Elemek megjelenítése címkék szerint: CLIL
Egy virágos angol kisváros, Cheltenham - Erasmus+ kurzus beszámoló
Az Erasmus plusz pályázat és programok keretében 2018.07.01-14 között egy igazi angol kisvárosban Cheltenham-ben volt alkalmam tanulni és egy kicsit ott is élni. A két hét során nemzetközi csoportban fejleszthettem nyelvtudásomat és ismerkedhettem a brit pedagógia módszerekkel és iskolai körülményekkel. Elsősorban megismertük a különbséget a kétnyelvű gimnáziumok elterjedt módszere és a CLIL között. A lényeg, hogy a CLIL nem jelenti egy adott tantárgy kizárólagosan idegen nyelven való tanulását. Elég, ha egy témakör vagy az óráknak egy része folyik idegen nyelven.
Az utazásról annyit, hogy éppen azzal a légitársasággal utaztam, amiről a napokban sok negatív hír érkezik sztrájkról, járat törlésekről és csomagok el nem szállításáról. Nos, nekem semmilyen rossz tapasztalatom nem volt velük. A pilóták és a személyzet további tagjai jól, gondosan végezték a dolgukat. Megkönnyebbült fellélegzések megvoltak, amikor a gép levegőbe emelkedett, amikor leszállt, amikor a csomag megvolt, meg persze amikor a szigorú biztonsági ellenőrzésen túljutott az ember.
Cheltenham dél-nyugat Angliában, a Ravens folyótól nem messze elhelyezkedő 120 ezres lakossággal rendelkező település. A 18. században felfedezték, hogy az itt felszínre törő ásványvíznek gyógyító hatása van. Ez akkor keltette fel igazán az emberek érdeklődését, amikor a reklám arról szólt, hogy egy híres ember itt járt és az itteni vizet gyógyászati célokra használta. Ez a híres ember III. György angol király volt. Személyében a király akkor öt hétre is elhagyta a fővárost, hogy kúrálja magát az itteni víz rendszeres fogyasztásával és a benne való fürdéssel. Az ásványvíz kapcsán a 19. században kiépült infrastruktúra ma is vonzza az angolokat, hogy ide jöjjenek kikapcsolódni. A célközönség inkább a tehetős, előkelő társadalmi réteg.
A városközponthoz közel, – mint ahogy Londonban is – több nyilvános park van, ahova kisebbek-nagyobbak, különböző emberek kijönnek pihenni, találkozni, beszélgetni. Sőt láttam, hogy valami táncpróbát is tartottak az egyikben. Ezek a parkok azzal, hogy gondozottak, virágosak jól szolgálnak arra, hogy a városlakók társasági életét színesítsék. Magyarországon is lehetne több ilyen park.
Cheltenham-ben nagyon sok különböző programot és fesztivált rendeznek, Lóverseny, krikett verseny, zenei fesztivál, művészeti, irodalmi fesztivál létezik. Sőt tudományos fesztiválról is meséltek a vendéglátóink.
Angliában sok különféle iskola van, amik például fenntartóban, képzési célban különböznek egymástól. Egy olyan városban, mint Cheltenham a szülők nagy gonddal választhatják meg a 12-19 éves gyermekeik számára a megfelelő iskolát. Miközben egy iskolának megvan a saját körzete, ahonnan még gyalog be lehet járni és ahol a magyar viszonyokhoz hasonlóan egy állami iskolának kötelezettsége is van a jelentkező tanulók felvételére. Viszont, ami a magyar szokásoktól eltér, hogy ha a szülők kinéznek gyermeküknek egy jó iskolát, akkor hajlandóak annak a közelébe költözni. Mi a Balcarras iskolát látogattunk meg, ami az úgynevezett vocational kategóriába tartozik. Ennek körzetében történetesen magasak az ingatlanárak az iskolaválasztás során odaköltözők nagy száma miatt. Az iskolát volt alkalmunk megnézni kívül-belül. Ottjártunkkor az egyik teremben gyakorlatias óra keretében kicsik éppen fonni tanultak, egy másikban pedig játék rakétát készítettek, amit aztán röptettek is az iskola udvarán. Az iskola napelemeket használ, az energiatermelési adatok diákok számára is tanulmányozható az aulában elhelyezett kijelző segítségével.
Gyerekbarát, jól felszerelt, jól szervezett, nagyon sok részletben szabályozott működésű iskolát láttunk. A tanulóknak két hétre 50 órájuk van, így minden napra öt óra jut. Igaz ezek 60 perces órák. Nem fér ide, hogy a meglátogatott órákról részletesen beszámoljak, de az egyik megfigyelésem leírom: 11-esek matematika órán először nem füzetbe írták a saját megoldásukat, hanem filctollal gyorsan törölhető kis táblákra. Ha nálunk is így lenne, akkor vajon növekedne a tanulók órai aktivitása?
A két hét legfontosabb része a tanulás volt. Többek között cseh, lengyel, szlovák, lettországi kollégák voltak egy csoportban, akikkel angol nyelvet és pedagógiai módszereket tanultunk. Elsősorban megismertük a különbséget a kétnyelvű gimnáziumok elterjedt módszere és a CLIL között. A lényeg, hogy a CLIL nem jelenti egy adott tantárgy kizárólagosan idegen nyelven való tanulását. Elég, ha egy témakör vagy az óráknak egy része folyik idegen nyelven. A visszajelzések alapján ez hasznos és érdekes. Hasznos, például azért. mert az idegen nyelv segítségével a tantárgyhoz kapcsolódó idegen nyelvű anyagok is elérhetők és az idegen nyelvi kompetencia a nyelv használata közben fejlődik. És érdekes pedig például azért, mert egy idegen nyelvű feladat többrétű kihívás és ezért nagyobb sikerélmény a megoldása.
Angliára jellemző egyfajta kettősség. A hagyományokhoz való ragaszkodás és modernség. Jellemző például, hogy az épületekre, autókra a régies hagyományos kinézet, miközben belül megvan a modern felszerelés. Ezt a kettősséget jelenik meg az egyik képemen, amin egy hagyományos piros telefonfülke látszik. Ebben vonalas telefonkészülék helyett defibrillátor van elhelyezve. Ugyanez a kettősség látszott számomra az oktatásban is. A náluk megszokott hagyományos keretek között, hozzánk hasonló. nehézségekkel néznek szembe és keresnek XXI. századi megoldásokat. Például ahogy nálunk, náluk is csökken a természettudományi tárgyak iránti érdeklődés. Örülök, hogy a két hétben láthattam, hogy miképpen próbálják érthetővé és érdekessé tenni ezen tantárgyak anyagát és várom az alkalmat, hogy ősszel megoszthassam a részleteket kollégáimmal. Iskolánk tanárainak mobilitás beszámolói itt találhatók: https://szilady.net/erasmus
CLIL Oxfordban
A CLIL módszertani tanfolyami választásomat a szakmai megújulás igénye ösztönözte. Két tannyelvű osztályban tanítok már lassan két évtizede, most éreztem annak szükségét, hogy újabb módszereket is megismerjek, kipróbáljak a különböző tantárgyak tanítása kapcsán. A másik motiváló erő az volt, hogy külföldi kollégákat megismerve, kapcsolatokat kialakítva egy eTwinning projekthez partnereket találjak.
Silvia Baronio és Evangelina Meco Peinado kolléganőkkel fogunk egy projektet végig vinni „Tiddlers in Europe” címmel, melynek céljai, hogy tanítványainkat megismertessük más nemzetiségű gyerekekkel, akikkel angolul kell kapcsolatot tartaniuk, ezzel is erősítve motivációjukat. A projekt során megismerkednek egymással, bemutatják az iskolájukat, a várost, ahol laknak, megtanítják egymásnak egy-egy kedvenc játékukat, illetve ugyanazt a mesekönyvet elolvassák, feldolgozzák, megosztják élményeiket vele kapcsolatban.
2018. július 15-én utaztam a londoni Luton repülőtérre, ahonnan távolsági busszal érkeztem meg Oxfordba. A szállásom elfoglalása után a város felfedezésével töltöttem a délutánt. Hétfőn izgatottam vártam a találkozást a tanfolyam résztvevőivel és az oktatónkkal. A csoportunkban 10 hallgató (három argentin, egy brazil, három spanyol, egy kínai, egy olasz kolléga és én) volt. A tréner Emi Slater volt, aki nagyon lelkes és felkészült oktató. A tematika már az első napon módosult, mivel nemcsak CLIL módszertan, hanem általános módszertan is része lett a tanfolyamnak.
Az órák felépítésében az oktatónk nagyon rugalmas volt és mindig szem előtt tartotta az igényeinket. A rövid felvezetés után kiscsoportban, párban dolgoztuk fel az adott témát, ötleteltünk, megosztottuk tapasztalatainkat egymással, majd frontálisan a többiekkel is. Az új módszereket mindig mi magunk is kipróbálhattuk, kisdiákok lehetünk újra, majd más alternatív lehetőségeket is kerestünk a feladatokhoz, saját ízlésünkre, osztályainkra igazítottuk azokat. Az utolsó három napon az addig megismert új módszereket felhasználva mikrotanításokat terveztünk és tanítottunk le, amiről utána azonnali visszajelzéseket kaptunk társainktól és a trénerünktől egyaránt.
A tanfolyam mindennap fél kettőig tartott, melyet az iskola által szervezett programok követtek, hogy Oxfordot minél jobban megismerhessük. Így volt lehetőségem sok érdekes, híres látnivalót megtekinteni. A csoportunk nagyon összetartó csapattá formálódott szinte az első naptól kezdve, így természetes volt, hogy a délutánjainkat is együtt terveztük meg. A kötetlen programok során lehetőségünk volt személyesebben is megismerkedni egymással és az angol nyelv használata nem korlátozódott csak a tanfolyami időszakokra.
Összeségében fantasztikus két hetet töltöttem Oxfordban mind szakmailag, mind emberileg sokat kaptam. Az új módszerek friss lendületet adnak a további munkámhoz, az eTwinning projekt új lehetőséget nyit meg tanítványaim és saját magam számára is. Mivel az iskolában, alsó tagozatos tanítóként nem sok lehetőségem van az angol nyelvet használni a saját nyelvi szintemen, így a tanfolyam igazi felüdülés volt nyelvi szempontból is. Izgatottan várom a tanévkezdést, hogy az új feladatokkal mind tanítványaimat, mind kollégáimat megismertethessem.
Köszönjük a Hungary Expert nélkülözhetetlen segítségét!
A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.
2 Wochen Intensiv Deutschkurs und CLIL für Lehrer
A kurzus címe: 2 Wochen Intensiv Deutschkurs und CLIL für Lehrer
Helyszín: Berlin - Németország
Időtartam: 2017. július 27 - augusztus 4.
Résztvevő: Horváth Zsolt
Ezt a kurzust az Europass Teacher Academy tanfolyamszervező iskola biztosította, berlini képzési hellyel és német nyelven. Az Europass manapság rengeteg tanfolyamot szervez olyan témákban és nyelveken, amelyek az Erasmus+ projektekben résztvevőket érdeklik. Talán legkeresettebb a CLIL vagyis a tartalomalapú nyelvoktatás, hiszen igen elterjedt Európában a kéttannyelvű képzés és a szaktárgyak idegen nyelven történő oktatása. Ehhez kíván szakmai hátteret biztosítani a CLIL módszere.
Saját magam földrajz-német szakos tanár vagyok, a földrajzot németül tanítom, és diákjaimban tudásszomj van, ezért szükségesnek tartottam továbbképződni ezen a területen.
A tanfolyam kivitelezője a Carl Duisberg Centren nevű nemzetközi oktatásszervező cég volt, mely saját szakmai hitvallása szerint az oktatást egy határtok nélküli nemzetközi térségben valósítja meg, hozzásegít a nyelvtanuláshoz, illetve a külföldiek integrációjához Németországban. Ez a beállítottság érezhető volt egyből az első kapcsolatfelvételkor. Valamennyi levelezésük angol/német kétnyelvű, hiszen tudják, hogy sokan fordulnak hozzájuk olyanok is, akik egyáltalán most kezdik a németországi életüket, és nyilván nem tudnak még németül. Nem kis részük volt a Németországot elérő friss bevándorlási hullám kezelésében, több száz új, főleg afrikai diákjuk kezdte el a nyelvtanfolyamot velem egy időben.
A sok kezdő nyelvtanuló mellett ugyanakkor voltak többen is, akik Erasmus+ ösztöndíjasok voltak, hozzám hasonlóan német szakos pedagógusok is. Az első héten főleg nyelvgyakorlással kezdtünk, kommunikáció, kötetlen beszélgetés és ennek kapcsán felmerülő nyelvtan fejlesztésével. A csoportom összetétele szerencsés volt. Rajtam kívül még volt egy finn kolleganő, a többiek viszont valamennyien dél-tiroli olasz pedagógusok voltak, akik közismereti tárgyat tanítottak németül. Így közel azonos szinten volt a nyelvismeretünk, a mindennapi témák adottak voltak. Két fiatal germanista vezette az óráinkat. Érdekesség, hogy az egyik tanárunk egyébként lengyel származású bölcsész, mindkét nyelvet anyanyelvként használja. Az ő példáján keresztül is még jobban láttuk, hogy mit jelent a kétnyelvűség.
A beszélgetés során természetesen előkerült a német nyelv általános helyzete a világban, a némettanítás alapkérdései, és annak hasznossága. Kiderült például, hogy Olaszországban bizony nem minden esetben jól képzettek a nyelvszakosok, sokszor, alacsonyabb évfolyamokon egy egyszerű nyelvvizsgával is lehet tanítani. Ugyanakkor van érdeklődés a német iránt Olaszországban, hiszen főleg a déli tartományokból északra vándorló munkaerőnek az egyik célállomása pont a német nyelvterület. Dél-Tirolban pedig kifejezetten szükséges a munkavállaláshoz a német.
Az említett nyelvi órák mellett két naponta délutánonként került sor a módszertani órákra. Itt rengeteg olyan anyagot ismertünk meg, melyek jól szolgálnak a szaktárgyi oktatáshoz. Ilynek voltak pl. az internetes tudásbázisok, a német külügyminisztérium tudásforrása az országról, online játékok és feladatok elérhetősége illetve olyan oldalak, amelyekkel magam is tudok játékot készíteni. A gyakorlati órákon kipróbáltunk újszerű oktatásszervezési formákat, belepillantottunk a projektszerű oktatás módszertanába, illetve elkészítettünk olyan tananyagot, mellyel a szaktárgyunkon keresztül tudunk nyelvismeretet közvetíteni. Egyik legjobb példa erre a gondolattérképhez (mind map) hasonló játék. Az oktató által a lap közepére írt földrajzi fogalom, mondjuk egy jelzős szerkezet segítségével képeznek a diákok egy sor más szófajú szót, maradva az eredeti témánál. Ez egyrészt szolgálja a szaktárgyi ismeretek ismétlését, de másfelől nyelvi fejlesztő feladat is, hiszen sok új szót kell megalkotniuk a szóképzés szabályainak alkalmazásával. Az ilyen konkrét ismeretek mellett volt néhány szeminárium jellegű óránk is, ahol pl. a német újraegyesítésről tanultunk úgy, hogy ez háttértudás lehessen a téma tanításának történelem, földrajz vagy országismeret órákon.
A tanórákon kívül maradt természetesen rengeteg időm a város nevezetességeire, a Pergamon Museum megtekintésére, és a világszerte ismert látványosságok megtekintésére.
A két hét elteltével tehát rengeteg új ismeretre tettem szert, volt alkalmam gyakorolni a németet, a szaktárgyi tudásom is jelentősen gyarapodott. Úgy ítélem meg, hogy hasznos dolog volt pályázni az Erasmus+ programmal, és a mobilitásom hozzájárul mind a személyes fejlődésemhez, mind az iskola szakmai színvonalának növekedéséhez. Tapasztalataimból kiindulva úgy látom, hogy érdemes a jövőben is hasonló mobilitásokon részt venni.
Végezetül elmondhatom, hogy a berlini mobilitás már csak azért is hasznos volt, mert az újraegyesített, immár 3,5 milliós főváros egy igazi metropolis, rengeteg érdekességgel és látnivalóval, annak ellenére, hogy a történelmi városrészek a háborúban megsemmisültek. Számomra külön érdekes volt bejárni újra azokat a helyeket, ahol diákként, a 80-as években egy megosztott városban jártam, és először kerültem kapcsolatba a némettel.
Bp. 2017. augusztus 23.
Horváth Zsolt
CLIL at Hilderstone – 6 ország tanárai egy tanteremben
2018. júliusában, egy Erasmus+ KA1 projekt részeseként kéthetes tanártovábbképzésre utazhattam Dél-Angliába. Broadstairs-ben, a Hilderstone College-ban az oktatók régi ismerősként fogadtak érkezésemkor. A tanfolyam foglalkozásai a tavalyihoz hasonlóan épültek fel. Délelőttönként intenzív nyelvi képzésen, délutánonként CLIL (idegen nyelven oktatott szaktantárgyak) ismeretekkel kiegészített, tanításmódszertani foglalkozásokon vettünk részt.
Tanáraink közül, Jon angol nyelvtudásunkat csiszolta, szókincsbővítéssel és nyelvhelyességi gyakorlatokkal, Dominik vezetésével irányított beszélgetéseken, kultúrához, oktatáshoz, aktuális eseményekhez kapcsolódó és egyéb, minket érdeklő témaköröket vitattunk meg, Lee pedig a személyiségközpontú nyelvtanításhoz mutatott gyakorlati példákat.
Azt gondoltam, hogy az előző évi csoportom különleges hangulatú óráit nehéz lesz megközelíteni. Szerencsére tévedtem. Üdítően sokszínű társaság volt a minek, orosz, brazil, német, spanyol és magyar tanulni vágyó tanárok kis csoportja, akik figyelemmel, türelemmel és érdeklődéssel fordultak egymás felé. A beszélgetéseink során nem csak egymást ismertük meg, hanem országaink jellegzetességeit, az ott élő emberek szokásait. A mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással, igaz már „csak” írásban és képek segítségével.
Fogadó iskolánk, délutánonként is szervezett közös programokat számunkra. Előadásokat hallgattunk a királyi család és Anglia történelméről, majd ehhez kapcsolódva együtt kirándultunk Londonba és Doverbe, a bátrabbak pedig sportprogramokon, illetve karaoke esten vehettek részt.
Dover fehér kréta szikláihoz vezető utunk különösen emlékezetes volt. Ezekről kapta Anglia az ALBION (fehér) nevet. A római időkben jelentős kikötő volt itt Portus Dubris néven. A vár erődrendszere a napóleoni háborúktól kezdve egészen a második világháborúig fontos stratégiai pont volt. Az itt megtekinthető kiállítást, a brit és a francia erők dunkerque-i kimenekítésének történetét mutatja be páratlan részletességgel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ide. A kiállított tárgyak, a vetített filmek és a korabeli hangfelvételek segítségével megelevenednek a történelemkönyvben tanultak.
A várakozással ellentétben egy cseppet sem ködös „Little Albion” nekünk egyébként is fogalommá vált. Délutáni programjaink másik vezérfonalát ugyanis az ott tartózkodásunk ideje alatt zajló Foci VB adta. Csoporttársaimmal, ebben a PUB-ban találkoztunk tanítás után, ahol magától értetődő módon együtt szurkoltunk a helybeliekkel, a negyeddöntőig szépen menetelő angol válogatottnak. Fantasztikus volt a hangulat, felejthetetlen az élmény.
A megszerzett tudás érték, tudjuk ez az elsődleges cél. Szerencsésnek mondhatom magam, mert lehetőséget kaptam ennek elérésére. De talán legalább ennyire fontos az oda vezető út és az utunk során minket kísérő emberek társasága. Azt gondolom, ők azok, akikért érdemes belevágni egy ilyen, vagy ehhez hasonló kalandba, az Erasmus adta lehetőségekkel élve.
A sok-sok támogatónk közül, különös köszönet illeti projekt koordinátorunkat, Bem Tímeát, aki a pályázatunk kezdete óta összefogta és a távolból is figyelemmel kísérte a „Szabó”-s kiutazókat, és a Hungary Expert fáradhatatlan csapatát.
A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.
Practical Methodology for teachers working with CLIL - minicsoportban Yorkban
York egy tüneményes kis ékszerdoboz, magába foglalja az összes képet, amit első hallásra elképzelünk magunknak egy észak-angliai városról. Kék ég alatt harsány zöld parkok, igazi vörös téglából épült régi házak, a szűk utcácskákhoz el tudtuk képzelni a középkori hangulatot. Még a Harry Potter sorozatban is érezhettük magunkat egy pillanatra, hiszen itt vették fel a film városban játszódó jelenetét.
Ezen a gyönyörű helyen, a York Associates szervezésében töltöttem el 5 felejthetetlen napot, ami szakmai felfrissülést adott.
Mi egy kis mini csoport voltunk Mariaval, a spanyol kolléganővel – kettesben igazán aktívnak, ébernek és fáradhatatlannak kellett lenni, hogy a tanárnő rengeteg munkáját így meghálálhassuk.
Az óráink 13-17 óra között voltak. Nagyon elfáradtunk minden nap a hosszú figyelésben, de mikor megtudtuk, hogy tanárnőnknek még délelőtti is vannak órái egy másik kurzuson, már nem is tűnt annyira soknak az a négy óra.
Tanárnőnk, Helen Cherry nagyon felkészült, dinamikus, munkáját élvezettel átadó trénernek bizonyult. Rögtön a bemutatkozó játék nagyon megkapott: egy 7 ágú csillagba írt bele egy-egy szót, melyek élete legfontosabb, az új közösség előtt feltárni kívánt tényeit tartalmazták. Ezekre nekünk rá kellett kérdezni, s ha jó volt a feltételezés, ő pár mondattal még kiegészítette a megadott szavát. Mi végigjátszottuk ugyanígy, s meg is kaptuk az első benyomást egymásról.
A hátralévő időben is ugyanilyen hatékonyan teltek az órák és napok – rengeteg ismeretanyagot kaptunk, sokféle csatornán keresztül: interneten, kivetítőn, előre elkészített s fénymásolt oldalakon s élőben kipróbált játékokon.
Julia Hüttner tolmácsolásában vizsgáltuk meg a CLIL-t, mint egyre elterjedtebb módszert, előnyeivel és nehézségeivel. Játékos diktálási és memóriafejlesztő játékokkal rögzítettük a hallottakat.
Bloom rendszertanával ismerkedtünk, több oldalról megvizsgálva a fejlesztendő területeket és a fejlesztés sokféle lehetőségét.
A kommunikációs és gondolkodási képesség fejlesztésére néztünk lehetőségeket, szöveges példákon, majd sokféle játékon keresztül.
Az első nap azonnal rájöttünk, hogy az angol oktatás tele van mozaikszavakkal, minden napra jutott belőle jócskán – kezdetben komoly memóriafeladat volt emlékezni a korábban tanultakra. A tanárnő rendszeresen felidéztette velünk a már elhangzott anyagot, mindig valamilyen újfajta megközelítésben. Pl. az első nap eljátszott játékokat rajzzal kellett a másnapi kezdésnél összefoglalni s pár mondattal elmesélni.
Minden napra terveztek nekünk közösségi programokat – városnézést, a katedrális látogatását, élő zenés sörözést s mi igyekeztünk is megjelenni, ahol csak tudtunk.
Mivel a délelőttjeink szabadok voltak, fejest ugrottunk York nevezetességeink önálló felfedezésébe is. Kombinált jegyet vettünk a Kastély Múzeumba, amivel a Yorkshire Múzeumba és a Művészeti Galériába is bemehettünk. Sajnos az utolsóra már sem időnk, sem energiánk nem maradt, hiszen az annyira angolos kávézókat is meg kellett látogatnunk – ez is hozzátartozik egy másik ország kulturális felfedezéséhez. Ugye?
Köszönet Anitának és Krisztinának idei munkájukért is!
A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.
CLIL Oxfordban
2017 nyarán a British Study Centres Oxford iskola által szervezett Secondary Content and Language Integrated Learning (CLIL) című kéthetes kurzuson vehettem részt. 9-en voltunk a csoportban: 3 német, 2 spanyol, 1 osztrák, 1 olasz, 1 lengyel és én voltam az egyetlen magyar. Szinte mindenki más tárgyat tanít az iskolájában, de ami közös volt bennünk, hogy a tárgyunkat angolul tanítottuk vagy volt, aki most fogja ezt elkezdeni.
Többek között ezekkel a témákkal foglalkoztunk: a CLIL háttere, céljai, a szókincstanítás metodikája, nyelvi fejlesztés: múlt idő, szenvedő szerkezet, prepozíciók. Láthattunk egy CLIL bemutató órát, kaptunk segítséget és anyagokat is a mikrotanításunkra való felkészüléshez. A kurzus utolsó napjain mindenki megtartotta a mikroóráját, ami nagyon sokszínű volt: például a német rajztanár az impresszionistákról tartott nekünk egy csodás órát, az olasz kollégától pedig a repülőgép részeiről tanulhattunk illetve a repülőgép különböző mozgásainak elnevezéséről. Új módszereket és tanítási technikákat láthattunk és próbálhattunk ki.
Az iskola nagyon sok délutáni és hétvégi programot is kínált. Első délután vezetett sétára mentünk, majd a két hét során a következő helyekre mehettünk el csoportosan: Pitt Rivers múzeum, a Bodleian Könyvtár, Botanikus kert, Christ Church College, New College, Magdalen College. Ez a legutóbbi volt a kedvenc College-om, itt részt vettem egy szertartáson is, ahol gyönyörűen énekelt a kórus. Egyik hétvégén elmentem egy egynapos szervezett utazásra a Warwick kastélyba és Shakespeare szülővárosába, Stratford-upon-Avonbe is.
Jó volt új kollégákat megismerni, együtt dolgozni velük az órákon és olykor nagyokat beszélgetni, közös programokat csinálni délutánonként is (például elmenni együtt a gyönyörű Blenheim kastélyhoz). Rengeteg élménnyel gazdagodva tértem haza.
Köszönet a Hungary Expertnek fáradhatatlan segítségükért!
A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.
A fókuszban a tanárok közötti együttműködés
A ’Collegiality through CLIL’ elnevezésű kurzust az International Study Programmes szervezte 2017 július 22-30 között az angliai Portsmouthban. Ez a képzés kapcsolódik az ISP többi CLIL (Content and Language Integrated Learning) tanfolyamához, hiszen itt nem csupán arról volt szó, hogy miként lehet a „hogyan”-ra összpontosítva tanítani angolul a különböző tantárgyakat, hanem arról is, hogy hogyan tud a szaktanár és a nyelvtanár együttműködni a sikeres oktatás érdekében.
Az Erasmus+ KA1 program keretében a tanfolyamon egyedüli magyarként olasz, spanyol, lengyel, bolgár, cseh és szlovák kollégákkal tanulhattam együtt.
Nagyon érdekes és magas színvonalú képzést kaptunk a CLIL tanórai alkalmazásának nyelvi hátteréről, illetve nyelvi szükségleteiről. Hétfőn Manny Vazquez tanított bennünket, s az egész nap mottója „A feladat határozza meg a nyelvet” volt. Ennek keretében azt vizsgáltuk, hogy a különböző tantárgyak tanulásánál a diákoknak milyen célból van szükségük az idegen nyelvre. Példákat találtunk a különböző tantárgyak nyelvezetében a dolgok megnevezésére, leírására (pl. földrajz, történelem), ok – okozati kapcsolat kifejezésére (pl. földrajz, természettudományok), következtetések levonására (pl. történelem, fizika), vagy érzelmek kifejezésére (pl. irodalom). Mi, tanárok is diákokká váltunk, s így vizsgáltuk az általunk használt nyelvet egy-egy rövid művészettörténet-, vagy fizikaóra keretében, hogy csak két példát említsek. Végül tantermi feladatokon keresztül alkalmaztuk az egyes tantárgyak tanulásához szükséges nyelvi eszközöket.
Kedden Graham Workman árasztott el bennünket egyrészt fantasztikus humorával, másrészt pedig osztálytermi feladatok egész hadseregével, a legkülönbözőbb tantárgyakban alkalmazva azokat. Nyelvtanárként ezeket a feladattípusokat szinte mind ismerem és használom, de nagyon érdekes volt látni, hogy ezek miként vihetőek át a nyelvórákról a legkülönfélébb tantárgyak oktatására is. A nyelvtanárok és a szaktanárok együttműködésének tehát a módszertan átadása is lehet egy módja.
A szerdai és a csütörtöki nap volt számomra a tanfolyam egyértelmű szakmai csúcspontja, amikor az utolérhetetlenül briliáns Dr. Diana Hicks tanított bennünket. Ő kimondottan a nyelvtanárok és a szaktanárok közötti kollegialitásra fókuszált, annak elméleti hátterét is áttekintve, az együttműködéshez ötleteket adva. A két nap alatt felforgatta gondolkodásmódunkat, hiszen a tantárgyak angolul történő oktatásába nagyon határozottan bevonta az anyanyelvet is, sőt annak fontosságát példákon, kutatási eredményeken keresztül bizonyította, sokszor nagyon komoly szakmai vitákban. A kollegialitási találkozók, az iskolai kapcsolatrendszerek vizsgálata, az óramegfigyelések szempontjai mind részét képezték ezeknek a beszélgetéseknek.
Majd ismét a nyelvet helyzetük a középpontba. Dr. Hicks rávilágított a beszélt és írott nyelv sajátosságainak CLIL oktatásban való alkalmazására. Megvizsgáltuk a tanórák szerkezetét, annak különböző szakaszait, majd konkrét tanórai vázlatok következtek, ahol diákokként tapasztalhattuk meg a számunkra új módszer hatékonyságát.
A pénteki nap ismét Graham Workmannel telt: ekkor csoportokban kellett egy CLIL projektet összeállítanunk, mindenkinek saját tantárgyára alkalmazva a héten tanultakat.
A sok tanulás mellett az iskola szervezett számunkra egy városnéző sétát a csodálatos Portsmouthban, és egy egész napos kirándulást az egykori angol fővárosba, Winchesterbe, ahol az egyik legnagyobb élmény volt Jane Austin nyomába eredni, aki a híres katedrálisban nyert végső nyugalomra. Vasárnap pedig áthajóztunk az Isle of Wight-ra, ahol Viktória királynő kedvenc nyári lakhelyét csodálhattuk meg.
Az egy hetes kollegialitás tanfolyam életre szóló élmény marad számomra, s új megvilágításba helyezte a két tanítási nyelvű iskolában végzett nyelvtanári munkámat.
CLIL tanfolyam Brightonban
A Bell nyelviskola CLIL (secondary school) képzése Cambridge-ben
Az Erasmus+ Európai Uniós mobilitási pályázatnak köszönhetően július második felében két hetet töltöttem a Bell képzésén a Homerton College-ban, Cambridge-ben. A képzés célja az ún. CLIL (Content and Language Integrated Learning) módszereinek elsajátítása volt. Ennek lényege röviden és leegyszerűsítve az, hogy hogyan lehet idegen nyelven (jelen esetben angolul) szaktárgyat tanítani úgy, hogy mind a szaktárgy tartalma, mind a közvetítő közeg, a nyelv, integrált egységben jelenjen meg és együtt szolgálja a készségek, kompetenciák fejlődését.
Cambridge városa egy multikulturális kisváros, amelynek hozzávetőleg 120 ezer állandó lakójából 20 ezer diák, illetve nyáron ellepik a turisták és a nyári képzésekre érkező diákok. A város infrastruktúrája és lakóinak hozzáállása teljesen látogató központú. Ugyanilyen szellemben működött a Homerton College is. A kurzus díjában foglalt reggeli és esti étkezés, illetve az egyágyas, fürdőszobás szállás színvonalas volt, és bár nem szállodai szolgáltatást ígért, megfelelt a görög 3 csillagnak. A campus kiszolgáló személyzete (takarítók, portások, felszolgáló személyzet) segítőkész és kedves volt.
Az épületek és a kertek is gondozottak, karbantartottak voltak, az internet wi-fi-n mindenhol elérhető volt. A Mary Allen building épületében voltak a mindennel felszerelt (interaktív tábla, projektor, laptop), a tanulást jól támogató tantermek. A fő kurzusokat (napi kettő) és minden más tevékenységet (workshop, plenary talk, kulturális programok) jól szervezték, a dokumentumok kiállítása (minőségi tanúsítvány, Europass, kurzus végi tanúsítvány) gyorsan és zökkenőmentesen ment.
Mit lehet profitálni egy ilyen élményből? Egyrészt meg lehet tapasztalni egy világos szabályokkal lehatárolt, konstruktív multi-kulturális közeget, amelyben számos szakmai kapcsolatot gyűjthet az ember és tanulhat más tanárok tapasztalataiból, illetve más országok oktatási rendszeréből. Az általam látogatott CLIL kurzus csoportjában 11 kolléga volt, köztük olaszok, spanyolok, németek, szlovákok, svájciak. A nyelvi közeg némileg vegyes, hiszen a kurzusokon B2 (középfok) angol nyelvtudástól lehet részt venni. Ugyanakkor ez nem okozott komoly nehézséget, mivel a kurzusok vezetői kiváló tanárok voltak, így olyan haladási tempót alakítottak ki, am mindenkinek megfelelt. Másrészt, a kurzus ideális egyensúlyt tartott a pihenés, élménygyűjtés és szakmai munka között. Az oktatásra az volt jellemző, hogy a kurzuson kis csoportokban dolgoztunk, még pedig úgy, hogy minden egyes új CLIL elméleti elemet, gyakorlatot kipróbáltunk magunkon gyakorlatban, aztán pedig tanári szemmel elemeztünk. Így egyszerre működtünk tanárként és diákként is, mindezt végig angol nyelven. Tehát a kurzus egyszerre támogatta a szakmai és a nyelvi fejlődést is.
E sorok szerzője a disszemináció részeként több száz fotót készített Cambridge-ben, illetve a college-ban. Ezeket rövid élménybeszámolókkal együtt feltöltötte saját facebook oldalára, a Xántus Középiskola Erasmus+ facebook oldalára, továbbá élményeiről egy cambridge-i úti beszámolóban és egy vele készülő interjúban számol be az ujkor.hu internetes történelmi szaklap hasábjain.
A Xántus János Két Tanítás Nyelvű Középiskola Erasmus+ honlapja itt érhető el: http://www.xantuski.hu/media/public/erasmus_ka_12
Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal