Elemek megjelenítése címkék szerint: ELT

2019. július 15. és 26. között lehetőségem nyílt részt venni Brighton-ban, az ELC nyelvi központban 'Mindfulness and Emotional Intelligence in (Language) Teaching' címmel nyelvtanárok számára szervezett két hetes kurzuson. A tanfolyamvezető Lawrence Body tréner volt, összesen 11-en vettünk részt a programon Argentínából, Németországból, Finnországból, Spanyolországból és hárman Magyarországról. A workshop foglalkozások délelőtt 9-től du. 3 óráig tartottak, délután pedig változatos kulturális programok közül lehetett választani, mint például kirándulások a tengerparton, ill. az Üvöltő Szelek című színdarab megtekintése.

A képzés során megismerkedtünk a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia azon eszközeivel, melyek segítségével hatékonyabban vehetjük fel a mindennapi harcot a stressz, a szorongás és a segítő szakmában dolgozókra jellemző 'burn-out' (kiégés) szindróma ellen. A felgyorsult életvitel, az infokommunikációs eszközök folyamatos használata, a közösségi média társadalmi nyomása, az iskolai követelmények egyre több tanuló számára jelentenek komoly érzelmi és fizika terheket. Rendkívül fontos, hogy a mindennapos stressz hatásokra napjainkban fellépő közöny és apátia megelőzésére fejlesszük az érzelmi intelligenciát, az inter- és intraperszonális készségeinket. Trénerünk, Mr. Body bemutatta, hogy a „tudatos jelenlét” olyan speciális figyelmi állapotot, tudati beállítódást jelent, amely a jelenre fókuszál, növeli a mentális folyamatokkal kapcsolatos tudatosságot, a gondolatok kíváncsi megfigyelését és elfogadását javasolja. A standard kognitív terápiától eltérően nem akarja megváltoztatni az emocionális distresszt kiváltó negatív gondolatokat, hanem az azoktól való távolságtartásra bátorítja az egyént. Fő üzenete az, hogy a személyiség több és gazdagabb, mint gondolataink összessége. A depresszióban, szorongásos állapotokban megjelenő negatív gondolatok pusztán tudattartalmak, amelyek lehet, hogy igazak, de lehet, hogy nem: azonban semmiképpen sem azonosak a személlyel. A jelenben való létezés és pl. a kényszergondolatoktól való távolságtartás nagyon hatékony a stresszel kapcsolatos betegségek megelőzésében.

A képzés során megismerkedtünk a 'Mindfulness' 10 alapszabályával, melyek fő ismérvei az ítélkezésmentes, nyitott és elfogadó attitűdök. Számos pszichológiai és pedagógiai ismeretet szereztünk. Megtanultuk, hogyan azonosíthatjuk a legfontosabb érzelmeket és Paul Gilbert kognitív érzelemszabályozást bemutató modelljének segítségével megértettük, hogyan kezelhetjük a negatív érzéseinket is. Martin Seligman, a pozitív pszichológia képviselőjének 'PERMA 5' modellje segített abban, hogyan törekedhetünk a tudatos boldogság állapotának elérésére a mindennapokban. Mindemellett fontos, hogy az érzékszerveinkkel tudatosan érzékeljük a körülöttünk lévő világot a látás, hallás, tapintás, szaglás és ízlelés segítségével. Mindezt a gyakorlatban is kipróbálhatunk, amikor az egyik délutáni workshop-unkat nem az iskolában, hanem terepen, egy kirándulás keretében a drámai hatást keltő Seven Sisters szikláknál tartotta a trénerünk. A zord idő ellenére lelkesen követtük őt és együtt, csapatban, ill. egyénileg is feladatokat oldottunk meg a természeti jelenségek megfigyelésével. A napsütés, a szél, a tenger zúgása, a parton heverő kavicsok megfigyelése és megérintése által bennünk keletkező érzéseket és gondolatokat kellett tudatosítanunk.

Pedagógia ismereteinket elevenítettük fel a Bloom-féle osztályozás áttekintésével, mely a  tanulási célok elérésének hatékonyságát eredményezi. Bloom a gondolkodási tevékenységeket hat, egymásra épülő részekre osztotta, melyek a felidézés - megértés - alkalmazás - elemzés - értékelés - létrehozás. A legalacsonyabb szintű az ismeretek felidézése, a legmagasabb új dolgok létrehozása. Mindegyikre szükség van, a sorrend nem értéket, hanem csak növekvő komplexitást jelez. Ezen kognitív tevékenységek tudatos alkalmazása a mindennapokban nagyon hasznosak a kritikai gondolkodás elsajátításában is. Megvizsgáltuk az intelligencia fogalmának összetettségét és ezen belül kitértünk Howard Gardner többszörös intelligencia elméletére, melyek főbb területei a nyelvi-,logikai-,téri-,zenei-,kinesztéziás-, inter- és intraperszonális-,természeti- és egzisztenciális intelligencia.

A kurzus olyan megküzdési stratégiákat is bemutatott, amelyek segítségével csökkenthető a diákok és tanárok körében mindennapos stressz és szorongás, ezáltal eredményesebben aktiválhatják kreatív készségeiket, tudatosabbá tehetik a tananyag közvetítését és elsajátítását. A megismert gyakorlatok segítségével növelhető a tanulók érzelmi intelligenciája és empatikus képességei, melyek segítségével hatékonyabban tudnak csoportban dolgozni és közös eredményeket elérni. Mr. Body kitért arra is, hogy mind a pozitív, mind a negatív érzelmek azonosítása felismerése és elfogadása egyaránt fontos ahhoz, hogy képesek legyünk a megfelelő cselekvések és reakciók kiválasztásához, az indulataink kordában tartásához.

Az egyik legfontosabb tapasztalat a mobilitás során az volt, hogy a különféle országokból (Németország, Finnország, Spanyolország, Argentína) érkező kollégák problémái is hasonlóak voltak, eltérő nemzetiségünk ellenére ugyanazokkal az iskolai problémákkal, nehéz szituációkkal, stresszhelyzetekkel kell szembenéznünk tanítási gyakorlatunk során.

A képzés az utolsó napon úgynevezett SPRE-projekttel zárult, mely során posztert kellett készítenünk  a két hét alattt elhangzottak alapján. Fel kellett vázolnunk egy helyzetet, megfogalmazni egy kérdést, erre reagálni és mindezt értékelni egy bemutató keretében. Azok a tanárkollégák, akik más tematikájú kurzusokon vettek részt mindezt megtekinthették és előadás keretében meg is hallgathatták. Ezt követően került sor a zárórendezvényre, mely során a tanúsítványokat is átvehettük.

A két hét során számos tapasztalt és intelligens kollégával ismerkedtem meg, akikkel csapatként tudtunk együttműködni, egymást ösztönözni, ha valakinek problémája akadt, akkor vigasztalni és biztatni is. Remélem, hogy a jövőben is lesz alkalmunk még találkozni és közös mobilitási projektekben együttműködni.

2019. nyarán az Erasmus + program ösztöndíjasaként kéthetes intenzív angol nyelvi-módszertani képzésen vehettem részt az Egyesült Királyság területén. Bátran állíthatom, hogy Oxford egyik legszínvonalasabb nyelviskolájának, a The Lake School of English nevű intézmény hallgatójaként az általános iskolában alkalmazható kreatív nyelvtanítási módszerekkel, kultúrával, a digitális média oktatási technikáival ismerkedhettem az átlagosnak nem nevezhető továbbképzésen. Kurzusvezetőnk, maga is gyakorló tanár, az angliai születésű, de évekig Spanyolországban is oktató Sarah Walker, akinek beszéde, tanítási stílusa és kiváló humorérzéke lenyűgözött mindnyájunkat. Az intézményben a továbbképző csoportokat tudatosan 4-6 fősre tervezik, ezért rendkívül hatékony nyelvi fejlesztés is folyik a széles spektrumú tanterv megvalósítása során. Két cseh kolléganővel és egy olasz kollégával tanultunk együtt.

A kurzus minden egyes napja újdonságot, élvezetes tevékenységeket nyújtott, ami folyamatosan fenntartotta a lelkesedésünket; minden reggel a napok előre haladtával egyre kíváncsibban vártuk tanárunk, Sarah érkezését. Rendszeresen járok továbbképzésekre, már külföldi képzésen is részt vettem, de eddig ennyire pozitív tapasztalatom még nem volt. A 2 hét oktatási anyagát utólag digitálisan kaptuk meg a feldolgozott és további feladatokat. A fénymásolatokat így kitölthettük, tehát valóságosan is megoldottuk a nagyrészt gyerekekkel feldolgozható, máskor nekünk, tanári szintre átdolgozott szövegeket, feladatokat. Ezek mindegyike kommunikációt igényelt – a mi esetünkben mindig párban dolgoztunk, a párok időnkénti cseréjével. Hasznos volt ez a különböző kultúrával, nyelvi szinttel érkezők beszédértése szempontjából. Sarah magával ragadó előadásmódjával tudta nekünk prezentálni a történetmesélés lényegét, létjogosultságát. Az íráskészség és a kiejtés fejlesztésére, az interaktív táblán megjeleníthető feladatokra is további kiváló, szórakoztató ötleteket próbáltunk ki, amelyek lényegi jellemzője mindvégig az interakció és integráció volt. Videorészletek számunkra újszerű feldolgozásához ismerhettünk meg további módszereket és drámajátékokkal oldottuk a második hét vége felé ránk törő fáradtság jeleit. Hatalmas élmény volt az utolsó előtti napon a gyönyörű Worcester College szépen gondozott krikettpályáján ismerkedni a játék szabályaival és a megtapasztalni annak izgalmait és ezután még további páros munkákat végezni a puha füvön üldögélve. Mindez számomra kiváló leképezése volt a diákokkal való kapcsolatának, érzékenységének, amivel dinamikus, aktív tapasztalati folyamatokat tud generálni a kicsinyek és a felnőttek tanítása során egyaránt. Ez a tudásom – miszerint tevékenykedtetéssel, élmények által lehet az ismereteket rögzíteni, maradandóvá tenni - létezett már, de további megerősítést kaptam; az eddiginél még nagyobb arányban érdemes alkalmazni a változatos munkaformákat, melyek a felsőbb évfolyamokban is növelik a motivációt és a tanulási folyamat hatékonyságát. További öröm volt számunkra, hogy Oxford egy városnegyedében egyházi fenntartású intézményt látogathattunk meg, a St. Andrew’s általános iskolát, mert a kurzus idején még folyt az oktatás.

A képzésen túl is volt alkalmam kultúrában gyarapodni. Oxford megannyi nevezetességét lehetetlen vállalkozás lett volna bejárni a két hét alatt, mert a foglalkozások után hétfőn és pénteken délután volt lehetőség betervezni ezeket, továbbá a hétvégére. Szombaton az iskola szervezésében számunkra a 3 lehetőségből Bath városába szervezett kirándulás jutott, de mivel én már jártam ott, ezért szombaton csoporttársaimmal együtt látogattuk meg a káprázatos Blenheim kastélyt, Winston Churchill szülőhelyét és szépséges parkját.

A Szomszédos Woodstock nevű település múzeuma is sok érdekességet rejt, ahol a régmúlt idők Angliájába, majd Lewis Carroll szürreális világába csöppenhettünk.

Shakespeare születési helyét, a lenyűgöző Stratford-upon-Avont nem hagyhattam ki, bár egészen ledöbbentett, hogy naponta egyetlen buszjárat visz oda és vissza, így gondosan meg kellett tervezni az ott töltött időt. Az íróhoz köthető öt házból hármat sikerült megtekinteni. Anne Hathaway szülőházához sajnos nem maradt időm eljutni, így bizony vissza kell térni…

Oxford a legrégebbi egyetemmel rendelkező város Angliában, így természetes, hogy én is kíváncsi voltam a kampuszra. A turisták körében rendkívül népszerű Christ Churh; a Harry Potter forgatás, a hírneves ebédlő, és az egykor itt tanító Lewis Caroll miatt. A Temze partján egyik este az iskola szervezésében a The Head of the River nevű pub adott teret egy jó kis beszélgetésnek. Itt azokkal is megismerkedhettünk, akik más csoportba jártak; lengyel, spanyol, német és magyar kolléganőkkel.

The Eagle and Child a neve annak a pubnak, ami az Inklings írói csoport törzshelye volt, nem kisebb tagokkal, mint Tolkien, vagy C. S. Lewis. Felmásztunk az egyetemi templom tornyába is, ahonnan lélegzetelállító a kilátás az egész városra és Oxford ikonikus épületére, amely Radcliff Camera néven ismert. Naponta az órák után nagyon ügyesen kellett megtalálni a vásárlás és a múzeumlátogatásra szánt idők közti egyensúlyt, mert a múzeumok ötkor zárnak. Ennek ellenére még további sok-sok érdekességet sikerült felkeresnem, mint a Pitt Múzeum kincseit, az Ashmolean Múzeum tárgyait, a Worchester College különös faragott padjait, sikerült eljutni egy hétfői templomi “Koncert ebédidőben” programra, ahol először bizarrnak tűnt a gondola: templomban étkezni… ezért én sietve majszoltam az odaút alatt a szendvicsemet, hogy a muzsikaszóra tudjak koncentrálni. A nem kis létszámú közönség nagyon diszkréten fogyasztotta el az ételét, italát. Újabb érdekes kultúrismeretet sikerült megtudni.

Iskolánk 2019-es Erasmus+ pályázatának keretében Firenzében vettem részt egy kéthetes, angol nyelvű drámakurzuson. Angolt, németet és drámát tanító tanárként azzal az elvárással indultam, hogy az újonnan megszerzett tapasztaltokat mindhárom tantárgyban kamatoztathatom.

A kurzus két részből állt, amelyek akár két különálló kurzusként is abszolválhatók voltak. Így esett, hogy a résztvevők közül csak én vettem részt mind a két héten, de nagy örömömre így kétszer annyi kurzustársa tehettem szert, mintha egy kurzusra jelentkeztem volna: az első héten francia, lengyel és spanyol, a másodikon ausztrál, finn és magyar csoporttársaim voltak. A kurzus témájának köszönhetően mind igen színes egyéniségek, akikkel több külföldi együttműködés tervét is felvázoltuk.

A kurzus helyszínéül Firenze történelmi belvárosa szolgált, melynek híres dómjától csupán pár utcányi távolságra áll az a patinás palazzo, amelyben Europass iskola található. Közvetlen szomszédságában, mindegy 20 méterre volt a szállásom, így azonnal belekerültem a város nyári, nyüzsgő lüktetésébe.

A kurzus egyik legvonzóbb vonása kezdettől az volt számomra, hogy két amerikai, a színház, film és nyelvoktatás világában egyaránt jártas szakember osztotta meg velünk a tudását: a házaspár Marisol és Jose Santana. Ők nem csupán jártasak voltak az összes minket érintő témában, de emberileg is nagyon közvetlenek és segítőkészek voltak, sőt a kurzuson túlmutató szakmai segítségüket is felajánlották.

A kurzus első hetének programja a színjátszás és a drámapedagógia egyes mestereinek (Dorothy Heathcote, Sanford Meisner, Viola Spolin) munkásságába engedett betekintést gyakorlati megközelítéssel és megismertetett a színészmesterség alapvető eszköztárával (test, hang, összpontosítás, képzelet, együttműködés). Nagy hangsúlyt fektettek a készségek fejlesztésére: prezentációs készség, spontaneitás, intuíció, autenticitás, mások meghallgatása, a célnyelvi folyékonyság és a tantermi hatékonyság képességének fejlesztésére, mindezeket a színészet eszköztára alapozva. Míg az első hét inkább a drámaórán hasznosítható tapasztalatokat és tudást nyújtott, a második héten azt vizsgáltuk, hogyan kamatoztatható mindez a nyelvórákon. Ennek a hétnek a gyümölcse sok-sok kommunikációt ösztönző metodikai ötlet és több általunk készített óravázlat volt, amelyek nem csak a drámát ötvözték a nyelvtanítással, hanem más művészeti ágakat is magukba olvasztottak, melyhez a város kitűnő színteret nyújtott. Felfedezésében az iskola által nyújtott angol nyelvű idegenvezetések nagy segítséget jelentettek, csakúgy, mint a szombati San Gimignanoba, Castello Monteriggioniba, és Sienaba tett körutazás, melybe egy Chianti borkóstolás is belefért.

A város számos más kulturális ínyencséget tartogatott. A híres múzeumok (Pitti palota, Uffizi képtár, Boboli kertek és a dóm) mellett szabadidőnkben ellátogattunk a Teatro del Sol könnyűzenei koncertjére és a firenzei operaház Puccini: Tosca előadására is. Az ott töltött két hét egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy az alig egy sarokra lévő Teatro della Pergola színházban a kurzus második hetében Puccini: Tosca épp az Európai Színházi Akadémiák Workshopja folyt, amelynek több programját is össze tudtam egyeztetni a saját kurzusom időbeosztásával. Így nem csak francia és spanyol mesterkurzusokon tudtam ott részt venni, hanem egyik este a RADA (Royal Academy of Dramatic Art) előadásában Shakespeare Cymbeline c. darabját is megtekinthettem – természetesen angol nyelven.

A kurzusról új módszerekkel és élményekkel tértem haza, és a tanév eleje óta óráimon már több ott tanult ötletet sikerrel kamatoztathattam.