Elemek megjelenítése címkék szerint: művészetterápia

2022 augusztusában egy kalandos szűk hetet töltöttem el Firenzében az Erasmus+ program keretén belül. Az angol nyelvű kurzus témája a művészetterápiás eszközök tantermi alkalmazása volt. 

A város szépsége vitathatatlan, viszont engem személyesen nem ejtett rabul. Az olaszok nagyon hangosak, kiszámíthatatlan a tömegközlekedés, nagyon szűkek az utcák és valahogy nem divat a wc ülőke megléte. Ezekkel együtt is remekül éreztem magam, lenne mit tanulnom a lazaságról és az elvárásokról. Nagyon finomakat ettem és gyönyörű épületeket, alkotásokat láttam. Semennyi wc ülőkére sem cserélném el az élményt!

Na de vissza a képzésre! A csoportunk 14 főből állt, ez lehetőséget adott egymás jobb megismerésére. Kicsit kilógtam a sorból, ugyanis nem pedagógus, hanem iskolapszichológus vagyok, ez a különbség azonban feledésbe merült, ahogy belemerültünk a tanulásba és az alkotásba. Az oktatónak igazán magával ragadó volt a stílusa, roppant tapasztalt és hiteles tanár volt. Számos hasznos gyakorlatot tanultam, ahol nem a szavaké a főszerep, hanem a rajzolásé és a festésé. Nyugodjon meg a kedves olvasó, nem kell művésznek lenni ezekhez, magam is a pálcikaember szintjén állok.

Az egész kurzust átjárta az ítélkezésmentes, elfogadó attitűd, ami létfontosságú a pszichológusi munkában és nagyon jó lenne, ha a tanteremben és a magánéletben is jobban elterjedne. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem az számít, hogy hogyan rajzolsz, vagy milyen a nyelvtudásod. Az számít, hogy itt vagy, és értékes vagy. Sokszor elmondta az oktató, hogy “minden oké”. Oké az, ha megosztod a gondolataidat; oké az is, ha nem. Oké, ha csak nézed a lapot; oké az is, ha lemásolod a Mona Lisát. Természetesen ezt a hozzáállást nem lehet mindig megvalósítani, hiszen például matek órán nem annyira oké az, ha nem ír a diák a dolgozatra semmit. Szükséges azonban, hogy akár csak pillanatokra megtapasztalja az ember azt, hogy úgy van jól, ahogy van, ilyenkor balzsamozódik a lélek és új erőre kap az elme.

Köszönöm a lehetőséget és hálás vagyok az előkészítés, a lebonyolítás és az utómunka során mutatott elképesztő munkáért. Ha valaki belekóstolna a külföldi tanulás élményébe, annak javaslom a programban való részvételt, ha valaki pedig tart az ilyesmitől, neki kétszeresen javaslom!

Magam és kollégáim mobilitásáról részletesen olvashatnak a https://www.facebook.com/NeuErasmus1144 és a https://neuerasmus.weebly.com/ oldalakon.

A Zsámbéki Premontrei Keresztelő Szent János Iskolaközpont magyar- és drámatanáraként jutottam el az Erasmus Plus továbbképzés keretében, a Barcelonában megtartott „Art as Therapy: Self-Expression and Special Needs in Art Education” c. kurzusra. Iskolánkból tizenhárom kollégám csatlakozott a programhoz, koordinátorunk, Korponay-Szabó Péter, csapattá kovácsolt bennünket.

A tanfolyamon való részvétel tovább mélyítette a művészetek iránti érdeklődésemet, és a saját bőrömön tapasztalhattam a művészet mint terápia gyógyító hatását. Olyan tapasztalás volt, mintha egy önismereti elvonuláson vettem volna részt, a közösen kipróbált gyakorlatok által (újra) megérezhettem a kézzel való alkotás örömét. Barcelona kulturális környezete a meseszerű Gaudi-épületekkel, tökéletesen támogatta, felfokozta ezt az élményt.

Számtalan gyakorlattal lettem gazdagabb a képzés során. Festettünk portrét magunkról becsukott majd nyitott szemmel, használtuk a testünk adta lendületet rajzolás közben, építettünk párban spagetti tornyot, készítettünk csoportban mandalát. Mindeközben megismerkedtünk különböző munkaformákkal, anyagokkal. A résztvevőkkel munka közben többször tapasztalatot cseréltünk arról, hogy ezeket az eszközöket hogyan használjuk vagy használnánk saját diákjainkkal. Fontos volt erről beszélni, hiszen mindannyian nagyon különböző csoportokkal dolgozunk. Tanárunk, Marina Clauzet, művészeti mediátor és okleveles művészetterapeuta nagy figyelemmel kísérte végig folyamatainkat, és készségesen válaszolt felmerülő kérdéseinkre.

 Megtanultam, hogy nem az alkotás végkimenetele, a végső produktum a fontos, hanem az, hogy mit éreztem az alkotás közben. Több feladat is nagy hatással volt rám, ezért mindig teljes mértékben motivált voltam abban, hogy megfogalmazzam tapasztalataimat, nem tartott vissza az, hogy ezt nem az anyanyelvemen teszem. Csoporttársaimtól is őszinte megosztásokat hallhattam. Marina biztonságos teret adott ahhoz, hogy ezt megtehessük. Ennél kedvezőbb nyelvgyakorlási terepet el sem tudnék képzelni.

A kurzus egyik teljes napját a Katalónia Nemzeti Művészeti Múzeumban töltöttük, ahol megismerhettünk egy amerikai, múzeumpedagógiai módszert, amely segítségünkre lehet a műalkotások közös értelmezésére, megközelítésére. A múzeumban található képek voltak segítségünkre ennek a technikának a kipróbálásában.

Az óráink előtt vagy után pedig felfedeztem Barcelona nevezetességeit, amelyek teljesen lenyűgöztek, magával ragadtak. Már értem, miért titulálják Gaudit „Isten építészének”. Megható volt az épületeiben lenni, művészetét csak csodálni lehet.

Önfeledtség, önismeret és öröm: ez a három szó jellemzi leginkább a Barcelonában töltött hetem.

ERASMUS+ pályázat

Spanyolország, Barcelona

2021.

“Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond”

https://meixneriskola.hu//erasmus-mobility

A Rákospalotai Meixner Általános iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanáraként 2019-ben már részt vehettem egy Erasmus+ tanártovábbképzésen Firenzében, és már akkor biztosra vettem, hogy ha iskolám újabb pályázatot nyújt be, ismét jelentkezem - mivel minden kollégám rengeteg élménnyel és tapasztalattal tért vissza az első mobilitásról, ez nem volt kérdés. Újfent sikerrel járt jelentkezésünk, aminek megvalósítása a Covid-19 világjárvány miatt egy évvel elodázódott, így végül 2021.07.05-10. közt vehettem részt az EuroPass „Active Art: Understanding and Enjoying Art in the Classroom and Beyond” képzésén, ezúttal a varázslatos Barcelonában. Már az első jelentkezésem során dilemmáztam azon, hogy Bacercelonát vagy Firenzét válasszam – úgy gondoltam, mindkét lokáció remek helyszín művészeti vonatkozású továbbképzéshez, és ez a feltételezésem abszolút helytállónak bizonyult.

Korábban érkeztem a városba, hogy minél több időm legyen megismerni és alaposan bejárni, de a képzés ideje alatt is minden időt megragadtam a városnézésre, múzeum látogatásra. Művészettörténeti és design szempontból is páratlan helyszín, végtelenül inspiráló közeg, és a művészetekhez szorosan kapcsolódó oktatáshoz remek keretet biztosított. Maga a képzőintézmény a város szívében helyezkedett el, könnyű volt megközelíteni és a csoportos mozgást is megkönnyítette, többször jártunk külső helyszínen közösen – hol alkotni mentünk ki a négy fal közül, hol múzeumot látogattunk.

Volt szerencsém az öt napból négyet a kurzus szellemi szerzőjével, Marta Maddalonival tölteni – egyfelől elképesztő mélységű szakmai tapasztalattal és rutinnal rendelkezik, másfelől

a személyisége is kifejezetten lehengerlő, ennek köszönhetően intenzív és rendkívül meghatározó élményben volt részem. Óriási tudásanyaggal és lendülettel rendelkezik, a

formális oktatási részt a lehető legkevesebb időtartamra szorította – az órák interaktívak és kooperatívak voltak, folyamatosan zajlott a brainstorming és a tudásmegosztás.

Az elméleti anyagokat mindig gyakorlati (meg)tapasztalás követte, végigvettük a művészetterápia, és a művészet, mint terápia közti szignifikáns különbségeket, megismertük

az egyensúly hárömszögét és Platchnik érzelem kerekét – csak hogy a teljesség igénye nélkül felsoroljak pár új ismeretet. A mindfulness szerepe végig hangsúlyos volt az alkotás során –

egyik délelőtt elmentünk egy kevésbé közismert rózsakertbe, ahol a mindful fotózást gyakoroltuk és a végén „land art” jelleggel készítettünk egy közös mandalát termésekből, amit

hátrahagytunk a természet részeként. 

A felhasznált alapanyagok és technikák is sokszínűek voltak, Marta nagyon színes repertoárral készült és mindenki számára volt legalább egy feladat, amiben teljesen szabadon

kiteljesedhetett. Készült mozdulat-parafrázis műalkotás nyomán, festettünk intuitíven zenére, készítettünk hála-legyezőt, és legvégül az egy hetes élményből inspirálódva egy szobrot a hét

során gyűjtögetett „kincsekből”. Voltak egyéni és páros, sőt kifejezetten csoportos munkák. Érdekes volt megtapasztalni, hogy azonos szimbólum mennyire különböző jelentést is képes magában hordozni, vagy éppen ellenkezőleg – hogy bizonyos jelek, színek mennyire „globálisak”. Az önálló feladatokban volt lehetőségünk elmélyülni és felszínre hozni a saját érzéseinket, gondolatainkat egyéni fantáziavilágunk segítségével, míg a kooperatív alkotás során az egymást felemelő és megtartó közös munka élményét élhettük át. Marta a közös gondolkodás híve, minden feladatot alaposan átbeszéltünk és ötleteltünk a további felhasználási lehetőségekről, különféle variánsokról, akár kifejezetten a saját iskolánk profiljához illesztve. Rövid óratervezeteket is készítettünk, amiket megbeszéltünk egymással.

Több kortárs művész munkásságát vizsgáltuk művészeti és művészetterápiás szempontból (például Yayoi Kusama mentális betegsége, mint művészete generátora), Tony Orrico és

Heather Hansen performansz jellegű alkotásairól is megtekintettünk több videót. A csoportdinamika némiképp megosztott volt – a 10, csak női résztvevő közül nyolcan jöttek

Lengyelországból, egy kolléga Szlovéniából és magyarként csak én voltam jelen. Azt tapasztaltam, hogy anyanyelvi társak nélkül sokkal nyitottabb és érdeklődőbb, bátrabb voltam

(akár firenzei tartózkodásomhoz viszonyítva is), mint a lengyel pedagógusok – többen érkeztek egyazon intézményből, de akik máshol dolgoztak, ők is összezártak hontársaikkal és

olykor kirekesztőek voltak, folyamatosan figyelmeztetni kellett őket, hogy lengyel helyett angolul kommunikáljanak. Ennek ellenére oldott és vidám hangulat jellemezte napjainkat, a

szlovén kolleginával azóta is tartom a kapcsolatot, de az egyik lengyel iskolavezetővel is szándékunkban áll egy jövőbeni kollaboráció.

Kifejezetten kíváncsi voltam rá, hogy ez a képzés miben nyújt mást, mint a két évvel ezelőtti mobilitás. Voltak átfedések, főképp az elméleti anyagban és a mindfulness kapcsán, de inkább

úgy éltem meg, mint egy kiegészítő, „ráépülő modult” az előzetes ismeretanyagra, ami abszolút szélesítette a látóköröm, mintegy kreatív tűzijátékként hatva rám. A megszerzett

tapasztalatokat remekül be tudom építeni mind a közismereti művészeti oktatásba, mind az iskolánk alapfokú művészeti képzésének programjába. Intézményünkben nagy számban

megtalálhatóak SNI tanulók, a szociális és személyes kompetenciák fejlesztése mindennapjaink része. A művészet terápiás és mentálhigiénét támogató aspektusa

eddig is komoly szerepet kapott oktatásunkban (többek között segíti a gyerekek önkifejezését, önismeretét, konfliktuskezelését) így nagy örömömre szolgál, hogy bővült ismereteimet

kamatoztathatom és munkámban hatékonyan alkalmazhatom.