Elemek megjelenítése címkék szerint: módszertan

Problémamegoldás,döntésalkotás –már a kurzus címe is felkeltette az érdeklődésemet. A csodálatos ciprusi helyszín pedig még inkább vonzóvá tette a képzést.

Nem is csalatkoztam :  a tanítási munka újszerű ,más aspektusból történő megközelítését igyekezett a tanfolyam megvalósítani.

Csoportunk 6 magyar és 4 romániai tagból állt, mégis végig angol nyelven beszéltünk. A résztvevők között volt két tanítási nyelvű általános iskola igazgatóhelyettese, egyetemi docens, középiskolai matematikatanár, testnevelő. Rendkívül hasznosnak tartottam a tapasztalataink , jó gyakorlataink megbeszélését, megosztását.

A kurzus során megerősödött bennem a megállapítás, hogy gyerekekkel hatékonyan foglalkozni csak kiegyensúlyozott, harmonikus személyiség tud . Ezért sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a pedagógusok személyiségfejlesztésére. Ezzel kapcsolatos önismereti  feladatokat is végeztünk,többek között szerepjátékokat,relaxációs gyakorlatokat.

A képzés témája túlmutat az iskolai helyzeteken: a privát életben is szükséges a problémák,krízishelyzetek helyes kezelése, megfelelően átgondolt döntéshozatal.

A foglalkozásokat vezető tréner rendkívül felkészült ,jó előadó volt, mindenki véleményére odafigyelt,órái változatosak ,érdekesek voltak.

A fogadó intézmény kiemelkedően gondoskodott vendéglátásunkról: első osztályú szállás, csodálatos és bőséges ellátás, gyönyörű látnivalókkal gazdagított tartalmas kirándulás volt része a programnak.

A megszerzett tapasztalataimat feltétlenül tudom és akarom használni főként az osztályfőnöki tevékenységem folyamán. 

Szeretném a gyakorlatokat bemutatni az érdeklődő kollégáimnak is.

A képzésen kialakított kapcsolatokat tovább ápolom, levelezésben maradok a megismert pedagógustársaimmal.

Angol nyelvi tudásom , szókincsem fejlődött, és a sok bátorításnak köszönhetően a kifejezőkézségem is nőtt.

Rendkívül hasznos lehetőségnek tartom az Erasmus+ képzéseket, tanárként hiszek az életen át tartó tanulás fontosságában.

Már nagyon rég óta szerettem volna az Erasmus + programban részt venni és a rendkívül támogató kollégáim segítségével ez az álmom megvalósult.

Mindenkitől csak jót hallottam a programról, mégis kétkedve indultam útnak. Ugyan mi vár rám? Tudok-e új kapcsolatokat kialakítani, tudásomat bővíteni, fejlődni bármilyen területen és főleg az angol nyelv terén, biztosan minden percben érnek majd a benyomások?

Végül minden kívánságom teljesült. A csoportom rendkívül jó előadót kapott. Panagiota Giaouri kimondottan a fiatal diákok oktatására szakosodott és olyan tudást halmozott fel, mely a tanfolyam minden percét lebilincselővé, szórakoztatóvá és változatossá tette. Annyi plusz anyagot, játékot, nézetet, szemléletmódot és tudást kaptam tőle, amihez 1 év is kevés, hogy továbbadjam. A két hetes kurzus minden témát érintett, amivel az alsós korosztályt oktató tanárok találkozhatnak. Csak párat emelek ki a sorból: - szülőkkel való kapcsolattartás, - gyerekek differenciálása. – értékelés/ számonkérés, - tanulás folyamata, - tanulási technikák,- órák felépítése,- rengeteg játék. Minden óra változatos volt és az összes felmerülő problémára, kérdésre választ kaptunk. Nem utolsó sorban végtelenül tanulságos volt a tanuló szerepében lenni, átélni mennyire motiváló egy-egy játék.

Szintén szerettem volna, hogy magyarok ne legyenek a csoportomban, így az angol legyen az folyamatos kommunikációs nyelv. Ez is teljesült. 15-en voltunk a csoportban és széles képet kaptam a különböző kultúrákból, iskolai rendszerekről. Kínai, japán, jordániai, chilei, spanyol, török, szlovák, cseh, szerb és lengyel tanárok vettek részt ezen a kurzuson. Nagyon sokat tanultam tőlük is. 

A kurzusom résztvevőivel hamar kialakítottunk egy levelező csoportot és azon elképzelésem, hogy ennek keretén belül diákjainkat is leveleztessük is megértő fülekre talált és már a kurzus végén megbeszéltünk egy ország ismereti levelezést.

A legkevésbé valószínű is bekövetkezett. Megismerhettem és előadásán vehettem részt Adrian Underhillnek. Sokat hallottam fantasztikus életszemléletéről, rendkívül jó koncepciójáról az oktatással illetve a tanulókkal való foglalkozásokkal kapcsolatban. Olyan impulzusokat kaptam, amelyek teljes mértékben megreformálják az oktatásomat.

A sok álom után már csak hab a tortán, hogy London sem okozott csalódást. Hogyan is tehette volna? Nyüzsgő forgatagával, fantasztikus színházi előadásaival és a minden témában naprakész múzeumaival feledhetetlen élmény volt ez a két hét.

Mindenkinek meleg szívvel ajánlom, hogy ne habozzon, vágjon bele ebbe a fantasztikus lehetőségben és minél több ERASMUS +-os programon vegyen részt!

Amikor az Erasmusra jelentkeztem a tanfolyamokat néztem és azért választottam Dublint, mert itt találtam testneveléshez kapcsolódó képzést. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Dublinről olvastam mindenféle úti beszámolót, ahol különböző vélemények voltak. Volt, aki kedves kisvárosi hangulatú fővárosnak jellemezte, volt, aki a történelmi belvárost hiányolta. Az Ír természetről csak szépeket hallani. Az időjárás viszont enyhén szólva is esős. A tanfolyamról megkaptam a tájékoztatást, mivel egy ideig pályaelhagyó voltam ezért minden testneveléssel kapcsolatos továbbképzés érdekel. Szóval fogalmam se volt mire számítsak.

  Amikor a repülőről leszálltam fújt a szél, öt percenként elkezdett esni az eső, éljen itt a nyári szünet. A bőröndöm átmenetileg nem volt meg. Majdnem eltévedtem. Szóval nehezen indult. A szállásom, amit az iskola ajánlott viszont nagyon szép, új kollégium volt, közel az iskolához és a szobám már kész volt egy órakkor, amikor oda értem és rögtön el is foglaltam. A tanfolyam másnap kezdődött. A nap kisütött, sőt egész héten sütött, a dublini emberek meglepetésére.

 Az első nap írtunk egy szintfelmérő tesztet, és egy kis elbeszélgetés is volt, a csoport besorolások miatt, hiszen délelőtt angol nyelvoktatás folyt. Minden tanárunk rendkívül kedves és segítőkész volt, nagyon jó humorral megáldva, és ezt lehet elmondani a dublini emberekről általában. A délelőtti órák beszédcentrikusak voltak, rengeteg csoport munkával, nagyon jó játékokkal, érdekes feladatokkal. A hét végén egy kis teszt is volt a héten tanultakból, amit magunknak javítottunk ki.

 A délutánjaink nagyon változatosak voltak. Első nap városi sétára indultunk, megismerkedtünk a főbb nevezetességekkel, és az Ír történelemből is kaptunk egy kis ízelítőt (kicsit hasonló a magyar történelemre). Második nap ír táncot tanultunk és a tánc és testnevelés során használt alapszavakat gyűjtöttünk össze. Nagy élmény volt, hiszen a tanárnő által összeállított koreográfiát gyorsan elsajátítottuk. Harmadik napon ismét a testnevelés és sportok során használt szavak elsajátítása volt a fő feladat, illetve vetített a tanárnőnk két kis filmet a gaelick foci és a hurling bemutatás, ami két ír nemzeti játék. Átbeszéltük az alapszabályokat. Utána még egy kis játékra is volt idönk. Két csapatot csináltunk és különböző sportágakat vagy mozdulatokat elmutogatása volt a feladat a saját csapatunknak, amit a másik csapattól kaptunk. Negyedik nap elmentünk egyik dublini klubhoz, ahol hurlingeztünk és gaelick fociztunk. Kaptunk felszerelést, elsajátítottuk az alap technikát és szabályokat, majd két csapatban játszottunk. Még egy tenyérrel játszott squashhoz hasonló játékot is kipróbáltunk. Nagyon hasznos volt és jót játszottunk, mint a gyerekek. Ötödik délután egy sportaréna  és az ott lévő múzeum meglátogatása lett volna a program, ami biztonsági okokból elmaradt. 

A délutáni programok után városnézés és a közelben lévő halászfalukat és tengerpartokat látogattuk meg, ami gyönyörű volt, kicsit túráztunk is. Esténként bele kóstoltunk a pubok világába is. 

  A délelőtti órákon a világ különböző pontjáról érkező diákokkal voltam együtt( Peru, Japán, Vietnám,…) . Délután Olasz, Spanyol, Lengyel testnevelőkkel voltunk együtt. Sok mindent megtudtunk a többi országban hogyan zajlanak a testnevelés órák. Milyen módszereket használnak, milyen felszereltségük, mennyi a heti óraszám, a gyerekek hogyan viszonyulnak az órához. Létrehoztunk egy csoportot, ahol tudjuk tartani a kapcsolatot egymással.

  Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a képzésen. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasznos   és érdekes volt. Sok új információval gazdagodtam. Írországot pedig látni kell.

Remek hírt kapott iskolánk 2019 májusában. Megnyertük az Erasmus+ pályázatot, így minden kollega aki jelentkezett erre a továbbképzésre izgatottan kezdett készülődni az általa választott képzésre. Jómagam Dublint választottam, egy Dráma képzést, illetve, hogy a drámát, dráma gyakorlatokat hogyan használhatom az osztályteremben, a nyelvórámon. Az én tanfolyamom augusztus végén várt rám, így a kezdeti izgatottság elcsitult azonban mire eljött az utazás ideje, ismét lázban égtem. Sosem jártam még Írországban, nagyon kíváncsi voltam milyen lesz Dublin, az írek. 

Pénteken délután érkeztem egy rázós, késős repülőút után. A nővérem már várt rám Dublinban. Együtt töltöttük a hétvégét, bejártuk a várost amennyire tölünk tellett. Úgy tűnt, Dublin nem olyan hatalmas, gyalog mentünk mindenhová, fél óra séta eljuttatott bennünket a legkülönfélébb környékeire a városnak. Meglepődtünk, hogy milyen magasak az árak, és ahogyan az ottélőkkel beszélgetésbe elegyedtünk (az írek nagyon nyitottak, kedvesek, segítőkészek) kiderült valóban drága, legfőképpen Dublin. Vasárnap délután 15 órakor tudtam beköltözni a szállásomra a Beckett House nevű kollégiumba. Ez egy igazán modern épület, minden szükséges (és még több) helység megtalálható benne. Edzőterem, mosókónyha, kényelmes kárpitozott bútorokkal berendezett közös szoba, és még moziszoba is volt az épületben. Az én egységem négy szobából állt, mindegyik saját pici zuhanyozós fürdőszobával, és egy közös konyhával (ami tökéletesen felszerelt volt, szelektív hulladékgyűjtővel ellátva). A kollégium épületének tetején üvegezett terasz, padokkal, növényzettel. A közeli SPARban hideg élelmiszert vásárolhattam és így egy6két étkezés meg volt oldva. 

Hétfőn reggel kilenc órakor kezdődött az első óránk. Már a kollégiumban megismertük egy/két csoporttársunkat így együtt mentünk be reggel az iskolába, az Alpha College of English-be. Ez körülbelül üt perc séta volt a szállásunktól. A csoportban tízen voltunk. A képzést Jennifer O’Dea ír színésznő tartotta. Az első napunk a kurzus és egymás megismerésével telt, sok mókás drámagyakorlattal. Tizenegy órakor tartottunk egy húsz perces szünetet, amit kávézással, teázással töltöttünk az alagsori büfében. A második órablokk délután egy órakor ért véget. Első nap kaptunk házi feladatot. Fel kellett idéznünk egy konfliktusos helyzetet, amelyben úgy érezhettük süket fülekre találtunk. fontos volt, hogy semmiképpen sem legyen érzelmileg befolyásoló, traumatikus élmény. Az egy órás ebédszünetet követően a közeli kávézóban (együtt mentünk a csoporttásakkal hacsak tehettük) városnéző sétára mentünk túravezetőnkkel Bennel. Ő volt az akitől Írországról tanultunk legtöbbet. A teremtéstörténettől egészen a 20.század közepéig jutottunk el, nagyon érdekesen, szórakoztatóan, drámai elemeket bevonva (ezzel együtt bennünket is) mesélt nekünk. Négy óráig tartott a délutáni foglalkozás, túra, ezután szabadon bejárhattuk Dublin városát. Az idő nem volt mindig tökéletes, kellemesen hűvös volt, azonban sokszor eleredt az eső és fújt a szél. 

A hét további része hasonló ütemben telt. Minden délután újabb izgalmas program várt ránk, a délelőtt folyamán pedig haladtunk a képzésnek megfelelően. Készültünk a pénteki rövid előadásunkra. Nagyon aggódtunk, hogy hogyan fogunk mi majd előadni az iskola többi diákjának, de Jen biztosított minket arról, hogy pénteken reggel alig várjuk majd, hogy előadhassuk rögtönzött darabunkat és, hogy remek élmény lesz mindenki számára. Ez pontosan így történt! Nagyon jól sikerült az előadás, a közönség bevonásával meséltük el történetünket és próbáltunk megoldást találni a konfliktusra, illetve a helyzet a főszereplőre gyakorolt hatását enyhíteni. Érdekes volt, hogy a közönség is bátran vállalta a beavatkozást a darabba, és mi színészek sem éreztük annyira zavarban magunkat mint amire számítottunk. A utolsó napunk ezzel zárult, illetve egy visszacsatolással fejeztük be a tanfolyamot. Pénteken délután Howth félszigetre utaztunk néhány kollegával, csoporttárssal, felderíteni kicsit a ír vidéket. Gyönyörű helyen voltunk, maginkba szippanthattuk a hűvös tenger illatát, és megcsodálhattuk a félszigetet körül ölelő lélegzetelállító sziklákat. 

Kimerítő hét volt, rengeteg új élménnyel, tudással gazdagodtam, és lelkesen állok elébe, hogy a módszertanomban minél több elsajátított technikát alkalmazhassak a tanóráimon, dráma szakkörön.

Az általam kiválasztott képzést egy méltán népszerű, a University of Kent területén működő nyelvoktatással és tanárképzéssel foglalkozó iskola szervezte. A tréning helyszíne, a campus és az egyetemnek otthont adó város patinája, bájos hangulata is rengeteget adott magához a képzéshez. Ezt szerencsénkre a Pilgrims is szívesen bemutatta számunkra délutáni fakultatív programok keretében. 

A kiválasztott tréningem címe How to Motivate Your Students volt, fő célcsoportja pedig a 12 éves kortól tanító nyelvtanárok. Öt napon át, naponta háromszor másfél órában vehettünk részt egy a trénerünk által nagyon jól felépített továbbképzésen. Annak ellenére, hogy az általam tanított korosztályból csak 2-3 évet fedett le a tematika, a bemutatott és kipróbált feladatok nagyrészt adaptálhatók a fiatalabb korosztály számára is. Mivel két tanítási nyelvű általános iskolában tanítok, sok esetben a bemutatott gyakorlatok nyelvi szintje teljesen megfelelt az általam tanított gyerekek tudásszintjének.  Sőt sok olyat találtam közöttük, amelyeket nem csak angol vagy History órákon, hanem a történelem órán is biztosan fogok használni. Olyan új ötletekkel gazdagodtam, amelyekkel a következő tanévre a módszertani megújulás garantált. A képzés nagyon jó kiindulópontot adott új, saját jó gyakorlatok kidolgozásához is, mivel minden egyes feladatnál teljeskörű szakmai alapozást is kaptunk. Mindezt oly módon, hogy egyáltalán nem éreztem "töménynek" és eközben a foglalkozások is nagyon jó hangulatban teltek. 

Csoportunkban tizenhárman voltunk, lefedve teljes Európát, így elég széles képet kaphattunk egymástól a szünetekben arról, hogy más EU-s országokban milyen az oktatás helyzete, milyenek a lehetőségek és ki hogyan dolgozik. 

Mivel a Pilgrims kiemelten sok energiát fektetett a közösség építésbe és, hogy jó hangulatban teljen el az egy hét, így ha az egész mobilitást egyetlen szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: tökéletes volt. 

Második alkalommal volt lehetőségem CLIL képzésen részt venni az Egyesült Királyságban. A British Study Centre képzését céloztam meg, mivel más kollégák visszajelzései alapján itt bőven van lehetőségem a fejlődésre.

A tanfolyam első három napjában kissé bizonytalanná váltam, mivel sem a képzés, sem a szállás a fogadó családnál nem felelt meg jogos elvárásaimnak. Egyedüli résztvevő voltam CLIL jelentkezőként, mások módszertani vagy felfrissítő képzésre jelentkeztek merőben eltérő szintű angol nyelvtudással. A negyedik napra, mire minden résztvevők igényét felderítették és összegezték, mindkét tanárunk briliáns módon megtalálta a közös metszéspontot mindannyiunk számára, és összeállítottak egy olyan programcsomagot, melynek ezek után minden percét élveztük és már ott a helyszínen kamatoztattuk. 5-en alkottunk egy módszertani, CLIL-el átszőtt (kifejezetten Science területre, mely nekem a leghasznosabb), Teacher Talking workshop csoportot, ahol a kurzusvezető által behozott egyszerű – olykor ismert – feladatot továbbgondoltuk, fejlesztettük, tantárgyakra specializáltuk és kipróbáltuk. Rendkívül felemelő volt megélni különböző kultúrák (angol, izraeli, bolgár, svéd, magyar) összehangolódását a munkaasztal felett, meglátni, hogy a problémák akár azonosak is lehetnek a Föld különböző pontjain lévő osztálytermekben. Olykor csatlakoztak hozzánk a Secondary CLIL és Módszertani képzés résztvevői (lengyel, olasz, bolgár, chilei), akikkel kiegészülve két héten át iskolán kívüli programokon is részt vettünk vagy magunk szerveztünk kulturális utakat (Tolkien tour). A két hét elteltével zárásként egy társasjáték-kávézóba mentünk el egy 3 órás játékra tanárainkkal együtt összesen 10-en.

A szállásproblémám abból fakadt, hogy Oxfordban igen nehéz egyáltalán szállásadó családot találni szabad kapacitással, lévén zsúfolttá válik a város tanulni vágyókkal. Egy indiai családhoz kerültem első ízben, ahol a család elszigetelődve, angol nyelvet alig használva élt. Így semmilyen fejlődési lehetőségem nem kínálkozott azon a helyen. Jelezve ezt a képző intézménynél, azonnal segítettek másik szálláshelyet találni, holott ez szinte lehetetlen volt. Végül már aznap este az új családnál alhattam, és az iskola minden különbözetet, transzfert anyagilag is rendezett. Példásan járt el ez esetben is az iskola.

Nagyon hálás vagyok ezért az útért sok-sok szempontból is:

• szoros barátságok szövődtek az ott megismert csoporttársakkal,
• testvérosztályunk lett Svédországban,
• egyik tanárunk máig tartja velünk a szakmai kapcsolatot és visszajelzéseinkre referál
• olyan problémás helyzeteket tanultam meg kezelni, melyek úgy véltem eddig meghaladták képességeimet
• első ízben tarthatok angolul előadást az út kapcsán szerzett tapasztalatokról az Erasmus nap alkalmával iskolánkban szakmai hallgatóság előtt
• és nem utolsó sorban Anita és Krisztina segítségéért.

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

„Utazni kell, hogy a másik emberrel való találkozásban csiszolódjon az elménk.” Montaigne

Franciásként Franciaországba utazni mindig nagy élmény. Ezúttal sem volt másként. Azért esett a választásom Bordeaux-ra a pályázat beadásakor, mert a France Langue nyelvi központ gazdag és igényes módszertani továbbképzési programot állított össze franciatanárok számára, és budapesti kollégám is kiváló képzőközpontként beszélt róla. Persze szerettem volna egy olyan várost és vidéket is megismerni, ahol még nem jártam. Irány Montaigne, Montesquieu és Mauriac városa!

(Fontos tudni, hogy évről évre Budapesten is lehetőség van egy hetes francia nyelvtanári módszertani továbbképzésre az Institut Français és a franciaországi CIEP szervezésében. Ez a képzés idén először a franciaországi nyári egyetemek – BELC – magyar regionális tagja lett. A franciatanárok folyamatos képzésének keretében minden résztvevő a választott modul(ok) hitelesített oktatójává vált.)

Vajon miért érdemes ezután Erasmus-program keretében Franciaországban is továbbképződni a nyári szabadság idején? Természetesen elsősorban a „bain linguistique”, „nyelvi fürdő” miatt. Az élő nyelvi kontextus olyan nyilvánvaló és semmi mással nem helyettesíthető kihívást jelent, amelyre minden idegen nyelvet beszélőnek rendszeresen szüksége van. Jó élő kapcsolatban = dialógusban lenni a nyelvvel! Mindenhol! A reptéri buszon – ahol egy Budapestről hazatérő Bordeaux környéki házaspárral beszélgetve az ő szemükkel is látom szűkebb pátriámat –, az utcán, a boltban, a piacon, a nyelvi központban, a kirándulásokon, az órák alatt és az órák közötti kávészünetben vagy pikniken, a WhatsApp-csoportunkban, ahol a párbeszéd akkor is folytatódik, amikor már rég hazatértünk… Mindig izgalmas beszélgetni a nyelvet használó emberekkel, mindegy, hogy algériai bevándorló gyros-árus vagy török franciatanár, Bordeaux-i születésű vagy Párizsből leköltöző értelmiségi, lengyel kolléga vagy spanyol tanítónő, arcachoni buszsofőr vagy New-York-i gimnáziumi franciatanár – ha ezerféleképpen is, ugyanazt a nyelvet beszéljük. Van, akivel egyik kedves kortárs török szerzőmről is beszélgethetek, és van, akivel azonnal értjük egymást. Van, akivel egyszerre választjuk ugyanazt a francia kortárs regényt a leghíresebb Bordeaux-i könyvesboltban, és van, akinek nem kell elmagyarázni, mik azok a taizéi énekek…

A Bordeaux-i France Langue felsőoktatási magánintézmény, amely nyelvi centrumként működik egész tanéven át, sőt, még nyáron is franciatanárok, francia nyelvű egyetemi képzésre járók – többek között Erasmusos egyetemisták –, valamint szaknyelvi képzést végzők számára.

Minden nyáron kéthetes szakmódszertani továbbképzést szervez franciatanárok számára, rendkívül változatos és igényes tematikát meghirdetve. Francia oktatónk irányításával idén nyáron tizenegy nyelvtanár dolgozott együtt a csoportunkban. Volt köztünk egy olasz, két spanyol, egy holland, egy angol, egy lengyel, egy török, három amerikai nyelvtanár. Mindannyian középiskolában vagy általános

iskolában tanítanak, néhányan egyetemi órákat is adnak. Felmérhetetlen annak a jelentősége, hogy különböző nemzetiségű kollégáimmal nap mint nap beszélgethettünk a szakmánkról, és persze mindarról, amit számunkra a frankofón kultúra jelent.

A módszertani képzés a következő modulokra épült. Minden nap egy nyelvhasználati modullal kezdtünk, amelynek keretében egy-egy nyelvi jelenség módosulását vizsgáltuk meg a beszélt (familiáris) nyelvben a standard nyelvhasználathoz képest. Valamennyi nap külön tematikus egységet képviselt: motivációnövelés eredeti dokumentumok segítségével; kortárs könnyűzene – irodalom – film; aktualitás és politika; frankofón kultúra és nyelv; környezetvédelem és emberi felelősség, „nyers” dokumentumok diadaktizálása; francia nyelvtanulásra és nyelvtanításra alkalmas mobilapplikációk és internetes honlapok; de beszélgettünk az ITK-eszközök nyelvórai alkalmazásáról is. Valamennyi témát az „aktív megközelítés és felhasználás” módszerével jártuk körül kiscsoportban, azaz gyakorlati módon (és egymással „kísérletezve”) azt vizsgáltuk, hogy adott nyelvi szinten lévő konkrét csoport tanítási-tanulási folyamatába hogyan lehetne „beemelni” a választott anyagot, legyen szó Franky Zapata flyboard-os teljesítményéről, Macron elnök latinizmusokat használó beszédéről vagy éppen egy Monoprix-reklámról. A módszertani kérdések mellett a társadalmi és nyelvi jelenségek egymásra hatásának vizsgálata is izgalmas feladatot jelentett számunkra, hiszen meglátásaink és sokféle tapasztalatunk gazdagították a szóban forgó jelenség megértését, értelmezését.

Bordeaux és környékének kulturális-történelmi-földrajzi gazdagsága már az első naptól kalandokat ígért. A legelső délutánon nyakunkba vettük a várost, hogy embereket faggassunk városuk titkairól a több oldalas kérdőív alapján. Kedvességgel, nyitottsággal, rácsodálkozással találkoztunk. Bejártuk az óváros számos fontos pontját a 15. századi Porte Cailhau-tól a Jardin Public-ig, a gótikus Szent András katedrálistól a Garonne partjáig, ahova a Bordeaux-iak esténként táncolni járnak. (Itt minden este egy másik tánc szerelmesei mutatták be szenvedélyes tánctudásukat.). A Musée d’Aquitaine 18. századi kiállításának megtekintése során azt is megtudtuk, milyen ellentmondásokkal teli korszak adott gazdagságot és hírnevet ennek a városnak.

Mi is kipróbáltuk a Bordeaux-i bicajokat, de megfontoltabban, mint a helybéliek, akik elképesztő lendülettel és bravúrral közlekednek mindenhol, pedig egyelőre nincs még bicajos sáv, csak élő gyakorlat. Felfedeztük az „újratölthető” jeggyel használható villamosokat, de legtöbbször gyalog közlekedtünk, hiszen így szinte mindenhova el lehetett jutni. Ha nem sajnáltuk az időt a sétára, a városban legkülönbözőbb pontjain újra meg újra összefutottunk a saját készítésű szuveníreket árusító bicajosra („Bordeaux, c’est gavé bien!”– mondta, amit saját készítésű pólóin is hirdetett). Még magyar kürtös kalácsot árusító helyet is találtunk! Gyakran visszatértünk kedvenc kézműves fagyizónkba a Saint Pierre templom mellett (ahol az egyik pultos lány örömmel újságolta, hogy ő még a Szigeten is fesztiválozott). Felfedeztünk környékbeli portékákat árusító környezettudatos fűszeres-mindenes boltot, ahol saját zacskóba mérik a kenyeret, a zöldséget, a gyümölcsöt, még a magokat is! Órákat töltöttünk

Bordeaux leghíresebb könyvesboltjában, a Mollat-ban, amely egyszerű családi vállalkozásból lett ma az olvasók kedvence. Megismerkedtünk egy madagaszkári gyékénycsodákat árusító asszonnyal a piacon. Örömmel és készségesen adott villáminterjút a portékáiról – milyen jó lesz majd meghallgatni a tanítványinkkal! Felfedeztük, milyen gyönyörűen énekelnek laudest és vesperást a szomszédunkban élő domonkos rendi szerzetesek.

Persze a környéken is kirándultunk, részben közös, részben egyéni szervezésben. Megismertük a környék egyik leghíresebb kisvárosát, Saint-Emiliont, amely nem csak a boráról, de a földalatti sziklába vájt templomáról is híres. Ellátogattunk az egyik leghíresebb helyi pincészetbe, amelynek tulajdonosa kiváló ismerője az egri pincéknek és boroknak.

A csoporttársakkal megélt közös pillanatok, a piknik, a séta, a kirándulás és a sok beszélgetés mellett nekem külön ajándék, hogy tizenöt éves kamasz fiunkat is magammal hoztam, aki – saját költségen – ugyanabban a nyelvi központban vett részt intenzív kurzuson, ahol én a módszertanin. Egy év franciatanulás után rajta is ugyanazokat a jeleket véltem felfedezni már az első héten, amelyek az én egykori lelkesedésemet tükrözték! Mi kettesben mentünk el Arcachonba, Saint-Jean de Luzbe és Pilat-ba, ahol megmásztuk Európa legnagyobb homokdűnéjét, ahonnan pazar kilátás nyílik az Atlanti-óceán türkiz végtelenjére. Íz, illat, fény és szél – ma is, most is itt érzem minden porcikámban.

Köszönet az Erasmusnak, köszönet dr. Furka Ildikó tanárnőnek, a projekt referensének, Förster Anitának, a Hungary-Expert munkatársának, a Bordeaux-i France Langue munkatársainak, valamint munkahelyemnek, az Óbudai Gimnáziumnak, hogy ennek az élménynek részese lehettem.

Az Óbudai Gimnázium Erasmus+ oldala itt érhető el.

ERASMUS+ Key Action 1
Creativity in the classroom
Dunfermline, Skócia
(2018.08.25-09.02)    

 
            A 2018-as Erasmus+ pályázat keretein belül egy módszertani képzésen vehettem részt a nyár folyamán Skócia egy romantikus kis városában, a Fife megyében található Dunfermline-ben. A kurzus kimondottan általános iskolás, angol nyelvet tanító pedagógusok számára indult, ami eredetileg 2 hetes tematikát ölelt fel, én azonban csak az első felében vettem részt, ami a metodológiai egységekre fókuszált.      
             Hogyan lehet az idegen nyelv tanítását kreatív úton megközelíteni? Milyen módszerek alkalmazása teszi élvezetessé és egyben hasznossá az órákat? És legfőképpen, miféle feladattípusok teszik az angol nyelven működő kommunikációt élvezhetővé? Ezekre a kérdésekre kerestem a válaszokat kiutazásom előtt, remélve, hogy odakint megkapom majd a  kulcsfeleletet mindegyikre. Az út ugyan sem oda, sem vissza nem zajlott zökkenőmentesen, mégis életem legnagyobb kalandjaként éltem meg. Minden nehézség közepette eszembe jutott nagymamám riadt kérdése, mellyel útnak indított: ˝És mit fogsz tenni, ha eltévedsz, vagy ha valami bajod lesz?˝ Ekkor bevillant szilárd és magabiztos válaszom: ˝Amíg a nyelvem a helyén, nincs gond. ˝ És valóban. Szeretném ezt az érzetet felépíteni a diákokban is. A magyar iskolarendszerű nyelvoktatás még most is ˝nyelvtan-magoló˝ központú, így ennek köszönhetően  a diákok kommunikációs kompetenciája a leggyengébb. Egy jól működő oktatásban az elsajátított ismeretet annak alkalmazása követi. Így kérdezem én: Mégis mit ér az a megszerzett tudás - legyen az bármennyi- , amit nem hasznosítunk? 6 olasz társammal próbáltuk keresni a közös nevezőket saját társadalmunk idegen nyelvi oktatásában, azonban nem sikerült találnunk szinte egyet sem. Az ő módszertani megközelítésük sokkal jobban hasonlít az északi országokéhoz, így pl. a beszédkészség fejlesztése, kialakítása elsődleges szempont számukra.  Szerencsémre Jeremy, a tanárunk különös figyelmet fordított azokra az eljárásokra, feladatokra, amik előrébb vittek a kérdéseimben. Az IKT eszközök, tantárgyi koncentráció, művészetek bevonása folyton jelen volt minden foglalkozás során, és úgy érzem ezek azok, amik a mi óráinkból ilyen komplex módon hiányoznak.       
             A játékos módszertani feladatok mellett az első hét tematikájában szerepelt egy országismereti óra is egy skót hölgy( Rita Adam) vezetésével, aki, mint megtudtuk, a híres William Adam építész leszármazottja. Emellett volt lehetőségünk megismerkedni a skót kultúra minden apró szegmensével, köszönhetően Edinburgh-ban és Dunfermline-ben tett idegenvezetővel történő túráinknak.             
            Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen fiatalon egy ekkora élmény részese lehettem, hogy már első tanítási éveimben ilyen szakmai fejlődést segítő kurzuson vehettem részt. S habár a pedagógus énem hajtott a kurzus egésze alatt, a legnagyobb impulzus a belső személyemet érte. Egy ilyen utazás során az ember magára talál, vagy legalábbis egy kicsit közelebb kerül önmagához.. :) Külön köszönet John-nak és Hélene-nek a mindennapos fáradozásukért, a rendkívüli étkekért, a jó tanácsokért, a szarkasztikus viccekért, melyek feldobták a napjaimat és a gondoskodó figyelmükért. Ilyen melegszívű családot kívánok minden kiutazónak!

Iskolánk, a Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Gazdasági és Informatikai Szakgimnáziuma első alkalommal nyert KA1 tanári mobilitási pályázaton. A szakmódszertani, digitális és nyelvi kompetenciák fejlesztése a Vasváriban című projektben 13 kollégámmal együtt volt lehetőségem részt venni.

A projekt keretében kéthetes (nyelvtanároknak szóló) nyelvi és módszertani felfrissítő kurzuson vettem részt Regensburgban, a Horizonte nyelviskolában. A németekről ismert sztereotípiák igaznak bizonyultak: precíz, pontos tanfolyamszervezéssel, felkészült, alapos, igényes tanítási órákkal szembesültem. Már a kiutazásom hetében megkaptam a nyelviskolától a kéthetes képzési programot. A kurzus felépítése a következő volt: délelőttönként nyelvi felfrissítő óráink voltak C1-C2-es szinten. A délutáni blokkban pedig a csoport igényeihez igazított módszertani képzésen vehettünk részt. A délelőtti időszakban különböző aktuális témák mentén frissítettük nyelvtudásunkat (oktatásügy, politika, gazdaság, művészetek stb). A délutáni képzés során mozgásos-játékos nyelvtanítás és országismereti játékok kipróbálására volt lehetőségünk. A két hét alatt megismerkedtünk a német iskolarendszer szövevényes szerkezetével, hangképzési/intonációs órán vettünk részt és ötleteket kaptunk az irodalom, a zene és a nyelvtanítás összekapcsolására is. Ez a gazdag szakmai program késő délutánonként színes fakultatív kulturális programokkal egészült ki. Bejártuk a várost és környékét, sétáltunk a Duna-parton, felmásztunk a Walhallához, elhajóztunk Weltenburgba, ellátogattunk Passauba. Bepillantottunk egy országos hírű hegedűkészítő műhelyébe és láttuk, hogyan épül fel egy BMW a gyárban. A képzés utolsó napján pedig volt szerencsénk együtt ebédelni a nyelviskola vezetőjével egy tradícionális bajor Biergartenben. A csoportunk 5 nemzet képviselőiből állt össze: skót, francia, lengyel, cseh, szlovák és 2 magyar tanárnő alkotta. Chris, a délelőtti órák vezetője meleg szívű, segítőkész, figyelmes ember, és maximalista, munkájára nagyon igényes, ugyanakkor nagyon kreatív és kezdeményező tanár is.

A képzést, a nyelviskolát és persze a középkori műemlékekkel teli modern bajor várost jó szívvel ajánlom minden német módszertani felfrissülésre vágyó kollégának.