Elemek megjelenítése címkék szerint: Helsinki

2022 júliusában egy hetes továbbképzésen vehettem részt Finnország fővárosában, Helsinkiben. A kurzust az Europass Teacher Academy szervezte „Flipped classroom and distance learning – Following Finland” címmel.
Néhány éve olvastam először arról, hogy Finnország milyen remek eredményeket ér el a nemzetközi oktatási vizsgálatokban, például a PISA felméréseken. A világ minden részéről sok oktatási szakember érkezeik ezért bemutatókra, képzésekre, hogy a finn tapasztalatokból épülve a saját országuk oktatásának hatékonyságát növeljék. Ezért nagy örömmel töltött el, mikor a kurzusok listájában felfedeztem, hogy lehetőség van finnországi képzést választani.
A kurzus B1 szintű angol tudást igényelt, előtte pedig néhány hónapig angol tanár segítségével fejlesztettem a nyelvtudásom, hogy ez biztosan ne okozzon gondot a kurzus eredményes elvégzésben. A képzésen örömmel tapasztaltam, hogy a kurzus trénerével és a többi résztvevővel is jól megértettük egymást, nemcsak nyelvileg, hanem szakmailag is. A csoport kislétszámú volt, görög, olasz, szlovén, lengyel és bolgár résztvevőkkel és sok lehetőség volt arra, hogy minden témát alaposan meg tudjunk beszélni. Ez a színes összetétel azt is eredményezte, hogy a kurzus során sokféle oktatási rendszerről, sokféle iskolai gyakorlatról is szó került. Érdekes volt látni, hogy milyen hasonlóságok és különbségek vannak az országok egyes gyakorlatai között.
A képzés során kaptunk egy rövid betekintést a finn iskolarendszer alapjaiba, legfontosabb jellemzőibe. A finn tréner segítségével megismertük azokat a mítoszokat a finn oktatásról, amelyek a híreszteléssel ellentétben a valóságban egy kicsit máshogyan vannak.
A kifordított osztályterem módszer gyakorlatával és a projekt alapú oktatással foglalkoztunk részletesebben. A gyakorlott trénereknek köszönhetően pontosan megismerhettük a módszer alapjait, buktatóit, előnyeit-hátrányait. Sok új digitális módszert és alkalmazást próbáltunk ki együtt és sok segítséget kaptunk abban is, hogyan tudjuk ezeket beépíteni a tanítási gyakorlatunkba.
Számomra a Helsinkiben töltött idő a tanított tantárgyaim szempontjából is különleges tapasztalat volt. Földrajz szakosként érdekes volt látni, hogy valóban mennyire észrevehetetlen az árapály jelenség a Finn-öbölben, hogy milyen különös hangulata van ezen az északi tájon az este 11 óráig tartó nappaloknak, erről eddig csak olvastam. Az időjárással szerencsém volt, az itthoni durva kánikulát cseréltem a számomra kellemes 20-25 fokra. Meglepő volt azt látni, hogy a finn emberek mennyire máshogy viszonyulnak az esőhöz, mint mi. A finn mondás úgy szól, hogy nincs rossz idő, csak nem megfelelő öltözet. És valóban, mindenki teljes természetességgel gyalogol, biciklizik esőben is.
Mivel minden nap biciklivel közlekedem itthon is a munkahelyemre, ezért nagy örömmel ismertem meg Helsinki remek bicikliút hálózatát a város kölcsönözhető biciklijein. A tömegközlekedés is nagyon jó a városban és az emberek többsége vagy a tömegközlekedést, vagy a kerékpárt használja napi szinten. Ebből az is következik, hogy a város belső részein sincs nagy autóforgalom, ami a rengeteg parkkal, a tengerrel együtt jó levegőt és élhető környezetet eredményez.
Egyik délután lehetőségem volt megnézni Helsinki híres modern, új könyvtárát, az Oodi-t, ami találkozóhely, kulturális központ, közösségi tér, alkotó tér és persze klasszikus könyvtár is. Itt is
megtapasztalhattam azt, ami Finnországban talán a leginkább megfogott. A finn társadalom működésének alapja a BIZALOM és ebben a csodás környezetben is ez a működés alapja.
A könyvtár első emeletén egy alkotó tér van. Rengeteg kis helység van kiscsoportoknak elvonulásra. Ezek ingyenesen foglalhatók. Van stúdió, ahol hangfelvételt lehet készíteni. Van 3D nyomtató, lézervágó, varrógép és mindenféle érdekes masina. Ezeket INGYEN lehet használni, a személyzet készségesen segít mindenben. Vannak kisebb termecskék videójátékozóknak és amikor ott voltam, tele volt ez a tér fiatalokkal, akik épp alkottak valamit, vagy játszottak, elvoltak. Mindenki nagyon otthonosan viselkedett. Együttműködés volt, kapcsolódás és közösség. Minden úgy van megtervezve, megszervezve, hogy könnyű legyen jól és vigyázva használni és a kölcsönös bizalom és egymás iránti tisztelet miatt ez tényleg így is működik. Nagyon boldog lennék, ha olyan országban élhetnék, ahol olyan fontos az ország vezetésének az állampolgárok fejlődése, tanulása, jövője, hogy van pénz ilyen modern, XXI. századi intézmények létrehozására és fenntartására.
Az utolsó napon lehetőségem volt túrázni egyet a Nuuksio Nemzeti Park látogatóközpontja környékén, amely vonattal könnyen elérhető Helsinkiből. Felejthetetlenül jó érzés volt, hogy a túra elején 4-5 kilométeren keresztül teljesen egyedül voltam a finn rengetegben. Mivel mindenhol tökéletesen jelezve voltak az utak, biztonságban éreztem magam és intenzív természet élményt jelentett egyedül lenni egy ilyen ismeretlen és gyönyörű tájban. Öröm volt megfigyelni az északi tájakra jellemző erdei társulásokat, fajokat, amelyek eddig csak tankönyvek lapjain, vagy weboldalakon kerültek elém. A vékony talaj alól mindenhol kibukkanó gránit felszínen saját szemmel láthattam a jégkorszak nyomait. Biológia-földrajz szakos tanárként izgalmas szakmai tapasztalat volt.
Ennek a hétnek az élménye nagyon inspiráló volt számomra mind szakmailag, mind emberileg. Kedves embereket ismerhettem meg és rendkívüli módon töltekezhettem élményekkel. Finnországban kifejezetten erős a tanárok megbecsültsége, így abban a néhány helyzetben, ahol tanárként lehettem jelen, fantasztikus volt megtapasztalni egy keveset ebből. Nem tudom, valaha eljutok-e még Finnországba, de nagyon vágyom arra, hogy egyszer a téli havas változatát is megismerhessem ennek a gyönyörű országnak.

Július utolsó napján érkeztem Helsinkibe, hogy augusztus elsején elkezdjem tanulmányozni a finn oktatási modellt az Erasmus+ támogatásával. Fiatal korom óta terveztem, hogy elutazom Finnországba, kifejezetten az oktatásukat tanulmányozni. Ezért is örültem nagyon a lehetőségnek!

A szállásom kicsit távolabb volt az iskolától, amit magamnak kerestem, de a remek közlekedésnek köszönhetően, egy villamos a szállástól az iskoláig vitt.

A belvárosban található lakóház emeletén rendezték be az iskola termeit. Az egyszerűség, természetesség, és a tisztelet, ami legelőször eszembe jutott a város és az emberek kapcsán. Valahogy az első pillanattól otthonosan éreztem itt magam.

A képzésen már kevésbé volt ilyen komfortos a hangulat. A csoportban 2 spanyol, egy görög és 12 bolgár volt, akik közül csak ketten beszéltek más nyelvet a bolgáron kívül.

A bemutatkozás, jégtörők a szokásos módon zajlottak, angolul és bolgárul.

Engem egy kérdés foglalkoztatott igazán, mi a finn oktatási modell titka? Erre nehéz lenne egy oldalon válaszolni, de az egy hét elég volt számomra ahhoz, hogy megértsem a lényegét.

Kaptunk elméleti útmutatást a finn oktatási rendszerről, ami tanulságos és elgondolkodtató volt. Elég távol áll a mi magyar valóságunktól.

 A 2. nap végén egy projektet dolgoztunk ki, a finn modell szerint. Amelyben az együttműködésen, kreativitáson, és leginkább a folyamaton és nem a végeredményen volt a hangsúly.  A hallottak, látottak leginkább az általam csak kicsit ismert Waldorf iskolákban használt módszerekhez hasonlítottak.

Foglalkoztunk az info-technológia alkalmazásával az iskolákban, megismertünk App-okat, amelyek segítik a tanárokat az óratervezésben.
A tempó jellemzően megfontolt itt, a folyamat a fontos nem az eredmény. Ehhez a nyugodt, kiszámítható, biztonságos környezet adja az alapot. A tananyagleadás, és számonkérés módja szabályozott követhető. Nincsenek váratlan dolgozatok, félelmetes felelések, büntető eljárások. A hangsúly a pozitív minták megerősítésén van. A tanárok nyugalma, jólléte is igen fontos eleme a rendszernek. Nemcsak a fizetésben, a munkakörülményekben, hanem a rekreációs lehetőségekben is. A munka-terheket is viselhetően osztják el. A magas színvonalú oktatáshoz, a felkészüléshez idő kell. Ezért felesleges elvárásokat nem támasztanak a tanárok elé. Az adminisztrációt például nem a tanárok végzik.
A 3. nap végén négy csoportban, egy finn módszerű problémamegoldást kellett a csoportnak elvégezni. A feladat végén a megoldást legókkal raktuk ki. Ez azon túl, hogy szórakoztató volt, teret adott a nyelvi nehézségek leküzdésére is.

Egyik délután városnézésre is volt lehetőségünk. A helyi idegenvezetőnk sok érdekes és különleges dolgot megmutatott a városról.
A soft skills és az outdoor aktivity sem maradt ki a programból, ami szerves eleme a finn modellnek.

A szombati kirándulásunk a skanzenbe, az eső ellenére is csodálatos élmény maradt.

Ami biztos, hogy az itt élők sokkal közelebb vannak a természethez, a természetes élethez, mint mi. Az egyszerűség, az őszinteség még a kissé távolságtartó emberek viselkedésen is átsugárzott. Számomra a legmeghatározóbb élmény a városban a rengeteg ingyenes könyvtár, ahova sokan járnak, nyitva állnak mindenki előtt. És ennek a legfantasztikusabb darabja a városi könyvtár, ahol zajlik az élet.

Talán a mottó az lehetne: „ a tudás mindenkié”.

Mottó: „Learning not school, but for life”

A zsámbéki Keresztelő Szt. János Iskolaközpont Erasmus+ pályázatának köszönhetően végeztem el Helsinkiben az Europass szervezésében a “Design Learning Spaces for the 21st Century Classroom” című kurzust 2022. augusztus 15 és 20. között Helsinkiben. A felkészítésben nagy segítséget nyújtott projektkoordinátorunk, Korponay-Szabó Péter lelkes, körültekintő munkája. Az ő biztatása és támogatása nélkül nem vágtam volna bele ebbe mobilitásba.

A kurzuson egy héten keresztül elméleti és gyakorlati részek váltogatásával sajátítottuk el a tanulási terek tervezését, kialakítását, amely egyaránt felhasználható az általános iskolai és gimnáziumi oktatásban.

Az eső napon először rövid betekintést nyerhettünk Finnország történetébe, kultúrájába, nevezetességeibe, majd egy ismerkedős játékkal („Icebreak”) oldotta a finn képzőnk a hangulatot. Ezután következett az iskolák rövid fényképes bemutatása, hogy a résztvevők egymás iskoláit, munkáját egy kicsit közelebbről is megismerjék.

A második napon előadást hallgattunk/néztünk a tanulási terek 14 féle lehetséges kialakításáról és a finn oktatási rendszerről, annak sikerességéről. Tanítóként a legérdekesebbnek az első osztály megkezdése előtt induló 0. évfolyamról hallottam, ahol a gyerekeket egy éven keresztül felkészítik olyan készségfejlesztő feladatokkal az első osztályra, hogy utána könnyedén boldogulhatnak az írás és olvasás tanulása területén. Ezzel a gondolattal már én is évek óta kacérkodom. Nagyon tetszett a finn oktatásban az is, hogy minden tanuló megkapja ugyanazt a színvonalas oktatást és a tanulásra a lehetőséget lakóhelyétől függetlenül.

A nap második felében ellátogattunk a városi könyvtárba (Oodi https://www.oodihelsinki.fi _wcB), ahol az egyes tanulási terek kialakítását kellett megfigyelnünk, lefényképeznünk, majd a harmadik napon a tapasztalatainkat osztottuk meg egymással. Ez a könyvtár olyan, mint egy közösségi nappali, ahova minden korosztály szívesen ellátogat. Vannak varrógépek, tervezőasztalok, 3D nyomtatók, stúdiószoba, videojáték-terem, tanulószobák, kávézó. A könyvtár mindenki számára ingyenes, mint az oktatással kapcsolatban minden Finnországban.

A harmadik napon a „tanulóközpontú” tanulási terekkel foglalkoztunk. A foglalkozások gyakran csoportban vagy párokban történtek.

Eddig a tanulási környezet megtervezését számomra a fizikai terek kialakítása jelentette, de itt megismerhettem a másik két tényező alapvető fontosságát, a pszichológiai és szociális környezet kialakítását is.

A délután folyamán egy idegenvezető mutatta be nekünk Helsinki nevezetességeit.

A negyedik napon megismerkedtünk egy olyan kooperatív munkaformával (jigsaw method), amiben minden gyerek jól érezheti magát. https://www.youtube.com/watch?v=mtm5_w6JthA&t=14s

Mivel a hét elején összegyűjtöttük a tanítással kapcsolatos alapvető problémáinkat, itt lehetőségünk volt ezekre közösen megoldást keresnünk különböző tanulási terek megtervezésével, kialakításával.

Az utolsó nap lezárásaként egy „Kincsvadászaton” vettünk részt, ami még jobban összekovácsolta a különböző országból érkezett pedagógusokat.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan pedagógusokkal dolgozhattam össze a kurzus során, akik az elejétől a végéig lelkesen vettek részt minden komoly szakmai és időnként vicces feladatokban is.

A kurzusvezető finn pedagógusunk szakmailag kiválóan felkészült, segítőkész és mindenre nyitott volt. Nem csak elméleti, de gyakorlati példát is mutatott nekünk a hét folyamán.

Ha a finn hozzáállást egy-két szóban kellene leírnom, akkor a segítőkészséget, a nyitottságot, nyugalmat és a bizalmat említeném meg. Ez érzékelhető az élet minden területén, beleértve az oktatást is. Az állam, a szülők bíznak a tanárokban, a tanárok bíznak az államban, diákokban. Az iskolai nevelés mellett fontosnak tartják az otthoni nevelést is, hiszen enélkül az iskola sem lehetne sikeres. Csak a közös munkának van eredménye.

A képzés alkalmas volt tanulásra, új kapcsolatok kiépítésére, kikapcsolódásra, feltöltődésre, önismeretre, komfortzónából kilépésre.

A mobilitásom alatt sikerült betekintés nyernem Helsinki mindennapjaiba. Megtekinthettem ezt a sokszínű, nyugodt kisvárost, ahova bármikor visszamennék.

Zsámbék, 2022. augusztus 22.                                                                                             

Kállayné Gilyén Zsuzsanna

Idén nyáron egy hetet Helsinkiben töltöttem, ahol a nemzetközileg elismert finn oktatási modellbe nyerhettem bepillantást a Europass Teacher Academy tanfolyamán.

Egy nappal a kurzus kezdete előtt érkeztem, ami remek alkalmat adott arra, hogy felfedezzem a várost – illetve újra felfedezzem, mert korábban turistaként már jártam Helsinkiben, a legészakibb európai fővárosban.

A tanfolyamot egy finn tanárnő tartotta, a csoportban pedig rendkívül motivált és nyitott cseh, horvát, török, magyar és olasz kollégákkal ismerkedtem meg, akikkel már az első este egy finn sörözőben „szakmáztunk” a kurzus után. Azt, hogy beesteledett, csak a telefonunk kijelzője mutatta, ugyanis Helsinkiben nyáron még este tizenegy után is nappali világosság van, és egy rövid sötét időszak (inkább szürkület) után 4 körül már újra fel is kel a nap. Ehhez a hazautazásom napjára hozzá is szoktam.

Az 5(+1) napos tanfolyamon áttekintettük a finnek nemzeti alaptantervét; a kooperatív és horizontális tanulást gyakorlatban is kipróbáltuk; megismerkedtünk olyan alkalmazásokkal és applikációkkal, amelyek a finn iskolák mindennapjaiban jelen vannak; a transzverzális kompetenciák és a multidiszciplináris tanulás szerepét is megfigyelhettük; a think-pair-share és a design thinking módszereivel fedeztük fel a kollégákkal közös örömeinket és a mindannyiunk életét meghatározó problémákat is.

Sok videót is láttunk finn iskolákról szülők, diákok és tanárok beszámolóival, amelyek mind felvillantottak egy-egy meghatározó elemet az ottani oktatásról. Nagyon örültünk volna a kollégákkal, ha esetleg egy igazi iskolába is ellátogathatunk, de tudomásul vettük, hogy még a finneknél is van nyári szünet, így be kellett érjük a videókkal.

Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy mekkora figyelmet fordítanak a finnek a diákok (és a tanárok) mentális egészségére. Inspiráló volt az is, hogy a kurzus során több mozgásos gyakorlatot végeztünk, hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a tanulásra fiziológiai folyamatok is hatással vannak, egyszerűen felpezsdül a vérkeringés, több oxigén jut az agyba, ha nem csak ülünk hosszú órákon keresztül. Ezt saját bőrünkön is tapasztaltuk.

A hét egyik legizgalmasabb feladata egy finn fejlesztésű gamification applikáció, a Seppo kipróbálása volt. Az oktató előre elkészített nekünk egy városismereti játékot, amelyet háromfős csoportokban játszottunk. A „játszótér” viszont nem az osztályterem volt, hanem Helsinki belvárosa. Egy térkép (és egy okostelefon) segítségével jutottunk el különböző helyszínekre (múzeumokba, szobrokhoz, a kikötőbe, parkokba), ahol ötletes feladatok és kihívások vártak ránk. Az oktató a tanteremből követte a haladásunkat, értékelte a beadott feladatainkat, mi pedig remekül szórakoztunk és erőnkön felül próbáltuk teljesíteni a kihívásokat, amelyekhez gyakran járókelők bevonására és extrém megoldásokra is szükségünk volt.

A tanfolyam utolsó napjára kulturális programot szervezett nekünk a képző intézmény, így szombaton Seurasaari szigetére látogattunk el, ahol egy szabadtéri múzeumot (skanzent) tekintettünk meg közösen. A szigeten a finnek tradicionális építészetét bemutató házakat, gazdasági épületeket, iskolát és templomot „gyűjtöttek össze” (ezek nagy része ugyanis nem itt állt eredetileg), és csodálatos környezetben sétálhattunk messze a nagyváros forgatagától.

Felejthetetlen élmény volt ez az egy hét. Rengeteg inspirációval és új barátokkal, nemzetközi kapcsolatokkal gazdagodva érkeztem haza.

https://vac.piarista.hu/erasmus

Mindig érdekelt a „finn titok”, hogy miért és hogyan érnek el kimagasló eredményeket a Pisa felméréseken északi nyelvrokonaink. A kurzusok között keresgélve találtam egy nagyon izgalmasnak ígérkező tanfolyamot Helsinkiben: Structured Educational Visit to Schools & Training Seminars in Finland, ami nem csupán elméleti, hanem iskolalátogatási programokat is tartalmaz. Szerencsésnek érzem magam, hogy az Erasmus+-nak köszönhetően eljuthattam Finnországba. Iskolánk, 2020-ban nyerte meg a pályázatot, de a járványhelyzet miatt a kinti iskolák sem engedték az iskolalátogatásokat, ezért kétszer is halasztva lett a tanfolyam, emiatt 2022. májusában utaztam ki, hogy bepillantást nyerjek a finnek gyakorlati oktatásba. Sajnos a titok részben titok maradt, mivel kint tartózkodásom alatt sztrájkoltak a tanárok, részben a bérezés miatt, és bezártak az iskolák.

Az English Matters által szervezett képzésre 11 országból 100 résztvevő érkezett. A tanfolyam vasárnap délután kezdődött. Frissítőkkel fogadtak és különböző csoportokba osztottak minket. Én spanyol, cseh és görög kolléganőkkel kerültem a kék csoportba. Először ismertették az előttünk álló hét programját majd országonként mindenki bemutatkozott és elmondta, hogy milyen iskolában tanít, ezután egy saját nyelven előadott dalt énekeltünk el. Magyarországról heten voltunk és lelkesen énekelve- mutogatva adtuk elő a Nád a házunk teteje című klasszikus slágerünk. ? Volt, többek közt Macarena és O Sole Mio is.

Ezután „bemutatkozott” a képző, az English Matters is. Nagyon jól szervezett, tartalmas, programokban gazdag hetet biztosítottak számunkra.

Majd előadásokat hallgattunk a finn történelemről, társadalomról és kultúráról, hogy hogyan hatottak az oroszok és a svédek az életükre, hogyan vívták ki függetlenségüket; mik a „túlélési” stratégiáik, a Sisu, amely a finn nemzeti felfogást, a bátorságot, elszántságot, és a sikertelenség ellenére is kitartó ösztönt jellemzi.

Természetesen ezután az oktatás kapta a főszerepet.

Nagy hangsúlyt fektetnek a: "Contexts4Content" megközelítésre: a kulturális, történelmi, földrajzi, geológiai, társadalmi hatások, tapasztalatok megismerésével, egymásra gyakorolt hatásával kapunk mindenről teljes képet. A tanulók aktív részvétele, a tanulás értelmessége, öröme és az interakció van a középpontban. "Hogyan lehet a legjobban elősegíteni a tanulást? A tanulók aktív bevonása, a tanulási öröm és az iskolai kultúra az, amely elősegíti a gazdagodást. A tanulók és a tanárok közötti interakciót elősegítő, a tanulók és a tanárok közötti interakciót támogató gyakorlat van a tanterv középpontjában. " Vallják, hogy minden tanuló egyedi, és joga van a magas színvonalú oktatáshoz. A tanulást segítő értékelés és az egész életen át tartó tanulás támogatja és bátorítja a tanulót a teljesítmény elérésére, nem pedig összehasonlítja az egyes tanulókkal. Nagyon kevés az évismétlő diák. A finn oktatási rendszer sajátosságai, amelyek kulcskompetenciák az egész életen át tartó tanuláshoz: tanulás és problémamegoldás, megoldási képességek, interakció és együttműködés, egészség, biztonság, kezdeményezőkészség és vállalkozói készség, fenntartható fejlődés, esztétika, kommunikáció és média készségek, matematika és természettudományok, technológia és IKT, aktív polgári szerepvállalás és különböző kultúrák.

Mi a fontos?  A pozitív tanulási környezet megteremtése fontos a diákok számára. Hogy képesek legyenek vitatkozni és hibázni. A tanítás fő célja, hogy a tanulóknak egy pozitív hozzáállást adjon a tantárgyakhoz, és felismerje a képességeiket és speciális igényeiket. Fontos, hogy a diákok érezzék: Meg tudom ezt csinálni, és szeretem ezt! Nagyon fontos a gyermekek, a tanulás szempontjából, hogy a tanár kreatív, innovatív és lelkes.

 A sztrájk miatt csak hétfőn tudtunk ellátogatni Epsooba, a Kaitaan koulo iskolába, ahová 7. osztálytól járnak a diákok. Az igazgatónő, Ritva Mickelsson, tartott egy általános tájékoztatót, utána 14-15 éves diákok vezettek minket körbe az iskolában.

Rita (a diákok is így szólítják) a kutyájával fogadott minket, (terápiás jelleggel a kutyus is mindig az iskolában van), elmondta, hogy számukra mik az alapelvek: A kevesebb több, a tanulás fontosabb, mint a tanítás, fontos, hogy a gyerekek jól/jobban érezzék magukat. A tiltás helyett esélyt adnak a diákoknak arra, hogy válasszanak. A tantervet helyi adottságoknak megfelelően szabadon átírják és szinte mindenbe bevonják a szülőket és a gyerekeket is. Fontos a diákok és a tanárok megbecsülése. Kulcsszavaik: felelősség, bizalom, kölcsönös támogatás, autonómia, személyre szabott tanulás, együttműködés, szabadság, türelem, tolerancia.

A diákok nagyon segítőkészek voltak és folyékonyan beszéltek angolul is, minden kérdésünkre lelkesen, határozottan válaszoltak. Több órába kaptunk bepillantást. Énekórán éppen közösen zenéltek a tanárral, volt aki énekelt, volt aki zongorázott, gitározott vagy dobolt, de akadt olyan is, aki a közönség sorait erősítette, vagy mobilozott. Érdekesség volt számomra, hogy van egy nagyon jól felszerelt, tankonyhájuk, ahol megtanulják a főzés alapjait és az étkezési etikettet tanóra keretein belül. Jártunk egy tanműhelyben is, ahol pl. a szövéssel, famegmunkálással és egyéb kézműves dolgokkal ismertetik meg a tanulókat. Természetesen volt konditermük is. Az iskola légköre nagyon nyugodt, letisztult, praktikus gondolkodást tükröző (ez nagyon tetszett a finneknél, hogy mindent funkcionálisan, praktikusan rendeznek be). A folyosókon babzsákok, puffok voltak. Volt egy szoba, ahol biliárdozhatnak a gyerekek. Nekem a gyerekek kiállított alkotásai kicsit sötétnek és depresszívnek tűntek, ami számomra nem a világ legboldogabb nemzetéről adott visszajelzést. Az iskolalátogatást a menzán zártuk, ahol elfogyasztottuk a napi menüt.

Szívesen ellátogattam volna még egy általános iskolába is, hogy ne csak a tényleg szuper előadásokat hallgatva, hanem a gyakorlatban is többet tudjak meg a finn iskolákról. Sajnos ezt a sztrájk nem tette lehetővé. Vagy ez egy jel lenne, hogy még visszatérjek Helsinkibe?:-)

A hét folyamán sok-sok előadást hallgattunk még, valamint volt egy vezetett városnézésünk is, ahol rengeteg érdekességet megtudtunk a világ legmoderndesignosabb városáról és nevezetes épületeiről, hol szállingózó hóesésben, hol szikrázó napsütésben sétáltunk. Szerettük volna megtekinteni a különleges stílusban épült könyvtárt is, de sajnos a sztrájk miatt csak a földszinti, éttermi rész volt nyitva. A közösségi helyek, amik előadásokra, 3D nyomtatásra, varrásra, vagy babzsákokon való pihenésre és természetesen könyvtárlátogatásra is a látogatók számára biztosítottak, egy hétig zárva voltak.

A hét folyamán többször szaunáztam a szálláson, ami frissítő energiákkal indította a napom.

Szerda délután, az előadások után, csoporttársaimmal áthajóztunk Soumenillába, az erőd szigetére, ami varázslatos volt. A hobbitok földjén éreztem magam. ? Természetesen ellátogattunk a kikötő melletti piacra is, ahol megkóstoltuk a méltán híres lazac levest.

Csütörtök délután Porvooba buszoztunk, ahol az idegenvezető ismertette a város történetét. Nagyon szép középkori város, ami a történelem folyamán új városrészekkel bővült (nagymama, anya és a lánya- ahogyan a vezetőnk nevezte). Örülök, hogy a finn vidék arcából is láthattam egy keveset. A fenyvesek, a faházak a varázslatos táj... Helsinki egy nagyon élhető város, tiszta levegőjű, könnyen felfedezhető, de számomra kicsit „szürke” , ellenben a vidék természeti csodáival.

Pénteken szervezett, egésznapos túránk volt, Észtországba hajóztunk át hatalmas óceánjáróval. Tallin óvárosi része egy ékszerdoboz. Az ebédünket egy középkori, korhű étteremben fogyasztottuk el.

A szombati záróceremónián sajnos csak részben tudtam részt venni, mivel a járatomat módosították. A hétről közösen elkészített prezentációnkat a csoporttársaim mutatták be.

Ez a 7 napos strukturált tanfolyam ötvözte az iskolákkal való pedagógiai találkozásokat, a szemináriumokat, műhelymunkákat és a "Contexts4Content" terepi projekteket természeti, történelmi és kulturális jelentőségű helyeken. Pedagógiai betekintést nyújtott, és ötleteket adott a tananyagfejlesztéshez a diákjaim számára. Mindezek az elemek segítenek jobban megérteni egy olyan társadalom oktatását és kultúráját, amely nagyra becsüli tanárait, és nagymértékben elkötelezett fiatal polgárai jövője iránt az oktatáson keresztül.

Hogy mi a finn titok? Talán a partnerségben, a bizalomban, a megbecsülésben a gyakorlatiasságban és a magas szintű nyelvképzésben rejlik. Az előadók közül szinte mindenki 4 vagy több nyelven beszélt, a diákok anyanyelvi szinten beszélnek svédül (hivatalos nyelvük), angolul, és természetesen finnül, ami mellé még választhatnak plusz nyelveket.  Minél több nyelvet birtokolnunk, annál sokszínűbbé, tájékozottabbá válunk.

Köszönöm a lehetőséget és mindenkinek csak ajánlani tudom az English Matters képzéseit és Finnországot is.

https://dunakeszi-szentistvan.hu/erasmus

A Szegedi Tömörkény István Gimnázium Erasmus+ pályázatának köszönhetően végeztem el Helsinkiben az Europass szervezésében a “Learning Through Collaboration and Cooperation” című kurzust 2022. július 25. és 30. között. Egy héten keresztül elméleti és gyakorlati blokkokat váltogatva sajátítottunk el bármely tantárgyhoz felhasználható fogásokat, módszereket. Első körben a helyi kontextust ismertük meg, felvázolva a finn oktatási rendszerrel kapcsolatos legfontosabb tényeket és tévhiteket, majd egymás valóságába is betekintést nyertünk a saját iskoláink bemutatásával. Szomorú volt felismerni, hogy a magyar tanárok anyagi megbecsültsége még a V4-es régió országaihoz viszonyítva is mennyire lesújtó. 

Második nap a tanulócsoportok létrejöttéről tanultunk, majd ehhez rendeltünk olyan csoportdinamikai feladatokat, amelyek hozzájárulhatnak ezeknek a folyamatoknak az elősegítéséhez. A harmadik naptól kooperatív és feladatorientált tanuláshoz, vitához és projektmódszerhez tartozó konkrét feladatokat vizsgáltunk meg, illetve alkalmaztunk néhányat a gyakorlatban is. Az egyik gyakorlati feladatot a városi könyvtárban valósítottuk meg csoportokban, átlépve a tantermi oktatás klasszikus kereteit. Zárásként a tanult blokkokhoz néztünk lehetséges értékelési módszereket, illetve értékeltük magát a kurzust is.

Az én esetemben az egyetemi tanulmányok még nem számítanak olyan távoli múltnak, így számomra nem a kurzus elméleti síkja rejtette magában a legjobb önfejlesztési lehetőségeket, hanem a konkrét gyakorlatban is használható alkalmazások, játékok, feladatok. Ezek közül már eddig is sokat felhasználtam, hiszen a spanyolóra karakterisztikája nagyon kínálja magát a csoportos munkaformákhoz. Amit eddig nem alkalmaztam, viszont a jövőben biztosan fogok, az a Lego játék felhasználása az absztrakt gondolkodás fejlesztésére; a problémamegoldó megközelítésmódra még nagyobb hangsúlyt fogok fektetni; illetve ösztönözni fogom a diákokat egy portfólió vezetésére spanyol nyelvből.

A Finnországban eltöltött összesen 10 nap azonban több dologra is ráébresztett. Legnagyobb hatást a városi könyvtár (Oodi) gyakorolta rám. Ez a könyvtár olyan, mint egy közösségi nappali, ahol mindenkit szívesen látnak. Vannak varrógépek, tervezőasztalok, 3D nyomtatók, stúdió zene felvételére, videojáték-terem, tanulószobák, kávézó (az olvasótérben is) de még gyereksarok is moziteremmel. A kicsik egyébként szabadon rohangálhatnak, amerre csak kedvük tartja, és a szülők rendszeresen járnak is velük a könyvtárba. Nincs beléptető kapu, táskát is szabadon bevihet bárki, lehet enni-inni. Ha a finn hozzáállást egy szóban kellene kifejeznem, akkor az a “bizalom” lenne. Ez tapintható egyébként az élet minden területén, beleértve az oktatást is. Az állam bízik a tanárokban, a tanárok bíznak a diákokban. Minden ember önálló, döntésképes egyénként van kezelve. A valódi közösségi terek létrehozása és a bizalom két olyan terület, amelyen sokat kell még dolgoznunk Magyarországon.

Finnországi tartózkodásom másik legpozitívabb élménye a szállás volt. Egyetemi éveim alatt sok hostelben megszálltam már. Akkor sem igazán volt pénzem hotelekre, most sincs, de ha lenne, akkor is ugyanitt szállnék meg. 10 nap alatt 20 különböző nemzetiségű emberrel beszélgettem (német, finn, spanyol, uruguayi, brazil, argentin, izraeli, ukrán, orosz, cseh, chilei, amerikai, kanadai, francia, szingapúri, vietnami, albán, horvát, fülöp-szigeteki, angol). Az Erasmus erről is szól, sőt talán erről szól leginkább: egyesíteni minket a sokféleségünkben. Úgy döntöttem, hogy nyitott leszek arra, hogy beszélgetéseket kezdeményezzek, és ez a közös nappalinak és konyhának hála viszonylag könnyen is ment. Érdekes volt megfigyelni, hogy aki addig egymagában üldögélt, az gyakran odajött megkérdezni, hogy csatlakozhat-e. Legtöbben egyszerűen csak nem merték megtenni az első lépést. Ezzel sokan vagyunk így, pedig mennyi értékes pillanattól foszt meg minket ez a félelem! Valójában csak annyi kell jégtörőnek, hogy “Where are you from?”, a többi jön magától. Mondhatnánk, hogy ezeknek a small talkoknak az égvilágon semmi jelentőségük sincs, hiszen a legtöbbjükkel valószínűleg soha nem fogjuk újra látni egymást. De abban a nappaliban mégis mindenki egyenlő volt, megértő fülekre talált még akkor is, ha otthon egyébként nem volt senkije, akivel megoszthatta volna életének akár csak egy ilyen kis szeletét is. Ez ismételten a közösségi terek jelentőségére hívta fel a figyelmemet: az iskolákban vajon hány történet nem történik meg azért, mert nincs egy tér, ahol két tekintet találkozhatna, ahol megfelelően közel vannak a diákok ahhoz, hogy feltehessenek egymásnak egy egyszerű kérdést: “Szia! Hogy hívnak?”.

Végül, de nem utolsó sorban a mobilitásom alatt arra is találtam alkalmat, hogy a földrajzi ismereteimhez is rendeljek némi terepgyakorlatot. Két napon is ellátogattam a Helsinkitől 30 kilométerre található Nuuksio Nemzeti Parkba. Életemben először ismerhettem meg testközelből a tajga élővilágát. Finnország tényleg az ezer tó országa, habár az elnevezés nem pontos, hiszen közel 200 000 tavat tartanak itt számon. Az iskolai oktatás több szintjén is tanulunk arról, hogy itt a jégkorszaki jég mennyire lecsupaszította a Balti-pajzs legősibb kőzeteit. Ez valóban így van: a legtöbb fának minimális talajréteggel kell beérnie, ami egy-egy nagyobb szél- vagy hóvihar esetén gyakran nem is bizonyul elegendőnek. Kevés támaszték ez nekik ily nagy terhek mellett!

“Finnország hivatalosan is a világ legboldogabb országa. Ráadásul a területének 75 százalékát erdő borítja. Azt hiszem, ennek a két dolognak köze van egymáshoz.” (Matt Haig)

https://tomorkenyi-szeged.edu.hu

https://www.facebook.com/groups/455976389345352