Tanártovábbképzés külföldön - pályázattal

Megvalósult mobilitások disszeminációi

Iskolánk 2019/20-as Erasmus+ pályázatának utolsó programját 2020 márciusára terveztük. Ekkor még nem tudtuk, hogy az időközben kialakuló járvány miatt milyen nehézségekkel is kell majd szembenéznünk.

A repülőjegyet, a szállást jóval korábban megvettük, lefoglaltuk már, a kurzusdíjat is kifizettük. Nagy izgalommal készültem az útra, amikor kb. egy héttel az indulás előtt levelet kaptam a szervezőktől: a vírushelyzet miatt lehet, hogy a kurzust módosított programmal tudják csak megvalósítani és sokan talán el sem jönnek. Vállalom-e a részvételt? Vagy elhalasztom? Lemondom?

Mivel ez a látogatás kulcsfontosságú volt, a pályázat egészét tekintve a részvétel tűnt a legjobb megoldásnak.  Azonban a végső döntés meghozatala előtt minden lehetséges fórumon begyűjtöttem az elérhető információkat: Tisztiorvosi szolgálat, Külügyminisztérium, Konzulátus, Tempus, orvos barátaim, kint élő magyarok…, mérlegeltem és  végül úgy döntöttem: elindulok.

Az első napi regisztráció során derült ki, hogy a jelentkezőknek csak egy töredéke vállalta a részvételt. Ez szomorú volt, mert így kevesebb kapcsolat kiépítésére adódott lehetőség, viszont a jelenlévőkkel jobban megismerhettük egymást. Ezt a közös programok: városfelfedezés, múzeumlátogatás, kirándulások – field trips – is elősegítették. További nehézséget okozott, hogy a tervezett iskolalátogatásokat „élőben” nem tudtuk megvalósítani, mert ekkorra már az iskolákat Reykjavikban is bezárták. Azonban az izlandiak és szervezőink rugalmasságának köszönhetően mégis sikerült „első kézből” megismerni az oktatási rendszert, az intézményeket. Aki vállalta, az személyesen jött el és tartotta meg ppt-k és videók segítségével a bemutatót; aki ezt nem tudta megtenni, az videokonferencia során csatlakozott hozzánk.  

Mobil és internet segítségével kapott feladatok révén sikerült megismernünk a város néhány nevezetességét.
A Nemzeti Múzeumban pedig - neten is elérhető anyagok meghallgatásával – egyéni kalauzolással -ismerhettük meg az ország történelmét, kultúráját bemutató tárgyi emlékeket.    

A tanulmányi kirándulások során jártunk kialudt vulkán kráterén, lávamezőn. A gleccserek tövében sétálva saját szemünkkel mérhettük fel a globális felmelegedés hatására végbemenő gyors olvadást, az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörésének következményeit, nyomait. Jártunk az eurázsiai és amerikai tektonikus lemezek találkozásánál,  az első izlandi országgyűlés helyszínén és a hexagonális bazaltoszlopokkal szegélyezett „black beach”-en is. 

Természetesen a gyönyörű vízeséseket és a geyzíreket sem hagytuk ki.  Helyi idegenvezetőnk részletesen megismertetett az ország geológiai, kulturális, történelmi, politikai helyzetével, a mindennapi élet örömével és bánatával. Utunk során részünk volt ragyogó napsütésben és viharos széllel kísért szakadó hóesésben is.

Izlandon az embereknek két dolgot kell nap mint nap észben tartaniuk: itt az időjárás öt perc alatt teljesen meg tud változni – erre fel kell készülni, alkalmazkodni kell. És: ilyen „vad körülmények között” úgy tudnak az emberek könnyen boldogulni, ha összetartanak, egymást segítik.
Ezt a hozzáállást, szemléletmódot a nap minden percében tapasztaltam. Az emberek mindenhol nyitottak, kedvesek, barátságosak, segítőkészek voltak és szinte mindannyian beszéltek angolul – azaz: kétnyelvűek.

A vírushelyzet kezelése is nagyon példaértékű volt. Bár már érezhetőek voltak a járvány korai jelei, semmiféle pánikot nem tapasztaltam. Minden nyilvános helyen kézfertőtlenítő várt és nyomatékosan kérték a távolságtartást  - social distancing -, melyet udvariasan, derűsen be is tartottak, mintha ez mindig is így lett volna a mindennapokban.

A „sors fricskája” az volt, hogy a szálláson egy Erasmus+ ösztöndíját kint töltő doktorandusz hallgatóval laktam együtt, akinek épp a virológia volt a szakterülete, így naprakész információk álltak rendelkezésemre az aktuális helyzetről. Sajnos a hét közepén itthonról már hírek érkeztek a határok várható lezárásáról, amelyet az oslói konzulátusról érkező személyes megkeresés meg is erősített. (Indulás előtt regisztráltam a konzuli szolgálat oldalán. Ezt korábban soha nem tettem még meg, de most nagyon hasznosnak bizonyult!) Így sajnos hamarabb kellett hazajönnöm és online fejeztem be a kurzust.

Bár a járvány miatt a körülmények nem voltak a legideálisabbak, és az időjárás is többnyire fagyos volt, mégis nagyon sokat tanultam, nagyon hasznosnak bizonyult a tanulmányút: nemcsak a megismert kollégák miatt, hanem mert  a képzés során alkalmazott módszerek, eszközök zökkenőmentesen segítettek át az itthon rám váró digitális oktatási rendbe. A megismert történelmi és kulturális ismeretek, a természetről megtapasztaltak, gyűjtött anyagok pedig a két tanítási nyelvű órákat fogják színesíteni a jövőben.

Nagyon hálás vagyok csoportunk vezetőjének, a szervezőknek, fogadó és szállásadó családomnak és minden segítőnek, hogy lehetővé tették a kurzuson való biztonságos részvételt.

 
   
Kategória: Angol nyelvterület

Happy schools?!- Firenzébe jöttem a titkot megtudni.

A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg.

Bár a kurzust, melyre először jelentkeztem, sajnos törölték, mégis pozitív hangulatban és motiváltan érkeztem arra a képzésre, mely a "Boldog iskolát, a pozitív szemléletű oktatást, és az ehhez társuló, szükséges készségeket” hivatott bemutatni. Volt időm a hangolódásra, mivel Rómán keresztül érkeztem Firenzébe, és kissé túlbiztosítottam magam az utazás időtartamának tekintetében. Igy mintegy 12 órámba került Budáról a Via de Macci- ba jutnom. Tehát volt időm végiggondolni, mit is várok az előttem álló egy héttől. Például azt biztosan nem reméltem, hogy a háziúr nem vár a szálláson, sem azt, hogy térkép és net nélkül kell megtalálnom a házat, s azt végképp nem, hogy két ázsiai lakótársam nem hagy majd aludni. Nem vártam ezeket, de tanultam belőle. Türelmet és a jelen megélését. Amit aztán a hét folyamán, a kurzuson tovább gyakoroltam.
A felkínált témák, melyek az órarendben szerepeltek nagyon nagy várakozással töltöttek el. A szokásos bemutatkozás és a kevésbé szokásos prezentációk után, úgy éreztem, hogy mindegy a világ mely részén élünk, ugyanazon problémák állnak előttünk, azonos kor pedagógusai előtt. Legyen az finn, spanyol, portugál, belga, reunioni, lichtensteini vagy magyar kolléga. Motiválatlan diákok, kiégett tanárok, elavult iskolaépület, infotechnológiai krach, integrációs nehézségek, hátrányos helyzetű, soknemzetiségű tanulók. Küzdelem.

 Igazán örültem, hogy ennyi országból érkeztek tanárok a kurzusra. Az meglepett, hogy ilyen erős másokban is a vágy, hogy ráleljenek a titokra. A héten közösen kerestük a titkot, az órákon és a szabadidőben egyaránt.

Boldogságról, érzésekről beszélgetnem néha még az anyanyelvemen is nehéz, hát még egy idegen nyelven. Legalábbis ezt gondoltam eddig. De a tanfolyamot vezető, gestalt pszichoterapeuta, Davide, olyan felkészülten, empatikusan vitte az egész hetet, hogy még a nyelvi nehézségeink is elmúltak.
A csoportbizalom hamar kialakult. Mintha régóta ismernénk egymást. A hét fókuszában az önismeret, érzelemazonosítás és kifejezés, pozitív pszichológia és a mindfulness, illetve az ezek megvalósításához szükséges készségek álltak. Talán a legfontosabb tanulsága a hétnek az volt, hogy mennyire kis lépésekben kell haladni. Hogy nem baj, ha nehéz, ha nem akarják a diákok, akkor is szükséges. Megerősítő volt hallani, hogy máshol is küzdenek. Hogy más is dolgozik az ellenállással. De hisznek benne, hogy ez fontos. És minden apró lépés közelebb vezet mindannyiunkat nemcsak egy boldogabb iskolához, hanem egy boldogabb élethez.

A drámatechnika, a kreatív alkotások, az együttműködés és az egyéni elmélyülés is része a lehetőségeinknek, eszközeinknek. S miközben az "eszközöket" magunkon próbálgattuk volt öröm, szomorúság, sírás, nevetés, önismereti munka bőven.
Amikor megkaptuk a tanúsítványokat a részvételről, megünnepeltük magunkat. Vezetőnk és a csoporttagok is úgy érezték, hogy nagy dolgok születtek a héten, az együtt töltött időben, órákon és azon kívül is, az "itt és most"-ban. A hetet megkoronázta egy Toszkán túra, melyről a mindig megihlető táj hangulatát, a borok ízét és illatát magammal hoztam.

Forró hetet töltöttem Firenzében. A 40 fokos hőség, a magas érzelmi hőfok a csoportban egyaránt belém égett, a sok-sok érzéssel és gondolattal együtt. Melyből a kedvencem lett:

"Yesterday is history, tomorrow is a mystery, but today is a gift. That why it is called the present!"

Magó Kinga

Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium

Projektünk blogja: sztgerasmus19.blogspot.com

Kategória: Olasz nyelvterület

Happy schools?!- Hogyan érhető el a boldogság? Avagy utazás az érzéseink körül?

 

A kurzuson való részvételem a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium Innováció és emberközpontúság a Szent Gellértben c. projektjének keretében valósult meg. Firenzében 2019. július22-28 között.

Bár a kurzust, melyre először jelentkeztem, sajnos törölték, mégis pozitív hangulatban és motiváltan érkeztem arra a képzésre, mely a "Boldog iskolát, a pozitív szemléletű oktatást, és az ehhez társuló, szükséges készségeket" hivatott bemutatni.

Volt időm a hangolódásra, mivel Rómán keresztül érkeztem Firenzébe, és túlbiztosítottam az utazásom, így mintegy 12 órámba került Budáról a Via de Macci- ba jutnom. Tehát volt időm végiggondolni, mit is várok az előttem álló egy héttől. Például azt biztosan nem reméltem, hogy a háziúr nem vár a szálláson, sem azt, hogy térkép és net nélkül kell megtalálnom a házat, s azt végképp nem, hogy két ázsiai lakótársam nem hagy majd aludni. Nem vártam ezeket, de tanultam belőle. Egyet biztos: türelmet, az itt és most megélését. Amit az egész hét alatt folyamatosan gyakorolhattam is, mivel a kurzus fókuszában is ez állt.


A felkínált témák, melyek az órarendben szerepeltek nagyon nagy várakozással töltöttek el. A szokásos bemutatkozás és a kevésbé szokásos prezentációk után, úgy éreztem, hogy mindegy a világ mely részén élünk, ugyanazon problémák állnak előttünk, azonos kor pedagógusai előtt. Legyen az finn, spanyol, portugál, belga, reunioni, lichtensteini vagy magyar kolléga. Motiválatlan diákok, kiégett tanárok, elavult iskolaépületek, infotechnológiai krach, integrációs nehézségek, hátrányos helyzetű, soknemzetiségű tanulók. Küzdelem. 
 Igazán örültem, hogy ennyi országból érkeztek kollégák a kurzusra. Az meglepett, hogy ilyen erős másokban is a vágy, hogy ráleljenek a titokra.
Boldogságról, érzésekről beszélgetnem néha még az anyanyelvemen is nehéz, hát még egy idegen nyelven. Legalábbis ezt gondoltam a kurzus előtt.
A csoportbizalom nálunk hamar kialakult. Mintha régóta ismertük volna egymást. Hogy lehet ez? Ezen sokat gondolkodtam a kurzus alatt. Talán mert az inkább optimista szemléletű tanárok hisznek a boldog iskolában? Mert nyitottság, őszinteség, bizalom és kemény munka jellemezte a kurzusra érkezőket? 

A héten volt lehetőségünk lazítani, relaxálni, mivel a kurzus több ponton is ezzel foglalkozott. Hogyan érhetjük el tanárként, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, és hogyan tudjuk diákjainkat is ezen az úton vezetni. A főbb témacsoportjaink: önismeret, érezelemazonosítás, érzelemkifejezés, mindfulness, pozitív pszichológia. A fókuszban a tapasztalaton keresztül megvalósuló ismeretátadás, a tudatosítás és a döntéshez szükséges eszközök álltak. Vezetőnk gestallt pszichoterapeuta révén, megfelelő tudással és empátiával vezetett minket végig a témákon. Sok megerősítést adva, arra vonatkozóan, hogy az út keresése is már pozitív, nem csak a cél eléérése a siker.  A hét alatt több aha élményem is volt. Leginkább az erősített meg, hogy ez a munka a diákokkal nagyon fontos, és hogy nagyon hosszú folyamat, amit csak kis lépésekben haladva lehet megtenni. A drámatechnika, a kreatív alkotások, az együttműködés és az egyéni elmélyülés is része a lehetőségeinknek, eszközeinknek. S miközben az "eszközöket" magunkon próbálgattuk volt öröm, szomorúság, sírás, nevetés, önismereti munka bőven.

A kurzus végén megkaptuk a tanúsítványokat a részvételről. Ezután megünnepeltük magunkat. Ez is fontos része az értékelésnek! Vezetőnk és a csoport tagok is úgy érezték, hogy nagy dolgok születtek a héten, az együtt töltött időben, órákon és azon kívül is, az "itt és most"-ban.

Nagyon forró hetet tölöttem Firenzében, nemcsak a 40 fokos hőség, hanem a kurzus érzelmi hőfoka miatt is. Maradandó, belémégett gondolatokkal és érzésekkel jöttem el. A Toszkán táj mindig megihlető hangulatával, borai ízeivel és illatával.

A hét mottója: "Yesterday is history, tomorrow is a mystery, but today is a gift. That why it is called the present!"



 

Kategória: Olasz nyelvterület
kedd, 28 augusztus 2018 19:50

Firenze - Flipped Classroom

Iskolánk „A két tannyelvű oktatás új dimenziói” című Erasmus+ projektjének keretében a mobilitásom során Toszkána régió székhelyén, a „reneszánsz bölcsőjeként” emlegetett Firenzében töltöttem egy hetet. A kurzusom során új, XXI. századi oktatási módszerrel a „Flipped Classroom”-mal  és azt támogató IKT eszközökkel ismerkedtem meg. Trénerünknek köszönhetően bepillantást nyerhettünk a videó-és filmkészítés rejtelmeibe is. A csoportunk mindössze 7 nyitott, tudásra szomjas, lelkes főből állt (1 finn, 1 észt, 2 bolgár, 2 angol és 1 magyar). Trénerünk egy nagyon kellemes humorú mexikói származású férfi volt, aki filmesként bejárta a világot és jelenleg a firenzei egyetemen tanít reklám- és filmkészítést. Így minden adott volt ahhoz, hogy az együtt töltött idő alatt egy nagyon jó kis csapat kovácsolódjon össze.

Az oktatás az első 3 nap 9:00-tól 14:00-ig tartott, míg a következő 2 nap 14:00-tól19:00-ig. A hetet pedig szombaton egy egész napos, felejthetetlen élményt nyújtó toszkán kirándulással zártuk.

A kurzus során megismerkedtünk a Flipped Classroom (FC) alapgondolatával, a tanítási gyakorlatban való hatékony alkalmazásának lehetőségeivel, a megvalósítás lépcsőfokaival, elsajátítottuk a videó- és a filmkészítés alaptrükkjeit és foglalkoztunk a projektmenedzsment alapkérdéseivel is. A kreativitás és nyitottság hangsúlyozása és fejlesztési lehetőségeinek elemzése mellett gyakorlatot szereztünk számos a FC során felhasználható IKT eszköz alkalmazásában (pl. EDPuzzle, Screencast-o-matic, Kahoot, Quizizz, Canva, Comic Strip, ToonDoo). Saját FC óratervet/projekttervet készítettünk, amelyet bemutattunk egymásnak, kölcsönösen véleményeztünk és az elhangzott javaslatoknak megfelelően kiegészítettünk.

A közös programokon való részvétellel új barátokra, esetleges új projektpartnerekre találtam.

A szállásom a belvárosban volt, a Dómtól mindössze 15 percnyi sétára, egy nagyon kedves, vendégszerető, idős néninél. A hatalmas házában több „diákot” is fogadott, így 3 lengyel kolléganővel is megismerkedhettem, akik ugyanarra a tanfolyamra érkeztek, mint én; csak váltott időbeosztással. A szabadidőnkben több közös programot is szerveztünk: együtt tekintettük meg a lenyűgöző szépségű Firenze nevezetességeit, barangoltuk be a környéket, közösen csodáltuk meg a naplementét a Ponte Vecchio-n. A házinéni remekül főzött, így a közös vacsorák igazi gasztronómiai élményt jelentettek, amely során megízlelhettük a toszkán konyha jellegzetes ételeit.

Köszönöm Anita és Krisztina segítségét a szervezésben.

A Szabó Lőrinc Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium disszeminációs oldala itt érhető el. 

Kategória: Olasz nyelvterület