz nyelvet tanítok, mégiscsak Olaszországból választottam továbbképzést, hogy „több legyet üssek egy csapásra”. Tettem ezt azért is, mert iskolám, az Óbudai Gimnázium, a 2019-2020-as tanévtől részt vesz egy hat országot érintő Erasmus K2 Stratégiai Partnerség projektben, ahol az angol a közös nyelv.
Az első hét témája „Competence Based Education”, azaz a kompetencia alapú oktatás volt, napi öt órában, a tündéri Ilaria Barbieri vezetésével. A kurzus keretében kielemeztük a „Student Centered Class” jellemzőit, valamint azokat az Európai Uniós keretrendszer által megfogalmazott egész életre szóló kulcskompetenciákat, melyeket a tanításban fejleszteni szeretnénk: anyanyelvi és idegen nyelvi komunikáció, kezdeményező- és kísérletezőkészség, problémamegoldás, együttműködés, vita, tanulni tanulás. Ezekhez kapcsolódnak az úgynevezett „soft skill”-ek, (finom készségek) mint például a kritikai gondolkodás, kreativitás, problémamegoldás, kockázatkezelés, döntésképesség, érzelmek kezelése. Külön kitértünk a külső és belső motivációs stratégiákra is. Az elméleten túl interaktív feladatokat, gyakorlati ötleteket is kaptunk a modern módszertani irányok közül, mint: „Task-based learning, Project-based learning, Inquiry-based learning, Problem-based learning, Flipped class, Mindfullness”. A hét végén pedig egy óravázlatot kellett elkészítenünk valamelyik kompetencia alapú tanítási módszerből.
Az első heti csoportban tizenöten voltunk, köztük bolgár, cseh, észt, horvát, belga, lengyel kollégák, a következő héten a téma is és a csoport összetétele is változott: néhányan maradtak, a távozókat többségében spanyolok váltották fel. A második héten - trénerünkkel, a kifogyhatatlan energiájú Tatiana Speri-vel - az informatikai vizuális eszközök használatáról tanultunk (ICT and video tools), konkrétan: YouTube, TED-Ed, Edmodo, Quizziz, Google Form. Számomra volt köztük könnyen használható, azonnal bevethető feladat, de bonyolultabb alkalmazások is, amit rendesen be kellene gyakorolni, ha be akarom építeni az órákba.
Az iskola remek helyen, Firenze belvárosában található, a Dómtól öt percre. A szállásom ettől néhány lépésre volt, Firenze egyik középkori utcácskájában. Én megosztott lakást választottam, de lehetett menni panzióba vagy szállodába, illetve családhoz is. Mivel Firenze a kulturális, művészeti látnivalók és programok kincsesbányája, a tanórákon kívül a várost róttuk, akár egyedül, akár csapatban. Az iskola szervezett egy fél napos professzionális városnézést és egy egynapos buszos toscanai kirándulást is (Siena, San Gimignano, Monteriggioni). Természetesen nem hagyhattuk ki a gasztronómiai élvezeteket sem. J
Bár olasztanárként számos alkalommal voltam Firenzében, mégis a város új arcát ismerhettem meg: ezúttal a reneszánsz Firenze közismertebb kincsei helyett a középkori Firenzét fedeztem fel. Feltöltődve, új módszertani ötletekkel felszerelkezve tértem haza.
Köszönöm a támogató segítséget projektkoordinátoromnak, Dr. Furka Ildikó tanárnőnek, az Óbudai Gimnázium vezetésének, Szűcs József igazgató úrnak, valamint a Hungary-Expert munkatársának, Förster Anitának.
A projekt részletei megtalálhatóak az Óbudai Gimnázium Erasmus+ honlapján.
Didaktikai továbbképzés Bécsben „Deutsch lernen – Wien erleben”
2018. október 1-12. az Erasmus+ KA1 programnak köszönhetően az osztrák fővárosban, Bécsben vehettem részt egy kéthetes, német nyelvtanárok részére meghirdetett módszertani továbbképzésen.
A tréning helyszíne az ActiLingua Sprachschule a belvárosban, a gyönyörű Belvedere kastély közelében található. A nyelviskola saját apartmanházzal rendelkezik, így a délelőtti foglalkozások után lehetőségem nyílt még jobban megismerkedni az iskolában tanuló diákokkal és tanárkollégákkal.
A tanártovábbképzés keretében húszan - 2 csoportra bontva- vettünk részt a kurzuson.
Az első hét délelőttjein lengyel, szlovák, cseh, lett és svéd társaimmal együtt fejleszthettem általános szókincsemet, ismerhettem meg közelebbről a Wiener Dialekt-et, bővíthettem tudásomat a diáknyelv terén és mélyülhettem el a gazdasági német nyelvben. Különböző érdekes vagy aktuális témák kerültek a középpontba, mint például a bevándorlás problematikája, a bécsi ipar, különböző osztrák prominens személyek magánélete, az internet hatása a diákságra és az angol jövevényszavak használata a német nyelvben. A felhasznált szövegek és videók lehetőséget biztosítottak lexikai játékokra, vitákra és nyelvtani struktúrák gyakorlására.
A második hét délelőttjei a módszertan jegyében teltek. Az országismereti tartalmak lehetséges közvetítési módjaival kezdtünk, majd „A német zene az oktatásban” című szeminárium következett. Megvitattuk a nyelvtan játékos gyakoroltatásának lehetőségeit és a filmek használatának előnyeit a németórán. A legélvezetesebb óra számomra a játékok jegyében telt. Több olyan érdekes és szórakoztató játékot mutatott be az oktató, melyek magukkal ragadtak, hiszen mi is a diákok bőré bújva táncoltunk, énekeltünk és nevettünk.
A nyelviskola a kötelező kurzuson kívül többször is szervezett szabadidős programokat. Ezekre megfelelő érdeklődő esetén idegenvezetőt is biztosított. Történelem tanárként természetesen nem hagyhattam ki a Sisi életének jelentősebb helyszíneit bemutató túrát valamint az éjszakai látogatást a Stepansdom-ban.
Az Albertina-t és a Belvedere-t többször felkerestem az ott töltött idő alatt, hiszen egy délután alatt nem járhatóak be az osztrák festészet remekműveit felsorakoztató kiállítások.
A csodálatos őszi idő számtalanszor csábított kültéri kirándulásra. Megmásztam a Kahlenberg-et, sétáltam Bécs festői parkjaiban és bicikliztem a Donauinsel-en.
Esténként csoporttársaimmal együtt próbáltam ki a helyi Wiener Schnitzel-t, a Kaiserschmarn-t és a gőzgombócot. Az utolsó esti közös séta középpontjában a bécsi kávéházak története állt.
Sajnos mint minden, ez a két hét is gyorsan eltelt. Rengeteg hasznos ötlettel, érdekes fényképpel és kulturális élménnyel gyarapodva tértem haza.
Köszönöm a Tempus Közalapítványnak és a Hungary Expert csapatának a pályázathoz nyújtott segítségét, valamint külön köszönöm az Óbudai Gimnázium vezetésének támogatását szakmai fejlődésemhez!
Takácsné Susán Bettina
Ezen a linken az Óbudai Gimnázium Erasmus+ oldalát böngészhetik: http://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016
Brightoni félelmek, magyar győzelem
Nagy izgalommal készültem az Erasmus+ programra, mert nekem év közben nincs lehetőségem az angol nyelvet rendszeresen, illetve hatékonyan gyakorolni. Ugyanakkor tisztában vagyok vele diákjaimat, illetve gyermekeimet látva, hogy mekkora új világ nyílik meg azok számára, akik tudnak angolul. Rengeteg szórakozási, illetve tanulási lehetőség válik elérhetővé pusztán attól, hogy egy másik nyelvet is értünk.
Éppen ezért vettem egy nagy levegőt, és belevágtam abba, hogy egy nyári intenzív tanfolyamon annyit tanuljak, amennyit csak lehet, bízva abban, hogy ez egy egész tanévre kitart.
Egy brightoni nyelvtanfolyamot választottam a számos lehetőség közül. Utóbb jutott tudomásomra, hogy egy régi ismerős iskolája is pályázott, és ő is Brightont választotta. Így volt lehetőségünk együtt utazni, amely számomra nagyon nagy segítség volt, mert rettenetesen izgultam. El is értem beszámolómban az egyik első, és legfontosabb tanulsághoz, amelyet szeretnék megosztani - legfőképpen diákjaimmal - miszerint attól, hogy valaki nagykorú, bizonyos élettapasztalattal is rendelkezik már, és van legalább egy szakterület, amelyben nagy tudásra tett szert és magabiztos, vannak olyan területei az életnek, amelyben ettől még bizonytalannak érezheti magát. Egy ilyen helyzetre két választási lehetőségünk van: vagy kikerüljük a nehézségeket, vagy neki vágunk, és megtaláljuk a módját, hogy legyőzzük az akadályokat. Én mindig is az utóbbi kategóriába tartoztam, így most is erre emlékeztettem magam. De azért az izgalom ott volt, és jó volt tudni, hogy régi kolléganőm a közelben van, és ha minden kötél szakad, van biztonsági háló, amely felfogja, ha zuhannék
Induláskor a reptéren nem izgultam annyira, de amikor megérkeztünk a lutoni reptérre és tovább kellett utazni vonattal, az már kalandosabb volt. Ehhez az is hozzájárult, hogy az időjárás Budapesten még 30 °C volt, Lutonban meg csak 10 °C és szakadt az eső meg fújt a szél június 30-án. Néztem ugyan időjárás jelentést, de ez nem ugyanaz a típusú eső volt, amit Magyarországon megszoktam. Így a vonaton már a bőröndben kotorásztam a meleg holmi után.
Mikor megérkeztem a szállásra és átadtam ajándékaimat a szállásadóinknak, akkor úgy éreztem, hogy meg sem tudok nyikkanni angolul, csak írásban tudok valamennyit, az élő beszédben nem tudok elég gyorsan reagálni. Emiatt piszok ideges lettem. Hogy fogok két hétig boldogulni? És különben is, egy csomó mindent ’tudok’ már angolul, akkor most miért nem megy?
Hétfőn reggel az iskolában is nagyon magamra voltam utalva, és eléggé elveszettnek éreztem magam. Tesztet írattak velünk és egy interjú alapján beosztottak minket csoportokba. Én olyan csoportba kerültem, ahol rengeteg fiatal tanult angolul a nyáron. Ettől előbb még feszültebb lettem, de amikor már ott voltunk a tanárral és elkezdődött az óra, az idegességemet mintha elfújták volna. Rájöttem, hogy mindent értek és meg tudom csinálni a feladatokat is, így már sokkal mosolygósabb lettem a sikerélmények hatására. Ez erőt adott a napi házi feladatok elvégzéséhez, és a következő nap kihívásainak legyőzéséhez is.
Az első délutáni óra okozta a következő stresszhelyzetet. Az ilyen külföldi nyelvtanfolyamokon ugyanis a magyarországi gyakorlattal ellentétben sok helyen külön veszik a nyelvtani helyesség gyakorlását, a szókincsfejlesztést, a halott szövegértés fejlesztését és a beszéd- illetve kiejtés fejlesztést. Eleinte leblokkoltam, szorongtam és alig tudtam a beszéd órán megszólalni, de szerencsére a csoporttársak nagyon segítőkészek voltak velem. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy kommunikáció szempontjából magyarul is sokszor nehezen fejezem ki magam, és ezért tartottam attól, hogy ez angolul még lassúbb lesz, talán nem is fog működni.
Az iskolában az órák közötti szünetekben már hétfőn és kedd délelőtt megismerkedtem más tanár résztvevőkkel is, ők jelezték, hogy az Erasmusos tanároknak lesz kedden egy találkozó, ahol jobban is meg lehet ismerni a többieket, és kötetlenül lehet beszélgetni arról, hogy kinek milyen háttere van, szakmai eszmecserét lehet folytatni. Én eredetileg nem tudtam erről, de elmentem. Miután a szervező számára is egyértelmű lett, hogy én is tanárként vagyok Erasmus+ képzésen, a többi közösségi programra is meghívtak, így jól tudtam kapcsolatokat építeni, érdeklődni más országok tanárainak tapasztalatairól. A nyelviskola meg is fogadta, hogy a jövőben olyan nyelvtanfolyamokat is indít, amelyeket kifejezetten a tanári pályán dolgozó résztvevőknek fognak hirdetni.
A délelőtti órákon, amely nyelvtan volt főleg, egyre több sikerélményben volt részem. Még dicséretet is kaptam az egész csoport előtt, amely nagyon feldobta a hangulatomat. Ez erőt adott a délutáni beszéd órákhoz, amelyek sokkal nagyobb erőfeszítést igényeltek részemről. A nehézségek viszont itt is a „nem adom fel” hozzáállást hozták elő belőlem, és szépen, ha lassabban is, mint szerettem volna, de haladtam előre.
Hétvégén kirándulásokon lehetett résztvenni. Szombaton megnéztük a Leeds kastélyt és Canterburyt. Nagyon élveztük a kirándulást, én csak azt furcsállottam, hogy Canterburyben a katedrális előtt elengedtek bennünket és csak másfél órát kaptunk „szabadidőként”, amit egy kicsit kevésnek tartottam, tudván, hogy milyen történelmi jelentőségű helyen járunk.
A vasárnapi kirándulást Windsorba és Oxfordba szervezték. Itt is az időtényezővel volt problémám. Mindkét városban annyi a látnivaló, hogy itt sem volt elég a számunkra biztosított idő. A windsori kastélyba sajnos be sem jutottunk, akkora sor kígyózott a kassza előtt. Oxfordban is másfél órát kaptunk arra, hogy felfedezzük a várost. Itt egy kicsit szerencsésebb voltam a többieknél, mert a kolléganőm már rendelkezett helyismerettel, így az ő irányításával a főbb látnivalókat a központban meg tudtuk nézni ilyen rövid idő alatt is. Azonban mindenkinek azt ajánlom, hogy az ehhez hasonló nagy múltú városok megtekintésére hagyjon magának több időt, vagy szervezze úgy az utazását, hogy tovább maradhasson a környéken, és saját tempójában élvezhesse a turistáskodást.
A második héten már sokkal jobban ment a beszéd órán a részvétel, meg is dicsért a tanár, hogy fejlődött a kommunikációm. Ezen azért meglepődtem, mert eredetileg persze gondoltam, hogy fogok fejlődni, de el sem tudtam képzelni, hogy egy anyanyelvi kinn tartózkodás ennyire fel tudja gyorsítani a tanulási folyamatokat, szinte észrevétlenül. Persze minden napra nagyon elfáradtam, de nem is fogtam fel, hogy attól, hogy az agyam egész nap újabb és újabb ismeretanyagot dolgozott fel akkor is, amikor én már tudatosan nem is voltam jelen egy-egy nyelvi helyzetben. És mégis. Elképesztő, hogy az emberi agy, hogyan tudja strukturálni és beépíteni az új ismereteket néha anélkül, hogy az ember ezt tudatosan csinálná. Jó lenne, ha mindent ilyen “könnyen”, tudatos erőfeszítés nélkül tudnánk megtanulni felnőtt korban is, nem csak kisgyermekként.
A második hét délelőtti óráira kaptunk három új csoporttársat is. Mindannyian tanárok voltak, így velük délelőttönként is remekül el tudtam beszélgetni a sok közös téma miatt. Például megbeszéltük, hogy náluk hányan vannak egy osztályban, milyen órarend szerint dolgoznak, illetve, hogy milyen rétékelési rendszert használnak otthon. Az is kiderült például, hogy a diák az mindenhol diák, és a középiskolai oktatás egyik legnagyobb kihívás számukra is a tanulók belső motivációjának kialakítása és megtartása, hogy ne csak jegyekért, illetve felvételi pontokért tanuljanak, hanem azért is, mert tudni öröm.
A hazautazásomat úgy szerveztem, hogy ne kelljen rögtön a tanfolyam vége után szombaton elhagyni a szállást, maradtam még egy napot. Szerettem volna még többet megismerni Anglia földrajzi és kulturális lehetőségei közül, hiszen ki tudja, mikor jutok el ide megint. Találtam is egy prospektust Anglia második legnagyobb kastélyáról Arundelről. Ismeretszerzési technikáimat bővítve kiderült, hogy szerencsére a közelben volt, egy óra vonatozással el is lehetett jutni oda. Így a szombati szabadnapra ennek a látogatását terveztem meg. És milyen jól döntöttem! Ez volt életem legjobb kirándulása! Hat órát töltöttem el Arundelben. Végigjártam a kastély összes termét, kiállítását, igyekeztem az angol tájékoztató táblákon minél több információt összegyűjteni erről az építészeti csodáról, úgy, hogy a végén már zsongott a fejem a sok kifejezéstől. De megérte! Ha valaki Anglia déli részén jár, csak ajánlani tudom ennek a kastélynak a látogatását, de Londonból is egyszerűen elérhető vonattal.
Vasárnap délutánra szólt a repülőjegyem haza, így reggel gyorsan összepakoltam, lemértem a bőröndjeimet, elbúcsúztam a házigazdáktól és elindultam Londonba a lutoni reptérre. A reptéren összetalálkoztam a második héten megismert lengyel kolléganővel, így kellemesen, angol gyakorlással telt a reptéri várakozás is. Sokat meséltem a szombati arundeli kirándulásunkról neki, és utólag sajnáltuk, hogy nem egyeztettük össze az utolsó napi programunkat. Az is ott derült ki, hogy 5 perc eltéréssel indul a gépünk, így még több időt tudtunk együtt tölteni. A hazafelé út kis késéssel indult, de ügyes volt a pilóta és időben leszálltunk Budapesten.
Végezetül elmondhatom, hogy megint bevált az a módszer, hogy kitartó vagyok, ha nagyon szeretnék valamit. Sikerült úrrá lennem a szorongásomon azzal kapcsolatban, hogy nekem nem fog menni úgy se az, hogy angolul beszéljek, és bár még van hová fejlődni, ez a tanulmányút mindenképpen abban erősített meg, hogy folytatnom kell. Meg kell találnom azt, hogy az itthoni mindennapjaimba is hogyan tudom beilleszteni az angol tanulást. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak életen át tartó tanulással lehet fejlődni, és ezt szeretném fenntartani az életemben. Az is fontos tapasztalat volt, hogy a saját belső motivációm kialakítás ÉS megtartása milyen helyzeteken, milyen segítségeken múlt/múlik, és remélem, hogy ezt a szemléletmódot fogom tudni diákjaimnál is kamatoztatni.
Összeségében olyan élményekkel lettem gazdagabb, hogy csak mindenkinek ajánlani tudom, hogy vegye a bátorságot és jelentkezzen az Erasmus+ programba. Nagyon köszönöm a támogatást Szűcs Józsefnek, iskolám, az Óbudai Gimnázium igazgatójának, és Tamási Anita igazgatóhelyettes asszonynak, valamint a Tempus Közalapítványnak, mint az Erasmus+ programok nemzeti irodájának, és Förster Anitának a Hungary Experttől, aki minden szervezéssel kapcsolatos kérdésben maximálisan a segítségemre volt saját tapasztalatait is megosztva velem. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen remek lehetőség részese lehettem.
Nagy Zsuzsa
Ezen a linken az Óbudai Gimnázium Erasmus+ honlapját böngészhetik: http://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016
Továbbképzés a smaragd szigeten
Nyelvi és kulturális továbbképzés a smaragd szigeten
2016. október 23. - november 4.
Nagyon vártam már ezt az utat, mert régen voltam külföldön, továbbképzésen pedig még nem vettem részt így. Ezért alaposan végiggondoltam, milyen kurzusra menjek, végignéztem az összes lehetőséget. Bizton állíthatom, hogy életem egyik legmaradandóbb tanulmányútján vettem részt.
Mivel eddigi érdeklődésem az interkulturális készségek fejlesztési lehetőségei felé vittek, most is olyan továbbképzést választottam, ami ehhez áll közel. Eddigi kulturális ismereteimből kimaradt az angol nyelvterületek közül Írország, így egy, kifejezetten a kulturális tartalomra hangsúlyt fektető képzésre esett a választásom Corkban, Írország délnyugati partvidékén. A Budapestről induló közvetlen dublini járat után egyáltalán nem volt nehéz megtalálni a Corkba vivő busz megállóját. A dublini reptér 2-es terminálja modern, levegős és roppant felhasználó barát – egyértelmű feliratok jeleznek mindent, elérhető távolságban találhatóak a szolgáltatások. Több helyen információt biztosító alkalmazottak állnak és útbaigazítanak. Már az első nap kiderült, hogy az írek nagyon rugalmasak és vendégszeretőek.
A 3 és fél órás busz úton Cork felé összeismerkedtem a másik magyar résztvevő kollégával, így repült az idő. Szállásként családi elszállásolást kértem, mert úgy gondoltam, hogy így bepillantást nyerhetek egy család mindennapjaiba. A pályaudvaron vendéglátóm várt, majd miután megmutatta a szállásom és lepakoltam, visszavitt a városba megmutatni a fontosabb helyeket, az iskolát, a buszmegállókat, ahol fel és leszállhatok az önálló közlekedés során. Már első este ötletekkel szolgált arra vonatkozólag, hogy milyen programokon érdemes részt venni, milyen helyeket érdemes megtekinteni, milyen helyi ételeket, italokat nem szabad kihagyni, ha már eljött ide az ember. Az első héten két másik diák is lakott a házban, egy koreai és egy francia, akikkel nagy élmény volt megbeszélni a napi eseményeket vacsora mellett, mert megismerhettem, hogy ők mikre figyeltek fel az ír kultúrából, és nekik milyen tapasztalataik voltak.
A képzés első napjától kezdve abban is biztos lettem, hogy jól döntöttem. Kiderült, hogy nemcsak egy, hanem több tanárunk is lesz, így változatos kiejtéseket, szemléletet és tanítási módot tapasztalhatunk meg. A programból az is kiderült, hogy nemcsak az iskolapadban fogunk ülni: már az első nap kincskeresésre mehettünk – saját magunk fedeztük fel a várost tanárunk útmutatója és összeállított kérdései alapján. Persze közben egymással is ismerkedtünk, így nem csoda, hogy el is tévedtünk, vagy elmentünk egy megválaszolandó kérdés mellett a nagy ismerkedésben. Roppant élvezetes volt. Másnapra informális prezentációt kellett készíteni a felfedezett információk alapján, ami a csoport kis létszáma miatt is praktikus döntés volt tanárunk részéről.
Az előre megadott anyag alapján haladtunk a két hét folyamán, így végigvettük Írország oktatási rendszerét, történelmének jelentősebb eseményeit, meghatározó szakaszait, foglalkoztunk irodalmával, zenéivel, filmjeivel, folklórjával, az EU-val való kapcsolatával, jelenlegi politikai helyzetével, és társadalmi problémáival, amelyek a mai íreket foglalkoztatják.
A témákat különbözőképpen dolgoztuk fel: volt, hogy előadást hallgattunk, volt, hogy olyan feladatokon keresztül tanultuk meg az ’anyagot’, melyeket egy-az-egyben haza tudtunk hozni diákjainknak. Nyelvtani játékos feladatoknál remek volt kipróbálni a játékokat a gyakorlatban ahelyett, hogy együtt elolvastuk volna a szabályokat. Ha valakinek könnyebbek is voltak ezek, nem az adott nyelvi elem elsajátítása volt a cél, hanem annak kipróbálása és végiggondolása, hogyan fogunk tudni belőle profitálni a saját tanítási gyakorlatunk során. Ezért egy feladatnál sem fordult elő, hogy bárki unatkozott volna, vagy azt érezte volna, hogy felesleges feladatokkal töltjük az időt.
Az egyik kedvenc gyakorlatom az ír irodalom megismeréséhez kapcsolódik: Yeats verseinek sorait kaptuk meg kis laminált cetliken, úgy egy tucatot. Meg kellett próbálni összerakni belőlük 2-3 soros verseket. Volt, amit úgy tettünk össze, ahogy Yeats megírta, de sok ’saját’ verzió keletkezett, amelyeket vagy a rímek, vagy a tartalom alapján gondoltunk összetartozónak. Persze a feladat végén megtudtuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz eredetileg a sorok, de remek volt saját verset írni már meglévő elemekből, és utána végiggondolni, mi alapján hoztunk belőle létre új dolgot, és mi alapján születhetett a költő fejében az eredeti gondolat.
Az előadásokat sokszor Damien, egy 37 évig történelem és földrajz szakos tanárként dolgozó pedagógus tartotta. Hatalmas tudásról tett tanúbizonyságot, amit szerencsénkre az előadások után megejtett tanulmányi kirándulásainkon is folytatott. Rengeteg kérdésünkre tudott válaszolni, és nagyon szimpatikus volt, hogy ha nem tudott valamit véletlenül fejből, a következő alkalomra utánanézett. Nagy tudású idegenvezetőnkkel bejártuk egész Cork és Kerry megyét, megismerkedtünk a 19. századi nagy ír éhínség okaival és következményeivel. Többek között meglátogattuk azt a kikötőt, ahol a Titanic utoljára megállt és utasokat vett fel, és voltunk abban a városban, ahol az sem elég egy teli szórakozóhelyre való bejutáshoz, ha Mel Gibson vagy. Meglátogattuk Cork védőszentjének, szent Finn Barnak első templomát a gyönyörű Killarney Nemzeti Park területén eredő Lee folyó forrásánál, valamint megtekinthettük azt az öblöt is, ahonnan egy időben évi 14 tonna tengeri sünt exportáltak Franciaországba csemegének, (manapság csak évi 2 tonnát szállítanak, annyira megcsappant a számuk, és szaporításuk időigényes). Megtudtuk, hogy azért rózsaszín az út közepén unottan sétáló birkák háta, mert ezzel jelzik, hogy nemrégen fedeztették őket, láttuk, hogyan terel nyájat két border collie ’automata’ módban, és megtudtuk azt is, hogy a teheneket csupán évente 1, maximum két hónapra kell istállóba terelni az időjárás enyhe mivolta miatt.
A képzéshez tartózó kirándulásokon kívül volt időnk szabad programot is szervezni. Kis csoportunk mindenben összetartott, így az első hét csütörtökén együtt mentünk Blarney várába megcsókolni azt a nevezetes követ, melyről azt tartják, hogy aki így tesz, az szónoki képességekre (gift of the gab) tesz szert. Szombati szabadnapunkon Kinsale tengerparti kikötő városába kirándultunk – amihez bőséges útmutatót kaptunk Damientől előre. Betekintést nyerhettünk a tengerparti nyaralóhely életébe, valamint meglátogattuk a Charles erődöt, ami az összes, délről Írországba érkező ellenséges hajót volt hivatott feltartóztatni a folyótorkolatnál.
Vasárnapi szabadnapunkon ketten jó hosszú útra mentünk – meglátogattuk a Moher sziklákat Írország nyugati részén, melyet csak úgy hívnak: a világ széle. Turistabuszunk sofőrje bőséges információval látott el minket a helyi nevezetességekkel és élettel kapcsolatban – érezhető volt, hogy a környékről való. Többek között felhívta a figyelmünket egy is erdős övezetre, mely 18 millió euróba került az ír államnak, mert a helyi hiedelmek miatt nem vezethettek rajta át egy modern autóutat, hanem ki kellett kerülni azt, nehogy a tündéreket megzavarják, és balszerencsét hozzanak az országra. Nekem ez az út lett a legkedvesebb, a Burren vidék Ennis városa után zöld, de egyre kövesebb legelőivel, alacsony kőfalaival, fátlan és bokortalan simaságával számomra jobban képviseli Írországot, mint a globalizált társadalmi értékeket tükröző Cork városa vagy a főváros, Dublin.
Október 31-én, a Killarney nemzeti parkba tett kirándulásunk után alkalmam volt megtapasztalni első kézből, hogy milyen is az írek Halloween ünnepe. Mivel vendégek jöttek szállásadómhoz, aki ezért nagyon elfoglalt volt, én kaptam az ajtónálló szolgálatát, és osztogathattam a félelmetesebbnél félelmetesebb jelmezbe öltözött 4-5 éves gyerkőcöknek a csokit meg cukorkát, akik nagy zsákokba gyűjtötték őket (és tényleg rengeteg volt nekik!). Az egész környék gyerekserege bekopogott minden feldíszített ház ajtaján, és fenyegetőztek, hogyha nem kapnak csokit, elvarázsolják a lakókat vagy átkot bocsátanak rájuk. Az eredeti Halloween mai modern verziója kifejezetten élvezetes volt számomra, mert bepillantást engedett a környék összetartásába, együttlélegzésébe.
A második héten kirándulásaink után jól esett megint a tanulás, hogy kipihenjük a sok utazást. Jókedvünk azonban hamar elszállt a téma miatt: az iskola egyik adminisztratív munkatársa észak-ír származású, és ő ismertette velünk az észak-ír helyzetet, annak múltjával és jelenével, és annak okaival, hogy miért költözött el ő is 16 éve Észak-Írországból. A saját tapasztalat, a közeli élmény miatt sokkal mélyrehatóbb képet kaphattunk a jelenlegi állapotokról, és arról, hogy a hétköznapi embernek mit jelent Észak-Írország helyzete, mennyivel könnyebb úgy élni az Ír Köztársaságban, hogy nem kell mindig a válla fölött hátranézni, hátha történik valami, nem kell a lobogó zászlónak jelentőséget tulajdonítani, mert nem jelent ellenséges területet vagy közösséget, és nem kell a fegyverszünet óta (!) felállított belfasti falakat kerülgetnie.
A második hét vidámabb témájához tartozott az ír sportjátékok megismerése a Gaelic Athletic Association (GAA). Amellett, hogy megismertük a gyephoki és az ír futball szabályait, azt is megtudtuk, hogy aki viszont európai futballozik, illetve rögbizik, akkor többet nem játszhat a GAA sportjaiban és versenyein nem vehet részt, mert nem tekintik ír nemzeti tudattal rendelkezőnek. A GAA az egyik legerősebb összetartó erő az ír nemzeti öntudat fenntartásában, sokkal erősebb, mint mondjuk az ír nyelv, amit ugyan 14 éven keresztül tanulnak az írek az iskolában. Annak ellenére, hogy a közalkalmazottak számára nagyon előnyös, ha beszélnek írül, sőt a tanárok számára kötelező, a mindennapokban csupán néhány helyen, az ún. Gaeltacht – gaelül beszélő – területeken vannak olyanok, akiknek anyanyelve az ír, és az angolt második nyelvként tanulják. A lakosság nagy része számára az angol az anyanyelve, az ír pedig számikra egy rosszul tanított kötelező tantárgy, mely csak púp a hátukon. Furcsa volt, hogy az ír nyelv előtérbe kerülése nélkül nemzeti öntudatuk meg tudott maradni, és nem érzik kevésbé írnek magukat azért, mert angolul beszélnek az ír helyett.
Végül elérkezett az utolsó nap, amelyen jó gyakorlatokat cseréltünk csoporttársainkkal és ír tanárunkkal, igazi szakmázás kerekedett belőle. Megismertük az ír, a lengyel és a svéd oktatási rendszer sajátosságait, és tapasztalatokat, ötleteket nyerhettünk saját helyzetünkre vonatkozóan is. A beszélgetés jó hangulatát mutatta, hogy alig maradt időnk a kurzust értékelő kérdőívet kitöltenünk, mert tanárunknak már mennie kellett, úgy kellett megkérnie minket, hogy most már menjünk, mert bezár az iskola. Az utolsó corki estét pedig stílusosan egy helyi bárban töltöttük ír zenét hallgatva, és arról ábrándozva, mikor tudunk ide megint visszajönni.
A kurzus számomra minden szempontból remek volt. Tudásunkat növelte, bővítette, módszertani szempontból kinyitotta, illetve megerősítette. Az iskolától megkaptunk minden átvett anyagot feladatlapostul, instrukciókkal együtt pendrive-on, így saját közegünkre alakítva a saját tananyag kidolgozást is nagyban elősegítették számunkra.
Ez úton is szeretném megköszönni A Tempus Alapítványnak és az Óbudai Gimnázium vezetésének, Szűcs József igazgató úrnak és Tamási Anita igazgatóhelyettesnek, hogy pályázatunk megvalósítását minden lehetséges eszközükkel támogatták.
Furka Ildikó, Óbudai Gimnázium
Ezen a linken az Óbudai Gimnázium honlapja érhető el.
Kreatív angol órák Kentben
Ezen a nyáron két hetet tölthettem nyelvterületen Angliában, az Erasmus + KA1-es pályázat tanártovábbképzési keretében. Szándékosan nem London volt az úti célom, mert szerettem volna megismerni Angliának egy másik, talán kevésbé ismert arcát is. Képzésem helyszíne az Anglia virágoskertje néven ismert Kent megye legkeletibb csücskében, Thanetben fekvő Broadstairs városka volt.
Az Angliában töltött két hét során az egyébként jól használható TTT (Test-Teach-Test) és PPP (Presentation-Practice-Production) módszerek mellett lehetőségem nyílt a kevésbé hagyományos nyelvtanítási módszerek mélyebb megismerésére. Ezek a diákok személyiségét meghatározó és formáló keresztkompetenciák, puha készségek (ún. soft skills) bevonásával történik, tehát az ő kommunikációs képességükre, játékosságukra, kreativitásukra, megfigyelő képességükre, kézügyességükre, asszociációs készségükre, empátiájukra alapoz. Mindez megteremti azt a keretet, hogy a tanulók ne egy hagyományos, „tanulós” tanórán sajátítsák el a tudást, hanem indirekt módon, a saját személyiségüket alapul véve vegyenek részt, tegyenek megfigyeléseket és mélyítsék nyelvtudásukat. Ilyen módszerek a TPR (Total Physical Response), amely során a tanuló mozog, gesztikulál, utánoz, játszik a hangjával; a TBL (Task Based Learning), ahol valós, a diákok életében is előforduló élethelyzetekből kiindulva próbálunk megoldást találni egy-egy problémára, miközben elsajátítanak és begyakorolnak bizonyos nyelvi elemeket, illetve használják már meglevő nyelvtudásukat.
A szárazabb nyelvtani elemek gyakorlására játékos ötleteket, könnyen áttekinthető, átfogó nyelvtan táblázatokat és sémákat kaptam. A túlmagyarázás helyett az újszerű nyelvtan tanítás lényege az egy szóban is összegezhető „hívószavas” nyelvtanítás, amely során egy-egy nyelvtani jelenséget egy bonyolult leírás helyett egy egyszavas címkével látunk el, így könnyebben meg lehet jegyezni.
És mivel a jó pap is holtig tanul, a LLL (Life Long Learning) jegyében én magam is igyekeztem nyelvileg fejlődni, új frazeologizmusokat, idiómákat, szófordulatokat megtanulni és beépíteni az aktív szókincsembe. A családi elhelyezés által kicsit én is visszacsöppentem a diák-létbe. Nagy élmény volt, hogy az angol szokásokkal is még jobban megismerkedhettem (pl. a brit konyhaművészetről sokkal jobb benyomásom alakult ki J, mert a házinéni valószínűleg Hugh Fearnley-Whittinstall (River Cottage) és Jamie Oliver hű követője, mert saját terményeiből főzött, és frappánsan ötvözte az angol és nemzetközi gasztronómiát).
Megismerkedhettem más európai országokban--Németországban, Olaszországban, Lengyelországban--tanító tanárokkal, az ottani iskolai viszonyokkal és problémákkal is (pl. a migráció okozta kihívások a nyelvtanítás terén). A külföldi kollégákkal tapasztalatokat cseréltünk, és az új kapcsolatok révén a közeljövőben remélhetőleg lehetőség nyílik arra is, hogy iskolánk cserediák programot bonyolítson külföldi iskolák diákjaival.
A szakmai képzésen felül rengeteg kulturális élményben is részem lehetett, hiszen éppen ott tartózkodásom hetében zajlott a broadstairs-i népzenei hét (Broadstairs Folk Week), amikor az amúgy csendes, 23 ezres kisváros lélekszáma a duplájára nőtt az odalátogatók miatt. Több kirándulós programot is szervezett az iskola a program résztvevőinek (Canterbury, Sandwich, Walmer Castle). Az itt készített fényképek jó alapot nyújtanak egy autentikus úti beszámolóhoz, illetve beszélgetési alapot egy kommunikatív óra megtartásához. Reménység szerint ez jó minta és kellő inspiráció lesz a diákjaim számára is, hogy hasonló előadásokat tartsanak saját nyári élményeikről.
Mindezen felül azt is megtudhattam, hogy Broadstairs fehér sziklái legalább olyan híresek, mint a doveriek, hogy ezen a partszakaszon forgatták anno a Tűzszekerek című filmet, hogy Charles Dickens sokat nyaralt ebben a térségben, hogy mi köze volt Sir Liptonnak a teacsempészethez, hogy Angliában ma már a rágógumit is újrahasznosítják, és hogy a 70-es évek óta a szabadon élő törpepapagájok száma mára már meghaladja a lakosságét.
Ezen a linken az Óbudai Gimnázium Erasmus+ honlapja érhető el.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal