Elemek megjelenítése címkék szerint: SNI
Tanártovábbképzés - Barcelona
Különleges élmények a „Mindenki különleges” képzésen
„We are all special” – ERASMUS + tanártovábbképzés Barcelonában
2023. augusztus közepén (08. 14-20.) vettem részt egy Erasmus továbbképzésen Barcelonában. A téma az inkluzív nevelés volt. Bővebben: SNI (Students with Special Needs) tanulók bevonása és bevonódása a tanulási folyamatokba tantermen belül és kívül.
A képzésen tizenegy változatos életkorú és szaktudású kolléga vett részt Európa különböző országaiból. Tanárunk a kiváló felkészültségű, sokirányú tapasztalattal rendelkező, angolul anyanyelvi szinten beszélő Antonio Torralba volt. Érzékenyen és nyitottan irányította a soknemzetiségű csapatot. Épített a bemutatkozó prezentációk során megfigyelhető helyi sajátosságokra és a csoportbeszélgetések során felmerült egyedi esetekre.
Jól felépített és rugalmasan megvalósított kurzuson vehettünk részt. Az elméleti és gyakorlati részek és a tanítási módszerek, munkaformák jó arányban váltogatták egymást – korszerű és jól hasznosítható tudásátadás történt. Nagy hangsúlyt kapott az integráció és az inklúzió különbségének tisztázása. Vitára és konzultációra is bőven adódott lehetőség.
A tanfolyam minden napján különböző, a tanításban jól hasznosítható konkrét tevékenységet próbálhattunk ki. A cél minden esetben a tanulási vagy viselkedési nehézségekkel küzdő tanulók elszigetelődésének megakadályozása és a zavaró viselkedés megelőzése. A feladatok között volt tantermi és szabadtéri is. Többek között legóztunk, festettünk, vándorbotot készítettünk.
Szerda délelőtt egy beépített közös program keretében a szabadtéri jógyakorlat megismerése után ellátogattunk Garcia városrészbe, ahol rövid séta után egy hangulatos kisvendéglőben megkóstoltuk a helyi konyha egy-egy csemegéjét. A szabadtéri foglalkozás volt számomra az egyik leginspirálóbb élmény, amikor az érzelmi nevelést szolgáló remek „Vándorbot” projektet ismertük meg.
A résztvevők fokozatosan egyre jobban megismerték egymást, kialakultak érdekes személyes beszélgetések is. Izgalmas volt megismerkedni a spanyol, katalán, litván, német, olasz, lengyel iskolák sajátosságaival, egyedi problémáikkal és sajátos megoldási módjaikkal.
Sok segítséget kaptunk a város és a katalán kultúra megismeréséhez is. A szépséges Barcelonát bejárni, kicsit megismerni igazán csodás lehetőség volt. A város építészeti kincsei, a városlakók kedvessége, a Picasso és Miro művekkel való megismerkedés sokáig ható élmény marad számomra.
Remek alkalom volt ez a képzés a nyelvtudásom és a szakmai tárházam bővítése szempontjából egyaránt. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
https://www.teacheracademy.eu/course/inclusion-support-special-needs-students/
Szakmai továbbképzés Máltán 2023. 05.15. és 05. 19. között
Szakmai továbbképzés Máltán 2023. 05.15. és 05. 19. között
Írta: Czupy Szilvia
2023 májusában A neurodiverzitás felkarolása – A speciális oktatási szükségletek (SEN) támogatása az osztályteremben elnevezésű Erasmus+ továbbképzésen vettem részt Máltán az ETI Malta nevű intézményben St Juliansben. Mivel először voltam Erasmus+ továbbképzésen, biztonságot és segítséget jelentett számomra, hogy két fejlesztőpedagógus kolléganőmmel együtt mentem.
A csoportunkban rajtunk kívül még két német lány volt. IKT eszközökkel felszerelt teremben, jól követhető tematika szerint jártuk körbe az SNI-s tanulókat érintő kérdéseket. Beszélgettünk arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a tanulási nehézséggel küzdő diákokat tanító tanároknak, a szülőknek, illetve maguknak a tanulóknak. Az SNI-s tanulók egyes csoportjaival (pl. diszlexiások, diszkalkuliások, ADHD-sok) részletesebben is foglalkoztunk. Nagyon tetszett, hogy a pozitív, előrevivő megközelítsek domináltak a csoportvezetőnk hozzáállásában. Sokszor kíváncsi volt a mi véleményünkre, tapasztalatainkra is. Mivel 3 nemzetet képviseltünk, így össze tudtuk hasonlítani a máltai, a német és a magyar oktatási rendszert, az SNI-sekkel kapcsolatos megközelítéseket, megoldási módokat, tudtunk profitálni a „jó gyakorlatokból”. Szó volt a differenciálásról, az egyes helyzetek lehetséges kezeléséről. Megismertünk új internetes programokat. Ezek közül a PAGS nevűt különösen hasznosnak érzem. Ebben nagyon sokrétűen dokumentálhatóak az SNI-s tanulók diagnosztikus és egyéb adatai, a fejlesztés érdekében együttműködők (pl. tanár, iskolapszichológus, fejlesztőpedagógus, szociális munkás, orvos) közösen tudja használni. Sajnos ehhez csak 3 hónapos kipróbálási lehetőséget kaptunk, mert egyébként egy fizetős program. Nagyon hasznos lenne ezt a programot hosszútávon használni.
A képzés reggel 9-től délután fél 4-ig zajlott. Délutánonként, esténként, illetve hétvégén felkerestük Málta nevezetességeit. Jártunk többek között Valettában, Marsaxlokkban, a Golden Bay Beachen, Birguban. A képzőhely is szervezett kirándulásokat: ennek keretében jutottunk el Rabatba és Mdinába, illetve Gozora. Valetta, Birgu és Mdina belvárosa, hangulatában több száz, de akár ezer évvel is visszarepített minket az időben. Magával ragadó Marsaxlokk kikötője a színes csónakjaival, rajtuk a máltai szemmel, Ozirisz szemével. Számomra az egyik legnagyobb élmény a Gozo partjainál levő Dwejra-öbölben, illetve barlangokban való csónakázás volt. Itt az élőhelyükön is láttuk azokat a korallokat, amiket néhány nappal korábban a Bugibbaban található Aquariumban is megnéztünk. Utazásaink során több helyen a tengerpartnál sólepárlókat is láttunk. A szervezett utak kivételével a máltai tömegközlekedést használtuk. Ez nem a pontosság példaképe, de végül mindenhova eljutottunk, ahova szerettünk volna.
Máltán leggyakrabban napsütéses, száraz idő van. Nekünk sikerült kifognunk egy viszonylag esős hetet, de ez sem szegte kedvünket a látnivalók felkeresésében.
Megkóstoltuk a helyi tradicionális ételeket is. Az érdekes, inspiráló továbbképzés, Málta nevezetességeinek megismerése igazán remek egységet alkotott. Számomra tanulság, hogy az angol tudásomon van még mit fejleszteni, de ez a képzés tovább ösztönzött arra, hogy ezért egyre többet tegyek is. Fejlesztőpedagógus kolléganőimmel igazán jó volt megélni, hogy egy hét „összezártság” csak tovább erősítette emberi kapcsolatunkat, illetve intenzívebb szakmai beszélgetéseket is tudtunk folytatni, mint a mindennapokban az iskolában.
Iskolánk Erasmus+ oldala: http://www.kodaly-bp.edu.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=281&Itemid=540
A sajátos nevelési igényű tanulók módszertana és Gaudi
Mielőtt bárki azon tűnődne, mi is lehet a kapocs a pedagógiai módszerek és a világhírű katalán építész között, gyorsan elárulom, hogy semmi... . Ez csupán nekem nyert értelmet, ha visszatekintek a húsvéti szünetben megvalósult barcelonai továbbképzésem csodás egy hetére.
Iskolánk 2021-ben nyert Erasmus + akkreditációt, így 2022-ben a tantestületből elsőként vehettem részt külföldi továbbképzésen a pályázat kedvezményezettjeként.
Az angol nyelvű barcelonai továbbképzés, melynek címe „We are all special” (azaz „Mindannyian különlegesek vagyunk”), az Europass Teacher Academy megrendezésében, a sajátos nevelési igényű tanulók integrálásához és támogatásához nyújt hatékony elméleti és gyakorlati képzést. Elsősorban olyan pedagógusok számára, (de természetesen szakemberek számára is),akik nem fejlesztő – vagy gyógypedagógusok, de nap mint nap szembesülnek azzal a ténnyel, hogy az oktatási rendszerben Európa-szerte egyre több a különleges bánásmódot igénylő tanuló, a szakember viszont egyre kevesebb. Ezért nekik kell tenniük annak érdekében, hogy ezek a tanulók ne érezzék magukat kirekesztve, megbélyegezve. Törekedniük kell arra, hogyan alakíthatják a közösséget, amiben vannak, elfogadóvá, támogatóvá, illetve arra is, hogy ezen tanulók hátrányai akár előnnyé is kovácsolódjanak.
Az egyhetes tanfolyam Barcelona szívében, a Plaza de Catalunya-n, egy gyönyörű épületben volt. Az oktató fiatal, életvidám és remek szakember, már az első napon sikerült jó hangulatú, elfogadó kis közösséget formálnia a résztvevőkből. ( Három fiatal ír, két litván, egy belga és két magyar pedagógus).
Első napokban ízelítőt kaphattunk a tanfolyam elméleti részéből: melyek az SNI tanulók integrációjának feltételei egy intézményben, melyek a leggyakrabban előforduló képességzavarok és tanulási, beilleszkedési nehézségek. De kaptunk praktikákat, ötleteket, jógyakorlatokat annak érdekében, hogy hogyan lehetünk kreatívak, támogatóak a csoport- vagy egyéni munkák kialakításában, milyen ITK eszközök és weboldalak állhatnak rendelkezésünkre, milyen problémamegoldó technikákat alkalmazhatunk konfliktuskezelésnél, hogyan kommunikálhatunk hatékonyan a szülőkkel, sőt stresszoldó légzéstechnikát is tanultunk (Jacobson- módszer).
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megemlíteni, hogy mindezt a tudást egy lenyűgözően szép városban, Barcelonában tudtam megszerezni, ahol lépten- nyomon Antoni Gaudí egyedi stílusú szecessziós épületremekeibe botlik az ember, melyek közül hetet a világörökség részeként is csodálhatunk: Sagrada Familia, Güell park, Casa Batlló, Casa Milá stb.
Nagyszerű hetem volt, igazi felüdülés szakmai és lelki szempontból is. Biztosan sokáig táplálkozom még belőle: építem be a megszerzett tudást óráimba, szemlélem másképp a gyerekeket.
Tanulási különbségek és inklúzió az idegennyelv oktatásban
Akkor kezdtem a fenti témával foglalkozni, amikor közel egy évtizede megkezdtem munkámat a Neumann János Számítástechnikai Szakgimnáziumban. Szemlátomást évről évre sajnos egyre több diákomnál tapasztalom bizonyos tanulási kompetenciák, stratégiák hiányát vagy „sérültségét”, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok némi tudásra, szakmai fogásra szert tenni. Kapóra jött nekem, hogy az Erasmus segítségével két hetet tölthettem Angliában, bízva abban, hogy a célnyelv használata nyelvtudásomat is kicsit fejleszti és nemzetközi kapcsolatokra is szert tehetek.
Amikor még itthon tervezgettem az utat, arra vágytam, hogy egy izgalmas, jól hasznosítható tudást és tapasztalatot, kellemes élményeket biztosító utazást hagyjak a hátam mögött. Az utazás oda-vissza irányba is elég izgalmasra sikerült, mivel csak alig 40 percet hagytam magamnak a reptéri transzferre az óriási méretű amsterdami Schiphol-on.
A tanfolyam helyszínéül egy nagyon jó könyvtárral és informatikai háttérrel megtámogatott, ragyogó „kiszolgáló személyzettel” ellátott intézmény szolgált, a NILE (Norwich Institute for Language Education). Pár csoporttársammal jókat viccelődtünk az intézet nevén, mondván, hogy nem kell a jó meleg Egyiptomba utaznunk nyáron, ha látni akarjuk a Nílust. :) Amikor mérlegelni kellett, hogy hol legyek elszállásolva, egyértelmű volt számomra, hogy a kollégiumi elhelyezést választom. A Universty of East Anglia hatalmas campus-án (vasárnapi) megérkezésemkor alig két emberrel találkoztam, akik közül az egyik egy olasz lány volt a leendő csoportomból és így már ketten bolyongtunk az óriási területen saját épületünket illetve szobánkat keresve. Alig másfél óra elteltével végülis megtaláltuk a számunkra előkészített szobáinkat. A tanfolyam első hetében majdnem minden nap meg tudtuk javítani a legközelebbi buszmegállótól az ágyunkig való eljutás szintidejét, pedig volt nálunk térkép. :)
Aki elég jó fekvésű szobát kapott, annak még a wifi is működött, de több, különböző nemzetiségű diákkal együtt kudarcot vallott szinte minden próbálkozásunk e téren. Egyszer az egyik lánnyal megpróbáltuk bejárni az egész campus-t, de csak a csodálatos tóig jutottunk a sok mókussal, akik elkísértek utunkon. A látvány és vándortársaink kárpótoltak sok mindenért. Nagy szerencsém volt, mert kis létszámú csoportomban egyedül képviseltem országunkat, így elég sokat beszélgethettem „nemzetköziangolul” a két olasz és egy-egy bolgár, cseh és spanyol kolléganővel. Ahányan voltunk, annyi féle részét fedtük le az oktatásnak: volt középiskolai és tanárképző főiskolai tanár, mozgássérült fiatalokkal foglalkozó fejlesztőpedagógus és magániskolában tanító nem-nyelvtanár közöttünk. Ez így elég nagy gondot is okozott „osztályfőnökünknek”, aki az óráink jelentős részén alsótagozatos gyerekeknek készített feladatokat és eszközöket mutatott be nekünk. Ezzel ellentétben a hangulat szinte minden órán remek volt, könnyen visszaváltoztunk 6-10 éves gyerekekké. :) Túl sok szabadidővel nem nagyon rendelkeztünk, mindenki szorgalmasan készítette a házi feladatait, úti beszámolóit, de azért a szervezők is kitettek magukért: „segítségükkel” megpróbáltuk legalább kívülről felfedezni Norwich kocsmáinak közel 1/70-edét, részt vehettünk egy külön a mi számunkra szervezett nemzetközi esten (én a Neut mutattam be) és próbáltam további kapcsolatokra szert tenni - és Cambridge-be is eljutottunk.
Az én aprócska csoportom (a tanfolyam második hetére ráadásul már csak négyen) igyekezett mindenhol együtt tölteni az időt, így közösen utaztunk el a tengerhez az egyetlen közös vasárnapunkon. Hatalmasakat nevettünk, bár a szél igyekezett keresztbe tenni nekünk.
Mindent összevetve azt gondolom, köszönettel tartozom az Erasmus+nak és külön a HE Tanárképzésnek és a NeuErasmusnak, hogy lehetőséget biztosított erre az utazásra. Jó volt ismerkedni új kollégákkal és módszereikkel, gyakorlataikkal.
Autism in the Teaching Environment
2019 júliusában volt alkalmam részt venni az Erasmus+ program által támogatott kurzuson Yorkban Autism in the Teaching Environment címmel, ami egy rendkívül érdekes és hasznos továbbképzésnek bizonyult. Tanárunk, Martin, rendkívül szemléletesen, alaposan és igényesen mutatta be az autizmus feltételezett hátterét, fejlesztési lehetőségeket és a tanórán előforduló nehézségeket, valamit ezen helyzetek megoldásait. Hasznosnak találtam a tanfolyamot sok szempontból. Az egyik legfontosabb tényező, hogy milyen részképességek hiánya okozza a legtöbb szociális problémát és ezeket milyen módszerekkel lehet fejleszteni, illetve a tantárgyamat illető feladatok között is felfedeztem számos olyan feladattípust, ahol segített megérteni a kurzus, hogy hol és miért fordulhatnak elő megértési problémák az autista tanulók esetében. Sok olyan módszert tanultunk, amely alkalmazásával ez a részképesség zavar javítható, fejleszthető, amit a kurzus végén egy összefoglaló táblázatban le is írtam, és amit Martin a szakmai csoportjába fel is töltött.
A csoport csupán három főből állt, Gyöngyvér, aki Szegeden gyógypedagógiai asszisztens, Helen, aki a szervező intézmény, a York Assosiates, alkalmazottja és jómagam.
Délutánonként vagy az iskola által szervezett tanárokkal, vagy önszerveződésben jártuk a város nevezetességeit, illetve a város közelében levő nevezetességeket, ami segített abban, hogy kulturális szempontból is kielégítsem az igényeimet, illetve remek lehetőség volt a pihenésre, kollégák megismerésére. Megnéztük a híres Minstert, ahova egy este egy kórusos misére is ellátogattam csoporttársammal, de meglátogattuk a helyi Vasúttörténeti Múzeumot is, a Homestead Parkot, a Museum Gardens-t, de sok más nagyobb parkot is megnéztünk, illetve Martin vezetésével a folyóparton egy történelmi áttekintést is meghallgathattunk York történetével, a különböző korok szokásaival is. Ezen programok egyikén megtudhattuk az is, hogy a yorkiak igen büszkék a városukra és fővárosi múltjukra, ezért a mai napig is a város 80%-a körül álló falat tekintik az óváros határának. Ezt annyira szigorúan veszik, hogy még a Királynőnek is meg kell állni a város hivatalos kapujánál és engedélyt kell kérni a városba való belépésre. Ezen engedélyt a város mindenkori polgármestere adhat és csak ezen engedély birtokában engedik be a királyi követséget. A várost járva nagy élmény volt számomra a Van Gogh kiállítás is, ami egy olyan rendhagyó kiállítás, ahol egy templom falára vetítették ki a leghíresebb képeket egy-egy vers és idézet bemutatásával, illetve a kiállítás részeként megtekinthettem 3D-s technikával bizonyos képek elkészülésének történetét.
Yorktól nem messze, egy kisebb buszos utazással elérhető a festői szépségű Howard Kastély, aminek nem csupán a káprázatos szökőkútját, kertjét és rózsakertjét lehet megnézni, hanem lehetőség van bemenni magába a kastélyba is. Ott az egyes termekben a lelkes és büszke teremőrök a hivatalos ismertetőtáblákon felül is szívesen mesélnek mind a Howard család történetéről, mind pedig a kastély történetéről is.
Összességében véve nagyon hasznosnak, de egyben pihentetőnek is találtam a továbbképzést, ami remek alkalmat nyújtott a szakmai fejlődésre, aktív pihenésre és a feltöltődésre is.
Dyslexia in the teaching environment
Amikor a képzést kellett kiválasztani az Erasmus pályázathoz, azonnal tudtam, hogy a diszlexia témaköre az, ami érdekel. Évek óta tanítok magyart SNI osztályban, ezért mindenképpen testhezállónak és fontosnak gondoltam egy ilyen továbbképzésen való részvételt.
Aztán felfedeztem a yorki képzés lehetőségét, az angol vidék iránti vonzalmam is szerepet játszott a döntésben: örültem, hogy van mód arra, hogy egy esetleges pozitív megítélés után ott szerezzek tapasztalatot, ott tanuljak.
Miután megnyertük a pályázatot, izgatottan készültem az utazásra, hetekkel korábban lefoglaltam a szállást, jó előre beszereztem a repülőjegyemet, és vettem néhány angolórát is, hogy felfrissítsem angol nyelvtudásomat.
Yorkban így nagyobb önbizalommal tudtam venni az akadályokat, már első nap feltérképeztem a várost, megcsodáltam a katedrálist, és megnéztem, merre van az iskola.
Hétfőn megismertem trénerünket, Martint. Azonnal tudtam, hogy a csoport jó kezekben lesz, lendületes, nagy tudású szakember dolgozott velünk, leginkább csoportmunkát alkalmazva vezetett rá a diszlexiával kapcsolatos felismerésekre. Meghallgatta véleményünket, elmeséltük saját iskolánk működési mechanizmusát, módszereit, lehetőségeit. Számtalan videót tekintettünk meg, ami a diszlexiát írta le, jellemezte valamilyen formában: zenés vers, rajzos animáció, dokumentumfilm, interjú stb. Megismerkedtünk a diszlexia okaival, általános jellemzőivel, azzal, hogyan ismerhető fel a diszlexiás tanuló. Trénerünk hosszan beszélt nekünk a módszerekről, amelyek alkalmazhatók a tanórán is, bár ezek meglehetősen eszközigényesek (pl. színes papírok, laminálás, projektor, okostábla, laptop)
Megismertem egy spanyol lányt, aki elmondta, hogyan működik Spanyolországban az oktatás, ezt összevetettük a magyar oktatási rendszerrel. (Spanyolországban hosszabbak a tanórák, 3 egységben 80 perces etapok, közöttük 5-10 perc szünet, így maximum 14 óráig tart a tanítás)
Hamar világossá vált, hogy a York Associates szimpatikus iskola, barátságos és jól képzett oktatókkal. Nem csak saját trénerünkkel, hanem más tanárokkal is találkoztunk, beszélgettünk, közös programokon vettünk részt. Az iskola igazgatója is kikérte a véleményünket, sokszor láttuk őt a közösségi helyiségben, ahol beszédbe elegyedett velünk.
Délutánonként közösségi programokon vettünk részt, ezekre mindig örömmel mentem, beszélgettem az iskolatársakkal, de lehetőség nyílt az oktatókkal is jobban megismerkedni. Ilyen program volt például a színházlátogatás (Shakespeare: Vihar c. előadását néztük meg egy Globe Színházhoz hasonló nyári teátrumban), vagy a Van Gogh interaktív kiállítás a St. Mary templomban (a templom falára Van Gogh festményeket vetítettek ki, miközben szólt a zene). Ez a program nagy kedvencem lett, kétszer is végignéztem a kiállítást. A yorki katedrálisban misét hallgattunk, ezt élőben közvetítette a BBC is, gyönyörűen zengett a kórus a több száz éves dómban, utána pedig újdonsült szegedi barátnőmmel bejártuk a Harry Potter film forgatási helyszíneit.
Több parkban is jártam, megcsodáltam a Castle Howard meseszép rózsakertjét, illetve a yorki Homestead parkot is.
A képzés végén megtanultunk infografikát készíteni, zárásképpen összefoglaltuk, mit is jelent számunkra a diszlexia. Ez remek lehetőséget adott arra, hogy végiggondoljuk a képzés során tanultakat, képekkel, címszavakkal jellemezve azt.
Munkám során próbálom alkalmazni a Yorkban tanultakat, bár a gyakorlatba sokkal nehezebb átültetni az elméleti tudást, nem megy könnyen, hiszen a hatalmas tananyagmennyiséggel is meg kell küzdenünk a tanórán.
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal