Elemek megjelenítése címkék szerint: színház

Boal módszer – Pula 2023

Nevem Pungor Krisztina. A Szegedi Madách Imre Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Vizuális Kultúra és Hon-és Népismeret tanára vagyok. Idén Horvátországban, Pula városában vettem részt Erasmus+ képzésen, ahol a Pricalica szervezésében, “Augusto Boal módszerét az oktatásban” ismerhettem meg. Iskolánk már korábban is vett részt Erasmus+ tanártovábbképzésen, amiről a következő oldalon tudnak olvasni, tájékozódni  https://madach-szeged.edu.hu/erasmus/ .

A város gyönyörű. Az olaszos hangulatú óváros magával ragadó bájos szűk utcákkal, történelmi helyekkel, kávézókkal, apró boltokkal, éttermekkel igazi ékszerdoboz. A tengerpart könnyen elérhető a városból tömegközlekedés segítségével.  Csendesebb családiasabb és kifejezetten vadabb partszakaszokkal együtt. 

A hét közepére képzőnk hajó kirándulást szervezett, így meglátogathattuk Vrsanr és Rovinj városát is. Irodájuk nincs a városban és kompetens személy se volt személyesen elérhető akitől kérdezhettünk volna hivatalos ügyekben, az Tanárunk csak a kurzus megtartására lett felkérve, bár szerencsére nem volt semmi gond, a papírmunkát online formában intéztük.

A kurzust Marijana Peršić, dráma oktató, facilitátor tartotta, aki a helyi színház alkalmazottként dolgozik. Gyerekekkel, felnőttekkel egyaránt foglalkozik Boal Fórum színház módszerével. Dolgozott már védett ház lakóival, bántalmazott nőkkel ,gyerekekkel. Több országban járt a módszerrel mint oktató. Személyes tapasztalataival, történeteivel tette színessé, rendkívül érdekessé és élvezhetővé a kurzust. Nem volt könnyű dolga, mivel saját elmondása szerint sokkal nagyobb csoportokhoz szokott, mi mindösszesen négyen vettünk részt a képzésen, ami bár angol nyelvűként volt hirdetve, rajtam kívül még három magyar résztvevővel zajlott, így nyelvi nehézségeink nem nagyon voltak. Az oktatás a helyi gimnázium épületében zajlott légkondicionált teremben, ami kellett is mert nagyon sok mozgásos gyakorlat tarkította az órákat.  

Az “Elnyomottak színházának” egyik alappillére a Fórum színház. Augusto Boal színházával teret biztosít egyfajta kommunikációra, beszélgetésre az elnyomó és az elnyomott között.

A színpadi játék bemutat egy társadalmi, vagy személyes problémát megoldatlan formában, teret adva a nézőknek a véleményezésre, megbeszélésre, alakításra, megoldás keresésre egy úgynevezett “Joker”, egy provokátor, egyfajta mediátor irányításával, aki kérdéseivel provokálja a nézőket.

A kurzuson rengeteg játékot ismertem meg, ami a gyerekek komplex fizikai és kognitív funkcióinak együttes fejlődését teszik lehetővé. A módszer elég összetett, de részelemeit fel lehet használni, be lehet illeszteni egyes tanórákba, foglalkozásokba. 

Ajánlom a kurzust mindenkinek, akinek fontos a gyerekek lelki világa, aki szeretne megismerni egy módszert arra, hogy hogyan lehet észrevétlenül is akár segítséget nyújtani egy egy személyes problémánál, akit érdekel a színház és a drámapedagógia, aki nem fél a vitaindító foglalkozást tartani, teret adni a gyerekeknek a kommunikációra, hogy akár személyes, akár nagyobb társadalmi problémák megoldására együttesen keressenek lehetséges megoldásokat. 

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Dublinban megtartott, "Using Drama to Enhance Teaching" c. kurzusra. Rajtam kívül még tizenkét kollégám élt az Erasmus Plus továbbképzési lehetőségével, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, segítette az ezzel való előkészületeket, munkát.

A tanfolyam során megismerkedtünk a drámapedagógia alapvető eszköztárával. Általában kis csoportokban dolgoztunk és a gyakorlatok után volt idő az ötletbörzére is. Közösen gondolkodtunk arról, hogyan tudnánk a tanultakat, kipróbált gyakorlatokat, játékokat használni a munkánk során. Tevékenységeink között szerepelt: állóképek készítése különböző témákra, a hanggal és a testtel való munka, fórumszínházi gyakorlatok. Különböző improvizációs játékokat is megismerhettünk, közösen kísérletezhettünk velük. A hét utolsó napjaiban pedig azon volt a hangsúly, hogy hogyan alkalmazzuk a drámás eszközöket, ha szöveget szeretnénk feldolgozni diákjainkkal. Saját tapasztalatot is szerezhettünk erről, hiszen a hét zárásaként, csoportokban egy ír vers egy-egy versszakát vittük színre és adtuk elő egymásnak.

A csoport vezetője Ben Collopy lendületesen, már-már színházi előadásmódban tartotta az órákat, sok idő jutott az elméletre is. Ben előszeretettel mesélt az ír népről, kultúráról, nyelvről és történelemről is. Egyik délután tettünk vele egy közös sétát, amelynek az Abbey Theatre is az egyik kiemelt helyszíne volt, ahol a színház egyik dolgozójával is beszélgethettünk.

Számomra a Dublinban töltött idő fénypontja az volt, amikor eljutottam az egyik csoporttársammal egy esti, színházi előadásra. Izgalmas volt betekintést kapni arról, hogy milyen kultúrája van Írországban a színháznak. A Smock Alley Theatre – amely Dublin legrégebbi színháza -  egyik komédiájának ősbemutatóját játszották, szerencsére nagy sikert aratott.

A szabadidőmet is többnyire a csoporttársaimmal töltöttem, kirándultunk Dublin határában, Howthban, megtekintettük a Book of Kells könyvtárat, betértünk több régi könyvesboltba is, sétáltunk a Trinity College-nál és a St. Stephen’s Green parkban.

Lelkes kollégáimmal még több játékot, színházat, drámát vittünk Dublinba ezen a héten, nemcsak új ismeretekkel, de újabb barátokkal is gazdagodhattam.

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.