Elemek megjelenítése címkék szerint: Dublin
Language and Culture Experience-Dublin
Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.
Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.
Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.
Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.
A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.
A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket. A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.
A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.
Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.
Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.
Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.
Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.
Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.
Language and Culture Experience-Dublin
Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.
Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.
Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.
Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.
A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.
A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket. A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.
A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.
Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.
Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.
Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.
Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.
Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.
Language and Culture Experience-Dublin
Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.
Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.
Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.
Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.
A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.
A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket. A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.
A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.
Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.
Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.
Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.
Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.
Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.
Language and Culture Experience-Dublin
Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.
Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.
Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.
Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.
A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.
A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket. A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.
A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.
Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.
Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.
Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.
Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.
Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.
Language and Culture Experience-Dublin
Szerencsésnek érzem magam, hogy az iskolánk nyertes Erasmus+ pályázatnak köszönhetően lehetőségem nyílt angol nyelvterületre ellátogatni, egy különleges szigetország fővárosába, Dublinba. A kurzus fő célja, hogy a nyelvi készségeket fejlesztése mellett az ír kultúrával is megismerkedjünk.
Az utazást természetesen repülőgéppel tudtuk megszervezni és a komfortos utazás érdeke miatt már a szombati nap folyamán Dublinba repültünk. A budapesti repülőtéren izgalmakkal, kérdésekkel, némi bizonytalansággal várakoztunk, ami viszonylag a repülőgépen is folytatódott, hiszen nem igazán tudtuk, hogy mi vár bennünket a tengerentúlon. (Szerencsére nem volt annyira messze, mint az Óperenciás tengeren is túl… ?). A dubilni reptérről gyorsan, könnyedén a városba, a szállásunkhoz keveredtünk, ahol nagyon kedvesen és segítőkészen vártak. A szobákat elfoglalva, picit megpihenve, majd erőt nyerve elkezdtük a környéket felfedezni és megkeresni az nyelviskolát, ami a következő napok alapvető helyszínéül szolgált.
Vasárnap ellátogattunk a Phoenix parkba, mely Európa legnagyobb parkjaként ismert. A park számtalan élményt nyújtott botanikus kertjével, történelmi helyszínivel, kis kávézóival. A park nevezetessége, hogy hatalmas szarvas állománya szabadon él a parkban, azonban sajnos velük nem találkoztunk. A parkban a sport szerelmeseinek is számtalan lehetőség kínálkozik, mi a lovaspóló mérkőzés nézői lehettünk, ezért árgus szemekkel igyekeztünk megérteni a játékot, mely szenzációs élmény volt.
Az időjárás mindennap mind a négy arcát megmutatta, éjszaka tél volt, majd megismerkedtünk a szeles, borongós, esős ősszel, majd körülbelül 14 órától bemutatkozott a tavasz és nagyjából 20 órától kezdődött a nyár…így gyorsan alkalmazkodnunk kellett ehhez a bohókás, hűvös időjáráshoz, be is szereztük a következő napok alapvető ruhadarabját: az esőkabátot, hiszen, ahogy a képen is látható sütött a nap és esett az eső.
A nyelviskolában hétfőtől péntekig a napjainkat a mindig mosolygós és vicces oktatónkkal kezdtük, ahol az írországi kultúráról, Dublin és a környékének látnivalóiról, illetve az utóbbi évek változásairól kaphattunk új ismereteket. A tanfolyamon igazán multikulturális csapat jött össze, hiszen német és spanyol kollegákkal alkottunk egy csapatot, és az oktatónk, a csapatvezetőnk pedig szlovák származású hölgy volt. Nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, sokszor azonos volt az érdeklődési körünk, ennek köszönhetően gördülékenyen ment a közös projektmunka is, a blog készítés, ami számomra új informatikai ismeret volt. A nap mindig izgalmasan indult, az oktatónk mindig egy-egy vicces nyelvfejlesztős, illetve kvízekkel ébresztett minket, majd online felületeken teszteltük a mindennapi új ismereteinket.
A tanfolyamon egymás oktatási rendszerének, módszerének megismerése mellett, az ír kultúrával kezdtünk el ismerkedni. Amennyire színes az időjárás Írországban, annyira színes az ottani élet is. Az oktatónk mindennap egy-egy témakörrel várt bennünket az ír kultúra nevezetességeivel, gasztronómiájával, legendáival, népmeséivel és művészetével kapcsolatosan. Az ismeretszerzés után mindig kaptunk lehetőséget a blog közös alkotásában, melyre minden délután kerestük, gyűjtöttük a szükséges információkat, készítettük a képeket. A tanfolyam legviccesebb eseménye talán az ország másik hivatalos nyelvének, az ír nyelv megismerése volt. Sajnos jelenleg nagyon kevesen beszélik, azonban a tanulmányozása alatt könnyen rájöttünk, hogy miért…mindent másképp ejtenek, mint, ahogy leírják.
A tantermi oktatásokkal nem zárult le a napunk, hiszen minden délután kötetlenebb programokkal teltek a napjaink. A városnéző sétán a jellegzetes nevezetességekhez a Temple Bar negyedhez, a dublini kastélyhoz, a Trinity College-hoz látogattunk el, azonban az idegenvezetőnk a város azon arcát is megismertette velünk, amelyet turistaként nem biztos, hogy megismertünk volna. Sajnos a kedvezőtlen időjárás miatt a sétát előbb be kellett fejeznünk.
Látogatást tettünk a GPO Múzeumba, amely a függetlenségi háború jelentős helyszínéül szolgált, majd másnap Dubliniába látogattunk el, ahol a viking életmóddal, történelemmel interaktív módon ismerkedhettünk meg.
Sajnos az idő rövidsége miatt Írország népszerű természeti csodájához, a Moher-sziklákhoz nem tudtunk ellátogatni, azonban ez a kisváros igazi csoda volt számunkra. Az oktatónk ajánlására ellátogattunk egy Dublinhoz közeli kisvárosba, Howthba vonattal. A kisváros minden képzeletemet felülmúlta, természeti csodáival teljesen elvarázsolt.
Dublin, a nyitottságával, a felszabadultságával és a bohóságával teljesen magával ragadott. Az emberek mindenhol nagyon segítőkészek, kedvesek voltak. A tanfolyamokon megismert szlengek, nyelvi feladatok és az idegennyelvi közeg sokat fejlesztettek a nyelvtudásomon.
Erre az egy hétre hálával tekintek vissza. Hálás vagyok, hogy egy új ajtó nyílt ki a világ felé, egy új gondolkodásmódot, életvitelt ismerhettem meg. Hiszem és vallom, hogy a nyelvismerettel ajtók nyílhatnak ki előttünk, akadályokat küzdhetünk le és egy picit könnyedebben felfedezhetjük a világot.
Köszönöm a lehetőséget és bízom benne, hogy ha újra adódik egy hasonló lehetőség, ismét szerencsésen részese lehetek egy újbóli utazásnak.
Találkozások beszélő szobrokkal, r/fókával, inspiráló kollégákkal és az ír néplélekkel
2023. július 31. és augusztus 12. között töltöttem el két hetet Dublinban a CES Dublin „Methodology and Language Development” kurzusán. Sokan, sok szépet leírtak már a városról, a környék látványosságairól, sőt még a tanfolyamról is ezen a felületen, így ezeket nem ismétlem meg. Az alábbiakban talán néhány tippel szolgálhatok még azoknak, - és ha az egytől-egyig lelkes és elégedett beszámolókat elolvassák, gyanítom, sokan lesznek ilyenek - akik írországi továbbképzést választanak a jövőben.
Bár előzetesen a kurzussal kapcsolatban csak a honlapon fellelhető elég általános, és ritkán frissített órarendet, a felkínált délutáni választható foglalkozásokkal kapcsolatban pedig nem túl sok információt kaptam, a képző intézmény tanárainak és koordinátorának rugalmassága és támogatása lehetővé tette, hogy a lehető legtöbbet kihozzam az ott tartózkodásból mind szakmai, mind turisztikai értelemben. A délutáni programokat általában segítő diákok szervezik, így az, hogy ezeknek a szervezése mennyire gördülékeny és megbízható, nagyban függ attól, hogy ezeket a diákokat hogyan sikerül kiválogatni és ellenőrizni. Ebben láttam különbséget a kollegáim (Atlas) és az általam (CES) választott képző intézmény között. Szerencsés választás volt az időpont, hiszen a két egyhetes kurzus között 3 munkaszüneti nap volt, lévén, hogy augusztus első hétfője Írországban ’bank holiday’, így 4 hosszabb kirándulás is belefért a két hétbe.
Augusztus eleje azért is bizonyult jó választásnak, mert minden hónap első péntekjén a MoLI-ba ingyenes a belépés és tekintve, hogy Dublin tele van rengeteg izgalmas múzeummal és kiállítással (ezekből minden ingyenes, aminek a nevében benne van, hogy ’nemzeti’), nem mindegy, hogy mennyit lehet megspórolni, ha jól tervezzük a látogatást. A kulturális programok és a képző intézmény által ajánlott fakultatív foglalkozások jól kiegészítették egymást, elmélyítették azt a tudást, amit az ír kultúráról és nyelvről megszerezhettem a két ír tanárnak köszönhetően, akik lelkesedésükkel, az ír történelemről és irodalomról tartott kiselőadásaik, valamint a személyiségük megnyilvánulásai és a tanításhoz és az élethez való hozzáállásuk által egy kis ízelítőt adtak nekünk arról is, milyen az ír néplélek, amit - legalábbis a sztereotípiák szintjén - mi, kis európai népek fiai és lányai (szlovákok, magyarok, gallegók), többször is hasonlatosnak éreztünk a magunkéhoz. Egy nagy, erős hatalom mellett élték történelmük legnagyobb részét, a nehézségekkel való megküzdés, a sorskérdésekre adott különböző válaszok többször vezettek a nemzet megosztottságához, számukra is a társas érintkezés fontos terepe a kocsma, ahol sírva vígadnak, ugyanakkor az utcákon járva lépten-nyomon látjuk érvényesülni az élni és élni hagyni filozófiáját. Az ír halotti tor tradíciójáról már nem csak dalban elmesélve hallottam, hanem tanárunktól, Gavintől is, aki szerint az írek nem tudnak mit kezdeni a dicsérettel és pikírt, morbid, szabadszájú humorral beszélnek akár a halálról is. Gavin megerősítette egyik filmkritikus bloggerünk véleményét, miszerint a Sziget szellemei című 2022-es Martin McDonagh film emlékeztet Tar Béla Torinói ló című filmjére, amit a Sátántangó nyolc órájával együtt ő végignézett. https://efesasanisimasa.com/2023/01/09/a-sziget-szellemei-the-banshees-of-inisherin-2022/. Írországi tartózkodásom alatt a The Banshees of Inisherin képei többször is felsejlettek emlékezetemben, praktikusan azért is, mert egy remek egynapos út, egy nagyszerű idegenvezetővel (akit ezúttal is ajánlok mindenki figyelmébe, aki Dublinba készül) lehetővé tette, hogy lássam – ha messziről is - a forgatási helyszíneket, az egyik főszereplő, Brendan Gleeson házát, s hogy iszonyatos mennyiségű információt halljak erről a varázslatos szigetről, amely amerikai idegenvezetőnket, Melissát a Wild Rover utazási irodától, 14 éve rabul ejtette.
A képzés módszertani része gyakorlat-orientált volt, jó gyakorlatok bemutatásán és megosztásán keresztül vitattuk meg azokat a témákat, amelyeket kiválasztottunk az első órán, így szóba került diákjaink motiválása, a tanári szerepek, a közösség-építés és pozitivitás, és bár manapság a mesterséges intelligencia felhasználhatóságának kutatása érdekel a leginkább, jó volt egy kicsit elmerülni a Lexical Approach kommunikatív, semmilyen technológiát nem igénylő módszerében a tanfolyam nyelvi fejlesztéssel foglalkozó részében. Megvitattuk, mi a különbség a TBL és a PBL között, s hogy hogyan használjuk a kétféle megközelítési módot a tanári gyakorlatunkban, valamint megterveztük és elkészítettük csoportokban egy számunkra ideális lakóház makettjét is, miután összehasonlítottuk a lakhatási körülményeket, problémákat az általunk képviselt és ismert európai országokban.
A tanórák leginkább a kollégákkal való inspiráló interakciókkal teltek. Délutánonként Dublint és környékét néha egyedül, néha a kollégákkal élményeimet megosztva fedeztem fel, sok remek appot töltöttem le és ismertem meg. Dublinban mindenhol emléktáblák, idézetek, falfestmények és QR-kódokkal működő appok segítik a tájékozódást, a kultúra és a város megismerését. A szobrok beszélnek hozzánk, így megelevenedik G.B. Show, Oscar Wilde, Molly Malone és a húsvéti lázadás néhány figurája is. Ezek a remek eszközök nem helyettesítik azonban a sohasem tolakodó, de a segítségre szoruló embert mindig kisegítő, jó humorú ír polgárokat, akik közül van, aki a szögesdrótot nyomja le, ha nem a megfelelő utat választottad a hegytető meghódításához és van, aki vöröshajú ikreit tologatva mutatja meg kedvenc kávézóját a kábítószerfüggőknek fenntartott rehabilitációs intézet udvarán (ott, ahol a Dublin Coastline legjobb fürdőhelye található – Greystonesban), az Epic múzeumi őre pedig a hosszúra nyúlt látogatás nyitvatartási időt túllépő perceiben is vidáman, az „If you leave me now, you’ll take away the greatest part of me” slágerét énekelgetve kísér ki. A Dublin környéki strandok kavicsosak, de Greystonesban a kis kavicsok nem szúrnak, s nem ritkaság, hogy az elég hűvös Ír-tengerben való úszás alkalmával egy-egy fóka is felbukkan az úszók mellett, mint ahogy az sem, hogy egy vörös róka jelenik meg a nagymúltú Guinness sörgyár kapujánál vagy egy templom udvarán.
BÁNKIS DIÁKOK ÉS TANÁROK KALANDJAI ÍRORSZÁGBAN ÉS MÁLTÁN EGY ÚJABB ERASMUS PÁLYÁZAT KERETÉBEN
Iskolánk lehetőséget kapott az Erasmus KA122-SCH pályázat során, hogy 27 diákkal és 6 pedagógussal (3 kísérőtanárral és 3 szakmai látogatáson résztvevő kollégával) ellátogasson Írországba és Máltára 2023. február 26 és március 12-e között.
Fő célunk az volt, hogy angol nyelvterületen fejleszthessük diákjaink digitális kompetenciáit, környezettudatosságát, illetve tanáraink frissíthessék szakmai eszköztárukat, módszertanilag megújulhassanak.
9-9 diák, 2 turnusban Dublinban a Babel Academy of English szervezésében ismerkedhetett meg új ötletekkel, metodikával, míg a harmadik csoport San Gwann városában, a Gateway School of English kurzusán vett részt.
Diákjaink délelőttönként nemcsak izgalmas foglalkozásokon sajátíthatták el a digitális kommunikáció, az internetes zaklatások problematikáját, megtanulhatták a digitális empátia fogalmát, valamint megismerhették napjaink környezetvédelmi kihívásait, hogy felelőségteljes állampolgárként járulhassanak hozzá egy fenntarthatóbb jövőképhez, de lehetőségük volt arra is, hogy más nációk diákjaival dolgozzanak együtt a témában elkészített projektjeik során. A munka közös nyelve az angol volt. A tanórák a kitűnő és lelkes tanári csapatnak és a változatos, izgalmas munkaformáknak, a közvetlen hangnemnek köszönhetően, gyorsan teltek. Nemcsak a prezentációk lettek érdekesek és színvonalasak, de a gyerekek is egyre bátrabban használták a célnyelvet. Öröm volt pedagógusként látni, hogy a félénkebb, a közönség előtt megnyilvánulni nem szerető tanulók is meg tudtak szólalni, bátran kommunikáltak a csoporttársaikkal és a családoknál, ahol elszállásolták őket, egyre lelkesebben meséltek napi élményeikről. Külön említést érdemel az, ahogy a hétköznapi embereket is tesztelhették témáikról. A prezentációk anyagaihoz egy-egy kérdőívet is készítettek és oktatóikkal felkeresték a környék egyik plázáját, ahol a helyieket kérdezgették, hogy mennyire járatosak a témáikban.
A fő témakörük mellett, mindennap bepillantást nyerhettek délutánonként Dublin és San Gwann sokszínűségébe. A képző intézmények izgalmas programokon keresztül ismertették meg diákjainkkal a helyi kultúrát és történelmet : múzeumokba, parkokba, kirándulásokra mentünk profi vezetőkkel. Találkozhattunk helyi diákokkal is és beszélgethettünk velük az ír oktatási rendszerről. A legnagyobb élmény a mi csoportunk számára a howthi látogatásunk volt, ahol nemcsak az ír természet szépségeit és a helyi kastély impozáns épületét csodálhattuk meg túránk során, hanem az egykori halászfaluban fókákkal is találkozhattunk természetes közegükben.
Nemcsak a diákoknak nyílt lehetősége új ismeretek elsajátítására, hanem tanáraiknak is. Eredetileg 3 kolléga vett részt szakmai, módszertani programokon és ismerkedhetett meg új ötletekkel, metodikával ( Dublinban a képzőintézmény mindkét kísérőtanárnak is lehetőséget adott erre). A diákjaink munkájának monitorozása mellett, lehetőségünk volt arra, hogy beüljünk nyelvi órákra is. 15 fős csoportokhoz csatlakoztunk, ahol ugyanaz a sokszínűség, nemzetköziség volt jellemző, mint a városra. Dublinban nagyon sok közép- és dél-amerikai diák tanul nyelvet. Mi magunk is dolgoztunk együtt brazil, panamai, venezuelai, mongol, kínai, török diákokkal. Nagyszerű élmény volt részese lenni a csapatuknak. Profi tanárukkal, Ivánnal, éppen az oktatásról, a helyi rendszerekről tanultak, így a különböző munkaformák segítségével, mi is bepillantást nyerhettünk a helyi iskolarendszerekbe, a mindennapokba, képet kaphattunk a kulturális hasonlóságokról és különbségekről. Nagyon sok hasznos tapasztalattal gazdagodtunk. Nagy élmény volt nemcsak a módszertani megújulás lehetősége, hanem a befogadás, a sokszínűség megtapasztalása ebben a nyüzsgő városban.
Írország és Málta pillanatok alatt a szívünkhöz nőtt. Minden percét élveztük az itt töltött időnek. Köszönettel tartozunk az Erasmus + és a Tempus közalapítvány munkatársainak, mert lehetővé tették, hogy diákjaink új kultúrákat ismerjenek meg és nyitottak, befogadóak legyenek másokkal.
Dublin, a nyüzsgő multikulturális város
Dublin 2023. július 30. - augusztus 12.
Immár 3. alkalommal vettem részt Erasmus+ résztvevőként tanár továbbképzésen Írországban. A képzés címe: 2 WEEK COURSE FOR EUROPEAN TEACHERS EFFECTIVE TEACHING WITH DIGITAL TECHNOLOGY volt, s ennek megfelelően a digitális kompetenciáim és az angol nyelvtudásom mélyült.
S bár az órák 9.30-17 óra között voltak, és nem sok idő maradt Dublin kulturális életének megismerésére - még sem bántam, mert első héten Joe Dale-lel dolgozhattunk együtt, aki nem pusztán megtanította bizonyos alklamazások hazsnálatát, hanem kombináltuk a Mesterséges intelligencia használatát saját kreatívitásunkkal, és akár annak hiányával is. Ugyanis én rajzolni nem nagyon tudok, de álomszép rajzokat készített helyettem az AI. Az első hét végén egy ebook elkészítésével tesztelhettük saját, frissen megszerzett tudásunkat, és érdeklődési területeinket. A második héten inkább az angol nyelv használatára, és fejlesztésére szenteltünk több időt. A csoportok tagjai olykor változtak, attól függően, hogy kinek mikor ért véget az egyhetes, vagy két hetes kurzusa. Svéd, spanyol, szlovák, német kollégákkal voltam együtt, és ők igen erős angol nyelvgyakorlást biztosítottak nekem. Olyannyira, hogy idén először elmerészkedtem színházba, és moziba is. Aminek nagyon örültem, hogy a kurzus része volt egy egynapos kirándulás Glendalaugh-ba, valamint több múzeumlátogatás megadott időpontba, és színház is. Saját magamnak szerveztem egy rövidke utat Newgrange-be, és Enniskerry-be. Maximálisan kihasználtam a Leap Visitor Card előnyeit: ahová lehetett tömegközlekedtem, mindenféle járművön. A kurzus szervezőit bármikor, bármilyen problémával lehetett keresni, maximálisan hatékonyan működött a whatsapp csoport, és bizony, igen hamar hatékonyan használtuk a Mesterséges Intelligencia információszerző és fordító képességeit. Számomra nagy feltöltődést, és motivációt jelentett ez a két hét, melynek örömeiről beszámoltam a https://somorjaikarolaerasmus.webnode.hu/ oldalon, és nagyon remélem, hogy lesz még alkalmam további nemzetközi képzésen részt venni, immár évről évre izmosodó nyelvtudásom segítségével.
Dublin, July 30 - August 12, 2023.
I participated as an Erasmus participant for the 3rd time in teacher training in Ireland. The title of the training was "2 WEEK COURSE FOR EUROPEAN TEACHERS - EFFECTIVE TEACHING WITH DIGITAL TECHNOLOGY", and accordingly, my digital competencies and English language skills deepened.
Although the classes were held from 9:30 AM to 5:00 PM, leaving little time to explore Dublin's cultural life - I didn't mind. In the first week, I had the opportunity to work with Joe Dale, who not only taught us how to use certain applications but also combined the use of Artificial Intelligence with our own creativity, or even the lack thereof. Personally, I'm not much of an artist, but the AI created beautiful drawings in my place. At the end of the first week, we tested our newly acquired knowledge and interests by creating an ebook.
During the second week, we focused more on the use and improvement of the English language. The composition of the groups occasionally changed depending on when the one-week or two-week courses of each participant ended. I was in the company of Swedish, Spanish, Slovak, and German colleagues who provided me with strong English language practice. To the extent that this year, for the first time, I dared to go to the theater and cinema.
I was delighted that the course included a day trip to Glendalough, as well as visits to several museums, theaters, and a scheduled time for these activities. I organized a short trip to Newgrange and Enniskerry for myself. I made full use of the advantages of the Leap Visitor Card: I used public transport wherever possible, in various forms of transportation.
The organizers of the course were always available to address any problems. The WhatsApp group functioned extremely efficiently, and we quickly and effectively used the information-gathering and translation capabilities of Artificial Intelligence. These two weeks provided me with great rejuvenation and motivation. I shared the joys of this experience on the website https://somorjaikarolaerasmus.webnode.hu/, and I truly hope that I will have the opportunity to participate in further international training sessions, supported by my increasingly strong language skills, year after year.
Course for Teachers of History, Dublin (2023)
Bár két éve tanítok jelenlegi munkahelyemen, mindig is elkötelezett voltam a pedagógia, különösen a történelem tanításának módszerei iránt. Először vettem részt Erasmus+ programon, sőt első külföldi továbbképzésemen voltam. Amikor eldöntöttem, hogy szeretnék utazni, tudtam, hogy csakis olyan képzésre jelentkezhetek, amely a történelemmel kapcsolatos. Kíváncsi voltam, hogy tanítják máshol, miből, milyen módszereik vannak, milyenek a tantárgyi lehetőségek. Egy kurzus volt, amit kifejezetten ilyen szakos tanároknak hirdettek, mégpedig Írország fővárosában, Dublinban. A kurzus leírása megannyi múzeumlátogatást és szervezett programot tartalmazott a workshopok és előadások mellett, így gyermekkori vágyam teljesült, hogy kiutazhattam a nyár folyamán ebbe a lenyűgöző országba. A megadott két időpont közül egy másik pályázat miatt a nyári egyhetes kurzust választottam, így kimaradt a gimnáziumi óralátogatás, de ezt pótolta a többi program.
Lényegében keretes szerkezetű volt az utazás, mivel első nap gyalogos városnézésen ismertük meg Dublin és Írország történetét, míg az utolsó képzős napon egy előadást hallgattunk erről végig. Kilian és Sophie elképesztő beleéléssel meséltek az ír történelem és kultúra jellegzetességeiről, így ízelítőt kaphattunk nemcsak az ír valóságról, hanem hogy mit jelent írnek lenni, milyenek is az írek. Bár a magyar oktatásban minimálisan kerül elő az ír történelem, most, hogy már jobban ismerem és értem, biztosan ki fogom emelni azt, ha csak pár mondatban is, például a vallási ellentéteket, Észak-Írország és Írország születését vagy éppen az ír kivándorlás okait. Elképesztő múzeumokba látogattunk el, így amellett, hogy láthattuk az írek híres aranyát, őskori emberi maradványokat is tanulmányozhattunk (Archeológiai Múzeum), de ellátogattunk a Henriette Streetre is, ahol egy ház történetén keresztül nyerhettünk bepillantást az ír történelembe. Számomra a leginkább meglepő a Postamúzeum (GPO) volt, amely nevével ellentétben nem egy postatörténeti kiállítást nyújtott, hanem az ír függetlenségi mozgalom, a húsvéti felkelés hátterét és kommunikációs rendszerét mutatta be.
A képzés önmagában nagyon hasznos volt, ha nem is ismereteiben, inkább attitűdformálásában. Lucy a képzőnk a digitális pedagógia iránt elkötelezett egyetemi oktató, aki nyitottságával, értő figyelmével mindenkit bevont a tanulási folyamatba. Két napot töltöttünk vele, az első napon kifejezetten a modern tanulásról folytattunk párbeszédet, készítettünk projektet, míg a másodikon a történelmi nézőpont érvényesült. Sajnos a képzés hátránya volt, hogy a történelmi kurzusra ketten jelentkeztünk egy szlovák kolléganővel, így a tapasztalatcsere csak kétoldalú tudott lenni, hiszen Lucy nem történelemtanár és mások sem voltak azok. Mivel ilyen kevesen voltunk, az első napon össze voltunk vonva egy másik Erasmus-kurzus diákjaival, akik az IKT-alapú tanulást/tanítást tanulmányozták. Számomra az is furcsa volt, hogy a társaság fele már egy héttel korábban érkezett, míg a másik fele új volt, így amikor ismételtünk, akkor bár nekem új ismereteket nyújtottak, ők ténylegesen ismételtek. Újra felfedeztem a Padlet felületét, illetve nagyon sokat beszéltünk arról, hogy ma már a diákok nem tudnak magolni, nem ez a tanulási forma a jellemző és sikeres. A projekt, amit mindenki egyénileg készített, arról szólt, hogyan tudjuk a digitális eszközöket alkalmazni saját tantárgyunkban. Nem kellett teljes projekttervet készíteni, nem is volt rá idő, inkább az előnyeit és hátrányait beszéltük meg ezeknek az online platformoknak. A második napunkon Arianaval (másik kolléganő) és Lucyval beszélgettünk a történelemtanítás dilemmáiról Szlovákiában és Magyarországon, bemutattuk a saját platformunkat, majd lezártuk a napot.
A képző rendkívüli rugalmasságát és szervezőképességét dicséri, hogy sajnos elmaradt egy ír történelemtanárral való találkozás, mivel lebetegedett, ezért átszervezte a programunkat, hogy felszabaduljon egy teljes nap egy egész napos kirándulásra. Volt lehetőségünk színházba is menni, ami eredetileg nem volt a program része, de megszervezték, emellett minden napra kaptunk ajánlást zenékre, filmekre és kocsmákra, hogy még jobban megismerjük Írországot.
A tanulmányokon túl a képző két egész napos kirándulást szervezett, így ellátogattunk Belfastba, ahol a vallási ellentétekről kaptunk információkat helyi taxisok vezetésével, majd továbbmentünk egy középkori vár romjaihoz és az Óriások útja (Giant's Causeway) elnevezésű természeti kincshez. A másik út során Kilkeny városát tekintettük meg, majd az egyik legrégebbi, középkori kolostor romjaihoz mentünk (Glendalough), ahol szintén lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé. A nap végén egy helyi gazda farmján volt lehetőségünk birkákat simogatni és megismerni a farmerek és a terelőkutyák munkáját.
A sok szervezett program mellett volt időnk szabad múzeum- (Guinness, Book of Kells, EPIC – Ír Emigrációs Múzeum), város (Howth) és természetesen kocsmalátogatásra is, hogy még teljesebbé váljon az ír élmény és hangulat. Bár a programnak nem része hivatalosan, mégis mindenki ajánlotta az EPIC múzeumot. Tényleg lenyűgöző, és egyben szívszorító, hogy mi motiválta, mi jellemezte az ír emigrációt, és azt hiszem mai világunkban különösen fontos az emigráció fogalmának a megértése.
A kurzus előnyei:
- Írország
- egyetemi szállás a város központjától nem messze, ahol egyszemélyes fürdőszobával rendelkező szobákat kaptunk egy apartmanban
- széles programkínálat (előre ismertük a képző honlapjáról), de a képző ezt rugalmasan kezelte (nyitott volt a változtatásokra)
- a történelemtanításhoz elengedhetetlen sok múzeumlátogatás
- 2 egész napos, buszos kirándulás
- attitűdformálás a modern iskoláról
A kurzus hátrányai:
- ketten voltunk ténylegesen a történelemtanári kurzuson (minimális tapasztalatcsere)
- a történelemtanítás módszereiről sokat nem hallottunk
Természetesen ezek a hátrányok jelentősek, de úgy gondolom, nem is lehet célja egy ilyen rövid kurzusnak az ismeretek bővítése minden szinten, fontosabb az attitűdformálás, hogy ezt hazatérve a saját iskolai környezetembe tudjam adaptálni. Azt hiszem, sosem felejtem el ezt az utat.
Képző: InterEducation Dublin (Dublin)
Course for Teachers of History (http://www.intereducation.eu/documents/735_info_secondary_history_-_dublin__2023.pdf)
Dátum: 2023.07.09-16.
Intézményem: Óbudai Gimnázium, 1033 Budapest, Szentlélek tér 10.
A gimnázium Erasmus+-oldala: https://obudaierasmus.wixsite.com/obudaierasmus2016
Sustainability and Environment in Education - Teacher Training Course, Dublin 2023 - avagy fenntarthatóság és környezetvédelem az oktatásban - Dublin, 2023
A képzés részben tantermi, részben terepmunka keretében folyt, reggel 9-től délután 4-ig hétköznaponként, két szombaton pedig történelmi-kulturális-
A képzés tematikája a fenntarthatóság és környezetvédelem fő vonulata mentén zajlott. A munkatervben szerepelt kiselőadás, nyilvános vita, bemutatóóra tartása, a tantermi órákon túl helyszín látogatás, kérdőív-alapú mini közvéleménykutatás, egyéb mini-projektek - pl. idegenvezetés, hogy csak néhányat említsek. A kurzustagok számára már nem volt újdonság a fenntarthatóság témája, munkakörünk adta keretek között, illetve saját életünkben is ki-ki lehetőségeihez mérten megpróbálja ennek jegyében alakítani a mindennapjait, így már rögtön az első nap bevezető foglalkozásán mélyebb vizek felé evezve megosztottuk egymással eddigi ismereteinket, a hazai kihívásokat és jó gyakorlatokat, valamint a téma tantermi feldolgozhatóságával kapcsolatos tapasztalatainkat.
A képzőhely (https://
Rengeteget tanultam, feledhetetlen élményekkel gazdagodtam, szakmai kapcsolatokat kötöttem.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal