Elemek megjelenítése címkék szerint: kultúra

DREZDA Go into the city Außerschulische Lernorte

2022. július 18. és 22. között alkalmam volt Molnár Ágnes kolleganőmmel egy hetet Drezdában tölteni egy Erasmus + továbbképzés keretében.

Ez alatt az 5 nap alatt számunkra nagyon izgalmas témát jártunk körül: a tantermen kívüli nyelvoktatás lehetőségeit, méghozzá a színházakra, a múzeumokra és a történelmi emlékhelyekre fókuszálva.

A programot Steffen Behnken-Müller állította össze és vezette le, aki egyébként egy középiskolában tanít evangélikus hittant és társadalomismeretet, és nyaranta mintegy hobbi gyanánt vállalja néhány Erasmus+ kurzus megtartását. Óriási főnyeremény volt, hogy épp hozzá kerültünk, mind elméleti, mind gyakorlati, mind emberi vonatkozásban. Steffen remekül összeszedte a témára vonatkozó elméletet, forrásait a legújabb szakirodalomból és a saját iskolai gyakorlatából merítette. Mindent világosan, érthetően prezentált, majd kellő részletességgel átbeszélt velünk. A kiválasztott tantermen kívüli helyeken aztán kiváló alátámasztást nyertek a megbeszélt célkitűzések és megvalósításuk. Minden területen alkalmunk volt az elhangzottakat a többi résztvevővel kipróbálni, megvitatni, majd végiggondolni, és a saját iskolai csoportjainkra adaptálni.

Steffen velünk együtt a szívét-lelkét beletette ebbe a hétbe. Úgy tudott minket megszólítani és irányítani, hogy valóban mindannyian bevonódtunk az adott témába és sokszor az eredeti idősávon messze túlnyúló, tartalmas, őszinte, mély beszélgetést, tapasztalatcserét folytattunk. Minden nap velünk töltötte a délutánt/az estét, amikor kötetlen formában tovább tárgyaltuk a napközben felvetődött kérdéseket.

Igazából egy kis létszámú, nagyjából egy generációhoz tartozó (40-55 év közötti), kimondottan nyitott, közvetlen és érdeklődő csoport voltunk, talán ezért is kovácsolódott össze olyan gyorsan Steffen irányítása és programszervezése alatt szinte baráti körré a társaság. Öten jöttünk Magyarországról (Budapestről, Pécsről és Szegedről), valamint egy-egy kolléga Spanyolországból, Lengyelországból illetve Horvátországból.

Ez alatt a drezdai továbbképzés alatt egy percre sem álltunk meg, és olyan fáradtan érkeztünk haza, hogy 3 napig kellett kialudnunk magunkat. Minden percet maximálisan kihasználva olyan mennyiségű és minőségű élménnyel és tudással gyarapodtunk, amelyet előzőleg el sem tudtunk képzelni. A kurzus egyetlen pillanatában sem éreztük azt, hogy mit keresünk mi itt. Épp ellenkezőleg: ittunk magunkba minden információt, élményt. Ezerrel töltődtünk fel belőlük és egymásból. Életünk egyik legtökéletesebb hetét éltük meg így ebben a körben Drezdában. Mindenkinek csak hasonló továbbképzéseket kívánok.



2022. július 17-én éjjel Flixbusszal utaztunk az Elba-parti Firenzébe. Reggel 9-re érkeztünk a központi elhelyezkedésű, ódon hangulatú Hofgärtnerhausba (amely eredetileg valóban a Brühl-teraszt megálmodó udvari főkertésznek épült), ahol egy kényelmes kétágyas szobában szállásoltak el minket, és amely épület egyben a képzésünk helyszínéül is szolgált. Igen barátságos fogadtatásban részesültünk, és a délelőttöt Drezda belvárosának felfedezésére szántuk. 14 órakor kezdődött a továbbképzés a megismerkedéssel, és a tantermen kívüli oktatás módszertani alapjainak átbeszélésével. A hivatalos tanórák után a csoportunk esti sétát tett a centrumban, majd együtt vacsoráztunk és jót beszélgettünk egy bajor étteremben.



Másnap, július 19-én a Hadtörténeti Múzeumban találkoztunk, igazából legnagyobb sajnálatunkra. El sem tudtuk képzelni, hogy a drezdai óriási múzeumi kínálatból (Zwinger stb.) miért épp erre a múzeumra esett Steffen választása, mígnem megismertük a vezetőnket és a múzeum felépítését, tematikáját – amely lenyűgözött és elvarázsolt mindannyiunkat. Sosem gondoltuk volna, hogy olyan módon lehet megközelíteni a hadtörténetet, ahogyan az itt történt. Semmi nem volt fekete és fehér, nem voltak kész válaszok, egyfolytában saját magunknak kellett összeraknunk a történeteket a kiállított anyagok és feliratok kapcsán, és úgy hagytuk el a múzeumot, hogy fejben tovább szőttük a szálakat. A kiállításhoz kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokba is bepillantást nyerhettünk, néhányat magunk is kipróbálhattunk, pl. a kreatív írást (képeslap ill. naplórészlet született) az 1. illetve 2. világháborús tárlók tárgyainak és plakátjainak megtekintése alapján. Délután egy kétórás közös városnéző séta, majd vacsora szerepelt a programunkon.

A harmadik napon aztán bőrünkön tapasztalhattuk, hogy milyen egy borzasztóan unalmas, sablonos tárlatvezetés a kiválasztott történelmi emlékhelyen, a Münchener Straße volt bírósági épületében, amelynek udvara kivégzések színhelyéül szolgált egészen a 60-as évekig. Óriási volt a kontraszt az előző napon látottakkal-hallottakkal, ami arra inspirálta a társaságunkat, hogy az emlékhely másik szárnyában működő egyetem kávézójában közel négy órát eltöltve ötleteljünk és beszélgessünk arról, hogy ezen és más hasonló történelmi emlékhelyeken milyen lehetőségeink vannak diákcsoportjainkak élménypedagógiai foglalkozások megtartására.

A negyedik napon egymásnak referáltunk arról, hogy miként jelenik meg és hogyan bővíthető a tanult koncepcióinkkal néhány tankönyvcsalád egyes fejezeteinek a kultúra / zene/ színház/ országismeret témával foglalkozó része, valamint a színházi előadások és a szerepjátékok nyelvtanításban betöltött szerepéről beszéltünk, amihez kapcsolódóan este megnéztünk egy romkastély kertjében játszódó Das Wirtshaus in Spessart című vígjátékot.

Az utolsó napon, pénteken délelőtt a közösen megtekintett színdarab feldolgozását beszéltük át, ezen kívül az egész heti anyag otthoni adaptálásának alternatíváit, és összegeztük a közös munkát. A tényleges tanfolyam lezárása után még együtt elfogyasztottunk egy ebédet, ahol a híres drezdai túrótorta, az „Eierschecke” megrendelésével megkoronáztuk a hetet, és érzékeny búcsút vettünk egymástól, remélhetőleg nem örökre. Tartjuk a kapcsolatot és 2023 nyarára „megrendeltünk” Steffennél egy hamburgi helyszínű, hasonlóan hatékony és érdekes témájú továbbképzést ugyanebben a felállásban.

Kolléganőmmel szombaton és vasárnap még bejártuk Drezda fő attrakcióit. Részt vettünk egy Semperoper körbevezetésen, megtekintettük a Zwinger, a Grünes Gewölbe, az Albertinum kiállításait, a Frauenkirchet, a Székesegyházat, a Kunsthofpassage-t, egy szabadtéri operaária-estet, igazából mindent, ami a két napba belefért.

Az Erasmus+ program keretében augusztus második hetében angoltanári továbbképzésen vettem részt Máltán, Vallettában. A nyelvtanfolyam neve: Creativity and Motivation in the classroom. Az oktatás helyszíne gyönyörű környezetben, egy „belvárosi” iskolában zajlott. Málta olyan kicsi, hogy nem igazán lehet városokról beszélni, de Valletta a központi „főváros”. A hatalmas épületben szintenként 4-5 tanterem adott helyett a foglalkozásoknak korszerű felszereléssel, klimatizált termekben.

A kiutazás előtt az iskola megbizonyosodott, hogy a nyelvi szintünk megfelelő, egy szintfelmérőt kellett elküldeni. A legjobban azt vártam, hogy különböző nemzetiségekből való tanároktól megtudjam, milyen az oktatás helyzete nálunk, reális képet kapjak a magyar viszonyokról. Mivel mindenki angoltanár volt, a kommunikáció könnyen és folyékonyan zajlott, és az elvárásaimnak megfelelően sokat megtudtam az olasz, cseh és lengyel iskolákról. A tanárunk, Alan, anyanyelvűként sokat segített a naprakész, mai használt angol kifejezésekben. Ennek nagyon örültem, mert angol nyelvterületen már viszonylag régen jártam. Az órákon a különböző skilleket néztük át, hogy hogyan lehet egy-egy képességet játékos, tényleg motiváló módon fejleszteni. A tanárunk által betekintést nyertünk Málta kultúrájába, nyelvébe, szokásaiba, hiszen Alan félig máltai anyai ágon, így a gyerekkora nagy részét itt töltötte. Lehetőségünk volt megvásárolni Alan módszertani könyvét, amit meg is tettünk néhányan, így biztosan nem felejtődik el a tudás, bármikor újra tudjuk majd használni a feladatokat.

Délutánonként az iskola szervezésében nagyon sok szabadidős program volt, főleg kulturális és történelmi, de volt olyan is, ahol Málta természeti kincseit tudtuk megnézni. Lenyűgöző a látvány, amelyet kiegészített a túristavezető érdekes előadása is.

A képzés rendkívül hasznos volt tehát több szempontból is. Fejleszthettem az angoltudásom, megismerkedhettem különböző európai iskolák helyzetével, tanultam Málta történelméről, kultúrájáról és módszertanilag is fejlődtem. Hazatérve mindenkinek csak ajánlani tudtam a képzést.

Az iskolánk Erasmus honlapja: https://www.dszcbethlen.hu/projektek/erasmus-2020-1-hu-01-ka-101-078289-innovativ-tanarok-a-vilagra-nyitott-tanulokert

Nagy örömmel fogadtam az Erasmus+ nyertes pályázati értesítését.

Napjainkban fontos a nyelvismeret, azonban a hosszú évek alatt a megszerzett nyelvtudásom megkopott, ezt szerettem volna frissíteni a tanfolyam segítségével.

2021. szeptember 26-2021. október 3. között részt vehettem egy egyhetes intenzív angol nyelv és kultúra továbbképzésen Firenzében, melynek címe „Intensive English Language and Culture Course” volt.

A vírushelyzetre tekintettel a csoport kis létszámú volt, összesen hatan vettünk részt rajta. A kurzus vezetője Robin volt, aki eredetileg amerikai állampolgár. A tanfolyamon résztvevő kollégák Lengyelországból és Franciaországból érkeztek. Négy tanító és egy középiskolai igazgató tartozott a csoportunkhoz. Az ismerkedés alkalmával kiderült számomra, hogy a kollégákat is saját motiváció vezetett, azonban náluk szinte elvárás a tanítás során is az angol nyelv használata, habár nem kötelező.

A bemutatkozás során mindenkinek beszélnie kellett a munkájáról, az iskolájáról, az országról, városról ahonnan érkezett.

Minden nap azzal kezdődött, hogy elmeséltük egymásnak, hogy mi történt az előző nap, merre jártunk, mit láttunk, mik az aznapi terveink.

Minden délelőtt más-más témakörrel, igeidőkkel foglalkoztunk, majd különböző játékok segítségével gyakoroltuk azokat. Olyan játékos feladatokat ismerhettem meg, amelyek segítségével nemcsak a nyelvet lehet játékosan tanítani a gyerekeknek, hanem akár én is használhatom a munkám során.

Kaptunk segítséget a hallás utáni szövegértés gyakorlásához, oldottunk meg feladatokat egyénileg, amit utána megbeszéltük. A feladatokat közösen ellenőriztünk, a kérdéses megoldásokat alaposan átbeszéltük, a számunkra ismeretlen szavakat körülírta, elmagyarázta a tanárunk. Sokszor szóba került, hogy a saját országunkban, a mi iskolánkban ez vagy az hogyan működik, mi a jellemző az adott országra. Van-e eltérés? Ebből is sokat tanultunk. Ízelítőt kaptunk az amerikai és brit angol közötti különbségekből is.

Szerencsére a nyelvi tudásunk körülbelül azonos szinten voltunk a kollégákkal, így nem okozott nagy problémát a másik megértése. A problémásabb szituációkban tanárunk mindig segített.

Nagy örömömre szolgált, hogy a hét folyamán gyakorlati tudásra is szert tehettünk, meglátogattuk a helyi piacot, ahol egy „játék” keretében mindenkinek teljesíteni kellett az előre megbeszélt feladatokat.

Egyik délután a nyelviskola által felkért idegenvezető, Laila segítségével megismerkedhettünk Firenze történelmi és kulturális nevezetességeivel. Megnéztük az első házak egyikét, amit a rómaiak építettek és a kis borablakok titkára is fény derült.

Az órák minden nap 13 óráig tartottak, így bőven volt lehetőség utána felfedezni a várost.

A látványosságok igazi történelmi hangulatot árasztanak. Megnéztem a Dómot (Santa Maria del Fiore katedrális) és a keresztelőkápolnát, valamint a Piazza della Signoria szabadtéri szoborgalériáját, a Palazzo Vecchiot, mellette Michelangelo Dávid szobrának másolatával.

Részese voltam a Mercato Centrale vásári hangulatának, a bőr táskák, kabátok, kiegészítők, a friss toszkán termékek és egyéb helyi áruk piacán.

Az Arno folyó másik partjára Ponte Vecchio hídon keresztül csodálatos látvány közben lehet átjutni, hogy eljuthass a Michealangelo térre. A Piazzale Michelangelo térről csodálatos kilátás nyílik Firenzére. Innen már csak néhány lépés a San Miniato al Monte Basilica, ahonnan a teljes Arno-völgy feledhetetlen látványa tárult elém.

A Dóm kupolájába (Cupola di Brunelleschi) vezető 463 lépcsőt is megmásztam. A Pitti palota (Pitti Palace) és a Boboli kert (Boboli Garden) látványa is lenyűgöző.

Az Uffizi Galéria szobrai és képei is felejthetetlen emlék lesz. Olyan híres művészek alkotásait láthattam, mint Giotto, Botticelli, Leonardo, Michelangelo és Tiziano.

Szombaton közös, buszos Toszkán körutazást tettünk, ami során megcsodálhattuk a toszkán táj szépségét. Meglátogattuk Pisát, San Gimignano középkori városát, amely tornyáról és lenyűgöző kilátásáról ismert. Útban Siena felé egy helyi borászatban borkóstolóval egybekötött toszkán ebédet fogyaszthattunk el. Végezetül Sienában tölthettünk egy kis időt.

A szállásom egy hotelben volt, amely a képzés helyszínétől és a vasútállomástól is csupán 20 percnyi sétára helyezkedett el. Minden látványosság és nevezetesség néhány percnyi sétával elérhető volt. A Dóm mellett minden nap elsétáltam, a látvánnyal nem lehetett betelni. Igyekeztem mindenhová eljutni ebben az egy hétben, azonban minden nevezetesség megtekintésére két hét is kevés lett volna.

Összességében nagyon hasznos volt ez a továbbképzés, az idegen nyelvi környezet, a folyamatos angol nyelvű kommunikáció, a jól felépített órák, nagy mértékben fejlesztették a nyelvi kompetenciámat. Sokat bátorodtam a hétköznapi kommunikációmban, nyelvtani szempontból is sokat fejlődtem. Szükség esetén pontosabban, magabiztosabban tudok kommunikálni angol nyelven. Az egyhetes nyelvtanfolyam hasznossága mellett kiemelkedő élmény volt számomra az olasz kultúra megismerése is. Hálás vagyok érte, hogy megismerkedhettem Firenze és környéke kulturális és történelmi nevezetességeivel, valamint gasztronómiájával is, amibe szívesen kóstoltam bele.

Örülök, hogy a program által megismerhettem a világ egyik legszebb városát, amely rengeteg történelmi kincset és kulturális örökséget rejt.

Köszönöm ezt a fantasztikus lehetőséget! Szeretnék még hasonló programban részt venni.

Máltai lépcsők

A sikerhez vezető lift nem működik. Használd a lépcsőt! Lépésről lépésre…”  Joe Girard

Az Erasmus+ program keretében 2019-ben Londonban már részt vettem angol nyelvi képzésen, mely lehetővé tette, hogy tíz évvel ezelőtt megszerzett középfokú angol nyelvtudásomat felfrissítsem.

2020-ban iskolánk újra pályázott és én felvillanyozva korábbi felejthetetlen élményeimtől boldogan jelentkeztem. Most Máltát választottam úticélomul, mert felbecsülhetetlen kulturális értékei és a klíma is vonzott. A mobilitás megvalósulása a pandémia miatt halasztásra került, de idén nyáron-2021-ben- megadatott a lehetőség!

Az Easy School of Languages a fővárosban, Valletta központjában található öt perc sétára a nevezetes felső Baracca-kerttől. Óraközi szünetekben gyakran onnan gyönyörködtem a csodálatos kilátásban. A csoportomban tízen voltunk, rajtam kívül mindenki lengyel kolléganő. (A többi csoportban is a lengyelek voltak többségben. Meg is fogalmaztam magamban, hogy Malta is a Polish island.) Minden csoporttag lelkiismeretesen tanult, kellemes volt az órák hangulata. Tudásszintünk természetesen nem volt egyforma, de türelemmel segítettük egymást. Leggyakrabban párban, esetleg hármas csoportban tanultunk, sikeresen tudtunk együttműködni. Naponta hat óránk volt kétszer félórás szünettel. A második héten digitális oktatásra tértünk át, telefonnal kiválóan boldogultam.

 Órák után szerettem barangolni a városban, nem tudtam betelni az ódon hangulatú utcák, az erkélyek, a magas, masszív városfalak és hatalmas erődök látványával. Soha nem jártam még ennyi lépcsőt városnézés közben, ugyanis Vallettában az utcák szinteltolásban vannak.

Valletta központjában, az iskolától ötven méterre sikerült szállást találnom. Közel volt a Szent János Társkatedrális, a Grandmaster Palace és a mindig nyüzsgő Republic Street és Merchant Street. Hétvégén egésznapos kiránduláson hajóval látogattam meg Comino szigetet és strandoltam a kék lagúna kristálytiszta vizében. Délutáni programom volt a megalitikus templomok közül Tarxsien hatalmas kőtömbökből épült őskori maradványainak megtekintése, mely a világörökségi listán is helyet kapott, mint az egyetemes kultúra egyedülálló emléke. A szintén világörökség részét képező i.e. 3300 és i.e. 2500 között épült Ħal Saflieni-i hipogeum a világ egyetlen őskori földalatti sírtemploma. Egyedülálló háromszintes labirintusszerű épület meglátogatása is egy délutáni programom volt.

A lépcsőkhöz visszatérve elmondhatom, hogy sikerült néhány fokot feljebb lépnem angol nyelvtudásom valamint a kulturális tapasztalások területén. Azóta is dédelgetem  Máltai emlékeimet.

2021. augusztus

Szucsik Ágota

2019 július 15 és 26 között részt vettem a dublini Alpha College of English tíz napos ’Educating for the 21st Century: Re-imagining our Schools for our Children’s Future’ című tanártovábbképző kurzusán. 17 fős csoportunk spanyol, bolgár, lengyel és magyar résztvevőkből állt. A csoport legnagyobb része a képzési intézménytől öt percre található Beckett House modern diákszállón lakott, ami megkönnyítette a személyes és szakmai kapcsolatok bővítését, a délutáni találkozók és informális kulturális programok szervezését.

Az első képzési napon megismerkedtünk az iskolával és tanáraival, megkaptuk két hétre szóló órarendünket és létrehoztuk saját Google osztálytermünket, ahova mindannyian bejelentkeztünk. Tanáraink ide töltötték fel tananyagainkat, mi résztvevők itt osztottuk meg egymással elkészült kurzusmunkáinkat, fényképeinket, illetve ezen a felületen kommunikáltunk.

A kurzust három kiválóan felkészült oktató vezette. A tananyag sokoldalú feldolgozása mellett Liam Bradshaw kimeríthetetlen történelmi és kulturális ismeretei, nyugodt óravezetése, professzionális idegenvezetése, Katie Greig fiatalos lendülete és dinamizmusa, Rachel Dowling mindig ütős humora sokszínűvé varázsolták színvonalas tanóráinkat. Az órákon mindvégig lehetőségünk volt tapasztalataink, jó gyakorlataink megosztására, ismereteink elmélyítésére, így kurzustársaimtól is rengeteget tanultam.

A változatos tananyag feldolgozása során elmélettel indultunk, különböző tanítási modelleket és azok fejlődését vizsgáltuk (viselkedéslélektan, megértési készség, humanizmus, szociális együttműködési képesség). Megismerkedtünk az elméletek megalkotóival: Foucault, Piaget, Rogers, Skinner. Tanulmányoztuk a négy alap 21.sz-i készséget: kreativitás, kommunikáció, kollaboráció, kritikus gondolkodás. Különbséget tettünk reflektív tanár és tanuló, autonóm tanár és tanuló között, az autonómia különböző szintjeit vizsgáltuk a felmerülő problémákhoz tartozó megoldási javaslatokkal. Hangsúlyos szerepet kapott az iskolai kritikus gondolkodás elősegítése, a világpolgárság eszménye, multikulturalitás, interkulturalitás és ennek elősegítése az iskolában, fenntartható fejlődés (pl. iskolai kertek megművelése). Két gondolatébresztő filmet néztünk meg: The ’Finland Phenomenon’ and ’Schooling the World’. A tanításban jól használható IKT eszközökkel dolgoztunk (MindMeister, pictochart, quizizz, quizlet, flipgrid, storybird, thinglink, RubiStar.) A továbbiakban a projekt alapú tanulással, problémamegoldó tanulási formákkal, a KWL chart használatával (mit tudok, mit szeretnék tudni, mit tanultam), a CLIL kihívásaival foglalkoztunk. Témáink között szerepelt az okos, kritikus médiahasználat és a fake news kiszűrésének technikái. Kis csoportokban projekttervet készítettünk és beszámoltunk egymásnak, mit és hogyan fogunk hasznosítani a tanultakból otthoni munkánk során.

A kurzus szerves részét képezték a délutáni kulturális programok: városnézés, Nemzeti Múzeum (kelták, rómaiak, Szent Patrik), Airfield Estate, Botanikus kert, Chester Beatty Könyvtár, Trinity College, Pearse Lyons Whiskey lepárló üzem. Az iskola hétvégén egy napos kirándulást szervezett egyik tanárának vezetésével, uticélunk Trim Castle és Hills of Tara voltak.

Egyéni szervezésben a csoporttagokkal a következő helyeket kerestül fel: Cliffs of Moher, Howth, Bray, Sandycove (James Joyce museum), The Writers’ Museum, Dublin Castle, Malahide Castle, The Book of Kells. Közösen megtekintettünk egy ’Ireland-a Survivor’s Guide’ című Comedy Show előadást az International Bar-ban.

Köszönjük a Hungary Expert segítségét!

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

Broadstairs Kent megyében a La Manche csatorna partján a Doveri-szorosnál, Anglia délkeleti részén helyezkedik el, London és az európai kontinens között. Földrajzi pozíciójának köszönhetően több konfliktusban is frontvonalban volt, például a második világháború angliai csatájában. Gyümölcsösei és komlóligetei miatt gyakran emlegetik Kentet „Anglia kertjeként” számos hamisítatlan, a letűnt századokból itt feledett épülettel és egy gyönyörű tengerparttal is büszkélkedhet.  Ebben a történelmi múltban és természeti szépségekben bővelkedő angliai városban volt szerencsém az Erasmus ösztöndíjnak köszönhetően két hetet eltölteni.

A Hilderstone College által szervezett kulturális programokban sem volt hiány. Érkezésünk után vezetett városnézésen vettünk részt különbusszal bejárva a környék városait. Broadstairsből indulva, Ramsgate, Sandwich, Westgate és Kingsgate településeket érintettük. Idegenvezetőnk mesélt a környék múltjáról és jelenéről, nevezetességeiről, mi pedig útközben megtekinthettük az utóbbiakat. Szerdánként előadásokat hallgathattunk meg az iskola egyik oktatója, Mr. Lawson előadásában. Péntekenként távolabbi úticélok felkeresésére nyílt lehetőség.  Így jutottunk el Canterburybe illetve a Dover Castle-hoz. Felejthetetlen élmény volt az iskola többi hallgatójával együtt részt venni a helyi művészek által szolgáltatott élő zene mellett tartott tánctanulási esten. Csoporttársaimmal spontán szervezésű fakultatív programok keretében ismerkedtünk egymással. Meglátogattuk a helyi pubokat, ahol angol chipset és hozzávalókat kóstoltunk (kinek-kinek ízlése szerint), valamint English Cream Tea-t iszogattunk a Broadstairs tengerparti teázójában.

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el.

Nyelvi és kulturális továbbképzés a smaragd szigeten

2016. október 23. - november 4.

Nagyon vártam már ezt az utat, mert régen voltam külföldön, továbbképzésen pedig még nem vettem részt így. Ezért alaposan végiggondoltam, milyen kurzusra menjek, végignéztem az összes lehetőséget. Bizton állíthatom, hogy életem egyik legmaradandóbb tanulmányútján vettem részt.

Mivel eddigi érdeklődésem az interkulturális készségek fejlesztési lehetőségei felé vittek, most is olyan továbbképzést választottam, ami ehhez áll közel. Eddigi kulturális ismereteimből kimaradt az angol nyelvterületek közül Írország, így egy, kifejezetten a kulturális tartalomra hangsúlyt fektető képzésre esett a választásom Corkban, Írország délnyugati partvidékén. A Budapestről induló közvetlen dublini járat után egyáltalán nem volt nehéz megtalálni a Corkba vivő busz megállóját. A dublini reptér 2-es terminálja modern, levegős és roppant felhasználó barát – egyértelmű feliratok jeleznek mindent, elérhető távolságban találhatóak a szolgáltatások. Több helyen információt biztosító alkalmazottak állnak és útbaigazítanak. Már az első nap kiderült, hogy az írek nagyon rugalmasak és vendégszeretőek.

A 3 és fél órás busz úton Cork felé összeismerkedtem a másik magyar résztvevő kollégával, így repült az idő. Szállásként családi elszállásolást kértem, mert úgy gondoltam, hogy így bepillantást nyerhetek egy család mindennapjaiba. A pályaudvaron vendéglátóm várt, majd miután megmutatta a szállásom és lepakoltam, visszavitt a városba megmutatni a fontosabb helyeket, az iskolát, a buszmegállókat, ahol fel és leszállhatok az önálló közlekedés során. Már első este ötletekkel szolgált arra vonatkozólag, hogy milyen programokon érdemes részt venni, milyen helyeket érdemes megtekinteni, milyen helyi ételeket, italokat nem szabad kihagyni, ha már eljött ide az ember. Az első héten két másik diák is lakott a házban, egy koreai és egy francia, akikkel nagy élmény volt megbeszélni a napi eseményeket vacsora mellett, mert megismerhettem, hogy ők mikre figyeltek fel az ír kultúrából, és nekik milyen tapasztalataik voltak.

A képzés első napjától kezdve abban is biztos lettem, hogy jól döntöttem. Kiderült, hogy nemcsak egy, hanem több tanárunk is lesz, így változatos kiejtéseket, szemléletet és tanítási módot tapasztalhatunk meg. A programból az is kiderült, hogy nemcsak az iskolapadban fogunk ülni: már az első nap kincskeresésre mehettünk – saját magunk fedeztük fel a várost tanárunk útmutatója és összeállított kérdései alapján. Persze közben egymással is ismerkedtünk, így nem csoda, hogy el is tévedtünk, vagy elmentünk egy megválaszolandó kérdés mellett a nagy ismerkedésben. Roppant élvezetes volt. Másnapra informális prezentációt kellett készíteni a felfedezett információk alapján, ami a csoport kis létszáma miatt is praktikus döntés volt tanárunk részéről.

Az előre megadott anyag alapján haladtunk a két hét folyamán, így végigvettük Írország oktatási rendszerét, történelmének jelentősebb eseményeit, meghatározó szakaszait, foglalkoztunk irodalmával, zenéivel, filmjeivel, folklórjával, az EU-val való kapcsolatával, jelenlegi politikai helyzetével, és társadalmi problémáival, amelyek a mai íreket foglalkoztatják.

A témákat különbözőképpen dolgoztuk fel: volt, hogy előadást hallgattunk, volt, hogy olyan feladatokon keresztül tanultuk meg az ’anyagot’, melyeket egy-az-egyben haza tudtunk hozni diákjainknak. Nyelvtani játékos feladatoknál remek volt kipróbálni a játékokat a gyakorlatban ahelyett, hogy együtt elolvastuk volna a szabályokat. Ha valakinek könnyebbek is voltak ezek, nem az adott nyelvi elem elsajátítása volt a cél, hanem annak kipróbálása és végiggondolása, hogyan fogunk tudni belőle profitálni a saját tanítási gyakorlatunk során. Ezért egy feladatnál sem fordult elő, hogy bárki unatkozott volna, vagy azt érezte volna, hogy felesleges feladatokkal töltjük az időt.

Az egyik kedvenc gyakorlatom az ír irodalom megismeréséhez kapcsolódik: Yeats verseinek sorait kaptuk meg kis laminált cetliken, úgy egy tucatot. Meg kellett próbálni összerakni belőlük 2-3 soros verseket. Volt, amit úgy tettünk össze, ahogy Yeats megírta, de sok ’saját’ verzió keletkezett, amelyeket vagy a rímek, vagy a tartalom alapján gondoltunk összetartozónak. Persze a feladat végén megtudtuk, hogyan kapcsolódnak egymáshoz eredetileg a sorok, de remek volt saját verset írni már meglévő elemekből, és utána végiggondolni, mi alapján hoztunk belőle létre új dolgot, és mi alapján születhetett a költő fejében az eredeti gondolat.

Az előadásokat sokszor Damien, egy 37 évig történelem és földrajz szakos tanárként dolgozó pedagógus tartotta. Hatalmas tudásról tett tanúbizonyságot, amit szerencsénkre az előadások után megejtett tanulmányi kirándulásainkon is folytatott. Rengeteg kérdésünkre tudott válaszolni, és nagyon szimpatikus volt, hogy ha nem tudott valamit véletlenül fejből, a következő alkalomra utánanézett. Nagy tudású idegenvezetőnkkel bejártuk egész Cork és Kerry megyét, megismerkedtünk a 19. századi nagy ír éhínség okaival és következményeivel. Többek között meglátogattuk azt a kikötőt, ahol a Titanic utoljára megállt és utasokat vett fel, és voltunk abban a városban, ahol az sem elég egy teli szórakozóhelyre való bejutáshoz, ha Mel Gibson vagy. Meglátogattuk Cork védőszentjének, szent Finn Barnak első templomát a gyönyörű Killarney Nemzeti Park területén eredő Lee folyó forrásánál, valamint megtekinthettük azt az öblöt is, ahonnan egy időben évi 14 tonna tengeri sünt exportáltak Franciaországba csemegének, (manapság csak évi 2 tonnát szállítanak, annyira megcsappant a számuk, és szaporításuk időigényes). Megtudtuk, hogy azért rózsaszín az út közepén unottan sétáló birkák háta, mert ezzel jelzik, hogy nemrégen fedeztették őket, láttuk, hogyan terel nyájat két border collie ’automata’ módban, és megtudtuk azt is, hogy a teheneket csupán évente 1, maximum két hónapra kell istállóba terelni az időjárás enyhe mivolta miatt.

A képzéshez tartózó kirándulásokon kívül volt időnk szabad programot is szervezni. Kis csoportunk mindenben összetartott, így az első hét csütörtökén együtt mentünk Blarney várába megcsókolni azt a nevezetes követ, melyről azt tartják, hogy aki így tesz, az szónoki képességekre (gift of the gab) tesz szert. Szombati szabadnapunkon Kinsale tengerparti kikötő városába kirándultunk – amihez bőséges útmutatót kaptunk Damientől előre. Betekintést nyerhettünk a tengerparti nyaralóhely életébe, valamint meglátogattuk a Charles erődöt, ami az összes, délről Írországba érkező ellenséges hajót volt hivatott feltartóztatni a folyótorkolatnál.

Vasárnapi szabadnapunkon ketten jó hosszú útra mentünk – meglátogattuk a Moher sziklákat Írország nyugati részén, melyet csak úgy hívnak: a világ széle. Turistabuszunk sofőrje bőséges információval látott el minket a helyi nevezetességekkel és élettel kapcsolatban – érezhető volt, hogy a környékről való. Többek között felhívta a figyelmünket egy is erdős övezetre, mely 18 millió euróba került az ír államnak, mert a helyi hiedelmek miatt nem vezethettek rajta át egy modern autóutat, hanem ki kellett kerülni azt, nehogy a tündéreket megzavarják, és balszerencsét hozzanak az országra. Nekem ez az út lett a legkedvesebb, a Burren vidék Ennis városa után zöld, de egyre kövesebb legelőivel, alacsony kőfalaival, fátlan és bokortalan simaságával számomra jobban képviseli Írországot, mint a globalizált társadalmi értékeket tükröző Cork városa vagy a főváros, Dublin.

Október 31-én, a Killarney nemzeti parkba tett kirándulásunk után alkalmam volt megtapasztalni első kézből, hogy milyen is az írek Halloween ünnepe. Mivel vendégek jöttek szállásadómhoz, aki ezért nagyon elfoglalt volt, én kaptam az ajtónálló szolgálatát, és osztogathattam a félelmetesebbnél félelmetesebb jelmezbe öltözött 4-5 éves gyerkőcöknek a csokit meg cukorkát, akik nagy zsákokba gyűjtötték őket (és tényleg rengeteg volt nekik!). Az egész környék gyerekserege bekopogott minden feldíszített ház ajtaján, és fenyegetőztek, hogyha nem kapnak csokit, elvarázsolják a lakókat vagy átkot bocsátanak rájuk. Az eredeti Halloween mai modern verziója kifejezetten élvezetes volt számomra, mert bepillantást engedett a környék összetartásába, együttlélegzésébe.

A második héten kirándulásaink után jól esett megint a tanulás, hogy kipihenjük a sok utazást. Jókedvünk azonban hamar elszállt a téma miatt: az iskola egyik adminisztratív munkatársa észak-ír származású, és ő ismertette velünk az észak-ír helyzetet, annak múltjával és jelenével, és annak okaival, hogy miért költözött el ő is 16 éve Észak-Írországból. A saját tapasztalat, a közeli élmény miatt sokkal mélyrehatóbb képet kaphattunk a jelenlegi állapotokról, és arról, hogy a hétköznapi embernek mit jelent Észak-Írország helyzete, mennyivel könnyebb úgy élni az Ír Köztársaságban, hogy nem kell mindig a válla fölött hátranézni, hátha történik valami, nem kell a lobogó zászlónak jelentőséget tulajdonítani, mert nem jelent ellenséges területet vagy közösséget, és nem kell a fegyverszünet óta (!) felállított belfasti falakat kerülgetnie.

A második hét vidámabb témájához tartozott az ír sportjátékok megismerése a Gaelic Athletic Association (GAA). Amellett, hogy megismertük a gyephoki és az ír futball szabályait, azt is megtudtuk, hogy aki viszont európai futballozik, illetve rögbizik, akkor többet nem játszhat a GAA sportjaiban és versenyein nem vehet részt, mert nem tekintik ír nemzeti tudattal rendelkezőnek. A GAA az egyik legerősebb összetartó erő az ír nemzeti öntudat fenntartásában, sokkal erősebb, mint mondjuk az ír nyelv, amit ugyan 14 éven keresztül tanulnak az írek az iskolában. Annak ellenére, hogy a közalkalmazottak számára nagyon előnyös, ha beszélnek írül, sőt a tanárok számára kötelező, a mindennapokban csupán néhány helyen, az ún. Gaeltacht – gaelül beszélő – területeken vannak olyanok, akiknek anyanyelve az ír, és az angolt második nyelvként tanulják. A lakosság nagy része számára az angol az anyanyelve, az ír pedig számikra egy rosszul tanított kötelező tantárgy, mely csak púp a hátukon. Furcsa volt, hogy az ír nyelv előtérbe kerülése nélkül nemzeti öntudatuk meg tudott maradni, és nem érzik kevésbé írnek magukat azért, mert angolul beszélnek az ír helyett.

Végül elérkezett az utolsó nap, amelyen jó gyakorlatokat cseréltünk csoporttársainkkal és ír tanárunkkal, igazi szakmázás kerekedett belőle. Megismertük az ír, a lengyel és a svéd oktatási rendszer sajátosságait, és tapasztalatokat, ötleteket nyerhettünk saját helyzetünkre vonatkozóan is. A beszélgetés jó hangulatát mutatta, hogy alig maradt időnk a kurzust értékelő kérdőívet kitöltenünk, mert tanárunknak már mennie kellett, úgy kellett megkérnie minket, hogy most már menjünk, mert bezár az iskola. Az utolsó corki estét pedig stílusosan egy helyi bárban töltöttük ír zenét hallgatva, és arról ábrándozva, mikor tudunk ide megint visszajönni.

A kurzus számomra minden szempontból remek volt. Tudásunkat növelte, bővítette, módszertani szempontból kinyitotta, illetve megerősítette. Az iskolától megkaptunk minden átvett anyagot feladatlapostul, instrukciókkal együtt pendrive-on, így saját közegünkre alakítva a saját tananyag kidolgozást is nagyban elősegítették számunkra.

Ez úton is szeretném megköszönni A Tempus Alapítványnak és az Óbudai Gimnázium vezetésének, Szűcs József igazgató úrnak és Tamási Anita igazgatóhelyettesnek, hogy pályázatunk megvalósítását minden lehetséges eszközükkel támogatták.

Furka Ildikó, Óbudai Gimnázium

Ezen a linken az Óbudai Gimnázium honlapja érhető el.