Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Megvalósult mobilitások disszeminációi
2018. november 19., hétfő 16:48

No problem!

„NO PROBLEM” - Ez lehetne mottója annak a két hétnek, melyet az Erasmus+ projekt keretében, a budapesti Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium testnevelő tanáraként, 2018.07.02-13-ig Dublinban tölthettem. Iskolánk projektjéhez kapcsolódóan, mely az „Együttműködések fejlesztése”, angol nyelvtanulási és testnevelés módszertani képzésen vettem részt, az Alpha College of English szervezésében.

Számomra ez a két hét több hozadékkal járt, mint maga a nyelvtanulás vagy módszertani fejlődés. Egy új lehetőséget nyitott meg, az önállóság és az idegen nyelvi környezetben való eligazodás világát. Olyan bátorságra tettem szert, amire régóta vágytam.

„No problem”, ezt éltem meg a két hét alatt. Mosolygós, nyitott emberekkel találkoztam, akiknek tényleg semmi nem okozott problémát vagy legalábbis nem éreztették velünk, hogy bármi is probléma lenne.

Már az érkezésemkor megtapasztaltam ebből valamit. A szállásra előre rendelt transferrel érkeztem, ahol jelezték, hogy személyenként egy kis bőröndöt tudnak szállítani. A kocsiban osztrák és brazil lányokkal utaztam, akik óriási csomagokkal érkeztek. A sofőr nem veszekedett, nem akadékoskodott, kis csodálkozás és töprengés után, addig puzzlézott a csomagokkal, hogy sikerült bepakolnia. A kocsiban a lányokkal beszélgetést kezdeményeztem, hogy kezdjek gyakorolni. Nagyon élveztem, hogy máris kapcsolatba kerültem idegen nyelvűekkel.

Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha nem tudnak rólam a szálláson vagy valami nem lesz rendben és kérdeznem, magyarázkodnom kell, de szerencsére a szálláson nagyon egyszerűen ment minden. Ott is megtapasztaltam a szívélyességet!

Másnap a közeli nyelviskolába sétáltam, örültem, hogy ezt a szállást választottam, mert nagyon kényelmes és egyben közeli (5 perc séta) volt. A nyelviskola felkészülten fogadta a tanulóit. Az első nap szintfelmérője és szóbeli elbeszélgetés annak ellenére is flottul működött, hogy több mint 100 diák kezdte meg azon a héten a tanulást a nyelviskolában. Amikor a terembe lépve megtapasztaltuk a létszámot, elsőre elképzelhetetlennek tűnt, hogy itt 1-2 órán belül, szintünknek megfelelő csoportba kerülünk. Ezt az akkorra már egymást felfedező magyarok gondoltuk. Ez az előítéletünk hamar megdőlt, mert déltől már a saját nyelvi csoportunkban kezdtük meg a tanulást.

Csoportunk nyelvtanárát Billnek hívták, aki tapasztalt tanár és történelemkedvelő ember benyomását keltette már az első napon. Úgy beszélt angolul, hogy a 2. óra végén azt gondoltam, hogy én értem ezt a nyelvet. A délutáni órákat a következő két hétben ő tartotta, sok történelmi eseményt, tényt, érdekességet az ír kultúrát megismertetve velünk. Másik nyelvtanárunk egy angol férfi volt, akinek jóval nehezebb volt megérteni az angolját, és talán a gondolkodását is. Lehet, hogy ez a nyelvtanulás kulcsa? Az együttműködés kulcsa? Ha értjük és ismerjük egy nép kultúráját, egymás gondolkodását könnyebb megértenünk a nyelvét is?  Az együttműködés nyelvi és szakmai szinten is egy új nézőpont megismerését és elfogadását jelenti?

Délutánonként, a testnevelők közösen vettek részt programokon.

Az első két nap városnézésen vettünk részt, meglepő interaktív formában, a harmadik naptól a programok jobban fókuszáltak a testnevelés sajátosságaira. A koraestéket a labdarúgó VB jegyében, közös meccs-nézésekkel töltöttük.

A nyelvi csoportunkban lengyelek, olaszok, egy reunioni, egy brazil és 2 magyar volt. Ebből már a csoportban kiderült, hogy öten a tesis különítményhez is tartozunk.

A testneveléssel kapcsolatos programok a hét közepétől váltak érdekesebbé. A stadionlátogatás, és a tradicionális ír sportok megismerése, majd a gyakorlatban történt elsajátítása, már valóban közel ált hozzánk. Kicsit hiányoltuk a megbeszéléseket, megosztásokat, testneveléssel kapcsolatos közös projektek munkát, erre csak az utolsó délután került sor. Javasoltuk is a helyi szervezőknek, hogy mivel ez a délután nagyon hasznos volt, későbbi képzéseikbe, teremtsenek több lehetőséget az ilyen típusú találkozásra.

A második hét már csak a nyelvi képzésről szólt. Természetesen két hetet idegen nyelvi környezetben tölteni, akkor is nagyszerű dolog, ha nem történik semmi más „szórakoztató” program. A nyelviskola szinte minden délutánra, estére szervezett lehetőséget tanulói találkozására, ismerkedésre, klubéletre. A szombati napokra pedig egésznapos kirándulást. Ezek is kiváló lehetőséget biztosítottak a nyelvtanulásra, kapcsolatteremtésre, az ír kultúra megismerésére.

Összességében felejthetetlen élményt, tapasztalatot és lehetőséget kaptam az Erasmus+ által. Egy új látásmódot, melyben magára az együttműködésre is más szemmel tekintek. Megismerhettem azt a szemléletet, melyben a tradicionális ír sportok (hurling, gaelic football), nemcsak egy csapatsportot jelentenek, hanem egy közösséghez tartozást, egy kultúrához, egy néphez tartozást is. A sport, zene, néptánc nemzeti összetartó erejét.

Az ír emberek történelem ismerete, az a büszkeség, ahogy megélik „írségüket”, ahogy tekintenek természeti és kulturális értékeikre, a kis nemzetek megmaradásának kulcsa lehet. Ez is tanulságos volt számomra.

Lehet, sőt kell úgy együttműködni másokkal, hogy értékeljük és tiszteletben tartjuk őket, miközben nem értékeljük le magunkat, sőt büszkék vagyunk történelmünkre, a világot alakító hírességeinkre, arra hogy hova születtünk, hol élünk.

Thanks for that! No problem! – ahogy az írek mondják.

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium, iskola erasmus blogja sztgerasmus18.blogspot.com

 

Kategória: Angol nyelvterület
2018. augusztus 27., hétfő 09:31

Kéthetes ír nyár - Erasmus+ kurzus beszámoló

Nagy örömmel és izgatottan vettem részt a dublini Alpha College of English kurzusán 2018. 06.24.- 07.-07. között melynek címe English Language+ Programme for PE Teachers: improving individual performance, team development and social integration. Az Alpha College-ben az első héten angol nyelvórákat tartottak nekünk. A második héten testnevelő tanároknak szóló továbbképzés következett, ahol a délelőtti nyelvórákat folytatták, de délutánonként a tesis programok jöhettek.

Szállásomat egy igazán kedves család biztosította, akiken keresztül volt szerencsém megismerni a DIÓ (Dublini Magyar Iskola és Óvoda) vezetőit is. A nyelvi csoportom rendkívül nemzetközi volt, egy japán, egy szaudi, egy olasz, két török, három francia, három dél-koreai és három magyar tanuló alkotta. A foglalkozások igazán jó hangulatban teltek, amelyről a felkészült és összhangban tevékenykedő, vidám és érdeklődő oktatók és néhányszor mi is gondoskodtunk. Nagy élményt jelentett, hogy a csoportmunkák során más, tőlünk nagyon távoli kultúrák szokásaival is megismerkedhettem, e mellett fejlődött az angol nyelvi kommunikációs készségem, sokkal bátrabban beszélem a nyelvet.
Az első hét délutánjain Dublin nevezetességeivel és múzeumaival ismerkedtünk. Idegenvezetőink többnyire a kurzust tartó oktatóink voltak, akik rengeteg érdekességet elmesélve, a csoport nyelvi tudása alapján kiválasztott tempóban és szövegezéssel kalauzoltak bennünket. Mindegyik jól szervezett és nagyon érdekes volt.


A második hét délutánjain a képzés részeként egy helyi sportklub sportolóivá válhattunk egy kis időre. Kipróbálhattuk a „hurling”-et, a „Gaelic footballl”-t és az „Irish handball”-t is. Egy másik napon ezen a sportágak szentélyébe, a 82300 fő befogadására képes, Európa 3. legnagyobb stadionjába, a Croke Park-ba látogattunk. Az utolsó két afternoon class-on csoportdinamikai játékokat osztottunk meg egymással, és próbáltunk ki. Ezeken a foglalkozásokon további nemzetek testnevelőivel találkozhattunk. Spanyol, lengyel, német, és reunioni (Madagaszkár mellett) kollégáktól kaphattunk ötleteket, bevált módszereket. Még csak másodszor írtak ki az Alfa College-ben testnevelő tanároknak szóló kurzust, melyből már most is sokat lehetett tanulni.


S végül mi volt a plusz, amire nem számítottam? Az ír/ dublini életérzés. A nyitott, kedves elfogadó közeg, a vidám támogató légkör, a városban tapasztalható rendezettség mind egyszerre.
Dublinban töltött két hetemet igazán hasznosnak érzem. Nagyon sokat kaptam lelkileg, hozzáállásban, érzésekben. Úgy gondolom, hogy a beszámolók, beszélgetések, tanórák során át tudok majd adni belőle kollégáimnak, tanítványaimnak, hogy mindannyian gyarapodhassunk belőle.
Nagyon köszönöm a lehetőséget azoknak, akik segítségemre voltak, hogy részt vehessek ezen a tanulmányúton és bízom benne, hogy lesz még lehetőségem részt venni Erasmus + programon.

Kategória: Angol nyelvterület