Elemek megjelenítése címkék szerint: teachertraining

Málta, Easy School of Languages

Július 17 és 23-a között Máltán, Vallettában, a hangulatos belvárosban, Alan Marsh tanár és tréner irányításával tanultunk az Easy School of Languages-ben. Szerencsénk volt, Alan tapasztalt tanár, nagy tekintélynek örvend, hozzáértő módon vezette a tanfolyamot, változatos feladatokat biztosított a készségek fejlesztéséhez (reading, writing, speaking, pronunciation), mégpedig úgy, hogy eleve haladó nyelvi szinten kaptuk meg a feladatokat, hogy kihívás legyen megoldani őket, vagy ha kezdő vagy középhaladó feladatokat mutatott be, akkor ötleteket kaptunk ahhoz, hogy hogyan érdemes felszintezni a B2-es, C1-es haladóknak.

Végig ott volt a játék és a mozgás a repertoárban, kedvencem a „Legyél szótag a szóban” (én neveztem el így), kis csoportokat alkottunk, majd sorba álltunk szótagnak egy hirtelenjében elkiáltott szó szerint, a „hangsúlyos” személy felemelte a karjait. A pontot a leggyorsabb csoport kapta.

Gondoskodott arról, hogy személyre szólóan, emailben kapjuk meg a feladatok alappéldányait. Mindig előtérbe helyezte a személyes szükségletet, mint a tanulás és motiváció alapfeltételét, nem volt könnyű neki, mert nagy, 23 fős csoportban kezdtük el a tanfolyamot, sokféle variációban alkottunk munkacsoportokat. Némely tanártársaink maradtak még egy hétre.

Számos tippet kaptunk a szabadidő eltöltéséhez, a tanárunk rászánta az időt a nap elején, hogy a kérdésekre válaszoljon, tanácsokat adjon. Feladataival összehozta az összeillő embereket, együtt mentünk délután a szomszédos szigetre, a hőség ellenére felejthetetlen élményeket szereztünk a történelmi emlékekkel teli, barátságos mészkő-épületekkel leanderekkel és kaktuszokkal benépesített szigetországban.

Málta, Easy School of Languages

Július 17 és 23-a között Máltán, Vallettában, a hangulatos belvárosban, Alan Marsh tanár és tréner irányításával tanultunk az Easy School of Languages-ben. Szerencsénk volt, Alan tapasztalt tanár, nagy tekintélynek örvend, hozzáértő módon vezette a tanfolyamot, változatos feladatokat biztosított a készségek fejlesztéséhez (reading, writing, speaking, pronunciation), mégpedig úgy, hogy eleve haladó nyelvi szinten kaptuk meg a feladatokat, hogy kihívás legyen megoldani őket, vagy ha kezdő vagy középhaladó feladatokat mutatott be, akkor ötleteket kaptunk ahhoz, hogy hogyan érdemes felszintezni a B2-es, C1-es haladóknak.

Végig ott volt a játék és a mozgás a repertoárban, kedvencem a „Legyél szótag a szóban” (én neveztem el így), kis csoportokat alkottunk, majd sorba álltunk szótagnak egy hirtelenjében elkiáltott szó szerint, a „hangsúlyos” személy felemelte a karjait. A pontot a leggyorsabb csoport kapta.

Gondoskodott arról, hogy személyre szólóan, emailben kapjuk meg a feladatok alappéldányait. Mindig előtérbe helyezte a személyes szükségletet, mint a tanulás és motiváció alapfeltételét, nem volt könnyű neki, mert nagy, 23 fős csoportban kezdtük el a tanfolyamot, sokféle variációban alkottunk munkacsoportokat. Némely tanártársaink maradtak még egy hétre.

Számos tippet kaptunk a szabadidő eltöltéséhez, a tanárunk rászánta az időt a nap elején, hogy a kérdésekre válaszoljon, tanácsokat adjon. Feladataival összehozta az összeillő embereket, együtt mentünk délután a szomszédos szigetre, a hőség ellenére felejthetetlen élményeket szereztünk a történelmi emlékekkel teli, barátságos mészkő-épületekkel leanderekkel és kaktuszokkal benépesített szigetországban.

  Nevem Pungor Krisztina. Vizuális kultúrát, valamint Hon- és népismeretet tanítok általános iskolában.  Először vettem részt Erasmus+ továbbképzésen. Firenzébe utaztam, ahol a Művészetterápiával, a művészet, mint terápiás eszköz felhasználásával ismerkedtem meg a kurzuson. Nagyon vártam már az utazást, mert a témakör régóta foglalkoztat, de nem utolsó sorban a város, és annak művészettörténeti jelentősége is nagyon vonzott. Hatalmas élmény volt élőben látni mindazt, amit tanítok, amit korábban csak könyvekben láttam. Szerencsére a vírushelyzet is mérséklődött annyira, hogy a múzeumok korlátozásokkal, de fogadtak látogatókat.

 Oktatónk nagyon szimpatikus volt, felkészült, nyitott, rugalmas. A frontális oktatás mellett mindig helyet kaptak kérdéseink, egyes témaköröket különösen részletesen átbeszéltünk. Csoporttársainkkal személyes tapasztalatainkat, módszereinket is megosztottuk egymással, ami nagyon hasznos volt számomra. A kurzus után közös csoportot is alakítottunk egy közösségi oldalon, ahol kapcsolatban maradhatunk, úgyhogy mondhatom azt, hogy új barátokat is szereztem.

  Minden napra kaptunk egy-egy kreatív, művészi feladatot is, ami akár tanórai gyakorlatba is beilleszthető. Nagyon tetszett, hogy személyes tapasztalatokat szerezhettem, saját önkifejezés útján. Érdekes volt olyan művészi tevékenységeket végezni, ahol nem feltétlen az eredmény, hanem az alkotás folyamatán, a közben szerzett élményen, a korlátok nélküli önkifejezésen van a hangsúly.

  Megismerhettem az irányított meditációt, amit minden alkotási folyamat előtt alkalmaztunk. Szintén érdekes élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy iskolai gyakorlatban is alkalmazni fogom, vagy legalább is megpróbálom. ?

 Rengeteg új élménnyel, tapasztalattal, új módszerekkel lettem gazdagabb. Csak ajánlani tudom mindenkinek a továbbképzést! Nagyon várom, hogy újra mehessek.

Portoban töltöttem egy hetet 2019. július 20 – 27 között a német Ifel képzőintézmény szervezésében tartott "Project management for cross-cultural exchange projects in Europe" képzésen. Porto Portugália második legnagyobb városa, Lisszabontól kb. 300 km-rel északra fekszik. Debrecen méretű, de öt metróvonal hálózza be, amelyeken könnyen eljuthat az ember bárhová; a repülőtérről a városközpontba, az óceánpartra, a környező településekre. Egy apróság nehezíti meg az idegent, aki először próbál a gyors, modern, rendkívül erős légkondival száguldó vonatra jegyet venni az automatából: hogy azt hogyan is kell csinálni! Nincs pénztáros, aki megoldaná helyzetet. Csak automata. Nem vagyok a jegykiadó automaták barátja, így először egy idős japán házaspártól, majd fiatal német srácoktól kértem segítséget. Aztán belejöttem! A képzőintézménytől is kaptunk később kártyát öt útra való feltöltéssel, később újabb utakat kellett vásárolni. Elsőre ez azért nem egyszerű, és nincs megfelelő tájékoztató kirakva. A jegyet úgy kell elképzelni, mint egy telefonkártyát, amelyen a feltöltött jegyeket minden felszállás előtt érvényesíteni kell egy másik automatánál. A város zónákra van osztva, s mivel nekünk a legtávolabbi helyről kellett beutazni a belvárosba (erről majd később), így nem mondható, hogy a helyi közlekedés olcsó lett volna! Porto gyönyörű! A történelmi óvárosa a Ribeira, az UNESCO világörökség része. Hangulatos utcák, rengeteg tér, zöld parkok, ódon házak, templomok sokasága. Az épületek közül sok színes csempével van kirakva. Ez egy mázas csempe, azulejo a neve, leggyakrabban kékszínnel festve. Ezzel a mázas csempével nemcsak a beltéri, hanem a kültéri falakat is díszítik. Mindenhol étterem, kávézó; az utcára kitett asztalok, rengeteg szuvenír bolt előtt, között lehet sétálni. A látvánnyal nem lehet betelni, mindig új és új élményt ad a város! És ott a Duoro folyó! A dimbes-dombos utcák (helyenként igen meredekek) ereszkednek le végül a folyópartra. Csodálatos látvány tárul elénk! A város egyik ékessége az I.Lajos nevét viselő kétszintes híd. A felső szintjén átsétálva elképesztő panorámában gyönyörködhet a látogató! A folyó túloldalán található borospincékhez a híd felső részétől libegővel is le lehet jutni, amelyen újabb távlatból csodálhatjuk a várost! Híres helyek, amelyeket még meglátogattam: a katedrális (Sé a neve), amelynek tornyából szintén gyönyörű a kilátás; a már említett I. Lajos-híd; a főpályaudvar belső tere, amelynek falait teljes egészében azulejo csempe borítja, és a képek a portugál történelem egy-egy neves eseményét mesélik el; Rua Santa Catarina, amely nemcsak bevásárló utca, hanem itt található Porto legimpozánsabb kávéháza a Majestic Café és a Lelkek kápolnája, amely teljes egészében a kék csempével van kirakva. Főlcaplatva a metróaluljáróból megpillantani ezt a gyönyörű épületet, amely ott magasodik velünk szemben, igazán felemelő érzés! Híres hely még a Lello könyvesbolt, amely azzal vívta ki magának a turisták és a rajongók figyelmét, hogy itt született meg Harry Potter. Természetesen nem maradhatott ki az óceánpart sem, amelyre az egyik régi villamos vitt el. Két félnap és egy-egy este tudtunk csak beutazni a városba. A nemzetközi tanárcsoporttal az első nap hivatalos városnézés keretében ereszkedtünk le a libegővel egy borospincéhez, ahol dióhéjban elmesélték hogyan is készül a méltán híres portói bor. Természetesen kóstolással kötötték egybe a bemutatót! A Portoban töltött egy hetem nagyon zsúfoltnak mondható, hiszen elsősorban a  képzésre utaztam, amelyet a német cég professzionálisan szervezett és bonyolított. A képzésen szó volt az európai projekteken keresztül történő nemzetközi együttműködési lehetőségekről, az Erasmus+ és egyéb pályázati lehetőségek gyakorlati megvalósításáról, a projektek menedzselésének kihívásairól és a váratlanul adódó helyzetek megoldási lehetőségeiről. Különböző workshopok közül is választhattunk, ahol kiscsoportokban, interaktív formában dolgoztuk fel a témákat. A foglalkozások 9:00-től délután fél 5-ig tartottak, de a szervezők olyan tökéletesen osztották be az időnket a változatos foglalkozásokkal, hogy eszünkbe sem jutott unatkozni, a munkanap azonnal eltelt, és igyekeztünk a metróhoz, hogy minél előbb a városban lehessünk. A képzés az óvároshoz legközelebb eső Trindade metrómegállótól 35 percnyire lévő modern Porto-Maia nevű városrész egy elegáns szállodájában kapott helyet. A huszonhat résztvevő és a négy tréner egy helyen lakott, együtt étkezett, ezért is, és a változatos csoportfoglalkozások miatt is sokat beszélgettünk. A csoport, amely a nagyszámú német tanárok mellett finn, litván, lengyel, szlovák és magyar résztvevőkkel is gazdagodott, igazán nyitott, együttműködő csapattá vált. Nemcsak tudással, élményekkel, hanem új ismeretségekkel, barátokkal is gazdagabb lettem. Köszönöm Erasmus! 