Elemek megjelenítése címkék szerint: Dorea

A 2019/20 – as tanévben egy nagyszerű lehetőséget kaptam, hogy iskolámat – a BGSZC Eötvös Loránd Szakgimnáziumát és Szakiskoláját – képviselve résztvehessek a DOREA Educational Institute szervezésében megvalósuló 5 napos tanártovábbképzésen Limasszolban, Cipruson. A kurzus az ERASMUS+ KA1 Staff Mobility Course “Promoting STEM Education through Teacher Training” elnevezést kapta, amely november 11 és 15 között zajlott.

A program célja az volt, hogy olyan „STEM nagyköveteket” képezzen, akik által a diákság olyan tanulási, tanítási stratégiák kidolgozása, jó gyakorlatok bemutatása során az állandóan változó, egyre összetettebb világban új ismereteket és készségeket kap. Valamint a fiatalság készen álljon problémák megoldására, értelmezze az információkat, tudja, hogyan kell a bizonyítékokat összegyűjteni és értékelni a döntéshozatalhoz. Ez a fajta készség, amelyet fejlesztenek a természettudomány, a technológia, a mérnöki és a matematikai tudományágak területén, együttesen STEM néven. A projekt során délelőttönként interaktív oktatásban volt részünk angol nyelven, valamint az 5. nap végére egy önálló, saját bemutató órát is kellett tartani az addig megszerzett ismeretek alapján. A munka rendkívül családias légkörben zajlott a csoportunk kis létszáma miatt. A szervezők rendkívül barátságosak és segítőkészek voltak. A körülmények és az ellátásunk teljes körű volt, minden igényt kielégített.

Nagyon sok értékes szakmai tapasztalatot és tudást sikerült szerezni az ott tartózkodásunk ideje alatt. Csak javasolni tudom mindenkinek. A délutánonkénti szabadidőt pedig a csodálatos természeti környezet megismerésével tölthettük el, amely szintén maradandó élmény volt!

Iskolánk idei Erasmus-pályázatának köszönhetően szeptemberben egy hetet tölthettem Limassolban, Cipruson a DOREA szervezésében egy "Problem solving, decision making" kurzuson. A tanfolyam célja - önmagunk mélyebb megismerésén túl - az volt, hogy segítsen jobban eligazodni az emberi kapcsolatok sűrűjében, és résztvevő kollégáimmal számtalan közös feladaton keresztül megtapasztalhattuk, hogyan is működik egy közösség, egészen a létrejöttétől a közös cél érdekében tett erőfeszítésekig. Ezeket a módszereket akár új csoportokkal, a közös munka elkezdése előtt is érdemes lehet alkalmazni, mert segítenek egymásra hangolódni. Amellett, hogy számtalan gyakorlatot próbáltunk ki közösen, eszközöket is kaptunk kézhez, amelyek esetleg egy konfliktushelyzetbe kerülve a segítségünkre lehetnek (5-steps coaching, Design thinking). Sajnos az utolsó napra kifutottunk az időből, ezért nem került mindenre sor, ennek ellenére tartalmas és érdekes programban volt részem, sok-sok külföldi kollégával, akikkel különösen érdekes volt egy ilyen témában angolul kommunikálni. A tanfolyamot végül egy közös kirándulás zárta, ahol megismerhettük a hagyományos, falusi életet és a remek ciprusi ételeket is megkóstolhattuk.

Kinek is ajánlott Dublinba mennie? Mindenekelőtt, aki nem szereti a nyári forróságot. Az Ír sziget kies öböljében fekvő, nagyjából egymillió lelket számláló településen ugyanis a legmelegebb napokon sem nagyon kúszik 25 fok felé a hőmérséklet. Emiatt aztán, rögtön a megérkezésem után le kellett cserélnem a rövidnadrágomat hosszúra, valamint a szeles, olykor esős időben a pulóver sem ártott.
Szóval őszies idő a nyárban, igazi angolszász környezet és barátságos ír vendégszeretet. Címszavakban ezt tudom elmondani, a szombattól szombatig való írországi tartózkodásomról.
Valljuk azért, hogy be Dublin hasonló, mint London kicsiben, viszont sokkal emberközelibb, szerethetőbb változatban. Az utcákon ugyanúgy emeletes buszok futnak, az éttermekben a jellegzetes angol reggelit találják fel. A város egészében rengeteg parkot találunk, az utcák melletti, tisztavízű csatornákba ugranak fejest az – egyébként igen vásott – ír gyerekek. A városban minden két nyelven van kiírva, angolul és írül is, így a feliratok „keltául” sokszor teljesen másképpen és hosszabban hangzanak – ahogyan a város ír nevét a címben is feltüntettem.
S természetesen nincsen nagyobb város villamos nélkül. Az esti cider ívások előtt vagy olykor helyett is, így rengeteget utaztam az ezüstös tujával, bejárván belvárost és a külvárost is.
Hogy miért is mentem oda? Nem elsősorban világot látni, hiszen angolszász környezetből már volt tapasztalatom, hanem tanulni. Az English for Educators II képzésen azt tanulhattam meg, hogyan lehet színesebben, érdekesebben, izgalmasabban, s főként egyszerűbben angol nyelven tanítani. A tanfolyam egyik jelmondata volt a „Keep it Simple!” vagyis, hogy nem kell túlbonyolítani a dolgokat. A hosszúra nyúlt, de kávészünetekkel és friss croissant-tal könnyített, kora délutánig tartó órák során pedig rengeteg jó és rossz példát láthatunk a tanításra. Mind, a lelkes és felkészült trénerünk, Helen tolmácsolásában, mind pedig saját magunk által. Az instrukciókat ugyanis mindig sok-sok gyakorlás, valamint egymás tanítása is kísérte. Azt gondolom, hogy nagyon jó döntés volt elmennem erre a pár napos képzésre, hiszen a tanítás-tanulás folyamatát egy egészen új oldaláról ismertem meg, valamint ez által jó pár ötletet kaptam a magyar nyelvű élményszerű tanításra is. S hogy miket is? Most nem árulnám el, de ősszel a számvitel és érettségi felkészítés órákon egészen biztosan ki fog derülni.

Cipruson, Limassolban vettem részt a Dorea által szervezett nyelvtanfolyamon, július 29. és augusztus 2. között angolul tanultam egy hétig. Már második éve járok itthon heti rendszerességgel nyelvtanfolyamra, és az angol szakos kollégák is segítették a felkészülésünket, de úgy érzem, hogy ez a nyári tanulás szükséges. Elsősorban arra jó, hogy frissítsem, javítsam, élővé tegyem a nyelvtudásom, kipróbáljam magam éles helyzetekben. Ciprus jó helyszínnek tűnt, hiszen szinte mindenki beszél angolul. Tavasszal erről meg is bizonyosodtam. Megszemléltem a terepet, egy pár napot Cipruson töltöttem. Ekkor szinte a fél szigetet bejártam: voltam Páfoszon, Lárnacában, Limassolban, megnéztem a páfoszi ásatási területet, Dionüszosz házát, a színházat, a sziklát, ahol Aphrodité született, bejártam a kettéosztott Nicosiát. Érdekes volt, szép és borzongató. A képzés a Dorea Educational Institute központjában folyt. A tanárunk nagyon tájékozott és felkészült volt, sok érdekességet megtudtunk tőle az angol nyelvről. Szinte a világ minden részén tanított már angolt, mindig hozott példákat más nyelvekből is. Nekem ez jó volt, mert engem mindig érdekelt a nyelvtörténet és az összehasonlító nyelvészet. Nyelvtanoztunk, logikai feladatokat, szövegértéseket oldottunk meg. Játszottunk ismerkedős játékokat, akasztófát. Amit hiányoltam: nem volt előzetes nyelvi szintfelmérő, kevés volt a kommunikációs feladat, keveset beszéltünk. Mondjuk ez utóbbit mi délután bepótoltuk a csoporttársakkal. Kilencen voltunk a csoportban, hárman Lengyelországból, ugyanennyien Portóból, egy-egy görög és spanyol. Néhányan egyáltalán nem beszéltek angolul, így velük nem tudtam kommunikálni, kapcsolatot építeni. Akikkel nagyon jóban lettem, a görög csoporttársam és a portugálok. Első este ismerkedős vacsorát szervezett a Dorea. Nemcsak egymással ismerkedtünk, megismertük a Dorea vezetőit is, Jolantát és Viktoriját. Mindketten Litvániából költöztek Ciprusra. És megismertük a térség gasztronómiáját: egy libanoni - ciprusi étteremben ettünk. Itt tudtuk meg, mi is az a meze. Az egész hetes tanulást egy kirándulással zártuk. Elmentünk egy ókori királyság központjába, Kourionba. Mozaikpadlókat, színházat, agorát, lakóházakat láttunk. Ami érdekesség: az Egyesült Királyságban voltunk, az akrotíri brit légibázis területén. Innen a Tróodos-hegységbe mentünk, először egy helyi szőlő- és bortermelőnél álltunk meg, hogy megnézzünk egy tradicionális üzemet, aztán Omodosba, egy hegyi faluba utaztunk. A hagyományok szerint a Szentföldről visszatérő Szent Heléna (Szent Ilona) egy vihar miatt megállt Cipruson. Meglátogatott több helyet, Omodost is. Az ottani kápolnának adta többek között a szent kereszt egy darabját. Ettől kezdve zarándokhely lett a kolostor, sok csoda történt. A portugálokkal együtt szombaton még elutaztunk Ayia Napára, hogy megnézzük, mitől olyan neves turistacélpont ez a hely. Rengeteg csodálatos homokos strand van, az egész környék gyönyörű, de ha csak itt töltöttük volna az időnket, túl sokat nem tudtunk volna meg Ciprusról. A portugálok szerint olyan volt Ayia Napa, mint Ibiza. Nagy hozadéka volt a tanfolyamnak néhány ismeretség, a jó beszélgetések a csoporttársakkal a különböző kultúrákról, az egyes országok problémáiról, a tanárok, az oktatás helyzetéről, módszertanról, utazásról. A helyiekkel pedig a sziget megosztottságáról, a görögök és törökök viszonyáról, a napi problémákról. Ami nagyon tetszett a szigeten: mindenki beszél angolul, és mindenki nagyon nyitott, kommunikatív. Lehet még találkozni olyan helyekkel, amelyekkel Görögországban csak évtizedekkel ezelőtt: kafeneiok, ahol csak férfiak ülnek, igazi, nem turisták által látogatott tavernák. (Ehhez mondjuk Limassolban kellett élni. Ez nem csak egy turistaközpont, lehet látni, milyen a ciprusiak élete.) Tetszett a kulturális keveredés, a libanoni-arab-ciprusi-török-görög gasztronómia, az utcán kint ülő, órákig komboloit morzsolgató férfiak. Volt, aki azt mesélte: az ételek és a napsütés miatt költözött Ciprusra. Megértettem az érveit. Erről az egy hétről bővebben itt olvashatsz: http://maklar-erasmus.webnode.hu/vali-blogja/