Elemek megjelenítése címkék szerint: ISP Anglia

2017. októberében egy kis angol városba látogathattam el továbbképzésre az Erasmus+ projektnek köszönhetően.

Colchester másfél órányira fekszik Londontól észak-keleti irányban, festői szépségű vidéken. A One week course for European Teachers of Art & Design címet viselő kurzusom az európai művészet oktatásáról szólt, fókuszálva a résztvevők országai és a fogadó ország, Anglia gyakorlatára. Társaim mind művésztanárok voltak, Horvátország, Szlovákia, Portugália, Lettország, Litvánia, Lengyelország és általam Magyarország képviseltette magát.

A trénig intenzív, változatos és jól szervezett volt. Minden nap fáradtan, de élményekkel gazdagon térhettem vissza szállásomra, amely kedves fogadócsaládom otthonát jelentette Highwoods városrészben.

A kurzusom alatt nemcsak nemzetközi hírű múzeumokat kerestünk fel, hanem helyi művészek kisebb tárlataira is ellátogattunk családias hangulatú galériákban.

Mindenhol múzeumpedagógiai, interaktív, oktató jellegű tárlatvezetésben részesültünk. Miközben csodálatos, már jól ismert vagy számomra új alkotásokban gyönyörködhettem, remek tippeket és módszereket is tanulhattam arra, hogy hogyan lehet a mai fiatalokat élményszerű múzeumi látogatásban részesíteni. Olyan témákról esett szó, mint pl. Hány műalkotást mutassunk meg egy alkalommal, hogy be tudják fogadni az üzenetét? Milyen 5 perces feladatokkal tudjuk elmélyíteni, segíteni a tanultakat? Mi a szerepe a kézzel fogható tárgyi segédeszközöknek? A múzeumi foglalkozások új megvilágításba helyezték számomra a tanulóbarát tárlatvezetést.

A kirándulásaink alkalmával Essex és Suffolk bájos vidékeit jártuk be. Az első napon ellátogattunk az ország egyik neves tájképfestője, John Constable lakóhelyére. A bravúrosan megfestett képek természetes modelljei megelevenedtek, teljes valójukban pompáztak az őszi napsütésben. Fekete tehenek, zöld fű, fából ácsolt hidakkal keresztezett folyó és több száz éves favázas házak díszítette falvak repítettek minket vissza Constable világába, aki elkötelezettségével megalapozta a szabadban festés divatját a következő nemzedékek számára.

Iskolalátogatásaink alkalmával volt szerencsénk megismerni a kivételes Suffolk One iskola működését. Az intézmény páratlan felszereltségű és nagyon jól szervezett, számtalan kurzust ajánl 16-21 éves diákok számára, inkluzív oktatásban.

A művészeti részlegük, fejlett, haladó szellemű és nagyon motiváló légkörű. A diákok hihetetlen szakmai tudással és elkötelezettséggel dolgoznak a mindennapokban. A színvonal magas, a verseny komoly és életszerű, a várólista hosszú. Tanár és diák egyaránt a maximumot teljesíti, de baráti és jó légkörben. Érdekességként tapasztaltam, hogy a Suffolk One intézményben az osztályfőnökséget egy külön munkacsoport látja el, és a szaktanárok „csak” a tanítást végzik. Ez sokkal hatékonyabb rendszernek tűnik, mert mindenki jobban tud teljesíteni. A szaktanároknak van idejük és energiájuk a saját szakmai fejlődésükre is, nem forgácsolják szét idejüket az osztályfőnökséggel járó szerteágazó feladatok. Az is megfontolásra érdemes, hogy egy rajztanár nem feltétlen jó adminisztrátor, ugyanakkor egy adminisztrátor nem tud művészetet oktatni, kreatív gondolkodásra nevelni.

A továbbképzés egyik délelőttjén volt szerencsénk Emma Connolly, a Suffolk One iskola egyik tanára és aktív művész műhelymukájában részt venni. Inspiráló előadását aktív csoportmunka követte, így a tanárok lelkes diákokká váltak. Minden technikát kipróbáltunk, a hangsúly az élményszerű gyakorlati tevékenykedésen volt. A kevesebb több, ha élvezetesebb. A tanulás hatásosabb, ha pozitív élményekhez köthető. Inkább a feladatra szánt idő fogyjon el, mint a lelkesedés. Fontos az érdeklődés fenntartása, és ha mindez megvalósul, a diák kérés nélkül is folytatni fogja a félbe hagyott feladatot az óra után.

Mindez a Minority Galery épületében volt Colchesterben egy fehérre festett, hajópadlós házban, amely a művészek igazi menedéke.

Egy másik napon a tartalomalapú nyelvoktatásról (CLIL) tartott nekünk előadást és műhelymunkát Stuart Scott, természetesen a művészet témakörére fókuszálva. Ekkor változatos módszertannal oldottunk meg játékos feladatokat, főleg a művészettörténet angol vonatkozásában. Megtudtuk, hogy a honlapjukról ingyenesen letölthetők kész oktatási anyagok. A délután folyamán magunk készítettünk óravázlatot és feladatokat a saját colchesteri tapasztalatainkra és a CLIL módszerről tanultakra alapozva. Örömmel dolgoztuk ki a friss élményekre építő, témákra bontott feladatokat a festészet, a fényképészet, az építészet és a szobrászat témájában.

Az egész hetünk helyi koordinátora Stella Eldon volt, aki mint ideiglenes osztályfőnökünk, ellátott minket hasznos tanáccsal, iránymutatással, megvette vonatjegyeinket, üzenetet írt a változásokról, vagyis anyánk helyett anyánk volt az idegen városban.

A programot nagyon élveztem az elejétől a végéig, változatos, szakmailag igényes, előzetes elvárásaimnak megfelelő, habár nagyon fárasztó volt. Mindenkinek nagyon ajánlom, hogy részt vegyen hasonló programban.

A ’Collegiality through CLIL’ elnevezésű kurzust az International Study Programmes szervezte 2017 július 22-30 között az angliai Portsmouthban. Ez a képzés kapcsolódik az ISP többi CLIL (Content and Language Integrated Learning) tanfolyamához, hiszen itt nem csupán arról volt szó, hogy miként lehet a „hogyan”-ra összpontosítva tanítani angolul a különböző tantárgyakat, hanem arról is, hogy hogyan tud a szaktanár és a nyelvtanár együttműködni a sikeres oktatás érdekében.

Az Erasmus+ KA1 program keretében a tanfolyamon egyedüli magyarként olasz, spanyol, lengyel, bolgár, cseh és szlovák kollégákkal tanulhattam együtt.

Nagyon érdekes és magas színvonalú képzést kaptunk a CLIL tanórai alkalmazásának nyelvi hátteréről, illetve nyelvi szükségleteiről. Hétfőn Manny Vazquez tanított bennünket, s az egész nap mottója „A feladat határozza meg a nyelvet” volt. Ennek keretében azt vizsgáltuk, hogy a különböző tantárgyak tanulásánál a diákoknak milyen célból van szükségük az idegen nyelvre. Példákat találtunk a különböző tantárgyak nyelvezetében a dolgok megnevezésére, leírására (pl. földrajz, történelem), ok – okozati kapcsolat kifejezésére (pl. földrajz, természettudományok), következtetések levonására (pl. történelem, fizika), vagy érzelmek kifejezésére (pl. irodalom). Mi, tanárok is diákokká váltunk, s így vizsgáltuk az általunk használt nyelvet egy-egy rövid művészettörténet-, vagy fizikaóra keretében, hogy csak két példát említsek.  Végül tantermi feladatokon keresztül alkalmaztuk az egyes tantárgyak tanulásához szükséges nyelvi eszközöket.

Kedden Graham Workman árasztott el bennünket egyrészt fantasztikus humorával, másrészt pedig osztálytermi feladatok egész hadseregével, a legkülönbözőbb tantárgyakban alkalmazva azokat. Nyelvtanárként ezeket a feladattípusokat szinte mind ismerem és használom, de nagyon érdekes volt látni, hogy ezek miként vihetőek át a nyelvórákról a legkülönfélébb tantárgyak oktatására is. A nyelvtanárok és a szaktanárok együttműködésének tehát a módszertan átadása is lehet egy módja.

A szerdai és a csütörtöki nap volt számomra a tanfolyam egyértelmű szakmai csúcspontja, amikor az utolérhetetlenül briliáns Dr. Diana Hicks tanított bennünket. Ő kimondottan a nyelvtanárok és a szaktanárok közötti kollegialitásra fókuszált, annak elméleti hátterét is áttekintve, az együttműködéshez ötleteket adva. A két nap alatt felforgatta gondolkodásmódunkat, hiszen a tantárgyak angolul történő oktatásába nagyon határozottan bevonta az anyanyelvet is, sőt annak fontosságát példákon, kutatási eredményeken keresztül bizonyította, sokszor nagyon komoly szakmai vitákban. A kollegialitási találkozók, az iskolai kapcsolatrendszerek vizsgálata, az óramegfigyelések szempontjai mind részét képezték ezeknek a beszélgetéseknek.

Majd ismét a nyelvet helyzetük a középpontba. Dr. Hicks rávilágított a beszélt és írott nyelv sajátosságainak CLIL oktatásban való alkalmazására. Megvizsgáltuk a tanórák szerkezetét, annak különböző szakaszait, majd konkrét tanórai vázlatok következtek, ahol diákokként tapasztalhattuk meg a számunkra új módszer hatékonyságát.

A pénteki nap ismét Graham Workmannel telt: ekkor csoportokban kellett egy CLIL projektet összeállítanunk, mindenkinek saját tantárgyára alkalmazva a héten tanultakat.

A sok tanulás mellett az iskola szervezett számunkra egy városnéző sétát a csodálatos Portsmouthban, és egy egész napos kirándulást az egykori angol fővárosba, Winchesterbe, ahol az egyik legnagyobb élmény volt Jane Austin nyomába eredni, aki a híres katedrálisban nyert végső nyugalomra. Vasárnap pedig áthajóztunk az Isle of Wight-ra, ahol Viktória királynő kedvenc nyári lakhelyét csodálhattuk meg.

Az egy hetes kollegialitás tanfolyam életre szóló élmény marad számomra, s új megvilágításba helyezte a két tanítási nyelvű iskolában végzett nyelvtanári munkámat.

Az Erasmus+ mobilitás keretében egyhetes továbbképzésen vettem részt 2017. július 1-9. között az ISP (International Study Programmes) egyik képző centrumában az angliai Cheltenham városban.

Ebbe a képzési centrumba Európa számos országából érkeztek általános- és középiskolás tanárok. Számuk megközelítette a 35 főt. A”humanities” szakcsoportban 13-an osztottuk meg eddigi tapasztalatainkat és szereztünk újakat. A mi csoportunkban a tanárok Olaszországból, Hollandiából, Spanyolországból, Németországból, Csehországból, Magyarországról voltak.

Többen közülünk földrajz- vagy történelemtanárok voltunk, de volt művészettörténet tanár is és testnevelő is.

Az egy hét tananyaga a CLIL kulcsszóra fókuszált, melynek magyar jelentése a tartalomalapú nyelvoktatás (Content and Language Integrated Learning). Lényege az, hogy a tartalmon (ami az én esetemben a földrajz mint tantárgy) keresztül fejlesztjük az idegen nyelvtudást. Idegen nyelven lehet az egész, vagy csak az óra egy részét oktatni. Ezzel a módszerrel nem a „MIT” tanítunk a fontos, hanem a „HOGYAN”. Különböző tanítási technikákat tanultunk arra, hogy hogyan fejlesszük a gyerekek kognitív, kommunikatív, problémamegoldó képességét, szókincsét, miközben idegen nyelven tanulnak egy tantárgyat.

A tartalomalapú nyelvtanítást az Európai Közösségben már hatékonyan alkalmazzák. Népszerűsége az elmúlt 10 évben erősödött és ez a tendencia folytatódik. A tartalomalapú nyelvoktatásban részt vevő tanárok nem nyelvtanárok, hanem elsősorban szaktanárok. 

A tanórákon a tanuló aktív résztvevője az órái munkának, ahol kooperatív módszerekkel és a kreatív, valamint kritikus gondolkodásmód serkentésével, nagyon jó eredményeket lehet a CLIL módszerrel elérni.

Az előadásokat és „workshopokat” Dr. Diana Hicks tartotta, aki több mint 15 éve vezet képzéseket az Erasmus + programon belül és ismerteti meg a C.L.I.L módszert a tanárokkal szerte a világon. Ennek a módszernek talán egyik legjobb ismerője és fejlesztője. Doktori disszertációját a bristoli egyetemen írta, „Critical Discourse Analysis of the Discourse of Teachers' Methodology” címen. Dr. Hicks órái nagyon élvezetesek voltak, sok-sok gyakorlati feladattal, útmutatóval.

A tanfolyam hetében tanulmányi kirándulásokon is részt vettünk. Meglátogattuk a Big Pit National Coal Mining Museum of Wales-t, voltunk a Világörökségi Listán lévő Bath-ban. Városi vezetett túrán vettünk részt Cheltenham-ben és Gloucester-ben. Tewkesbury-ben megnéztük a középkori játékokat, ahol a Rózsák Háborújának egyik véres csatáját játszották le középkori kosztümökbe öltözve a közeli mezőn. A kirándulások nagyon jó hangulatban teltek, sok új ismeretet szereztünk Anglia földrajzáról és történelméről.

A program alatt családoknál laktunk. Az én vendéglátóm – az olasz és a holland kollégával együtt – egy nagyon kedves, közvetlen angol hölgy volt. Nagyon jó kapcsolatot tudtunk kialakítani vele. Egyik délután még egy kis kirándulásra is elvitt bennünket a közeli, festői Cotswolds-ba.

Az egyhetes képzést nagyon hasznosnak találtam. A külföldi kollégákkal nagyon jó szakmai tapasztalatcserét folytattunk és baráti kapcsolatokat is ki tudtam alakítani. Néhányukkal felvetődött, hogy a jövőben akár egymás iskoláit is meglátogathatjuk. A programon tanultakat az iskolámon belül nagy szeretettel osztom meg kollégáimmal.

2017. június 4-16-ig az ISP „Creative Activities & Motivating Ideas for the Secondary Classroom” című kurzusán vettem részt Dunfermlineben, Skóciában. A képzést a kurzus témája és a helyszín iránti érdeklődésem miatt választottam, és mindkét szempontból azt - vagy többet - kaptam, amit vártam.

A kéthetes kurzus első hetében módszertani képzésen vettünk részt, melynek során Katie Courtney Bennett segítségével jártuk körbe a motiválás jó gyakorlatait. A képzés magas színvonalú és gyakorlatorientált volt, és arra is jó volt, hogy megállapítsam, az egyetemi képzésem szintén kiemelkedő volt. Két éve végeztem az ELTE-n, és a dunfermlini képzésen elhangzott elméleti háttér nem tudott újat mondani. Ugyanakkor jól bevált praktikákból és feladatokból annál többet profitáltam. Ezen kívül hallottunk még előadást Skócia történelméről, a brit oktatási rendszerről, valamint részt vettünk Robert Burns workshopon is.

A második hét iskolalátogatásokkal telt. A résztvevők maguk választhatták ki, mely iskolatípusokat szeretnék megnézni: én egy általános és két középiskolát választottam. Az hospitálások során szerzett legfőbb tapasztalatom, hogy mindenhol ugyanazokkal a korosztályos problémákkal küzd a tanártársadalom.  A kurzuson résztvevő nemzetközi kollégák - akik spanyol, portugál, litván és finn nemzetiségűek voltak - mind egyetértettek azokkal a felvetett iskolákat érintő nehézségekkel, melyeket az adott intézményben a velünk foglalkozó vezetőségi tag a nap végi tapasztalatcserék alkalmával elénk tárt (fiatalok alkohol- és drogfogyasztása, iskolakerülés, iskolai agresszió, bántalmazás, nehéz szociális háttér, egészségtelen táplálkozás, stb.).

Érdekes volt látni továbbá, hogy a brit oktatási rendszerben alkalmazott „integration policy” hogyan ölt testet a gyakorlatban. Az általános iskolában minden gyermeket integrálnak, míg a középiskolák lehetőségeikhez mérten külön „departmenteket” működtetnek, és tantárgyak mentén döntenek a tanulók integrálhatóságáról.

Ami a kulturális és nyelvi feltöltődést illeti, a két hét minden várakozásomat felülmúlta. Megismerhettem, megnézhettem, megtapinthattam, belélegezhettem Skócia olyan szegleteit, amelyekről eddig csak álmodni mertem volna. Rendkívül kedves és befogadó családnál kaptam szállást, akikkel esténként együtt TV-ztünk, majd későig beszélgettünk. Mindketten pedagógusok, egyikük, a feleség pedig francia származású, így tulajdonképpen három náció cserélt ilyenkor tapasztalatot. Kis füzetbe jegyeztem fel minden olyan élő nyelvi helyi szófordulatot, mondást, melyeket John-tól, skót házigazdámtól csentem el. Zseniális élmény volt vele együtt keresztrejtvényezni, vagy visszavágni a szarkazmusára.

A képzésen résztvevő kollégákkal is szuper kis összetartó csapatot alkottunk. A választható programokra mindenki lelkesen jelentkezett, és még magunknak is szerveztünk kiruccanásokat. A szakmai eszmecserék, beszélgetések jó alapul szolgálhatnak majd kapcsolatok kiépítésére. Két kollégával azóta is tartom a kapcsolatot facebookon.

Összegezve tehát óriási élménnyel gazdagodtam mind szakmai, mind emberi szempontból, és ha még egyszer választhatnék, akkor is ezt a két hetet tölteném el Dunfermline-ben.